Alkotmány, 1904. június (9. évfolyam, 131-155. szám)

1904-06-01 / 131. szám

ALKOTMÁNY. 131. szám.­­ Szerda, 1904. június 1. és a Lipótvárosi Kaszinó zsibvásárján: a bimbó felfakadt, megszületett az uj párt. A párt születésénél tanuk voltak: a tudatlanság, a harag és a boszúvágy. A tudatlanság csak annyiban, hogy Bánffy magánzó minőségében kezdte megtanulni, hogy milyen keveset tudott miniszterelnök korában. Választásokat csinálni tudott, de magyar közjogot, magyar gazdasági politikát nem tudott. Ő alatta futott gyászos zátonyra a kiegyezés ügye. A harag, no ez már erősebb tényező volt nála. Csak bukása után látta, hogy et tulajdonképpen a Tiszák buktatták meg háta mögötti aknamunkáikkal, mert ő akkor nem volt hajlandó megosztani a hatalmat a Lloyd­­klubban Tisza Kálmánnal. Már a legele­jén, mikor elvállalta a kormányelnökséget, e nyájas szavakkal üdvözölte őt Tisza István: «Hogyan tehetted ezt, te cosi­nus?» A co helyett mást mondott talán Tisza István gróf, de Bánffyt ez módfelett megharagitotta. Tisza István gróf persze nem haragudott meg. Ő azért megmaradt Bánffy háta megélt és külön pártot csinált magának. Aztán megbukott Bánffy és vissza­vonult és jött Széll és jött a tavalyi nagy ka­tonai heje-huja. És akkor Bánffy előadta a királynak az ő legújabb program­ját: a nemzeti követeléseket a Iá Apponyi, a kü­lön vámterületet a Iá Kossuth és a sza­­badelvűséget a Iá . . . Bánffy. És Bánffy menten kegyvesztett lett. Letette a főud­­varmesterséget és nyíltan előállott mint egy új párt vezére. És sokan bámulták őt mint volt miniszterelnököt, aki ime nyíl­­tan ellenzékbe megy, de senki sem vette észre, hogy Bánffy még ezzel is nyakon ütötte a parlamentarizmust, mert ő nem azzal a programmal ment ellenzékbe, amelyet miniszterelnök korában vallott, hanem új programmal: Apponyi, Kossuth és Tisza programmjaiból összetoldozottan Ezek tetejébe egy politikailag morális de­fektussal is ékeskedik ez a programm, mely józan politikus hisz ma annak a Bánffynak, aki, mikor a hatalmon volt, az egész vonalon éppen ellenkezőjét tette annak, amit ma vall ? Mi ellenzéke vol­tunk neki akkor, mi nem hiszünk neki ma. Azonban fellépése, kivált mai győzelme, amelyet nagyban előmozdított a min­denre kapható Kossuth párt, mégis neveze­tes politikai esemény. íme Apponyi 67-es liberális ellenzékének teljes sarokbaszorít­­tatása után a Bánffy 67-es liberális el­lenzéke keverve tetemes 48-as liberaliz­mussal. Ez az ellenzék, ezen ellenzék érvényesülése Bánffy mai győzelme után tiszta képét nyújtja a szabadelvű párt el­maradhatatlan szétbomlásának. Aki elé­­gületlen 67-es liberális: Hock, Győrffy, Óvári, azok Bánffy körül csoportosulnak. Aki elégületlen 48-as liberális: Eötvös, Lengyel, Sebess, Bedeházy, azok is Bánffy körül csoportosulnak. Ő nekik Bánffy most az a torpedó, amelylyel szétpukkasz­tani akarják Tiszát és pártját. Ezek moz­gattak meg ma Szegeden minden követ, hogy Bánffy is követ legyen. Hock, Len­­gya, Polczner vitték a 48-asokat Bánffyra szavazni. És Bánffy győzött. Ne gondolja azonban senki, hogy ezzel győzött az ön­álló vámterület és a magyar sovének ka­tonai programmja. Csak a szabadelvű párt bomlási processzusa tett egy nagy lépést előbbre. Ez okból mégis bizonyos megelégedés­sel üdvözöljük Bánffyt a parlamentben. A keresztény magyar politika hívei pedig ne tétlenkedjenek se a parlamentben, se az országban. Döngessék a megrepedt szabadelvűséget a parlamentben, agitálja­nak a keresztény magyar politika mellett a kerületekben. Tanuljanak mindkettőben Bánffytól, leány lett, fejlett mint a bimbó, mikor meg­érinti a tavaszi napsugárnak meleg csókja. Egyszer egy csendes este ott