Alkotmány, 1902. január (7. évfolyam, 1-27. szám)

1902-01-01 / 1. szám

ALKOTMÁNY. 1. szám. 2 Szerda, 1902. janur 1­ ván, közmegnyugvást és az állam hatalmi tényezőinek egyesítésével egységes erőki­fejtést létesítsünk. Ne reménykedjünk meg nem bizható barátokban; legyünk erősek céltudatosság­ban és egységben! Zichy Nándor gróf. Budapest, dec. 31. Kállay protekciója. Az újvidéki «Zasztova» Mustárból keltezett tudósítást közöl ezzel a tar­talommal . Az ismert Smarda és társa (Rotter és Persies) kereskedelmi szállító társaság a mi­nap kérvényt adott be Kállay Béni közös pénz­ügyminiszterhez egy Mostarban felállítandó rak­tár ügyében. A raktár különösen gyarmatáruk részére volna szánva és sok oly kedvezményt élvezne, amelyek a mostári kereskedőknek nin­csen meg. A mostári kereskedők ezáltal teljesen tönkre volnának téve, Rotter és Persies (t. i. Smarda) Kállay Béla kegyéből már eddig is nagy szabadalmat élveztek, különösen a tuszai só elfoglalása által stb., miáltal a boszniai keres­kedők kenyérkeresetét elvonták, maguknak pedig milliókat harácsoltak össze. A nép eleinte gya­­núskodott, később pedig látta, hogy a Rotter és Persics-cég Kállay kedveltje. Az utóbbi idő­ben Smardát «a bosnyák kereskedelem istenei­nek nevezték el. A nép fél, hogy a kér­­déses raktár építése meg lesz engedve szem előtt tartva azt a szerb közmondást: «Akinek atyja az Úr Isten, könnyű annak szent­nek lenni.» Ha az megtörténik, akkor a mostári kereskedők becsukhatják boltjaikat s mehetnek más felé jobb helyet keresni a kereskedelemre. Igaz ugyan, hogy a mostari kereskedők is alá­írtak egy kérvényt Smarda kérésének elutasítása végett, de nem hiszik, hogy Kállay megtagadna kedvelőétől valamit és ha egész Bosznia és Her­cegovina elpusztulna, nem csak egyedül Mostar. Ezen ügyre még visszatérünk, miniszterelnök üdvözlése. A kolozsvári szabad­elvűért — mint Kolozsvárról jelentik — méteres sürgönyt küldött Széll Kálmán miniszterelnökhöz és Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszterhez az ijesztendő alkalmából. A kolozsvári szabadelvű párt 2 .J. megindította a sürgönyök özönét, mely a mi­lle­relnök magánkönyvtárát ismét kötetekkel fogja gyarapítani: az utódok csodálkozására, a kortársai mulatságára. Hegedűs miniszter távozása. A Pesti Napló nevű kormányujság «olyan körökből, amelyeknek a kormányzásban előforduló változásokról igen meg­bízható értesü­lésök szokott lenni» azt a hírt közli, hogy Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter márciusban megválik a miniszteri tárcáid s utódja egész bizonyosan — Széli Kálmán mi­niszterelnök lesz, aki azonban akkor lemond a belügyi dolgok kormányzásáról. A Pesti Napló azzal támogatja értesítését, hogy a kereskedelmi tárca költségvetését a pénzügyi bizottság tár­gyalása alkalmával — dacára annak, hogy e tárgyalásokon Hegedűs Sándor jelen volt — mégis Széll Kálmán képviselte. A szokásos cá­folat ezúttal sem maradt el; a «Magyar Táv­irati Iroda» illetékes helyről vett felhatalmazás alapján alaptalan kombinációnak nevezi a hírt. Sajnos, nem járulhatunk a cáfolathoz, mert igen illetékes helyről mi is arról értesülünk, hogy Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszter nyomban a költségvetés letárgyalása után egészen bizonyosan beadja le­mondását, melyet el is fogadnak. Utódja esetleg csakugyan Széll Kálmán miniszterelnök és bel­ügyminiszter lesz, ha másért nem, azért, hogy azzal is bizonyítsa azt, hogy az ő állam­­férfiassága nem gyengült. Kárpótlásul szolgálhatunk a félhivatalosnak