Alkotmány, 1903. július (8. évfolyam, 155-181. szám)
1903-07-01 / 155. szám
ALKOTMÁNY. 155. szám. 3 Szerda, 1903. július 1. nagyságáról. Eszerint az 1889. évi VI. törvénycikk ama rendelkezése, mely szerint a közös hadsereg ujoncjutaléka a monarchia mindkét állama részéről együttesen 103.100 főben állapittatik meg, továbbá az 1890. évi V. törvénycikk ama rendelkezése, mely szerint a magyar honvédség ujoncjutaléka 12.000 főben állapíttatik meg, az 1903. év tartamára meghosszabbíttatik. A közös hadsereg ujoncjutalékából a magyar korona országai 44.076 újoncot tartoznak szolgáltatni. A másik törvényjavaslat szerint az előbbi törvényjavaslattal megállapított ujoncjutalék és a póttartalékosok az 1903. évre megajánltatnak. Ezek az újoncok 1882., 1881. és 1880. években született állitáskötelesekből kivételesen 1903. augusztus 24-től szeptember 26-ig terjedő időben állitandók ki.. Az újoncok végleges kontingentálása szeptember 30-án, a besorozottak beosztása október 26-án eszközlendő. A katonai bűnvádi perrendtartás munkálatai, mint félhivatalosan jelentik, már befejeztettek és valószínű, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatok még a folyó év őszén parlamenti tárgyalás alá kerülnek. Ezen reform a hadbírák létszámának tekintélyes szaporítását fogja maga után vonni és a hadseregigazgatás, mint az a hadseregi rendeleti közlöny folyó évi április 25-ei melléklapjában közölt pályázati felhívásban olvasható, a hadbírói tisztikar megfelelő pótlására nagyobb számú évi 1600 kor, járulékkal javadalmazott állást vett a jövő évre kilátásba. A hadbírói gyakorlatra oly tartalékos tisztek, katonai hivatalnokok, hadapródok és hadapród-jelöltek lesznek bocsátva, akik jogi tanulmányaikat befejezték és a jogi államvizsga letételét bizonyítványnyal igazolni tudják. A vonatkozó kérvény alakjára és felszerelésére nézve a részletes adatok a hadbíróság szervi határozmányaiban találhatók. Pályázók, akik a magyar, horvát vagy román nyelvet bírják, a behívásnál különös figyelemben részesülnek. Feltehető, hogy fiatal jogászaink ezen alkalmat fel fogják használni és tekintettel ezen életpálya kedvező kilátásaira, a hadbírósághoz való belépésre minél számosabban fognak jelentkezni. Arról, hogy az új katonai bűnvádi perrendtartásban a magyar a némettel egyenrangú tárgyalási nyelv lesz, nincs szó az egész munkálatban. Ellenben egyenrangúvá tétetik benne a magyar államnyelv a horvát és a román nyelvvel. Tehát ebben a fontos kérdésben marad minden a régiben. Ez is a Kossuth-párt «vívmányai» közé tartozik, fényesen sikerült nekik. A Népszínházban a Rózsa Miklós-féle «Hit», a Magyar Színházban a Zola-est voltak ilyen kísérletek, amik közül a Magyar Színházé legalább a darab megválasztásában szerencsésebb volt. A külföldi import operettekben még a hazai literálásnál is szegényesebben ütött ki, a két színház francia és bécsi ódon újdonságai, valamint egy-két angol operett kompilációbbak voltak a hazai kompilációknál. A szezon végére a Nemzeti, Víg- és Népszínházak tömeges vidéki vendégszerepléseket ütöttek nyélbe, ami némely esetben nagymérvű megrökönyödést okozott a publikum körében. A Magyar Színházban és a Vigben egy-egy francia trupp mutatkozott be a szezon alatt, akiket azért említünk meg, mert a publikum biztosan elfeledte őket, de a vígszínházbeli Coquelin-estékről bizonyára sokakban él még az a borongós hangulat, ami napnyugtával lepi meg az embert. Két német társulatot is láttunk, egyik a Deutsches Theater a Vígszínházban, másik a Kleines und Neues Theater új ensembleje a Magyar Színházban vendégszerepelt. Ezek voltak azok, amelyek az oculos demonstráltak, hogy milyen színházunk nincs és