Alkotmány, 1903. július (8. évfolyam, 155-181. szám)

1903-07-01 / 155. szám

ALKOTMÁNY. 155. szám. 3 Szerda, 1903. július 1. nagyságáról. Eszerint az 1889. évi VI. törvénycikk ama rendelkezése, mely szerint a közös hadsereg ujoncjutaléka a monarchia mindkét állama részéről együttesen 103.100 főben állapittatik meg, to­vábbá az 1890. évi V. törvénycikk ama rendelke­zése, mely szerint a magyar honvédség ujoncjutaléka 12.000 főben állapíttatik meg, az 1903. év tartamára meghosszabbíttatik. A közös hadsereg ujoncjutalé­­kából a magyar korona országai 44.076 újoncot tartoznak szolgáltatni. A másik törvényjavaslat sze­rint az előbbi törvényjavaslattal megállapított ujonc­­jutalék és a póttartalékosok az 1903. évre megajánl­­tatnak. Ezek az újoncok 1882., 1881. és 1880. évek­ben született állitáskötelesekből kivételesen 1903. augusztus 24-től szeptember 26-ig terjedő időben állitandók ki.. Az újoncok végleges kontingentálása szeptember 30-án, a besorozottak beosztása október 26-án eszközlendő. A katonai bűnvádi perrendtartás munká­latai, mint félhivatalosan jelentik, már befejez­tettek és valószínű, hogy az erre vonatkozó tör­vényjavaslatok még a folyó év őszén parlamenti tárgyalás alá kerülnek. Ezen reform a hadbírák létszámának tekintélyes szaporítását fogja maga után vonni és a hadseregigazgatás, mint az a hadseregi rendeleti közlöny folyó évi április 25-ei melléklapjában közölt pályázati felhívás­ban olvasható, a hadbírói tisztikar megfelelő pótlására nagyobb számú évi 1600 kor, járulékkal javadalmazott állást vett a jövő évre kilátásba. A hadbírói gyakorlatra oly tartalékos tisztek, kato­nai hivatalnokok, hadapródok és hadapród-jelöl­­tek lesznek bocsátva, akik jogi tanulmányaikat befejezték és a jogi államvizsga letételét bizo­ny­ítványnyal igazolni tudják. A vonatkozó kér­vény alakjára és felszerelésére nézve a részletes adatok a hadbíróság szervi határozmányaiban találhatók. Pályázók, akik a magyar, horvát vagy román nyelvet bírják, a behívásnál különös figye­lemben részesülnek. Feltehető, hogy fiatal jogá­szaink ezen alkalmat fel fogják használni és te­kintettel ezen életpálya kedvező kilátásaira, a hadbírósághoz való belépésre minél számosab­ban fognak jelentkezni. Arról, hogy az új kato­nai bűnvádi perrendtartásban a magyar a né­mettel egyenrangú tárgyalási nyelv lesz, nincs szó az egész munkálatban. Ellenben egyenran­gúvá tétetik benne a magyar államnyelv a hor­­vát és a román nyelvvel. Tehát ebben a fontos kérdésben marad minden a régiben. Ez is a Kossuth-párt «vívmányai» közé tartozik, fényesen sikerült nekik. A Népszínházban a Rózsa Miklós-féle «Hit», a Magyar Színházban a Zola-est voltak ilyen kísérletek, amik közül a Magyar Színházé legalább a darab megválasz­tásában szerencsésebb volt. A külföldi import operettekben még a hazai literálásnál is szegé­nyesebben ütött ki, a két színház francia és bécsi ódon újdonságai, valamint egy-két angol operett kompilációbbak voltak a hazai kompilá­­cióknál. A szezon végére a Nemzeti, Víg- és Népszín­házak tömeges vidéki vendégszerepléseket ütöt­tek nyélbe, ami némely esetben nagymérvű meg­rökönyödést okozott a publikum körében. A Magyar Színházban és a Vigben egy-egy fran­cia trupp mutatkozott be a szezon alatt, akiket azért említünk meg, mert a publikum biztosan elfeledte őket, de a vígszínházbeli Coquelin-es­­tékről bizonyára sokakban él még az a boron­­gós hangulat, ami napnyugtával lepi meg az embert. Két német társulatot is láttunk, egyik a Deutsches Theater a Vígszínházban, másik a Klei­nes und Neues Theater új ensembleje a Magyar Színházban vendégszerepelt. Ezek voltak azok, amelyek az oculos demonstráltak, hogy milyen színházunk nincs