ültek egymás mellett, az anya meg a lánya. Arcukra rászállott a komoly gondolat borongó árnya. — Leányom, most már a polgári iskola végét járod. Az én kenyérkeresetem oly csekély, hogy neked is a kenyér után kell nézned. Majd bead­lak a kereskedelmi iskolába s azután valami banknál keresünk számodra helyet. Elérkezett a tizennyolcadik tavasz. A levegőben virágillat úszott s a napsugár ragyogó fénynyel öntött el mindent. Az erdők néma csendjét csattogó madárdal verte fel s az emberek szivében hatalmas erővel lüktetett a megifjodott élet. Nagy rajok vonultak ki a sza­badba, a zöldbe. Mindenkinek arcán mosoly­kélt s harsány kacaj csengett az ajkán. Csak a Führer és Comp. bankhelyiségének egyik sötét odújában gubbasztott egy leány. Ne­héz súly alatt görbedve hajtotta szép fejét a hatalmas üzleti könyvek fölé. Finom keze gyor­san rótta a betűket s azok a fekete kis szörny­­alakok mosolyogva sorakoztak egymás után. Gyenge, elfojtott köhintés szakadt föl melléből, olyan száraz, mint egy lehulló őszi levél zöreje és az a halovány arc egy pillanatra tűzpiros lett De csak egy pillanatra, mert a következőben a rózsás arcról eltűnt a pir s olyan halovány lett, akár egy viaszgyertya. Mindennap egy-egy ábránd hullott a porba, minden nap egy-egy rózsa hullott le arcáról. Künn lombjába borult az egész természet, itt meg az őszi szél kapdosta le a fáról a sárgult leveleket. A kenyér meg­volt, de a fészekből elköltözött a dalos madár, összetört a reménység és ábránd, hogy helyet adjanak a kegyetlen szürke való­ságnak. Budapest, május 31. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. Apponyi Albert beszámolója. Apponyi Albert gróf a végleges megállapodás szerint junius 12-ikén mondja el Jászberényben választói előtt beszámoló beszédét. Apponyi Albert gróf 10-ikén érkezik Eber­­hardról Budapestre s 12-ikén reggel Jászberénybe utazik. Útjára elkísérik Sigby Gyula, Batthyány Tivadar gróf és állítólag még vagy tizenöten képvi­selőtársai közül. 1848., XX. T.-C. A legutóbbi politikai felka­varodásban úgy a parlamentben, mint a parla­menten kívüli köz- és magánéletben élénken és protestáns részről veszedelmes szubjektivitással foglalkoztak az 1848. XX. törvénycikk végrehaj­tásával. Pro és kontra vitatták a törvénycikket, hogy vájjon szó szerint kell-e értelmezni s úgy végrehajtani, avagy a törvénynek a protestáns felekezetek automatikus berendezkedését kell-e benne szemlélnünk, függetlenül a katholikus egy­házi javaktól és autonómiáktól. Erről a kényes természetű kérdésről írt mostan Tillmann (Túri) Béla, lapunk belső munkatársa egy min­den tekintetben objektív tanulmányt, mely bele­világít a kérdés lényegébe, megismertet előz­ményeivel s feltárja előttünk a jelenlegi helyzetet. Ma már nemcsak a Bánffy-alkotta új­ párt, a Kossuth-párt és a volt nemzeti párt újból kivált jó része, de a szabadelvű párt sok tagja is nyíltan hangoztatja az ominózus törvénycikk végrehajtását. A kiváló tudással és tárgyilagossággal megírt tanulmány külön feje­zetekben foglalkozik először a kérdés mai stá­diumával, amint az a politika küzdőterén mutat­kozik, majd rámutat a törvény jelentőségére, ebben különösen arra a kérdésre, hogy benfog­­laltatik-e implicite, avagy apodiktice a katholikus egyházi javak szekularizációja vagy sem ? Fárad­ságos kutatásra valló készültséggel tárja elénk a törvény meghozatalának előzményeit s végül még néhány kardinális bizonyíték felsorolásával ma­gyarázza a törvény értelmét. A tanulmányból ki­tűnik, hogy a protestánsok kívánságai a törvény végrehajtása körül fikciók, hogy az államsegély, a katholikus autonómia és a katholikus egyházi vagyon egyáltalán nem vonhatók