Alkotmány, 1904. június (9. évfolyam, 131-155. szám)
1904-06-01 / 131. szám
ALKOTMÁNY. 131. szám. Szerda, 1904. június 1. és a Lipótvárosi Kaszinó zsibvásárján: a bimbó felfakadt, megszületett az uj párt. A párt születésénél tanuk voltak: a tudatlanság, a harag és a boszúvágy. A tudatlanság csak annyiban, hogy Bánffy magánzó minőségében kezdte megtanulni, hogy milyen keveset tudott miniszterelnök korában. Választásokat csinálni tudott, de magyar közjogot, magyar gazdasági politikát nem tudott. Ő alatta futott gyászos zátonyra a kiegyezés ügye. A harag, no ez már erősebb tényező volt nála. Csak bukása után látta, hogy et tulajdonképpen a Tiszák buktatták meg háta mögötti aknamunkáikkal, mert ő akkor nem volt hajlandó megosztani a hatalmat a Lloydklubban Tisza Kálmánnal. Már a legelején, mikor elvállalta a kormányelnökséget, e nyájas szavakkal üdvözölte őt Tisza István: «Hogyan tehetted ezt, te cosinus?» A co helyett mást mondott talán Tisza István gróf, de Bánffyt ez módfelett megharagitotta. Tisza István gróf persze nem haragudott meg. Ő azért megmaradt Bánffy háta megélt és külön pártot csinált magának. Aztán megbukott Bánffy és visszavonult és jött Széll és jött a tavalyi nagy katonai heje-huja. És akkor Bánffy előadta a királynak az ő legújabb programját: a nemzeti követeléseket a Iá Apponyi, a külön vámterületet a Iá Kossuth és a szabadelvűséget a Iá . . . Bánffy. És Bánffy menten kegyvesztett lett. Letette a főudvarmesterséget és nyíltan előállott mint egy új párt vezére. És sokan bámulták őt mint volt miniszterelnököt, aki ime nyíltan ellenzékbe megy, de senki sem vette észre, hogy Bánffy még ezzel is nyakon ütötte a parlamentarizmust, mert ő nem azzal a programmal ment ellenzékbe, amelyet miniszterelnök korában vallott, hanem új programmal: Apponyi, Kossuth és Tisza programmjaiból összetoldozottan Ezek tetejébe egy politikailag morális defektussal is ékeskedik ez a programm, mely józan politikus hisz ma annak a Bánffynak, aki, mikor a hatalmon volt, az egész vonalon éppen ellenkezőjét tette annak, amit ma vall ? Mi ellenzéke voltunk neki akkor, mi nem hiszünk neki ma. Azonban fellépése, kivált mai győzelme, amelyet nagyban előmozdított a mindenre kapható Kossuth párt, mégis nevezetes politikai esemény. íme Apponyi 67-es liberális ellenzékének teljes sarokbaszoríttatása után a Bánffy 67-es liberális ellenzéke keverve tetemes 48-as liberalizmussal. Ez az ellenzék, ezen ellenzék érvényesülése Bánffy mai győzelme után tiszta képét nyújtja a szabadelvű párt elmaradhatatlan szétbomlásának. Aki elégületlen 67-es liberális: Hock, Győrffy, Óvári, azok Bánffy körül csoportosulnak. Aki elégületlen 48-as liberális: Eötvös, Lengyel, Sebess, Bedeházy, azok is Bánffy körül csoportosulnak. Ő nekik Bánffy most az a torpedó, amelylyel szétpukkasztani akarják Tiszát és pártját. Ezek mozgattak meg ma Szegeden minden követ, hogy Bánffy is követ legyen. Hock, Lengya, Polczner vitték a 48-asokat Bánffyra szavazni. És Bánffy győzött. Ne gondolja azonban senki, hogy ezzel győzött az önálló vámterület és a magyar sovének katonai programmja. Csak a szabadelvű párt bomlási processzusa tett egy nagy lépést előbbre. Ez okból mégis bizonyos megelégedéssel üdvözöljük Bánffyt a parlamentben. A keresztény magyar politika hívei pedig ne tétlenkedjenek se a parlamentben, se az országban. Döngessék a megrepedt szabadelvűséget a parlamentben, agitáljanak a keresztény magyar politika mellett a kerületekben. Tanuljanak mindkettőben Bánffytól, leány lett, fejlett mint a bimbó, mikor megérinti a tavaszi napsugárnak meleg csókja. Egyszer egy csendes este ott ültek