és látván az ő roppant intelli­genciájukat, a nemes realizmus diadalát a leg­apróbb kelléktől a legmagasabb szenvedélyig, epés irigységgel méregettük azt a távolságot, amit a mi színházi vezetőinknek meg kellene járni, amit annyi erős talentum támogatásával be is tudnának járni, ha nem volna olyan erő­sen fejlett üzleti érzékük, vagy nem volnának belecsontosodva a régen elmúlt idők régen lomtárba került hagyományaiba. A képviselőház VII. bíráló bizottsága ma délután Bánhidy Antal báró elnöklete alatt összeült, hogy Óváry Ferencnek a bizottsághoz utasított megbízó­levelét tárgyalja. A bizottság a megbízólevelet rend­ben találta és Ováryt a 30 nap fenntartásával igazolta. Kilépés a kormánypártból. Mint értesülünk, Vészi József ma este bejelentette kilépését a szabadelvű pártból. Fejérváry búcsúja. Temesvár város mai közgyű­lésén felolvasták Fejérváry Géza bárónak lírikus hangulatú levelét, amelyben miután elelmélkedik a világ múlandóságáról, bejelenti a mandátumról való lemondását. A közgyűlés elhatározta, hogy hasonló lírikus búcsú­irattal viszonozza volt képviselőjének, díszpolgárának levelét, akinek megfested arcképét s keres egy másik gentlemant, akit megválaszt or­szággyűlési képviselőjének, akinek ezúttal is minisz­ternek muszáj lenni. Márkus László: Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Khuen-Héderváry gróf, az új miniszterelnök a tisztviselők fizetésének rendezése dolgában úgy nyilatkozott, hogy július hó végén, a szünet megkezdése előtt s ha eddig nem lehetséges, úgy a szünet után elsőnek tárgyaltatja le a tisztviselők fizetésrendezését célzó törvényjavas­­latot Az adómentes létminimum. A néppárt egyik legfontosabb követelése volt kezdettől fogva a szegény emberek létminimumának adómentes­sége. Ezen követelés elöl a Bánffy-kormány ri­degen elzárkózott, a Széll-kormány jóakaró ígé­retig ment vele (amelyet Lukács pénzügyminisz­ter besózott), ma pedig Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök kijelentette, hogy ő az adómentes létminimumot igen is meg akarja csinálni. Sza­vánál fogjuk és emlékeztetni fogjuk ígéretére! Az első negyedév kezelési mérlege. A pénzügy­minisztérium közzéteszi az idei első negyedévről szóló állampénztári kimutatást. Eszerint 1903. első negyedében a magyar államkincstár bruttó bevétele volt 257,066.833 korona 58 fillér, ami 18,639.567 korona 45 fillérrel kedvezőbb eredmény a múlt év első negyedében elérthez képest; a bruttó­ kiadás pedig volt 282,842.507 korona 35 fillér, vagyis 15,584.401 korona 92 fillérrel kevesebb, mint a múlt év első negyedében. Az idei első negyedév kezelési mérlege tehát 25,775.673 korona 77 fillér túlkiadás­­sal záródik. Ezenkívül az államvasuti beruházásokra az 1897 : XXX. t.-cikkel engedélyezett külön hitel­ből további 4.084.663 korona 45 fillér vétetett igénybe. Uj-Verbásznak nem kell programmbeszéd. Az ujverbászi kerületnek eddig három képviselőjelöltje van. A Kossuth-párti Kemény Miklós — zsidó. A szociáldemokrata Grossmann Miksa —zsidó. A kor­mánypárti jelöltségre is egy zsidó aspirált,Récsei Miksa, de a kerület szabadelvű pártja tegnap Vojnits István bárót jelölte és elhatározta, hogy a kerületben való megjelenését és programjának előterjesztését sem kívánja. A verbásziak tehát mintaszerű mamelukok, nekik csak jelölt kell, még pedig előkelő és gazdag, tehát befolyásos. A programm, az elv mellékes, sőt fölösleges, így fest Bácskában a politikai érettség és morál. A «választás» különben julius 12-én lesz. Khuen-Héderváry és az 1899. XXX. tc. Budapest, junius 30. (1.) Az uj miniszterelnök mai programmbe­­szédében, egyebektől eltekintve, ugyancsak nagy meglepetés érte az országot az 1899.