egy másik cáfolattal: egy francia lakoma egyik felköszöntője ma «legnagyobb állam­­férfia»-nak ünnepli Waldeck-Rousseaut, a francia kormány fejét. Mint a legilletékesebb helyről értesü­lünk, ez alaptalan kombináció, mert a legnagyobb államférfiú kétségtelenül Széll Kálmán. A magyar-igeni választás. A magyar-igeni kerü­letben, ahol, mint jelentettük, januárius 4-én lesz a választás, W­erner Gyula szabadelvűpárti jelölttel szemben ugyancsak szabadelvűpárti hittel Rainer Zs­gm­ond dr. a let. volt, aki azonban, mint ismere­tes, azóta visszalépett a jelöltségtől s ezúttal a sza­badelvű­ pártra nézve kellemetlen, de különösen a miniszterelnököt kompromittáló magyarázattal kilé­pett a pártjából is. Az Alkotmány ugyanakkor kö­zölte, hogy Werner Gyula drnak oláh nemzetiségi ellenjelöltje akadt Munteanu Aurél szászvárosi ügy­véd személyében. Werner Gyula dr. támogatására most több képviselő érkezett a kerületbe, de nehéz dolguk lesz Munteanu Aurél drral szemben, aki többször megcáfolt jelöltségét ugyancsak fentartja. A földművelésügyi költségvetés. A képviselőház pénzügyi bizottsága január 3-án, pénteken délelőtt 11 órakor ülést tart s megkezdi a földmivelésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását. Elmaradó újévi tisztelgés. Tekintettel arra, hogy Kossuth Ferenc hosszabb idő óta fekvő beteg, ez évben a függetlenségi és 48 párt hivatalos üdvözlése elmarad, majd magának kell megkeresnie a minden­napit. , Mégis ha kedvezne a szerencse! Itt felvillan­tak az öreg szemel Alá s feljárt a totalizatörös bódé korlátai előtt. A lovak futottak egyszer, futottak kétszer s ő még mindig nem tett egyikre sem. Az utolsó futásra folytak a kötések, nem ha­bozhatott tovább. Rászánta magát és tett, azt se tudta, melyik lóra. Vakmerő remény biztatta, hogy nyerni fog. Vesztett. Szerencse, hogy a napi versenynek nem volt több száma, különben elpocsékolta volna összes pénzét, — gondolta később az öreg, mikor már csak emlékei közé sorozta azt a napot, mikor ő leversenyezett. Ott látva a sok mohó, pénzvágyó embert maga körül látni-futni, látva a szerencsés nyerők diadalmas arcát, hallva a bokmackerek ordítozá­­sát, a pénz csengését, a legjózanabb ember is megrészegül, őt is megkábította ez. Ma már többet nem tehetett, a reménytelenség kissé kijózanította. E­közben a nézőközönség oszladozni kezdett. Vesztróczy nézte, nézte a sok fényes uraságot, gyémántos hölgyet, hallotta az utcán felvonuló kocsik robogását, elgondolta, mennyien visznek ismét haza otthonukba dús nyereményt, pedig — lehet — nincs is szükségük reá, csak ő nem visz, ő, akinek olyan jól esnek. A nézőtér megürült, csak itt-ott lézengett pár ember a távolabbi helyeken. — Jó lesz nekem is menni — gondolta magá­ban az öreg és megindult a kijárás felé. Alig tett pár lépést, megbotlott valamiben. Megnézte, mi az? Egy nagy bőrtárca volt. Meghökkenve állt meg, rámeresztette szemeit az erszényre, mintha nem tudná, mi az. Égető hőség szállt föl a fejébe, majd elesett. Körülnézett, mint a tolvaj, fölemelte a tárcát, zsebébe rejtette, aztán megindult. Mikor a kijárathoz ért, ahol emberek álltak, a szíve úgy dobogott, majd kilyukasztotta mellét. Behúzta a nyakát, szinte érezte, hogy valaki mindjárt torkon ragadja: — Íme a tolvaj! Akadálytalanul jutott ki az utcára. Ne kísértsük meg elképzelni, mi ment végbe Vesztróczy lelkében, hogy kapta meg egy sötét perc ördögi karma, hogy a becstelenség örvé­nyébe hurcolja. Gondoljuk inkább, hogy csak ál­modott, álmodott, hogy most már minden jól lesz, Róza