Alkotmány, 1903. május (8. évfolyam, 104-129. szám)

1903-05-01 / 104. szám

ges vérkeringése. Épp a hatalmi monopóliumnál lógva lehetetlenné van téve benne a parlamenti pártok váltógazdasága: az ezzel járó új erők, új eszmék szóval maga az új élet. Az elgyengült párt a folyton megújuló fúziók rendszeréhez volt kénytelen folyamodni, hogy egy mesterséges vérömlesztés útján jusson új életerőhöz. Ennek következményei pedig a politikai elvfeladások — sokszor akaratlanul — az egyének, pártok, pro­gramotok kompromittálása. Beáll a tespedés, romlás, betegség. Innen azután, hogy az ellen­zék minduntalan obstruál Aki tehát a magyar parlamenti obstrukciót meg akarja szüntetni, aki ki akarja tüntetni az abnormis tünetet a parla­ment testéből, az előbb a betegségből gyógyítsa ki a parlamentet. A betegség okait kell meg­gyógyítani. Aki ennek megtalálta módját — mondja füzete végén a szerző — az találta meg a kivezető utat az obstrukcióból Ez lesz az újabbkori Magyarorország egyik legnagyobb államférfia. Budapest, április 30. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják az indem­­niti-javaslat tárgyalását. Szólásra fel vannak jegyezve Ráth Endre, Gál Sándor, Malatinszky György az ellenzék és Berzeviczky Albert a kor­mánypárt részéről. Petíciók a véderőjavaslatok ellen. A mai nap folyamán a következő 20 községből érkez­tek petíciók a katonai javaslatok ellen és a kétéves katonai szolgálat érdekében a néppárt Országos Központi Irodájához: Fegyvernek (Jász), Lorettom (Sopron), Lajtapordány (Sop­ron), Szentgál (Baranya), Nádasd, Pányok, Alsó- és Felső-Kéked (Abaúj), Harsány (Borsod) 100 aláírással, Újvidék (Bács) 202 aláírással, Német- Palánka (Bács) 200 aláírással, Pinkamindszent (Vas), Ribény (Trencsén), Iga­ (Somogy) 147 aláírással, Keszthely (Zala) 124 aláírással, Ma- Ztolány (Bars) 108 aláírással, Ebedec (Bars) 103 aláírással, Cserdi (Baranya), Megyefa (Ba­ranya), Bükösd (Baranya), Helesfa (Baranya) 128 aláírással, Dinnyeberki (Baranya), Komjáth (Nyitra) 193 aláírással. Mindezeket a kérvénye­ket a képviselőház legközelebbi ülésén terjesztik be a néppárti képviselők. Az eddig beérkezett petíciók összes száma 1661. Ezek közül a nép­párt 1359-et terjesztett be. deutscher Lloydsnak most már ennél nagyobb hajója is van, a «Kaiser Wilhelm II.», mely tizenhat millióba került s a múlt kedden tette meg az első tengeri útját. Nekem a szegény kivándorlók jutottak az eszembe. Az ágensek és a német hajóstársasá­gok a pénzét veszik el, Amerika a munkaerejét szipolyozza ki. Brémában egy csapat tótot lát­tam, kik az ígéret földjére igyekeztek. Mikor megszólítottam az egyiket, megvillant a szeme, de csak annyit tudott mondani: do Ameriki .. . do Ameriki. Soha az életben úgy nem sajnál­tam, hogy nem tudok tótul, mint akkor. Külön­ben alig szólítottam meg a tót atyafit, egy ágensféle valami érthetetlen nyelven odaszólt, mire a tótok úgy elpárologtak mellőlem, mintha a megtestesült Belzebub lennék Ezt külön­ben Hamburgban is tapasztaltam. A hír­hedt «Passagier-Hallen» csak úgy hemzse­gett a kivándorlóktól. Szinte megkönnyeb­bültem, mikor tótokat nem láttam. Megszó­lítottam