látván az ő roppant intelligenciájukat, a nemes realizmus diadalát a legapróbb kelléktől a legmagasabb szenvedélyig, epés irigységgel méregettük azt a távolságot, amit a mi színházi vezetőinknek meg kellene járni, amit annyi erős talentum támogatásával be is tudnának járni, ha nem volna olyan erősen fejlett üzleti érzékük, vagy nem volnának belecsontosodva a régen elmúlt idők régen lomtárba került hagyományaiba. A képviselőház VII. bíráló bizottsága ma délután Bánhidy Antal báró elnöklete alatt összeült, hogy Óváry Ferencnek a bizottsághoz utasított megbízólevelét tárgyalja. A bizottság a megbízólevelet rendben találta és Ováryt a 30 nap fenntartásával igazolta. Kilépés a kormánypártból. Mint értesülünk, Vészi József ma este bejelentette kilépését a szabadelvű pártból. Fejérváry búcsúja. Temesvár város mai közgyűlésén felolvasták Fejérváry Géza bárónak lírikus hangulatú levelét, amelyben miután elelmélkedik a világ múlandóságáról, bejelenti a mandátumról való lemondását. A közgyűlés elhatározta, hogy hasonló lírikus búcsúirattal viszonozza volt képviselőjének, díszpolgárának levelét, akinek megfested arcképét s keres egy másik gentlemant, akit megválaszt országgyűlési képviselőjének, akinek ezúttal is miniszternek muszáj lenni. Márkus László: Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Khuen-Héderváry gróf, az új miniszterelnök a tisztviselők fizetésének rendezése dolgában úgy nyilatkozott, hogy július hó végén, a szünet megkezdése előtt s ha eddig nem lehetséges, úgy a szünet után elsőnek tárgyaltatja le a tisztviselők fizetésrendezését célzó törvényjavaslatot Az adómentes létminimum. A néppárt egyik legfontosabb követelése volt kezdettől fogva a szegény emberek létminimumának adómentessége. Ezen követelés elöl a Bánffy-kormány ridegen elzárkózott, a Széll-kormány jóakaró ígéretig ment vele (amelyet Lukács pénzügyminiszter besózott), ma pedig Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök kijelentette, hogy ő az adómentes létminimumot igen is meg akarja csinálni. Szavánál fogjuk és emlékeztetni fogjuk ígéretére! Az első negyedév kezelési mérlege. A pénzügyminisztérium közzéteszi az idei első negyedévről szóló állampénztári kimutatást. Eszerint 1903. első negyedében a magyar államkincstár bruttó bevétele volt 257,066.833 korona 58 fillér, ami 18,639.567 korona 45 fillérrel kedvezőbb eredmény a múlt év első negyedében elérthez képest; a bruttó kiadás pedig volt 282,842.507 korona 35 fillér, vagyis 15,584.401 korona 92 fillérrel kevesebb, mint a múlt év első negyedében. Az idei első negyedév kezelési mérlege tehát 25,775.673 korona 77 fillér túlkiadással záródik. Ezenkívül az államvasuti beruházásokra az 1897 : XXX. t.-cikkel engedélyezett külön hitelből további 4.084.663 korona 45 fillér vétetett igénybe. Uj-Verbásznak nem kell programmbeszéd. Az ujverbászi kerületnek eddig három képviselőjelöltje van. A Kossuth-párti Kemény Miklós — zsidó. A szociáldemokrata Grossmann Miksa —zsidó. A kormánypárti jelöltségre is egy zsidó aspirált,Récsei Miksa, de a kerület szabadelvű pártja tegnap Vojnits István bárót jelölte és elhatározta, hogy a kerületben való megjelenését és programjának előterjesztését sem kívánja. A verbásziak tehát mintaszerű mamelukok, nekik csak jelölt kell, még pedig előkelő és gazdag, tehát befolyásos. A programm, az elv mellékes, sőt fölösleges, így fest Bácskában a politikai érettség és morál. A «választás» különben julius 12-én lesz. Khuen-Héderváry és az 1899. XXX. tc. Budapest, junius 30. (1.) Az uj miniszterelnök mai programmbeszédében, egyebektől eltekintve, ugyancsak nagy meglepetés érte az országot az 1899. XXX. törvénycikket