Alkotmány, 1900. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1900-05-01 / 103. szám
ALKOTMÁN 103. szám. 3 Kedd, 1900. május 1 és áldozást. A nyugalom előidézéséhez hozzájárultak Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök szavai, ki tegnap a lateráni szent János templomában arra intette a zarándokokat, hogy úti szenvedéseiket ajánlják fel Istennek, hogy annál biztosabban részesülhessenek a jubileumi szent év kegyelmeiben. a. A zarándokok a pápa előtt. — Távirati tudósításunk. — Róma, április 29. A jubileumi szent évnek egyik legszebb, eseményeivel legmeghatóbb napja virradt ma az örök városra. Negyvenezer zarándok mutatta be ma hódolatát Szent Péter bazilikájában a katholikus világ fejének, áldást kérve magukra és nemzeteikre, melyeknek képviseletében Szent Péter dicsőségesen uralkodó utódjának trónusa előtt megjelentek. Ez az impozáns szám a magyar, osztrák, cseh, belga és olasz zarándokokból került ki, akiket együttesen fogadott a Szent Atya. A város természetesen már a hajnali órákban mozgalmas képet mutatott. A zarándokok ezrei hullámzottak mindenfelől Szent Péter bazilikája felé, hogy maguknak idejekorán helyet biztosítsanak. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a rendezők nehéz munkája. A templomba csak jegygyel lehetett bejutni, amelyet a templomi lépcső előtt a királyi gyalogság által vont kordonnál és a templom ajtajánál is be kellett mutatni, ez utóbbi helyen a pápai nemes ifjúságból alakult frakkos, fehér nyakkendős rendezőségnek. Bent a bazilikában a svájci gárda, a pápai csendőrök, a díszruhás vatikáni és a nemes ifjúság tagjai ügyeltek fel a rendre, az egyes zarándoklatok elhelyezésére. Ez nemzetiségek szerint történt, mégpedig oly formán, hogy a magyarok a főoltártól balra, az osztrák-németek és csehek jobbra állottak, míg a belgák az apsziszban kaptak helyet. Az olaszok a templom többi részében helyezkedtek el. A magyar csoportot, melynek soraiban a Collegium Germanico-Hungaricum vörös reverendás magyar növendékei is voltak elvegyülve, különösen jellegzetessé tették a magyar nép nagyszámú, tipikus képviselői, közöttök palliumba öltözött papjaikkal. A zarándokok kivétel nélkül olvasókat, apróbb tárgyakat tartottak kezükben, várva rájuk a pápa áldását, hogy velük idehaza szeretteiknek, mint becses emlékekkel kedveskedjenek. A Szent Atya megérkezésének ideje délelőtt 11 órára volt kitűzve. Ekkorra a főoltár körül a püspökök és a világi előkelőségek foglaltak helyet, köztük a magyar püspökök közül tizen, továbbá a Zichy, Wenckheim és Csekonics családok több tagja, egytől-egyig díszmagyarban. Ide csak a sárga jegyesekkel birók juthattak be, mint akik a pápa elé lábcsókra is járulhattak. Az oltári szentségről nevezett kápolnán keresztül, a svájciak sorfala között pontban 11 órakor érkezett meg a szent Atya. Sedia gestatorián hozták s megérkezését leírhatatlan lelkesedéssel fogadta az ezen ünnepélyes pillanatra már reggel óta izgatottan várakozó tengernyi sokaság. A zászlókat meghajtották, kendőket lobogtattak s a templom minden zugából elementáris erővel tört elő a külömböző nyelvű éljenzés hódolatul a pápának, kit a főhajón keresztül ünnepélyes lassúsággal vittek a főoltárig. Megható s örökké feledhetetlen pillanatok voltak ezek. Sokan térdre borultak, sokan sírtak meghatottságukban, mások imádkoztak vagy a kezükben tartott emléktárgyakat nyújtották a pápa felé, ki a magasra emelt szedia karfájára támaszkodva több ízben felállott s áldólag, a szeretet mosolyával szelíd arcán terjesztette ki karjait a szinte tomboló sokaság fölé. A pápa a szokott ornátusban volt; fehér selyem reverendát, hermelinnel szegélyezett, biboros mozzetát, fehér selyem kapuciumot, félujjal kötött fehér keztyűt s nagy smaragd pásztor gyűrűt és drágakövektől csillogó széles stólát viselt. Mikor a menet a főoltárhoz ért, az apsis felé eső oldalon letették a sediát s a pápa helyet foglalt a trónszéken. A papság intonálta a lorettói litániát, amit csakhamar az egész közönség együtt énekelt. Az utolsó akkordok elhangzása után a pápa két szolgálattevő kamarás segítségével fölment az oltárhoz s ráborulva