egy fiatal legényt s képzelhető ré­mületem, mikor azt mondja, hogy a bánáti Zichyfalváról valók. De hát miért vándorolnak ki­ tör ki belőlem. Mert nincs kereset és Kana­dában fényes sors vár reánk. Tehát Kanadába viszik őket, mely éghajlatánál és a közlekedési eszközök hiánya miatt éppenséggel nem jöhet figyelembe, ha arról van szó, hogy hová irányít­suk a kivándorlást. De hát ki hallgat a jó ta­nácsra? A Lloyd kitett magáért. Oly fényes ven­déglátásban volt részünk, mely még kevés em­bernek jutott osztályrészül. Éjjel a Lloyd különvonatán visszautaztunk Brémába. Kirsehanek Ödön. ________________ 3 ALKOTMÁNY 104. szám, Péntek, 1903. május 1.­ Az adóbehajtás az ex-lexben. A budapesti adó­­felügyelő ma a pénzügyminiszter rendelete alapján felhívta a tanácsot, hogy a további rendelkezésig az adóknak s azok járulékainak végrehajtás útján való behajtását és az azzal kapcsolatos eljárást füg­­geszsze fel. A tanács mai üléséből már meg is adta az utasítást a kerületi adószámviteli hivataloknak. A tanács a házbérkrajcárok behajtását is felfüggesz­tette. Azoknak a járulékoknak a behajtását, amelyek az állami adóval semmiféle összefüggésben nincse­nek, végre fogják­ hajtani. Küldöttség a Házban. Esztergom, Köbölkút, Do­rog polgárságának ötszáz tagból álló külldöttsége tisztelgett ma délelőtt Apponyi gróf házelnöknél. A küldöttség kérvényét Lengyel Zoltán képviselő adta át Apponyi Albert grófnak, aki átvéve a küldöttség föliratát, a szokásos válaszszal bocsátotta el a kül­dö­ttséget. Tanfelügyelőségi tol­nokok újabb sérelmei. Vet­tük az alábbi sorokat: Újabb elégületlenséget oko­zott a tanfelügyelőségi tollnokok közt az a legutóbbi segédtanfelügyelői kinevezés, melylyel a miniszter a mindössze 60 tollnoki létszámból most legutóbb is­mét a 45-ik tollnokot nevezte ki Krassó-Szörény­­megye segédtanfelügyelőjévé, miután ezt megelőzőleg 5­6 segédtanfelügyelői beékelés után úgy a jelen, mint a múlt évben is a rangsor végéről kétszer is az 57-ik tollnokot nevezte ki segéd tanfelügyelőkké. Ez a folytonos ki- és beékelés és rohamos soronkí­­vüli előléptetés az egész közoktatásügyi adminisztrá­ciónál, de különösen a tanfelügyelőségeknél oly meg­­döbbentőleg lábrakapott, hogy a rendszeres s kiér­demelt sorrendi kinevezés már igazi fehérholló számba megy. A mágnás nevelők végkielégítés fejében első­sorban a segédtanfelügyelői állások felé gravitálnak: egyes vármegyék, pl. Fejér- és Brassó megye egymás­után szállítják a beékelt segédtanfelügyelőket. — Adatokat és bizonyitékokat felsorolni teljesen fe­lesleges, mert hisz maga a központ által ki­adott «Hivatalos Közlöny» 5—6 évre vissza­menőleg lépésről-lépésre igazolja, hogy a tanfelügye­­lőségi tisztviselők legkevesebb 50—60 százaléka be­­ékeléssel lett kinevezve és protekcióval lett soron­­kívül előléptetve. S igaz ugyan, hogy ez a soron­­kívüli előléptetés ritka, rendkívüli esetekben, kiváló szakkitűnőségek előtérbe helyezésével a népoktatás­­ügy érdekében indokolt, de ezt a szokást az állam s nem a miniszter költségén fizetett köztisztviselők közt 50—60 százalék arányában egyenesen a közjó hátrányára s a régi