Alkotmány, 1899. március (4. évfolyam, 52-78. szám)

1899-03-01 / 52. szám

1899. március 1. ILKOTRifz, Minisztertanács. Az új kormány ma délután négy órakor tartotta meg az első miniszteri tanácsot a miniszterelnökségi palotában. A tanácsko­záson a kabinet összes tagjai jelen voltak ; eljött arra Bécsből Széchenyi Manó gróf is, ő Felsége személye körüli miniszter. A mi­nisztertanácson a kormány programmszerű­ nyilatkozatát állapították meg, melyet Széll Kálmán fog a képviselőház holnapi ülésén előterjeszteni. Lemondott államtitkárok. Ma a kereskedelmi minisztérium államtitkára, Schmidt József és a belügyminisztérium állam­titkára , Jakabffy Imre nyújtották be lemondásu­kat. Úgy hírlik, hogy az új kereskedelmi és bel­ügyi miniszterek fel fogják kérni őket, hogy to­vábbra is maradjanak meg hivatalaikban. A képviselőház holnapi ülése. Történelmi jelentőségű ülése lesz hol­nap a képviselőháznak. Az uj kabinet, mely a jogért, törvényért s az alkotmányért ví­vott küzdelem jegyében született meg, hol­nap fog a Háznak bemutatkozni. A holnapi nappal teljesen részet ér az az áldatlan küz­delem, melyet Bánffy báró idézett fel s mely felváros datása alatt oly mérhetlen erkölcsi és anyagi károkat okozott az országnak. A holnapi nap a régi rendszer bukását s a régi pártkeretek egy részének bomlását je­lenti, melyek egy újabb, egészségesebb ala­kulásnak nyitnak utat. Az ülésen Madarász apó fog elnökölni, ki mindenekelőtt felolvastatja Bánffy báró­nak utolsó átiratát, mely szerint a Felség a régi kabinet lemondását elfogadta, azután pedig az új kabinet tagjainak kinevezésére vonatkozó legmagasabb királyi kéziratok felolvasására kerül­t sor, mire Csávossy háznagy bevezeti a tanácskozó terembe az új kormányt és Széll Kálmán megtartja pro­­grammbeszédét. A programbeszéd elhang­zása után a pártok elnökei fognak nyi­latkozni. A főrendiházban a bemutatkozás holnap délután egy órakor lesz. A törvényhozás mindkét házának ülése iránt oly nagy az érdeklődés, hogy már a mai napon az utolsó belépő­jegy is el­fogyott. A képviselőház holnapi ülésén Apponyi Albert gróf nem lesz jelen, mert édes atyjá­nak beteg ágyát az öreg urnák szerfölött válságos állapota miatt nem hagyhatja el. Ma délelőtt Eberhardról táviratot intézett Horánszky Nándorhoz, melyben teljes bele­nyugvását jelenti mindazon intézkedésekbe, amelyeket a párt elhatározni szükségesek­nek tart.­ ­ A fúzió. Mint a P. Ll. írja, a szabadelvű párt köreiben a várandó szaporulatot vegyes érzel­mekkel fogadják. Vannak, akik attól tarta­nak, hogy más pártprogrammok eddigi hí­veinek inváziója, ha nem is azonnal, de mindenesetre későbben szakadást fog előidézni a szabadelvű pártban. Mások azt hiszik, hogy túlságosan nagy párt tartósan nem lesz jó. A szabadelvű párt zöme azonban a föl­­tétlen fúzió eszméjével már megbékült és az­­ eddig a negáció talaján parlagon hevert­­ erők előtt szívesen megnyitja a pozitív­­ tevékenység mezejét. A legközelebbi jövő­­ fogja csak megmutatni, várjon a fent emlí­tett aggodalmak vagy a jobb jövő reményei teljesednek-e. Bánffy búcsúja. A szabadelvű párt ma búcsúzott dtt Bánffy Dezső bárótól, ki négy éven keresz­tül hirdette magát a párt vezérének. A sab­­lonos bucsuzás kereteit a mai bucsuzás nem lépte keresztül. Hivatalos udvariasság a rangban, de sehol semmi fellendülés, semmi melegség. A párt tagjai — kik közül igen szá­­mosan hiányzottak — a Lloyd-klubban gyü­­l­ekeztek össze s innen vonultak fel a min­i­­szterelnöki palotába. Az üdvözlő beszédet Podmaniczky Frigyes báró pártelnök mon­­dotta, melyre a miniszter meglehetős rövid­éggel válaszolt, de okulva a legközelebbi múlt tanúságán, óvakodott attól, hogy az újabb politikai alakulás fölött véleményt kockáztasson. Podmanicel­y báró beszédéből kiemeljük a következőket: Azon négy év, mely alatt Te, miniszterel­nök és pártvezér valál, mélyen be van vésve a em­lékünkben (Igaz, Úgy van!) lelkünkbe. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt, (Igaz! ügy van!) és ezek minden tekintetben az ország s a király érde­kében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büsz­kék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a Te vezérleted alatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meg­győződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az érzés, amely ma idehozott bennünket és amely érzésünket mi egyszerű kedélyünk mé­lyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, amidőn ne­ked, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, amit Te, míg vezérünk levél, cselekvés és hálás köszö­netet mondunk azért, amit Te a haza érdekében tettél. Mi egyszerű polgárok vagyunk, a mi birto­kunkban nincs hatalom; mi csakis szívünk érzemé­­nyeit rakhatjuk le azok lábai elé, (Úgy van! Élénk tetszés.) akiket tisztelünk és becsülünk ; de Te­ nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fo­gadj el, mert hisz Te bírsz azzal a megmérhetet­len gazdag kincsesel, amely Tégedet körülövez és amely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül vissza­pattannak és a porba hullanak. (Ügy van !) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed, hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed és mint igaz magyar államférfin, a magyar hazának önállóságát kidomborítsad. Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most fölemlítésre nem méltó körülményekben. És most, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kockáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcról, amelyen négy évig voltál, leszállottál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban, azon sorokban, amelyekből kiindulva fölemelkedtél ; légy szives barátunk maradni, elv­társunk maradni s velünk együtt közreműködni a közü­gyek, a közhaza javán és haladásán. Bánffy Dezső báró a következő beszéddel vá­laszolt a párt elnökének : Négy évig mint Magyarország miniszterel­nöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még, három évet számítok ehhez, szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a sza­badelvű párt, a ti támogatástok mellett, közremű­ködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igen tisztelt elnök úr mondotta : a koroná­nak, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, mi­dőn a szíves üdvözletet, a jó kívánságokat foga­dom s köszönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a lemultakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hoz­­átok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogad­játok ezt ez alkalommal minden politikai vo­natkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen kö­­ülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom skahnasoknak arra, hogy bármely vonatkozás­án — akár visszatekintőleg, akár előrenézősig politikai irányban nyilatkozzam, kötelessz­­emnek— tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koro­nának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem, akkor teszek igazán szolgálatot, ha et­től igazá tartózkodva. A körülmények alakulása el­dönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg n­yilatkozhassam. Most ez alkalommal, maradjunk isztán a barátságos, szíves megemlékezés keretb­­en ; ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, ame­lyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hoggy örömmel, kelleme­­tesen, boldogan fogok emlékezni a ma letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak, büszke­ségemet fogja képezni, hogy az intakt szabad, elvűpárt hétéves életében részt vehettem mint az elnök és résztvehettem az utolsó négy esztendő­en nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak ve­jére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben , én meg­tartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyi­ségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, a