Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)
1898-05-01 / 104. szám
1996. május 1. ALKOTOIXT. Nyílt, férfias, minden kétszínűség nélküli nyilatkozatot várunk és követelünk a kormánytól, mert legalább is furcsa, hogy a miniszterek egyremásra tagadják a szekularizálás szándékát, párthíveik pedig bent a Házban és azonkívül egyremásra követelik azt a rablást, amelynek logikai következménye nem lehet más, mint egy újabb 1849. április 14-ke. Megüresedett mandátumok. A mai nap ismét két mandátum üresedett meg. Csipkay Károly Breznóbánya, Festetlek Andor gróf Ó Buda képviselője ma lemondtak képviselői megbízatásukról. E két lemondásnak nagyon is különbözőek az okai. Csipkay Károly érdemeit, ki a Breznóbányán legutóbb lezajlott választások alkalmával hatósági asszisztencia mellett oly sikerrel küzdött a néppárti jelölt ellenében, valamivel csak méltányolni kellett, kinevezték, tehát a közigazgatási bírósághoz itélőbirónak. Sokkal tragikusabb azonban a volt földmivelésügyi miniszter Festetlek Andor gróf lemondásának oka. A gróf ugyanis vicinális vasúti lázaktól emésztve horribilis összegű adósságokba verte magát s nap-nap után folyt ellene a végrehajtás, úgy hogy menekülnie kellett a közügyek teréről. A szabadelvűpárt, melyen illő tempore oly lelkesen éljenzett miniszterének, ma a legnagyobb közönynyel hallgatta meg a lemondólevél előterjesztését. Hja,fiispora mutagjur ... Az osztrák kvótabizottság már röviden jelzett renunduma a „N. Fr. Pr.“ szerint a következőket tartalmazza : A bizottságnak amint eddig nem volt, úgy most sincs kifogása a közösügyi kvóta megállapítása ellen. Az osztrák küldöttség egyetért a magyarral a vámjövedék tiszta jövedelmének hovafordítása tekintetében. Ami a határőrvidéki precipiuum megszüntetését illeti, erre az osztrák kvóta-küldöttség nem kapott megbízást és így a magyar kvóta-küldöttség kívánságát csak azzal a feltétellel pártolhatná, ha a magyar korona országainak hozzájárulási kvótája számszerűen kifejezésre jut. A magyar kvóta-küldöttség tanácskozási bázisa nem fogadható el s az osztrák kvótaküldöttség nincs abban a helyzetben, hogy újabb javaslatokkal álljon elő, de hajlandó a magyar kvóta-küldöttséggel újabb szóbeli tárgyalást folytatni. A nevezett lap hozzáfűzi, hogy szinte bizonyos, miszerint a bizottságok tárgyalásai ismét nem vezetnek eredményre. És az ezerévi kiállításnak mégis nyoma marad. Tovább él emlékezetünkben és fantáziánk képeiben, melyek most is minduntalan a két év előtti szép napokat és az eleven tündérvárost állítják elénk. És tovább él abban a nagy diszmóben, mely a kiállítás történelmi főcsoportjának megörökítésére van hivatva. A történelmi főcsoport szervezésével egyidejűleg fölmerült az a terv, hogy az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjának sikerült megalkotása esetén hazánk művelődéstörténetének együtt levő anyaga oly nagyobb szabású illusztrált irodalmi műben örökíttessék meg, melynek az ország egy fő- és középiskolájából sem lenne szabad hiányoznia, sőt egyes alkalmas képeslapjai az ország minden népiskolája és kisdedóvó intézete falain oktassák a nemzet kicsinyeit ezredéves állami életünk kimagasló eseményeire, hogy a millénium megünneplésének érzése áthassa már kisded korában a magyar nép gyermekeit s a letűnt évezred tanulságaiból merítsenek okulást, a hősök tetteiből erőt és a nemzetünket jellemző erények tiszteletéből lelkesedést az újabb ezredév nagy feladataihoz. Ez a terv most, a kiállítás megnyitása után két évvel, a megvalósulás stádiumába lépett. Az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportja előadójának, Csöbör Béla dr.