nem fog többet szűkölködni, kénysze­ríteni fogja, hogy vallja be, mit kíván, mit sze­retne, mire vágyakozik, mert most már teljesít­heti titkolt kívánságait, arra azonban nem gon­dolt, milyen forrásból buzog az azokra való pénz. Igen, Vesztróczy csak álmodott, de álma csak azért nem volt bűn, mert álom volt. Mire haza­ért, felébredt gonosz álmából. Tu­datára jött, mit fog, mit kell cselekednie. Haragudott magára, meg nevetett is magán, mikor eszébe jutott. Nem jó tolvaj lenne be­lőlem. Mégis hogy nem szabadult ki teljesen az ördög karmából, akkor tudta meg, mikor felnyitotta a tárcát és nem talált benne semmit. Üres volt az, teljesen üres. Elképedt és olyanforma érzés lepte meg, mintha már kezében lett volna a madár s most huss f­elröpült egyszerre. Becsukta az erszényt s mialatt kívülről néze­gette a rajta levő két kezdőbetűt, felsóhajtott, — így egészen jó. Hála Istennek! Budapest, dec. 31. Minden keső reggelen millió betű harsogja világgá Széll Kálmán bölcseségét, hivatott kor­mányzatának sikereit és naponta ezer Sisyphus fáradozik Széll Kálmán providenciális állam­férfiasságának megállapításán, hogy naponta újra kezdje a rettenetes munkát. Pedig a tények azt igazolják, hogy Széll Kálmán nem providen­­ciális, hanem még provinciális államférfiúnak sem válik be. Tudósítás érkezett Nyitra vár­megye politikai állapotairól s e tudósítás Széll Kálmán nyomorúságos baklövéséről szól. A mi­niszterelnök — ez ismeretes — kinevezte Nyitra vármegye főispánjává a telivér bánffyista Krino­­lin Viktor ügyészt s ez a kinevezés egyszerre forró politikai légkört teremtett Nyitra vár­megyében, az odavaló független elemeknél a legsúlyosabb megbotránkozást s egyúttal a leg­hevesebb ellenkezést támasztva. A főispáni kine­vezésre támadt erős visszahatás most testet öltött s Nyitra vármegy­ében megalakult az egyesült ellenzék az eddig szétszórt s hatásos erőkifejtésre kevésbbé képes pártokból. Az ellenzékek egyesü­lésével egyidejűleg pedig a nyitra vármegyei sza­badelvű párt — széthullott. Hunyady László gróf e hó 20-én pártállásra való tekintet nélkül értekezletet hivott össze a nyitra vármegyei el­lenzékek számára. Az értekezlet, melyet a meg-Másnapra már el is feledte a dolgot. Itt megzökken a történet. Elnézést kérek. A reggeli újság a következő kishirdetést hozta: Elveszett tegnap a versenytéren egy bőrtárca, H. J. betűk van­nak kívül a csatiján, a meg­találó szíveskedjék alábbi címre elhozni: Mérleg­ utca 70. szám II. em. 5. ajtó. Vesztróczy véletlenül ráakadt erre a hirde­tésre, amint délután fekete kávéja mellett az újságot olvasta. — A leírás egyezik. Elviszem. Felkerekedett, elment s hamarosan célhoz is ért. Ahogyan megörült a tárca tulajdonosa, mikor átvette az erszényt, úgy komorult el, lobbant haragra, mikor kinyitotta és üresnek találta. — Hát a pénz, uram — mordult rá a sze­gény öregre és mindjárt meg is fogta a kabát­ját, hogy el ne szökhessen — négyszáz forint volt benne, hová tette ? Vesztróczyban meghalt a vér. — Hogy én hová tettem ? — Igen. — Üresen találtam. — Azt könnyű mondani. Uram, adja elő a pénzt, vagy különben viszem a rendőrségre. — De, de . .. hebegett Vesztróczy, — csak nem képzeli, hogy . . . Azt akarta mondani, hogy elhozom Önnek a tárcát, ha én vettem volna ki a pénzt belőle, —­­de látva, hogy egy haragtól elvakult emberrel áll szemben, meg némiképp érezve bűnösségét is, nem folytatta. Az ügynek csakugyan a rendőrségen lett foly­tatása, ahol a vesztes baját szintén bejelentette. Politikai jegyzetek.

Next