dicsőségét is, melyeket veletek együtt­működve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég­; legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt; büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszö­nöm ezt és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlé­kezetesebben. (Éljenzés és taps.) Búcsú és beköszöntő. A kereskedelmi minisztérium tisztikara ma délben búcsúzott el Dániel Ernő báró volt minisztertől, azután pedig Hegedűs Sán­dor, az új kereskedelemügyi miniszternél tisztelegtek-Dániel Ernő bárótól Schmidt államtit­kár vett búcsút a tisztikar nevében. A volt miniszter meghatva mondott köszönetet a rokonszenv a szép megnyilvánulásáért s többek között ezeket mondotta ? Fel fognak menteni attól, hogy most, mi­dőn négyévi működés után ő Felsége saját ké­relmemre kegyelemben felmenteni méltóztatott, ennek a minisztériumnak a négyévi működésére visszapillantást vessek. Hisz nemcsak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintet­ben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négyévi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, a­kik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok felett. A távozó minisztert zajosan megélje­nezték­. Hegedűs Sándort szintén Schmidt állam­titkár üdvözölte, melyre az új miniszter hosszabb beszédben válaszolt. Beszéde ele­­jén kéri a tisztikar hathatós támogatását s azután a következőképp folytatta : Kellő tisztelettel a rang iránt, előttem az érdem és a munkásság lesz irányadó , (Lelkes éljenzés ) és éppen azért iparkodni fogok tanács­kozásaink, tárgyalásaink és az ügyek vezetése közben megismerni az érdemet és a munkaerőt. (Tetszés és éljenzés.) Különösen kérem az elő­adó urakat, ne titkoljanak el előlem semmit az ügyekből ; hadd ismerjem meg mindazoknak erejét, akik bármely mértékben hozzájárulnak a kérdések megoldásához, hogy abban a helyzet­ben legyek, hogy jólétekkel, lelkiismeretesen mérlegelhessem mindenkinek tehetségét és mű­ködését . (Zajos tetszés és éljenzés.) mert én igazságos, szigorú, de a szigort szeretettel egyesítő vezető akarok lenni. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom azt, hogy minden er­kölcsi testületben, ahol annyi tudomány, any­ayi képzettség, annyi ambíció van, a­mennyi itt van e minisztériumban és exponált közegei­ben, vannak vetélkedések, talán súrlódások is és különösen itt ez annál természetesebb, mer heterogén tényezők vannak egyesítve; ha e ve­­télkedés a munka vetélkedése és ha e súrlódás a vélemények súrlódása, kellő tisztelettel foga­dom, (Éljenzés.), de ha e vetélkedés a hiúság és cselszövények vetélkedése és ha e súrlódás egyéni érdekeknek a súrlódása, ezzel szemben a legnagyobb szigorral fogok fellépni. (Elénk tet­szés és éljenzés.) Nagyon jól tudom, hogy ek­kora testületben s általában az ország tisztviselő­­karában nagyon sok félreértés, nagyon sok keserűség és egyúttal anyagi gondok is fordul­­nak elő. Méltóztassanak elhinni, mindezek iránt az erkölcsi és anyagi bajok iránt érzékem van, mert keresztülcsináltam a magam erejéből (Tet­szés és éljenzés.) és éppen úgy tudok érezni az utolsó közeggel, aki önfeláldozó munkáját talán anyagi bajok között végzi, mint a legelsővel, a­ki magas színvonalról tekinti át az egészet és vezeti az egészet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És éppen ezért szolidaritást érzek az elsőtől az utolsóig mindenkivel és érzelmeim melegségét viszem át működésem utolsó részletébe is, de ebből a melegségből csak az fog részesülni, aki arra érdemes és aki hasonló melegséggel fordul hozzám. (Lelkes éljenzés és taps.) Azt is meg­mondom önöknek : van egy különös természe­tem­ , a legnaivabb jóindulattal és jó föltevések­­kel közeledem mindenkihez, de ha csak egyszer veszek észre valakiben rész­indulatot, félreveze­­tési szándékot, vagy bármiféle, meg rem­ engedett korrektség-hiányt, abban az

Next