­ XXX. törvénycikket illetőleg. Khuen-Héderváry ezt a törvényt módosítani akarja. Pedig a Széll-kor­mánynak ez volt egyik legegészségesebb alko­tása, sőt az 1899-dik paktumnak, melynek alapján a Széll-féle korszak megindult, ez volt egyik sarkalatos pontja. Mit akar Khuen-Héderváry? Törvényjavaslatot óhajt benyújtani, hogy az autonóm vámtarifa elfogadása előtt megindíthassa a külfölddel a kereskedelmi szerződések ügyében a tárgyalá­sokat. Hogy ennek az 1899.­ XXX. törvénycikk 4. §. világos szavakkal ellene mond, azt min­denki tudja, aki a nevezett törvényt ismeri. Az 1899. törvénycikk ilyetén kikezdése elé részünkről a legnagyobb aggodalommal nézünk és azt már most az első pillanatban, az uj mi­niszterelnök szavainak elhangzása után rögtön konstatálni akarjuk, mert hazánk érdekei felett a leggondosabb őrködésre vagyunk kötelezve. Akarjuk, hogy lássa a gazdaságilag amúgy is dezolált ország, hogy mi mindennek útját akarjuk állni, ami ezt a gazdasági pangást növelhetné vagy akár csak hosszabithatná is. Már most miért oly veszedelmes az 1899. évi XXX. t.-c. megbontása? Először azért, mert az országra nagy megnyugvás lett volna, ha a kor­mány egy olyan autonóm vámtarifa alapján kezdi meg a külfölddel a szerződési tárgyaláso­kat, amely vámtarifát az országgyűlés már ratifikált és olyannak ismert el, amely a mi érdekeinket a közös vámterület alapján lehetőleg megvédelmezi. Most azonban a hely­zet megváltozik. A kormány tárgyalásba bocsát­kozik az autonóm vámtarifa ratifikálása nélkül s úgy, ahogy tudja, megköti a kereskedelmi szerződéseket. Azután befejezett tényekkel fog az országgyűlés elé állni, melynek már nem lehet mást tenni, mint — hogy vámháborúba ne keveredjünk — elfogadni a szerződéseket a vámtarifával együtt. Ha ellenben a vámtarifa előbb került volna a képviselőház elé, módunkban lett volna azt úgy változtatni s egyes tételeit úgy megkötni, hogy a kormány csak annak alapján tárgyalhatott volna a külfölddel. Ekkor a külföldnek kellett volna belátni­a vagy-vagy kérdés fontosságát s a vám­­háború elkerülése végett kénytelen lett volna engedni. Íme tehát mi teljesen szerepet cserél­tünk. Kész vámtarifával a mi kormányunk lett volna bizonyos fokig a diktáló hatalom, most pedig mi leszünk a rövidebbet húzó fél. De talán még ennél a dolognál is nagyobb horderejű a másik kérdés, mely a miniszterelnök szavai folytán előtérbe lép s ez az, hogy meddig, milyen időre akarja a kereskedelmi szerződése­ket megkötni? Mert az 1899: XXX. törvénycikk­nek ugyancsak a 4. §-a, mely módosításra szo­rulna a miniszterelnök tervei szerint, azt is mondja, hogy amennyiben 1903-ig az 1867. XII. t­c. 61. §-a értelmében vámkereskedelmi szövetség nem jön létre, a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartama, vagyis 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők. Mi volt ennek az intézkedésnek a célja? Az, hogy az Ausztriával kötendő vámszövet­ség összeessék a külfölddel kötendő kereske­delmi szerződésekkel. Hogy ennek az intézke­désnek hordereje mekkora, azt mondani sem kell. Ez szabadított ki minket Ausztria rabságá­ból, úgy­hogy amely percben Ausztria nem akarna velünk méltányos egyezségre lépni, mi az önálló vámterület alapján vígan köthettünk volna kereskedelmi szerződéseket. Mihelyt azon­ban a terminusok lejárata nem esik össze, a gyakorlati szempontból mindig óriási nehéz­ségek állnak elő az önálló berendezkedést ille­tőleg. Hiszen elég a mai állapotra utalnom, hogy már 1898-tól jogilag az önálló vámterület alapján állunk s várjon van-e ennek valami prak­tikus haszna, vagy oldala? Mindevvel nem azt mondjuk, hogy mi az önálló vámterületért harcolunk. Nálunk ez nem cél. De igenis mindig lehet szükséges eszköz

Next