-nak szerkesztésében oly diszmó indult meg, mely méltóan megörökíti a történelmi kiállítás emlékeit. Amit a magyar történettudomány, a magyar kőnyomtatás és illusztrálás technikája eredményekben megvalósítani képes, azt megtaláljuk e diszmüben, mely kiállításával és tartalmával egyaránt méltó az ezredévi kiállításhoz, méltó azokhoz a szakférfiakhoz, kik a történelmi főcsoportot létesítették s kik e munkának is szerzői és méltó a magyar államhoz, melynek tggságal a fegyésgzikü létrejön. Amit a történelmi kiállítás magában foglalt : épületeket, vallási, irodalmi, építési, ipari és egyéb régiségeket, azt írásban és képben magunk előtt látjuk. A történelmi kiállítás anyagját ugyanazok ismertetik, akik azt rendezték, szakavatottan és mégis mindenki által érthetően. Az ismertetésben az időbeli sorrendet követi a szerkesztő. Legelőbb az Árpádok kora, utána a vegyesházbeli királyok kora, majd a mohácsi vésztől a törökök kiűzéséig terjedő idő, a Rákóczykorszak, a nyugati befolyások kora Széchenyi István gróf fellépéséig, azután a szabadságharc kora és az alkotmány visszaállításáig terjedő időszak kora következik. Ezen korszakokon belül tárgyalják az egyes szerzők a politikai és társadalmi fejlődést, valamint a különböző emlékeket szakmák szerint. A nagy műből most négy füzetet vettünk, melyek az Árpádházi emlékeket ismertetik. Csánki Dezső dr. e korszak politikai és társadalmi fejlődéséről ir hosszú tanulmányt, melynek keretében az e korból fenmaradt okmányokat is ismerteti. Czobor Béla dr. a román épületcsoportot ismerteti, mely az árpádházi vezérek és királyok korából reánk maradt emlékek befogására szolgál s melyhez a tervező építész hazánk elnemű legfényesebb emlékét, a Vas megyében fekvő jaáki XIII. századbeli apátsági templomot választotta mintául. Szendrei János dr. az árpádkori hadtörténeti leleteket és emlékeket írja le; Gerecze Péter dr. e kor épitőművészeti és szobrászati emlékeit, Czobor Béla dr. a nagyszámú egyházi emlékeket ismerteti, Réthi László dr. az árpádkorból fenmaradt remekhez is magyarázatot, Dedek Crescenc Lajos az árpádkori irodalmi emlékeket tárgyalja, Békefi Rémig dr. pedig megkezdi az árpákon oktatásügy állapotának ismertetését. Hotter Antal, dr. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, április 30. Verőfényes, gyönyörű tavaszi idő pompázott kint, nem csoda tehát, ha a t. honatyák a gázsi s a májusi házbér bekaszírozása után sietve menekültek a füstös folyósokról s a füledt levegőjű tanácskozóteremből, melynek hatalmas üvegtetőzetén kacéran játszadoztak a tűző sugarak. Dacára a szombati napnak, az elnöki széket Szilágyi Dezső foglalja el. Berzevicey Albert a Ház engedelmével távol van s Szilágyi erős önfeláldozásából (egy napi vakációt tett le a haza oltárára) azt lehet következtetni, hogy Láng Lajos alelnököt a jövőre szépen lefúvatták az elnökösködésről, így azután az ülés rendes lefolyását az ismert kínos incidensek nem zavarták meg. Az elnöki előterjesztések során elnök bejelentette, hogy Csipkay Károly és Festetlek Andor gróf lemondtak képviselői megbízásukról. Bár sokan előre tudták, a Festetich Anger gróf lemondása nagy feltűnést keltett; nem hitték, hogy a kormány harmadízben is kitegye az óbudai kerületet a választás izgalmainak, annál inkább nem, mert az új választás eredménye nagyon is kétes. A napirend. A Ház harmadszori olvasásban megszavazta a tegnap letárgyalt s elfogadott törvényjavaslatokat , nemkülönben Szerb György előadó referálása alapján elfogadta a honvéd főparancsnoki palota berendezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váci honvédhuszárlaktanya kiépítésére, valamint a honvédségi ruhával és fölszerelés kiegészítésére szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot; nemkülönben Neményi Ambrus ismertetése után a Pozsony, Szombathely, Zágráb és Eszék városok részére az 1896. XXIII. t.