Alkotmány, 1903. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY 52. szám. 3 Vasárnap, 1903. március 1. polemizáljon. íme, megvolt az alkalom, hogy görögtüzes kivilágítás mellett vonuljon vissza arról a helyről, ahol a bécsiek fölfogása szerint már alig tarthatja magát sokáig, de nem tette, elfogta a hatalmon levők görcsös ragaszkodása és egy szóval, egy hanggal sem jelezte, amit minden magyar embernek tennie kellett volna helyében, hogy rosszulását fejezze ki nemcsak a maga, de az őt támogató többség nevében is. Pedig már készültek a mameluk-tengerek, hogy tapsvihart zúdítsanak vezérüknek, ha az szívük­ből beszél. De hát nem így esett, a tapsvihar befagyott, mintha csak azt akarták volna jelezni a várakozásukban csalatkozott pártbeliek, hogy «csöndes részvétet kérünk.» Rákosi Viktor ezúttal szive-lelke mélyén uta­sította vissza az osztrák támadást. Pichler Győző, a «Presse»-ből citálva, merényletnek bé­lyegezte azt, amit az osztrák vezérpolitikusok ellenünk elkövettek. Nagy csöndben és osztatlan figyelemben be­szélt, inkább dörgött ezután Ugron Gábor és többször megújuló tapsviharban a láthatatlan kéz munkáját idézte elő, amely mindig mutatko­zik, valahányszor a korona és a nemzet közt viszályt lehet támasztani. Midőn a bécsi intriku­­sokat gyalázatos bandához hasonlította, Apponyi hatalmasan megrázta a csengőt és szelidebb alakban újból ismételte, amit Rátkynak mondott A néppárt részéről Rakovszky István a tőle megszokott férfias és energikus föllépéssel szó­lalt föl. Széll nem jól olvasta el az osztrák hon­védelmi miniszter beszédét, mert akkor észre kellett volna vennie és visszautasítania azt az abszurd kijelentését, hogy a hadsereg ügyében kizárólag a császárt illeti az in­tézkedés joga. Elvárja tehát, hogy az egész parlament, minden párttekintetek mellőzésével, egy emberként utasítsa vissza az osztrák tá­madást. Széll Kálmán ismét szükségét érezte, hogy Pilátus módjára végezze nyilvános mosakodását, egy jottával sem mondva lényegben többet, mint az előbbi fölszólalásában. , — Férfiasabb nyilatkozatot várunk ! — kiál­tották vagy tizen. Széli ,ekkor egy kis műfelháborodást csi­nált és a nagy zúgást túlharsogva, crescendó kiáltozta: — Ötven forint? — ez kapta meg a figyel­mét a lánynak a másik beszédéből mindössze... ötven forint . . . — Kapsz később többet is — biztatta az idegen. — Akkor . .. remegett Liszka hangja. — Nem megy el, — roppant elébe dühtől szik­rázó szemekkel Kormos Pista — megfojtom ezt az embert! Hé, legények, fogjátok meg! A pesti úr iszonyú veszedelemben forgott. A többi legény már gyürkőzni kezdett, Pista meg teljességgel rávetette magát. — Megállj, te nyomorulj! — ordította reked­ten — adok neked, te csábító, te kígyó! — Pista! — hangzott föl abban a pillanatban mögöttük egy éles hang. A legény megismerte a hangot. Két karja megzsibbadt. Eleresztette az idegent Kormosné jelent meg a csata színhelyén. — Békesség legyen itt — parancsolta az öz­­vegy — te pedig — fordult Liszkához, ki szintén át akarta az imént ölelni a legényt, hogy a ve­rekedésből származó veszélytől megóvja — ta­karodjál az utamból, te rongy kölyök! Liszka szép ábrázata bíborba gyuladt abban a pillanatban. Két szeméből dac villámlott elő. Hirtelen határozott Odaállott az idegen mellé s azt mondta neki: — Vigyen innen az