bele és nem kezeltethetnek kumulative kommunista alapon a protestánsokéval az államhatalom részéről, akár szó szerint, akár tendencia, vagy intenció szerint magyarázzuk is a törvényt. S így a törvény bárminemű és szellemű végrehajtása a ka­tholikus egyházra nézve semminemű bát­­ránynyal nem jár. Sőt ellenkezőleg: az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása erősbí­­tené a katholicizmus bástyáit, mert megvédené az egyházat az illetéktelen állami beavatkozás­tól és ezzel a liberalizmus romboló erejétől. A kitűnő publicisztikai gyakorlottsággal megírt ta­nulmány kapható Budapesten a szerzőnél (az Alkotmány szerkesztőségében) 60 fillérért. Külö­nösen azok, akiket a törvénycikk keletkezésének történeti fejlődése érdekel, forgathatják haszon­nal a nagy tudással, tárgyilagossággal és mind­végig előkelő hangon megírt tanulmányt. A kvótabizottság. A közösügyi kiadások hozzá­járulási arányának újból való megállapítására kikül­dött magyar országos albizottság ma délután 8 óra­­kor tartotta alakuló ülését. Elnökké megválasztatott Dessewffy Aurél gróf, előadóvá Fáik Miksa. A mi­niszterelnök bejelenti, hogy hivatalos értesítést vett az osztrák kvótabizottság megalakulásáról, mire el­határozza a bizottság, hogy megalakulásáról az osztrák kvótabizottságot értesíti. Fáik Miksa előadó tett ezután előterjesztést az adatokra nézve. Tisza István gróf kijelenti, hogy a kormány azon adatokon kívül, melyeket eddig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a legközelebbi napokban a bizottság tagjainak meg­küldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatározta, hogy első érdemleges ülését június hó 7-én, ked­den délután 5 órakor fogja megtartani. A német kereskedelmi szerződés tárgyalása ma kezdődött meg Berlinben és valószínűleg a 1i év június közepéig szakadatlanul fog tartani, hogy az­után az Olaszországgal való tárgyalások megkezdése végett rövid megszakítás álljon be. A berlini tárgya­lások vezetésével Szőgyény-Marich osztrák-magyar nagykövetet bízták meg, kihez Michalovich János udvari és miniszteri tanácsost mint a külügyminiszté­­rium kiküldöttjét osztották be. A szegedi választás: Budapest, május 31. Ma folyt le Szegeden a választás, mely felé az egész országban nagy érdeklődéssel néztek s mely Bánffy báró győzelmével végződött. A vá­lasztás nagyon érdekes képet nyújtott. A főbb hivatalnokok egy része elutazott. Az otthon ma­radtak pedig megoszlottak. A hivatalos kormány­párt minden működése dacára sem tudta még az állami tisztviselőket sem a Rónay-táborba terelni. Bánffy táborában volt látható a bírói és ügyvédi karnak, a városi és állami tisztviselők­nek számos tagja, míg a Rónay pártján voltak a királyi tábla bírái, az állami hivatalok főnökei, a nagyvállalkozók és nagykereske­dők, továbbá mindazok, akik Kállay Albert főispán közvetetten környezetéhez tartoznak. A Kossuth-pártiak közül sokan állítólag azért szavaztak Bánffyra, mert látták, hogy a Kossuth­­párt úgy sem győzhet A szavazás rendben tör­tént, sőt a félhivatalos jelentése szerint: a kor­mánypárt a választás tisztaságára féltékenyen őrködött. Bánffy érdekében különösen Hock János és Lengyel Zoltán lelkesítették egész nap a válasz­tókat. Még szocialistát is fogtak, aki Bánffyra szavazott Hogy szép szóval-e, arról nem szól a krónika. A kormánypárt pedig kétségbeesően erőlködhetett, mert még Orbán János nyugal­mazott minorita lelkészt, volt kvárdiánt, ki mind­két szemére vak s öreg­ember, is odavezették az urnához, hogy leadja Rónayra a szavazatát. Arról szintén nem szól a krónika, pedig jó volna tudni, hogy Orbán miért tette ezt , hogy a maga jószántából támogatta-e a kormányt?

Next