Alkotmány, 1899. március (4. évfolyam, 52-78. szám)
1899-03-01 / 52. szám
1899. március 1. ILKOTRifz, Minisztertanács. Az új kormány ma délután négy órakor tartotta meg az első miniszteri tanácsot a miniszterelnökségi palotában. A tanácskozáson a kabinet összes tagjai jelen voltak ; eljött arra Bécsből Széchenyi Manó gróf is, ő Felsége személye körüli miniszter. A minisztertanácson a kormány programmszerű nyilatkozatát állapították meg, melyet Széll Kálmán fog a képviselőház holnapi ülésén előterjeszteni. Lemondott államtitkárok. Ma a kereskedelmi minisztérium államtitkára, Schmidt József és a belügyminisztérium államtitkára , Jakabffy Imre nyújtották be lemondásukat. Úgy hírlik, hogy az új kereskedelmi és belügyi miniszterek fel fogják kérni őket, hogy továbbra is maradjanak meg hivatalaikban. A képviselőház holnapi ülése. Történelmi jelentőségű ülése lesz holnap a képviselőháznak. Az uj kabinet, mely a jogért, törvényért s az alkotmányért vívott küzdelem jegyében született meg, holnap fog a Háznak bemutatkozni. A holnapi nappal teljesen részet ér az az áldatlan küzdelem, melyet Bánffy báró idézett fel s mely felváros datása alatt oly mérhetlen erkölcsi és anyagi károkat okozott az országnak. A holnapi nap a régi rendszer bukását s a régi pártkeretek egy részének bomlását jelenti, melyek egy újabb, egészségesebb alakulásnak nyitnak utat. Az ülésen Madarász apó fog elnökölni, ki mindenekelőtt felolvastatja Bánffy bárónak utolsó átiratát, mely szerint a Felség a régi kabinet lemondását elfogadta, azután pedig az új kabinet tagjainak kinevezésére vonatkozó legmagasabb királyi kéziratok felolvasására került sor, mire Csávossy háznagy bevezeti a tanácskozó terembe az új kormányt és Széll Kálmán megtartja programmbeszédét. A programbeszéd elhangzása után a pártok elnökei fognak nyilatkozni. A főrendiházban a bemutatkozás holnap délután egy órakor lesz. A törvényhozás mindkét házának ülése iránt oly nagy az érdeklődés, hogy már a mai napon az utolsó belépőjegy is elfogyott. A képviselőház holnapi ülésén Apponyi Albert gróf nem lesz jelen, mert édes atyjának beteg ágyát az öreg urnák szerfölött válságos állapota miatt nem hagyhatja el. Ma délelőtt Eberhardról táviratot intézett Horánszky Nándorhoz, melyben teljes belenyugvását jelenti mindazon intézkedésekbe, amelyeket a párt elhatározni szükségeseknek tart. A fúzió. Mint a P. Ll. írja, a szabadelvű párt köreiben a várandó szaporulatot vegyes érzelmekkel fogadják. Vannak, akik attól tartanak, hogy más pártprogrammok eddigi híveinek inváziója, ha nem is azonnal, de mindenesetre későbben szakadást fog előidézni a szabadelvű pártban. Mások azt hiszik, hogy túlságosan nagy párt tartósan nem lesz jó. A szabadelvű párt zöme azonban a föltétlen fúzió eszméjével már megbékült és az eddig a negáció talaján parlagon hevert erők előtt szívesen megnyitja a pozitív tevékenység mezejét. A legközelebbi jövő fogja csak megmutatni, várjon a fent említett aggodalmak vagy a jobb jövő reményei teljesednek-e. Bánffy búcsúja. A szabadelvű párt ma búcsúzott dtt Bánffy Dezső bárótól, ki négy éven keresztül hirdette magát a párt vezérének. A sablonos bucsuzás kereteit a mai bucsuzás nem lépte keresztül. Hivatalos udvariasság a rangban, de sehol semmi fellendülés, semmi melegség. A párt tagjai — kik közül igen számosan hiányzottak — a Lloyd-klubban gyülekeztek össze s innen vonultak fel a miniszterelnöki palotába. Az üdvözlő beszédet Podmaniczky Frigyes báró pártelnök mondotta, melyre a miniszter meglehetős rövidéggel válaszolt, de okulva a legközelebbi múlt tanúságán, óvakodott attól, hogy az újabb politikai alakulás fölött véleményt kockáztasson. Podmanicely báró beszédéből kiemeljük a következőket: Azon négy év, mely alatt Te, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve a emlékünkben (Igaz, Úgy van!) lelkünkbe. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt, (Igaz! ügy van!) és ezek minden tekintetben az ország s a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a Te vezérleted alatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az érzés, amely ma idehozott bennünket és amely érzésünket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, amidőn neked, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, amit Te, míg vezérünk levél, cselekvés és hálás köszönetet mondunk azért, amit Te a haza érdekében tettél. Mi egyszerű polgárok vagyunk, a mi birtokunkban nincs hatalom; mi csakis szívünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé, (Úgy van! Élénk tetszés.) akiket tisztelünk és becsülünk ; de Te nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz Te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, amely Tégedet körülövez és amely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. (Ügy van !) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed, hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad. Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most fölemlítésre nem méltó körülményekben. És most, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, amelyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban, azon sorokban, amelyekből kiindulva fölemelkedtél ; légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javán és haladásán. Bánffy Dezső báró a következő beszéddel válaszolt a párt elnökének : Négy évig mint Magyarország miniszterelnöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még, három évet számítok ehhez, szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igen tisztelt elnök úr mondotta : a koronának, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szíves üdvözletet, a jó kívánságokat fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a lemultakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen köülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom skahnasoknak arra, hogy bármely vonatkozásán — akár visszatekintőleg, akár előrenézősig politikai irányban nyilatkozzam, kötelesszemnek— tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem, akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől igazá tartózkodva. A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most ez alkalommal, maradjunk isztán a barátságos, szíves megemlékezés keretben ; ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hoggy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni a ma letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak, büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabad, elvűpárt hétéves életében részt vehettem mint az elnök és résztvehettem az utolsó négy esztendően nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak vejére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben , én megtartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, a dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt; büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetesebben. (Éljenzés és taps.) Búcsú és beköszöntő. A kereskedelmi minisztérium tisztikara ma délben búcsúzott el Dániel Ernő báró volt minisztertől, azután pedig Hegedűs Sándor, az új kereskedelemügyi miniszternél tisztelegtek-Dániel Ernő bárótól Schmidt államtitkár vett búcsút a tisztikar nevében. A volt miniszter meghatva mondott köszönetet a rokonszenv a szép megnyilvánulásáért s többek között ezeket mondotta ? Fel fognak menteni attól, hogy most, midőn négyévi működés után ő Felsége saját kérelmemre kegyelemben felmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négyévi működésére visszapillantást vessek. Hisz nemcsak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintetben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négyévi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok felett. A távozó minisztert zajosan megéljenezték. Hegedűs Sándort szintén Schmidt államtitkár üdvözölte, melyre az új miniszter hosszabb beszédben válaszolt. Beszéde elején kéri a tisztikar hathatós támogatását s azután a következőképp folytatta : Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó , (Lelkes éljenzés ) és éppen azért iparkodni fogok tanácskozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az előadó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből ; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzetben legyek, hogy jólétekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és működését . (Zajos tetszés és éljenzés.) mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden erkölcsi testületben, ahol annyi tudomány, anyayi képzettség, annyi ambíció van, amennyi itt van e minisztériumban és exponált közegeiben, vannak vetélkedések, talán súrlódások is és különösen itt ez annál természetesebb, mer heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e vetélkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel fogadom, (Éljenzés.), de ha e vetélkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szigorral fogok fellépni. (Elénk tetszés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ekkora testületben s általában az ország tisztviselőkarában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordulnak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsináltam a magam erejéből (Tetszés és éljenzés.) és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, aki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És éppen ezért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig mindenkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is megmondom önöknek : van egy különös természetem , a legnaivabb jóindulattal és jó föltevésekkel közeledem mindenkihez, de ha csak egyszer veszek észre valakiben részindulatot, félrevezetési szándékot, vagy bármiféle, meg rem engedett korrektség-hiányt, abban az