ur, én megyek magával. — Hohó! — kiáltottak a legények karba — fogjátok meg a németet, üssük ágyon! Az öklök már emelkedni kezdtek a levegőben. — Félre innen! — állott az idegen elé a szép leány — én tiltom meg, hogy őt bántsátok. Pis­tát szeretem úgyis csak, de mert itt nem szeret­hetem, elmegyek messze, messze... vigyen az úr. Liszka riva fakadt Az idegen megindult vele. A legények meg­kövülve állottak. Utána csak egy ment volna, de azt görcsös kézzel tartotta vissza az édes­anyja. — Nos hát, ha tényleg úgy beszélt az osztrák honvédelmi miniszter, ahogyan állítják, úgy na­gyon helytelenül beszélt és azt visszautasítja. A taps ismét elmaradt Szünet következett ezután, amidőn elővették a kérvények 5-ik sorjegyzékét amely 269 kér­vény elintézési módját jelezte a kérvényt bizott­ság véleménye szerint. A tanítók kérvényeinél Csernoch János és a gabonahatáridő-üzlet be­tiltására vonatkozó kérvényeknél Rakovszky István és Kaas Ivor báró szólaltak föl a néppárt részéről alapos tárgyismerettel, hangoztatva a párt által követett álláspontot, amely a kérvé­nyek teljesítését kívánja. (A véderő­ vita ma teljesen szünetelt.) A rendelkezésre álló egy óra alatt éppen csak felével végeztek, a többiekre nézve a jövő szombatra halasztották a döntést. Az ülés végén négy interpelláció hangzott el, amelyek az időt egészen fél 4-ig elfoglalták. Az interpellációk közt a legnagyobb figyelmet Wil­­czek Frigyes grófé keltette, aki a lapunkban előzőleg már ismertetett keleti hajózásunk ügyé­ben interpellált. Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Apponyi Albert gróf, majd Tahién Béla, Jegyzők: Szőts, Dedovits, Rátkay. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Láng, Plósz, Wlassics és Cseh. Elnök féltizenegykor megnyitja az ülést s bemu­tatja az irományokat; ezek közt a főváros köszönő­iratát a régi képviselőház ingyen átengedéséért. Belicska Béni jelenti, hogy Rudnay Sándor nyitrai képviselőt igazolták. Elnök : Münnich Aurél képviselő úr személyes kérdésben kért szót s felszólal a napi­rend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző és Rakovszky István is. Münnich Aurél személyes kérdésben szólal föl válaszolva Kovács Pálnak s programmbeszédének egy részét felolvassa, amivel azt akarja bizonyítani, hogy ő őszintén nyilatkozott választói előtt. Rátkay László, Rátkay László felháborodással mondja el, hogy az osztrák parlamentben az egymással gyűlölködő pártok, amelyek azonban mélységes gyűlölettel visel­tetnek a magyarok iránt,­­Igaz! Úgy­ van! jobbról és balról,­ hirtelen összeállónak, hogy a véderőja­vaslatokat megszavazzák. Olyan kifejezéseket hasz­náltak különösen a csehek a magyarok ellen, ame­lyekben a «betyár» szó volt a legszelídebb, (Nagy zaj a jobb és szélbalon.) és nem akadt elnök vagy miniszter odaát, aki e gyalázó szavak ellen tiltako­zott volna. (Zajos tetszés a jobb és szélsőbalon.) Sándor Pál: Elég gyalázat! Kubinyi Géza: Igaza van. Szégyen, gyalázat. Rátkay: Ezekre a beszédekre Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszter azt felelte, hogy a legfelsőbb császári akarat biztosítja a hadsereg egységét, eddigi zászlaját, jelvényeit, a címerét és­ a régi hagyományos szellemét. (Nagy zaj mindkét oldalon.) Íme odaát a császári akaratra hi­vatkoznak. Helyesli ezt a Ház? Kubinyi Géza: Nem! Rátkay: E nyilatkozatokkal szemben áll a magyar kormány nyilatkozata, amelyről azt kell hin­nünk, hogy a király nevében tette és ha ez igaz, hogy a felső akarattal egyezőleg jelentette ki a ma­gyar kormány azt, hogy a hadsereg közös jellegének megfelelően kell a jelvényeket megváltoztatni, akkor Welsersheimb úr hazudott. (Zajos tetszés jobbról és balról: Igaz! Úgy van! Kiáltják a jobboldalról.) Ru­­bik: Csakhogy ebben egyetértünk! Elnök csenget. (Nagy zaj a szélbalon: Igaza van Rátkaynak!) Csak általánosságban azt akarja megje­gyezni, hogy a magyar parlament fölényét annál in­kább megőrizzük, minél higgadtabbak vagyunk. (Ál­talános helyeslés.) Felkiáltások balról: Éljen az elnök! (Taps.) Rá­kay: Ha a magyar nemzet jogait nem respek­tálják, tudni fogjuk az utat, amelyen jogainkat vissza­szerezzük. (Zajos helyeslés a szélbalon.) Széll kertel. Széll Kálmán: Ha olyan nyilatkozatokat tettek odaát, amiket Rátkay felhozott, szintén nagyon saj­nálja, hogy nem akadt senki odaát, aki azok ellen tiltakozott volna. (Élénk helyeslés.) Éppen azért kéri a Házat, hogy mi ne viszonozzuk a sértéseket, ha­nem őrizzük meg mi nyugodtságunkat. A magyar kormány azon törvények alapján áll, amelyek 1867- ben hozattak és amelyek a közös védelmet megálla­pítják. Azokért, amik odaát elhangzottak, a magyar kormány nem felelős. A magyar kormány egyedül Magyarország jogainak megóvásáért felelős és felelős azért, amit itt elmondott a kormány, hogy egyes kívánságokat beváltanak. A kormány állja ígéretét, hogy mivel a hadsereg mai jelvényei nem felelnek meg a hadsereg közösségé­nek, helyes és a közösségnek megfelelő jelvényt fog megállapítani és érvényt fog szerezni a 68-iki rende­leteknek, amelyek szerint a magyar tisztikart foko­zatosan áthelyezik a magyar ezredekbe. (Élénk he­lyeslés jobbról.) Ami Welsersheimb állításait illeti, azok a közösség, a közös hadsereg álláspontjából erednek. Ne tulajdonítsanak messzebb menő jelentő­séget e kijelentéseknek. Ezek nem alterálják a mi jogainkat, kéri, hogy térjenek napirendre. Sipulusz és Albordik. Rákosi Viktor: A magyar nemzetet Retnához ha­sonlítja, amely kívülről hideg és nyugodt, belől pedig a kötelesség és hazaszeretet tüze ég. Odaát azért egyesültek, mert rebelliseknek akarták feltüntetni a magyart, denunciálni akarták felfelé a magyart. (Tet­szés.) Gabányi: Köszönjük ezt a gyáva kormányunk­nak! Elnök: Rendreutasítja Gabányit. Széll Kálmán: Visszautasítom a gyávaságot! Rákosi Viktor: Arra kéri a Házat, hogy­ tartsanak együtt az osztrák gyű­lölet ellen. íme, egyik karunkat levágják a kiegyezés­,­set, a másikat a katonai javaslatokkal. Ne kénysze­rítsenek arra, hogy mint az oroszlán, a fogainkkal védekezzünk. (Elénk tetszés.) Pichler Győző azt bizonyítja, hogy Welsersheimb nyilatkozata a volt nemzeti párt kívánságai ellen van irányítva. Széll és Fejérváry nem fogják bevált­hatni azokat az ígéreteket, amelyeket a volt nemzeti pártnak tettek, hanem kénytelenek lesznek bizonyos idő múlva távozni. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A nemzeti párt memorandumára Welsersheimb adta meg a feleletet. Ugrón Gábor, Ugrón Gábor: Tiltakoznunk kell mindnyájunknak azok ellen, amik Ausztriában elhangzottak,­­ügy van­ a baloldalon.) A magyar nemzet szuverenitása, a magyar nemzet önállósága, a magyar nemzet törvényeinek fennállása a kérdés és semmi más. Próba és kísér­let, hogy mit tud eltűrni ez a nemzet, mit lehet a nemzet arca közé vágni, mennyire lehet e nemzet törvényeit megsérteni, megsérteni a legilletlenebb, a legfrivolabb módon. (ügy van! a bal- és szél­sőbaloldalon.) Mi soha Ausztriának belügyeibe nem avatkoztunk, (ügy van! a bal- és szélsőbal­oldalon.) S mi történt az osztrák parlamentben ? Az előbb lármás, hivatkozó, néhanapján egymást köp­­döső és szitkozódó nagy férfiak a maguk kofáskodó vitatkozási modorát, lármáját és zaját egy napra el­hallgattatva, fordultak az osztrák képviselőházban a magyar nemzet, a magyar nemzet törvényes állás­pontja, a magyar nemzet törvényeiből folyó jogai ellen. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Akkor látjuk, hogy simán, de annál gonoszabb nyel­ven az osztrák főrendiházban egyenként állanak fel a pártok vezérei, hogy hadat üzenjenek Magyar­­ország jogainak és törvényeinek. (ügy van­ a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdi, miként jött létre az egyetértés Ausztriában? Magyarország elleni gyűlö­letből? Hát ilyen szövetségeseink vannak? Vagy talán megint a láthatatlan kéz működik, amely kényszeríteni fogja a kormányt, hogy Magyarország ellen állást foglaljon. Ezt kamarillának nevezik. Saj­nos, hogy Magyarországon is akadtak férfiak, akik önkénytelenül is a kamarillának tettek szolgálatot. (Nagy zaj és helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Jenő: Ez az a bécsi kéz, a bécsi kamarilla! Ugrón Gábor: Ezt őseink kamarillának nevezték. Rakovszky István: Most katonai kamarilla a neve. Ugrón Gábor: Ezt őseink próbálták leküzdeni, de soha ez a leküzdés nem sikerült. Miért ? Mert a ma­gyar nemzet csak ritkán állt ellent nagy többség­ben, arra a nemzet nem volt hajlandó a maga egé­szében, hogy ellenálljon ezen törekvéseknek, ezen támadásoknak, mert különben másképp állanánk. Mert hisz a magyar nemzet, ha egyetért, sok­kal erősebb, mint a darabokra tört Ausztria, amelynek különböző vágyai, széthúzásai, idegen állami és fejedelmi családokhoz való vonzódásai nem teszik azt a trón oly­aű és biztos támaszává, mint amilyen Magyarország. (Általános helyeslés.) Vége kell hogy szakadjon annak, hogy Ausztria meg­támadjon bennünket. Ausztria egész szervezetében meggyengülve, évek óta Magyarország türelméből él, a többség oka annak, hogy a törvény nem érvénye­sül. Az osztrák parlament már évek óta nem tár­gyalja benső ügyeit, hanem az alkotmányosság ki­játszásával a 14. §. alapján viszi keresztül azt. Maga a kormány sem a parlamentarizmusból fakadt. Véget kell vetni a bujkálás állapotának, álljon sarkára a magyar országgyűlés többsége, szabjon árat egyszer a támogatásának s az ígéretek teljesítése legyen ez az ár. (Fölkiáltások a jobboldalon: Úgy is lesz!) A miniszter helyeslésével egyenesen fölszólították az osztrák urak házában a császárt arra, hogy vonja vissza a magyar tisztekre vonatkozó rendeletét. Ez a rendelet előzménye és föltétele volt Magyarorszá­gon az 1868-iki véderőtörvény elfogadásának. Akik arra a bűnös, tisztességtelen gondolatra akarják rábírni az uralkodót, hogy ünnepies ígéretét megszegje, azok infamis gondolkozású emberek. (Zajos helyeslés.) Ha a többség igazi hive a trónnak és a nemzetnek, akkor az osztrák támadást már a leg-

Next