egymás mellett, az anya meg a lánya. Arcukra rászállott a komoly gondolat borongó árnya. — Leányom, most már a polgári iskola végét járod. Az én kenyérkeresetem oly csekély, hogy neked is a kenyér után kell nézned. Majd beadlak a kereskedelmi iskolába s azután valami banknál keresünk számodra helyet. Elérkezett a tizennyolcadik tavasz. A levegőben virágillat úszott s a napsugár ragyogó fénynyel öntött el mindent. Az erdők néma csendjét csattogó madárdal verte fel s az emberek szivében hatalmas erővel lüktetett a megifjodott élet. Nagy rajok vonultak ki a szabadba, a zöldbe. Mindenkinek arcán mosolykélt s harsány kacaj csengett az ajkán. Csak a Führer és Comp. bankhelyiségének egyik sötét odújában gubbasztott egy leány. Nehéz súly alatt görbedve hajtotta szép fejét a hatalmas üzleti könyvek fölé. Finom keze gyorsan rótta a betűket s azok a fekete kis szörnyalakok mosolyogva sorakoztak egymás után. Gyenge, elfojtott köhintés szakadt föl melléből, olyan száraz, mint egy lehulló őszi levél zöreje és az a halovány arc egy pillanatra tűzpiros lett De csak egy pillanatra, mert a következőben a rózsás arcról eltűnt a pir s olyan halovány lett, akár egy viaszgyertya. Mindennap egy-egy ábránd hullott a porba, minden nap egy-egy rózsa hullott le arcáról. Künn lombjába borult az egész természet, itt meg az őszi szél kapdosta le a fáról a sárgult leveleket. A kenyér megvolt, de a fészekből elköltözött a dalos madár, összetört a reménység és ábránd, hogy helyet adjanak a kegyetlen szürke valóságnak. Budapest, május 31. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. Apponyi Albert beszámolója. Apponyi Albert gróf a végleges megállapodás szerint junius 12-ikén mondja el Jászberényben választói előtt beszámoló beszédét. Apponyi Albert gróf 10-ikén érkezik Eberhardról Budapestre s 12-ikén reggel Jászberénybe utazik. Útjára elkísérik Sigby Gyula, Batthyány Tivadar gróf és állítólag még vagy tizenöten képviselőtársai közül. 1848., XX. T.-C. A legutóbbi politikai felkavarodásban úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívüli köz- és magánéletben élénken és protestáns részről veszedelmes szubjektivitással foglalkoztak az 1848. XX. törvénycikk végrehajtásával. Pro és kontra vitatták a törvénycikket, hogy vájjon szó szerint kell-e értelmezni s úgy végrehajtani, avagy a törvénynek a protestáns felekezetek automatikus berendezkedését kell-e benne szemlélnünk, függetlenül a katholikus egyházi javaktól és autonómiáktól. Erről a kényes természetű kérdésről írt mostan Tillmann (Túri) Béla, lapunk belső munkatársa egy minden tekintetben objektív tanulmányt, mely belevilágít a kérdés lényegébe, megismertet előzményeivel s feltárja előttünk a jelenlegi helyzetet. Ma már nemcsak a Bánffy-alkotta új párt, a Kossuth-párt és a volt nemzeti párt újból kivált jó része, de a szabadelvű párt sok tagja is nyíltan hangoztatja az ominózus törvénycikk végrehajtását. A kiváló tudással és tárgyilagossággal megírt tanulmány külön fejezetekben foglalkozik először a kérdés mai stádiumával, amint az a politika küzdőterén mutatkozik, majd rámutat a törvény jelentőségére, ebben különösen arra a kérdésre, hogy benfoglaltatik-e implicite, avagy apodiktice a katholikus egyházi javak szekularizációja vagy sem ? Fáradságos kutatásra valló készültséggel tárja elénk a törvény meghozatalának előzményeit s végül még néhány kardinális bizonyíték felsorolásával magyarázza a törvény értelmét. A tanulmányból kitűnik, hogy a protestánsok kívánságai a törvény végrehajtása körül fikciók, hogy az államsegély, a katholikus autonómia és a katholikus egyházi vagyon egyáltalán nem vonhatók