ügybuzgó tisztviselők állandó hátratolására megrögzött rendszerré tenni és csupán személyi érdekekből gyakorlatlan kegyencek előnyére a végletekig túlhajtani, ez már bizonyára önkényes jogsérelem. Ily körülmények közt a folyton kiékelt tollnokok egyátalán nem képesek elhinni, h­ogy a mi­niszternek ily páratlan sérelmekről alapos tudomása lenne, azért ezúton kérik fel magát a minisztert, hogy a gyűlölt beékelési rendszerrel hagyjon fel és az ország színe előtt tett ígéretéhez képest a cél­szerűtlen tollnoki intézményt mielőbb törülje el. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma dél­után folytatta a tengeri szabadhajózásról szóló törvény­­javaslat részletes tárgyalását. A 3. §-nál Nagy Ferenc a hajók építésénél a hazai anyag felhasználásának óhajt előnyt adni s erre nézve intézkedést kér. Ezt a megszorítást érti a javításokra is. Láng Lajos miniszter a kérdést úgy véli legjobban megoldani, hogy a törvényre vonatkozó utasítás leterjeszkedjék erre a szempontra is. A javításra nézve is ugyan­csak a végrehajtó utasítás intézkedhetik. A bizottság az utasításra bízza ennek a kérdésnek az elintézé­sét. Krasznay Ferenc, Szájbély Gyula, Batthyány Tivadar gróf, Láng miniszter és Bedő Albert felszólalása s­tán a szakaszt, úgyszintén a 4. §-t változatlanul elfogadták. Az 5. §-n­ál Batthyány Tivadar gróf előadó ismerteti a közlekedési bi­zottság módosításait, valamint a fiumei érdekeltség óhajait. A lényeget abban látja, hogy a kelet felé való járatokat okvetlenül támogassuk. — Krasznay Ferenc kívánatosnak tartaná, hogy a szakasz össz­hangban legyen külkereskedelmi politikánkkal. Tíz esztendőre megkötni a kezünket nem volna helyes, tehát a jelentésnek hangsúlyoznia kell, hogy a javas­lat a mai konjuktúráknak felel meg , hogy változó viszonyok mellett a szóbanforgó intézkedéshez hozzá lehet nyúlni. A szakaszt a közlekedési bizottság mó­dosításaival fogadták el és Krasznay felszólalása ér­telmében szerkesztik meg a jelentést. A 6. §-nál Batthyány, Tivadar gróf előadó ismerteti a közle­kedési bizottság módosításait. Hangsúlyozza, hogy a szerződésileg biztosított járatokra más járat nem segélyezhető a törvény szerint, de ez oly merev állás­pont, amelyet nem lehet elfogadni. A fiumeiek ennek a szakasznak a módosítását kérik. Azonkívül a szakasz­nak még egy kisebb módosítását is javasolja. A közleke­dési bizottság módosítását a bizottság az előadó máso­dik kisebb módosításával együtt elfogadta, úgyszintén a 7.­­§.-t is. A 3. §-nál Nagy Ferenc nem a próbajáratot óhajtja a szubvenció alapjául venni, hanem a járat középsebességét,­ amit a hajónapló mindig híven visszatükröz. Wickenburg Márk gróf hangsúlyozza, hogy a próbajáratot azért vették alapul, hogy" jobb gépekkel felszerelt hajók álljanak rendelkezésre, egy­szóval, hogy jobb hajók legyenek. A szakaszt a közlekedési bizottság módosításával szavazták meg. A legközelebbi ülést szombaton tartják meg. A vég kezdete. . .A képviselőház ülése. — Budapest, ápr. 66. Lezárult a mai nappal a törvényes állapot, úgy történt minden, ahogyan azt a kormány akarta, mert igaz ugyan, hogy a kormány az ellenzékre, ez pedig a