illetőleg. Khuen-Héderváry ezt a törvényt módosítani akarja. Pedig a Széll-kormánynak ez volt egyik legegészségesebb alkotása, sőt az 1899-dik paktumnak, melynek alapján a Széll-féle korszak megindult, ez volt egyik sarkalatos pontja. Mit akar Khuen-Héderváry? Törvényjavaslatot óhajt benyújtani, hogy az autonóm vámtarifa elfogadása előtt megindíthassa a külfölddel a kereskedelmi szerződések ügyében a tárgyalásokat. Hogy ennek az 1899. XXX. törvénycikk 4. §. világos szavakkal ellene mond, azt mindenki tudja, aki a nevezett törvényt ismeri. Az 1899. törvénycikk ilyetén kikezdése elé részünkről a legnagyobb aggodalommal nézünk és azt már most az első pillanatban, az uj miniszterelnök szavainak elhangzása után rögtön konstatálni akarjuk, mert hazánk érdekei felett a leggondosabb őrködésre vagyunk kötelezve. Akarjuk, hogy lássa a gazdaságilag amúgy is dezolált ország, hogy mi mindennek útját akarjuk állni, ami ezt a gazdasági pangást növelhetné vagy akár csak hosszabithatná is. Már most miért oly veszedelmes az 1899. évi XXX. t.-c. megbontása? Először azért, mert az országra nagy megnyugvás lett volna, ha a kormány egy olyan autonóm vámtarifa alapján kezdi meg a külfölddel a szerződési tárgyalásokat, amely vámtarifát az országgyűlés már ratifikált és olyannak ismert el, amely a mi érdekeinket a közös vámterület alapján lehetőleg megvédelmezi. Most azonban a helyzet megváltozik. A kormány tárgyalásba bocsátkozik az autonóm vámtarifa ratifikálása nélkül s úgy, ahogy tudja, megköti a kereskedelmi szerződéseket. Azután befejezett tényekkel fog az országgyűlés elé állni, melynek már nem lehet mást tenni, mint — hogy vámháborúba ne keveredjünk — elfogadni a szerződéseket a vámtarifával együtt. Ha ellenben a vámtarifa előbb került volna a képviselőház elé, módunkban lett volna azt úgy változtatni s egyes tételeit úgy megkötni, hogy a kormány csak annak alapján tárgyalhatott volna a külfölddel. Ekkor a külföldnek kellett volna belátnia vagy-vagy kérdés fontosságát s a vámháború elkerülése végett kénytelen lett volna engedni. Íme tehát mi teljesen szerepet cseréltünk. Kész vámtarifával a mi kormányunk lett volna bizonyos fokig a diktáló hatalom, most pedig mi leszünk a rövidebbet húzó fél. De talán még ennél a dolognál is nagyobb horderejű a másik kérdés, mely a miniszterelnök szavai folytán előtérbe lép s ez az, hogy meddig, milyen időre akarja a kereskedelmi szerződéseket megkötni? Mert az 1899: XXX. törvénycikknek ugyancsak a 4. §-a, mely módosításra szorulna a miniszterelnök tervei szerint, azt is mondja, hogy amennyiben 1903-ig az 1867. XII. tc. 61. §-a értelmében vámkereskedelmi szövetség nem jön létre, a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartama, vagyis 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők. Mi volt ennek az intézkedésnek a célja? Az, hogy az Ausztriával kötendő vámszövetség összeessék a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződésekkel. Hogy ennek az intézkedésnek hordereje mekkora, azt mondani sem kell. Ez szabadított ki minket Ausztria rabságából, úgyhogy amely percben Ausztria nem akarna velünk méltányos egyezségre lépni, mi az önálló vámterület alapján vígan köthettünk volna kereskedelmi szerződéseket. Mihelyt azonban a terminusok lejárata nem esik össze, a gyakorlati szempontból mindig óriási nehézségek állnak elő az önálló berendezkedést illetőleg. Hiszen elég a mai állapotra utalnom, hogy már 1898-tól jogilag az önálló vámterület alapján állunk s várjon van-e ennek valami praktikus haszna, vagy oldala? Mindevvel nem azt mondjuk, hogy mi az önálló vámterületért harcolunk. Nálunk ez nem cél. De igenis mindig lehet szükséges eszköz