bele és nem kezeltethetnek kumulative kommunista alapon a protestánsokéval az államhatalom részéről, akár szó szerint, akár tendencia, vagy intenció szerint magyarázzuk is a törvényt. S így a törvény bárminemű és szellemű végrehajtása a katholikus egyházra nézve semminemű bátránynyal nem jár. Sőt ellenkezőleg: az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása erősbítené a katholicizmus bástyáit, mert megvédené az egyházat az illetéktelen állami beavatkozástól és ezzel a liberalizmus romboló erejétől. A kitűnő publicisztikai gyakorlottsággal megírt tanulmány kapható Budapesten a szerzőnél (az Alkotmány szerkesztőségében) 60 fillérért. Különösen azok, akiket a törvénycikk keletkezésének történeti fejlődése érdekel, forgathatják haszonnal a nagy tudással, tárgyilagossággal és mindvégig előkelő hangon megírt tanulmányt. A kvótabizottság. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újból való megállapítására kiküldött magyar országos albizottság ma délután 8 órakor tartotta alakuló ülését. Elnökké megválasztatott Dessewffy Aurél gróf, előadóvá Fáik Miksa. A miniszterelnök bejelenti, hogy hivatalos értesítést vett az osztrák kvótabizottság megalakulásáról, mire elhatározza a bizottság, hogy megalakulásáról az osztrák kvótabizottságot értesíti. Fáik Miksa előadó tett ezután előterjesztést az adatokra nézve. Tisza István gróf kijelenti, hogy a kormány azon adatokon kívül, melyeket eddig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a legközelebbi napokban a bizottság tagjainak megküldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatározta, hogy első érdemleges ülését június hó 7-én, kedden délután 5 órakor fogja megtartani. A német kereskedelmi szerződés tárgyalása ma kezdődött meg Berlinben és valószínűleg a 1i év június közepéig szakadatlanul fog tartani, hogy azután az Olaszországgal való tárgyalások megkezdése végett rövid megszakítás álljon be. A berlini tárgyalások vezetésével Szőgyény-Marich osztrák-magyar nagykövetet bízták meg, kihez Michalovich János udvari és miniszteri tanácsost mint a külügyminisztérium kiküldöttjét osztották be. A szegedi választás: Budapest, május 31. Ma folyt le Szegeden a választás, mely felé az egész országban nagy érdeklődéssel néztek s mely Bánffy báró győzelmével végződött. A választás nagyon érdekes képet nyújtott. A főbb hivatalnokok egy része elutazott. Az otthon maradtak pedig megoszlottak. A hivatalos kormánypárt minden működése dacára sem tudta még az állami tisztviselőket sem a Rónay-táborba terelni. Bánffy táborában volt látható a bírói és ügyvédi karnak, a városi és állami tisztviselőknek számos tagja, míg a Rónay pártján voltak a királyi tábla bírái, az állami hivatalok főnökei, a nagyvállalkozók és nagykereskedők, továbbá mindazok, akik Kállay Albert főispán közvetetten környezetéhez tartoznak. A Kossuth-pártiak közül sokan állítólag azért szavaztak Bánffyra, mert látták, hogy a Kossuthpárt úgy sem győzhet A szavazás rendben történt, sőt a félhivatalos jelentése szerint: a kormánypárt a választás tisztaságára féltékenyen őrködött. Bánffy érdekében különösen Hock János és Lengyel Zoltán lelkesítették egész nap a választókat. Még szocialistát is fogtak, aki Bánffyra szavazott Hogy szép szóval-e, arról nem szól a krónika. A kormánypárt pedig kétségbeesően erőlködhetett, mert még Orbán János nyugalmazott minorita lelkészt, volt kvárdiánt, ki mindkét szemére vak s öregember, is odavezették az urnához, hogy leadja Rónayra a szavazatát. Arról szintén nem szól a krónika, pedig jó volna tudni, hogy Orbán miért tette ezt , hogy a maga jószántából támogatta-e a kormányt?