néhány pillanatig tartó ájtatosságot végzett. Azután elkövetkezett a legünnepélyesebb pillanat. A Szentatya, az oltártól kifordulva, méltóságos gesztus kíséretében, erős hangon áldását adta a térdreborult hívek ezreire. Azután ismét a két kamarás segítségével a trónszékhez ment, melyet elfoglalva, fogadta a hódolókat, először Goosens brüsszeli érseket, aztán Császka György érseket, Schneider bécsi címzetes püspököt, majd a többieket. Császka György érsek, mint a magyarok hódolatának tolmácsolója beszédet intézett a Szentatyához amelyben felemlítette, hogy valamikor barbár népek ellenséges szándékkal törtek be Itáliába és Róma városába, most Szentséged szavára sereglenek össze a katholikus népek oly nagy sokaságban, hogy a nagy város falai alig tudják őket befogadni. A népek e nagy versenyében a magyar nemzet, úgy véljük, első helyen áll. Mert a magyar nemzet a Szentszék iránt lekötelezettnek érzi magát azon számos jótéteményét, melyeket attól kapott. A magyaroknak azonban külön okuk is van, mely őket ma Krisztus helytartójának trónja elé vezeti, amennyiben jelenleg kilencszáz éve, hogy a magyar nemzet a keresztény hitet elfogadta. A Krisztus után való ezredik évben történt, hogy II. Szilveszter pápa maga előtt látta Asztrikot, az első kalocsai érseket és megáldván a keresztény hitre tért Magyarországot és megerősítvén a püspökségeket, királyi koronát küldött Istvánnak. Most II. Szilveszter utódja előtt ismét megjelent a kalocsai érsek, akinek Magyarország bibornok-hercegprímásának betegeskedése folytán az a hasonlíthatatlan szerencse jutott, hogy a kilencszáz év előtt a keresztény hitre tért Magyarországnak az apostoli Szék és Szentséged iránt való háláját és fiúi érzelmeit kifejezze. Szentséged előtt jelen van, általunk képviselve, az egész katholikus Magyarország. Lábaid elé borulva kérünk Téged, add ránk atyai és apostoli áldásodat. Áldd meg apostoli királyunkat, I. Ferenc Józsefet; áldd meg főpásztorainkat és papságunkat; áldd meg mindannyiakat, akik nyilvános állásokban és az irodalomban működnek. Áldd meg családjaikat és ifjúságunkat, áldd meg a gazdagokat és a szegényeket, áldd meg a munkásokat és minden rendű embereket. Áldd meg azokat is, akik vallásra nézve tőlünk különböznek, hogy az ősi hit egységére visszatérjenek. Áldd meg egész Magyarországot, hogy Nagyasszonyunk és Szent István királyunk mennyei pártfogása alatt, valamint az apostoli Szentszék lelki uralma alatt még igen sok századon át szilárdan fönmaradjon és virágozzék. Végül, Szentséges Atyánk, azt kívánjuk Neked, hogy az Úr Téged nevének nagy dicsőségére és egyháza legfőbb hasznára minél tovább tartson meg teljes egészségben. Latin szövegű üdvözlő beszédét végül írásban nyújtotta át a pápának, ki azt főkamarásának nyújtotta át, megkérdezve előbb Császka érsektől, hogy amit elmondott, mind benne van-e az átnyújtott írásban, mire az érsek igennel válaszolt. Császka érsek beszédének latin szövege így hangzik: Beatissime Pater! Quod olim sapientissimo divinae providentiae consilio factum comperimus, ut plurimarum barbararum gentium turmae arcano cpiodam naturae instinctu actae relictis avitis sedibus Italiam invaderent, urbemque Romám, imperii occidentalis tunc caput, hostili animo peterent: simile quid, contrario quidem animo séd haud absimili divinae ordinationis impulsu, fieri hódié cernimus. Vie enim patema Sanctitatis Tuae vox omnes, quotquot ubique sunt, ehristianos ad finum urbis aeternae peramanter invitans, orbi terrarum inlonuit fit undique populorum catholicorum patria, lingua, ritu, cultura ab invicem distantium tantus ad limina sanctorum apostolorum concursus, ut intra amplissimae urbis septa peregrinorum multitudo vix hospitio exeipi possit. Nec mirum ! Felix enim praetor haurienda annj sancti jubüaris excelsa emolumenta spiritualia occa. sió omnibus praebetur princípium apostolorum liminum visitandi, fidelitatcm crga beati Petri cathedram contestnndi, eidemque obscquium alque amorcm exhibendi, et insuper ámabilissimam Sanctitatis Vesírao personam videndi ac bonorandi. Lit in bac populomm ehristianorum aomulalione prímás partes per Hungarorum