-c. 5. §. alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában benyújtott pénzügyminiszteri jelentést. A községi s némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról szóló törvényjavaslat került ezután tárgyalás alá. A javaslatot Bedő Albert volt földművelésügyi államtitkár s a földművelésügyi bizottság előadója ismertette, hangsúlyozva a szabályozás szükségességét, úgy azonban, hogy az a magánjogi viszonyokat ne érintse. A földművelésügyi miniszter javaslata nagyobb vitát provokált. Kulinyi Árpád nem vonja kétségbe, hogy a javaslatra szükség van, de neki e javaslattal szemben közgazdasági szempontból aggályai vannak. A javaslat az államnak oly intézkedéseket és jogkört ad át, melyek addig az erdőbirtokosokat illették. Jobb szeretné, ha a törvényjavaslat csak a közigazgatás államosítása és az adóreform behozatala után lépne érvénybe. Hiszi, hogy a miniszter el fogja oszlatni aggodalmait, a javaslatéit tehát elfogadja. Barta Ödön kifogásolja, hogy a javaslatot a pénzügyi bizottság nem is tárgyalta, pedig az az állampénztárnak állandó és nagyobb mérvű megterheltetését vonja maga után. Ezért indítványozza, hogy vétessék le a napirendről s utasíttassék a pénzügyi bizottsághoz tárgyalás végett. Szerinte a javaslat a magánjogoknak eklatáns megsértését involválja. Az úrbéresek és községek vagyonára nézve még ma is nagy zavar van, mert dacára annak, annak, hogy telekkönyvileg biztosítva van az úrbéres vagyona, még maga sem tudja, hogy váljon szabad-e neki ott egy fának árnyékában megpihenni. A javaslat kiterjeszti az állam beavatkozási jogát, még a kisbirtokosság vagyonába is. Vajjon szabad-e ez ? Vájjon elég kárpótlás-e az, hogy a kisbirtokosság a büntető bíróság helyett a közigazgatási hatósághoz fordulhat orvoslás végett. Hónapok óta nagy port vert föl a majdánkai erdőpusztitás. 1889-ben a majdánkai kisbirtokosság több mint 5000 holdnyi erdőnek birtokába jutott s azóta ezt, mint községi vagyont kezelték’. Egész 1895-ig kezelték igy. Hol van az a személy, a ki az esetleges visszaélésekért felelősségre volna vonható. 1895-ben autonom szervezetet kapott s ennek dolga az lett volna, hogy az 1889-ben megállapított üzemtervet átvegye. Ez azonban nem történt. Leltározás sem volt 1895-ben. Nemrég konstatálták azután, hogy bűnös kezek letarolták az erdőt. Ki vonható felelősségre ezért ? Az erdőtörvény eddig is kötelezővé tette az ellenőrzést. Tény az, hogy 1894-től 1897-ig az adminisztratív hatóság jelentése dacára nem tett a főispán semmit. Szerette volna látni, hogy a közigazgatási bíróság elrendelje a zárlatot a főispán és miniszterek vagyonára, akik hanyagul jártak el az ellenőrzésben, hogy a közvélemény megnyugodjék. Sérelmesnek tartja a második fejezetnek az állami kezelés közegeiről szóló rendelkezéseit, mert attól fél, hogy ezáltal a kormány ismét egy hatalmas kortesesszközt fog nyerni, mert az egyes városok és községek versenyezni fognak, hogy állami erdőhivatalt kapjanak. A javaslatnak az általános te-Az illusztrációk részint nagybecsű műmellékletek, részint a szövegbe ékelt rajzok. Amint az eddig megjelent füzetekből látható, az ezredévi kiállításon összegyűjtött történelmi emlékek ismertetése kapcsán a díszmunka szerzői óriási történelmi, jogi, irodalmi és művészeti ismeretanyagot népszerűsítenek, mely oly alakban egybegyűjtve eddig semmiféle műben nem volt. Ami különösen a műtörténeti ismereteket illeti, közönségünk e tekintetben nagyon, de nagyon rászorul arra, hogy megragadja a kedvező alkalmat tanulásra, mert műtörténeti ismeretek dolgában a magyar műveit közönség bizony nagyon hátra van. Mondanunk sem kell, hogy ennek a hátramaradottságnak az okai a mi középiskoláink, melyek túlterhelik a gyermeket mindenféle tudományonyal és mégse tanítanak semmit; okai továbbá a múzeumok és képtárak fölött őrködő hatóságok és közegek, föl a közoktatásügyi minisztériumig, melyek a legújabb időkig nem tartották szükségesnek, hogy szakszerű magyarázatokat tartsanak a kiállított műtárgyakról, hanem arra összpontosították minden gondoskodásukat, hogy a közönség a kiállított tárgyakhoz hozzá ne nyúljon. Midőn emlékeiben felvonul előttünk az ezeréves múlt képe, mélyen sajnáljuk, hogy történetünk e néma és mégis oly ékesen beszélő tanúi nem maradhattak együtt még másolatban sem, sőt hogy még azokat a remek épületeket is, melyek a történelmi emlékek befogadására szolgáltak, ■— Czobor Béla előadó indítványa ellenére — csak az ideiglenesség jellegével építették. 3.