kormányra hárítja az ex-lexért való felelősséget, de annyi tény, hogy mivel a holnapi nappal tényleg belementünk a törvényen kívüli állapotba, ezen nem segít már a feleselés, csupán a kibontakozás, ha lehetsé­ges, vagy a pátensekkel való kormányzás, ha éppen úgy tetszik a minisztereknek. Névszerinti szavazással kezdődött a mai ülés Wlassics miniszternek tegnapi válasza fölött, amit 137 szavazattal 59 ellenében tudomásul vettek. Hosszas vita támadt ezután afölött, várjon Berzeviczy Albert vagy Eötvös Károly beszél-, jön-e előbb ? A vitának maga Berzeviczy vetett véget azzal, hogy átengedte a szót Eötvösnek. Eötvös ma különösen epés hangulatban volt és másfél órás beszédben elparentálta Szélit, előbb azonban szekre szedte Darányi tegnapi beszédét, amelynek érvelése — szerinte —■ csak az ellenzék álláspontját erősítette. Sokkal na­gyobb a baj és veszedelem — úgymond — mi ránk zúdul, mint azt Darányi jelezte, mert nem annak a sok-sok alkotásnak elmaradásáról, ha­nem a nemzet jövőjéről van szó. Sok keserű igazságot mondogatott oda ezután Széllnek, miközben egy nem várt incidens körülbelül negyed óráig tartó hallgatásra késztette a vaj­dát, mert a tomboló ellenzék lehetetlenné tette a beszéd folytatását. Ezt a behemothi lármát a Ház enfant terribile-je, Fejérváry báró idézte elő egy elszólásával, aki Kaas báró egy közbe­kiáltására nyomban azt jegyezte meg: Megvetni való! — Rendre! Rendre! — kiáltotta az egész el­lenzék. Többen a terem közepére rohantak. Az elnök folyton csöngetett, de szóhoz nem jutha­tott. Midőn már kitombolta magát a vihar, Fe­­jérváry báró kijelentette, h­ogy nem mondott semmit Eötvös ekkor szünetet kért, aminek le­teltével éles bonckés alá vette Szélinek hétfői beszédét, miközben a miniszterelnök folyvást a maga többségi theóriáját emlegette. Darányi miniszter magyarázta ezután teg­napi felszólalását sokkal kevesebb sikerrel, mint tegnap, amit Kaas báró, Fejérváry báró és Zboray Miklós felszólalásai követtek az előbb előfordult incidensből kifolyólag. Ünnepélyes jelenet következett ezután: Kossuth Ferenc a helyzet komolyságához illően nagyon is komoly hangon kezdett szólani a legnagyobb csöndben. Még egy utolsó kísérletet tett, hogy elhárítsa az országról a holnap kezdődő ex­ lexet, ami hogy be ne következzék, pártja mindent hajlandó elkövetni, csupán olyan nagy árat ne követeljenek a szükséges törvényalkotásokért, mint a botránykövet képező újonclétszámfeleme­­lés. A felelősséget a bekövetkező állap­otokért a kormányra és az ezt támogató többségre hárítja. Széll Kálmán szintén ünnepélyes hangnemben kezdett szólani, kifejtette a többségi theoriáról már többször hangoztatott nézetét, ami után ki­jelentette, hogy igenis, az ex-lex alatt is kitart a helyén és folytatja a kormányzást a mai költ­ségvetés keretén belül. Rátkay László beszélt ezután, javasolva, hogy a Ház ne tartson üléseket az ex-lex alatt, az elnök pedig lépjen ki a kormánypártból. Apponyi gróf bizalmatlanságot vélt kimagya­rázni Rátkay felszólalásából a maga személyére, amire nézve kijelenti, hogy ha ez a bizalmatlan­sg­­jöjjön bár a Ház legkisebb párttöredéke­ró-

Next