gemem capiendas esse centemus. Haec est enim gens, quae ob acceptorum a Sancta Sede bcneficiorum copiam et magnitúdóiéin íortioribus grati animi et divotionis vinculis se obstrictam cathedrae Petri sentit. Haec est enim gens, quae luculentissima et peculiaria benignissimae propensionius et curae paternae Sanctitatis Tuae documenta experta est. Tu, beatissime Pater, adpellasti nos per incomparabilem benignitatem «gentem illusírem et nobilissimam». Tu recreasti nos et communem nostram Iaetitiam ad summum culmen evexisti binis illis litleris apostolicis, quas aureis consiliis et monitis refertas annis 1886 et 1896, quando scilicet liberatam duobus ante saeculis arcem Budám et consolidati regni nostri annum millesimum festiva solemnitate celebravimus. ad nos dirigere dignatus es. Séd est nobis et alia baud minoris momenti causa, quae nos hodierna die ad apostolimon thronum Christi interris vicarii laetabundos perduxit. Optime certe Sanctitati Tuae compertum est, non gentesimum impraesentiarum verti annum, a quo Hungarorum gens fidem Christi susceperat, regnumque nostrum ehristianorum civitatum familiae insertum est. Anno quippe Domini millesimo felicissimae recordationis praedeeessor Sanctitatis Tuae, Sylvester Papa II., in somnis, prout cronica nostra narrant, ab angelo admonitus, ut nuncios ignotae gentis ad se brevi ventures benigue exeiperet votisque eorumdem ultro deferret, mox splendidissimam Hungarorum recens ad fidem Christi conversorum legationem, cujus dux Astricus primus Colocensium antistes erat, coratn se viderat cunctisque pissimi principis, S. Stephani, postulatis libenter assentiens nonmodo apostolicam benedictionem populo Hungarico nuper Christi ovili adgregato, episcopatuumque cum metropoli Strigoniensi confirmationem impertivit, verum etiam regiam coronam, quam Poloniae duci conficienpam curaverat, ab angelo admonitus, Stephano transmisit.eumque regem salutavit et Hungarorum apostolum nominavit suasque illi vices in ordinandis ecclesiis concredidit. Beatissime Pater! A felicissimo hocce eventu, aeterna memoria digno, 900 anni iám defluxerant. Et ecce, coram dignissimo Sylvestri Ií. successore rursus adstat humilis Coloncensium antistes, cui ob afílictam eminentissimi Domini Cardinalis, regni Hungáriáé principis primatis valetudinem incomparabilis ille honor et fortuna obtigit, ut copioso hocce atque illustri praesulum, procerum, eléri populique fidelis comitatu stipatus, Hungáriáé catholicae, ob novemsaecularem susceptae religionis christianae istitutique regni apostoliéi memóriám tripudiantis, grati animi atque filialis in Sedem Apostolicam et augustam Sanctitatis Tuae personam devotionis nuntius esset, atque interpres. Utinam ea pollerem facundia, qua beneficia per Sedem Apostolicam genti et patriae nostrae decursu 9 saeculorum prosperis et adversis temporibus benevolentissime collata digne celebrare ipsorumque Hungarorum in Petri cathedram et Christi in terris vicarium studiosissimam voluntatem ad vivum depromere valerem. Adstat igitur coram Te, Beatissime Pater, in nobis et per nos tota Hungária catholiea. Adsumus 8, episcopi, piotate et devotione in Sanctitatem Tuam nemini secundi. Adsunt proceres cum nobilissimis et Tűi studiosissimis familiis suis. Adest zelosus clerus curatus cum fidelissimo populo suo; et, quod Sanctitati Tuae haud injucundum fore existimo, adsunt etiam clerici nostri, succrescens spes et solatium Ecclesiae nostrae. Complures ex centrali seminario Budapestinensi, ex collegio Pazmaniano, ex diversisque seminariis dioecesanis alumnos ad pedes Sanctitatis Tuae nobiscum adduximus, ut mature discant Sedi Apostolicae inconcusso fidelitatis et amoris obsequio adhaerere, atque, ut, dum ad seram senectutem pervenerint, laeti gloriarentur, se inadolescentia sua propriis oculis vidisse Leoném XIII. Quod superest, S. Pater, ad beatissimos pedes Tuos prostrali, enixissimis precibus Te exoramus, ut nobis palernam et apostolicam Tuam benedictionem impertiri digneris. Bcnedic auguslissimo regi nostro aposlolico Francisco Josepbo I., coronac et virtulum S. Stephani haeiedi dignissimo. Bcnediü