Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)

1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)

Bácsi, vitéz bácsi, tetszik mulatni? Az ember odanéz, és egy tíz-tizenkét éves sovány, fejletlen gyereklányt lát, aki óvatosan kémlel körül, hogy más is hallotta-e az ajánlatot, a karján különben cipőfűzők. Az ember még túl fiatal volt ahhoz, hogy már első pesti éveiben fölfigyeljen a levelezőlapot, újságot, vizet áruló lánykákra, az ember rendszerint nem szociológus, hanem kereskedősegéd vidékről, nem tudja, hogy ebben a nyolcvanezres nagyvárosban csak minden tizedik ember alszik külön ágyban. Bár arról hallott már, hogy vannak szobák, ahol tízen, sőt húszasával hevernek, s ahol a gyerekek akaratlanul is tanúi, később résztvevői lesznek a testi szerelemnek. Az ember azt gondolja, hogy mindez csak a háború miatt alakult így, s ráadásul ebben még van valami igazság. Az ember szinte hitetlenkedve kérdi: És mennyit kérsz? Ő, csak néhány hatost, bácsi kérem. De egy koronáért azt csinál velem, amit akar. Te ebből élsz? Hát miből éljek?, kérdez vissza a csenevész lányka, a bőre színe mint a főtt krumplié. A mostohaapám megcsúfolt, az anyám az aszonta, agyonüt, ha szólni merek, és elvitt a Nemcsák nénihez, és az uraktól pénzt kapott értem. De rágyöztem, azóta itt vagyok. És az ember akkor pénzt ad a lánynak, megsimogatja a fejét. Szégyenkezve eloldalog, és arra gondol, nem érdemes meghalni ezért a világért, hanem meg kell változtatni, ha lehet. Visszamentem az eperjesi lógyűjtőbe. Nem telt bele e­gy hét, és már vittek is bennünket Lengyelországba, amit mink Polyákországnak hívtunk. A híres búcsújáró hely, Csensztochowa és Noworadomszk között e­gy Borowne nevű községbe kerültem, ahon vót e­gy nagy lókórház. A ló minden vót abba a háborúba, nemcsak mint hátas, de mint utánpótlás meg lövegvontató is. Az állatorvos mellé lettem beosztva, a gyógykezeléseknél segédkeztem. Ezt a sors a VESSZŐ KIRÁLYNŐJE !

Next