Alkotmány, 1904. augusztus (9. évfolyam, 184-208. szám)

1904-08-02 / 184. szám

ALKOTMÁNY. 184. szám,___________ félénk vezetői mindig azt vallották elvül, hogy az állammal minden konfliktust ke­rülni kell s a politikába avatkozni nem szabad. Szorítkoztak a templomokra s nem jelentek meg a választógyűléseken. A megyei képviseleteket és a parlamentet átengedték a világi pártoknak, liberálisok­nak, radikálisoknak és szocialistáknak, akik tehát kezükbe kerítették az államot s most ennek hatalmával sújtják és üldö­zik a katolikusokat. Nem lehet feltartóz­tatni a kereszténység ellenségeit, ha küz­dés nélkül átengedjük nekik a törvény­­hozást. Akik pedig kishitűek és félénkek, jusson eszükbe, hogy­­nagy szélvész jön és ha­bokat vett a hajóba, úgy, hogy megtelik a hajó. Jézus pedig a hajó hátuljában aluszik vala egy fekhelyen. És felkelték és mondák neki: Mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk? És felkelvén meg­fenyegeti a szelet és mondá a tengernek: Hallgass! Némulj el! És megszűnik a szél és nagy csöndesség jön. És mondá nekik: Miért vagytok félénkek? Még sincs-e hite­tek?» így lészen Franciaországban és min­denütt, ahol a kultúrharc szélvésze dü­höng. Az egyház hajója, ha az Úr alszik, sem merülhet el, mert ő parancsol a ten­gereknek és az időknek, iluctua nec mer­­gitur. Budapest, augusztus 1. A képviselőház holnap folytatja a vallás- és közoktatásügyi költségvetésről való vitát. Az általános vitában még Trubinyi János szólal fel, a részletes vitában a középiskolák tételéhez Verlán Endre van feljegyezve. Ha idő kerül rá, megkezdik az igazságügyi költségvetés tárgya­lását. A kongruakérdéshez. A következő jegyző­­könyvi kivonatot kaptuk: Kivonat: Az eperjesi római katholikus egyházkerület papságának, Ostende emeléséhez maga a király is nagyban hozzájárul, ki itt nyaral, gyakran látni, amint egyszerű polgári ruhában végig biceg az utcán néhány polgári ruhába öltözött testőr kíséreté­ben, észrevétlenül, alig köszöntve, mert tudják, hogy így jobban szereti. Népe szereti, dicséri­ éleslátását, melylyel felismeri, mivel emelheti, gazdagíthatja országát, mindenki elismeri. Hanem azt hiszem, a pártok közt levő feszültség neki is sok keserves órát okoz. Az itteni liberálisok valóságos vadliberálisok. A minap ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet volt a király trónralépésé­­nek évfordulója alkalmából, az ostendei városi tanács és hivatalnoki kar, mely liberális, távol­létével tündöklött, mert ők, úgymond, semmiféle vallásos szertartáson részt nem vesznek. Baj volna, de nagy, ha ezek megint felülkerekedné­nek. A kormány óriási összegeket költ csatorná­zásokra s kikötőmunkálatokra. Egyidőben épül most a zeebrüggei és ostendei új kikötő, talán 4 —5 év múlva készül el s belekerül 100 millióba. Amerre a szem ellát, mindenütt a közjólét­­emelésére irányuló munkálatokra akad. Végig­mentem az egész tengerparton Hollandiától Franciaországig, a munka, a jólét, a szorgalom jeleivel találkoztam mindenfelé. Betegek, gyen­gék, nyomorékok, gyermekek s felnőttek szá­mára a közjótékonyság a katholikus kormány segélyével mindenfelé a part hosszában szana­tóriumokat, gyermektelepeket állított és állít, most épül éppen egy terjedelmére egész város­számba menő szanatórium Zuydecooteben. A dánokat nagy költséggel és fáradsággal meg­kötik . Le Coq és Wendyne körül a sivár száraz homokhegyek ma zöldelő parkok lettek. Gyors lépésben sietnek Ostende után a többi fürdő­­s nyaralótelepek. Nagy konkurrense az Északi-tenger királynőjének, Ostendének a néme­tek által nagyon felkapott s az idén aránylag jobban látogatott Blankenbergbe, évi 35.000 fürdő vendégével; kevesebb fényűzése, kevesebb 1904. július hó 12-én, Kapiban megtartott érte­kezlete jegyzőkönyvéből.­ A­­ tárgysorozat 8-dik pontja alatt szóvá tétetik: az immár 22 év óta vajúdó kongruarendezés kérdése. Igazán szo­morú dolog, hogy most, midőn hazánkban min­den rendű és rangú hivatalnoknak, vagy hivatali alkalmazottnak, kezdve az utolsó hivatalszolgá­tól, fizetése rendezve s megélhetése biztosítva van, csak mi, az egyház szolgái, mostoha gyer­mekek maradunk. Kongruánk rendezését, még a nyolcvanas évek elején néhai Trefort kultuszmi­niszter hozta felszínre s az még manapság is folyton ad graecas calendas halogatva, Isten tudja mi okból, nem tud megoldást nyerni. Az egyházke­rület ennélfogva határozatiig kimondja, hogy míg egyrészről a néppártnak, mint az ország törvényhozó testületében az egyházi érdekek egyedüli védőjének teljes bizalmat szavaz, másrészről jegyzőkönyvi kivonat utján tisztelet­tel felkéri, miszerint a kongrua-kérdést felszínen tartani s mielőbbi megoldását az országházban sürgetni szíveskedjék. K. m. f. Az értekezlet megbízásából jegyezte és kiadta Virigh József radácsi plébános, kér. jegyző. Udvary Ferenc beszámolója. A zirci kerület agilis néppárti képviselője, Udvary Ferenc teg­nap, vasárnap megjelent a kerület egyik leglel­kesebb néppárti községében, Borzaváron, hogy ottani választóinak beszámoljon eddigi parla­menti működéséről. A képviselőt és kísérőit, Kovács Pál orsz. képviselőt és Bonitz Ferencet már Zircen borzavárt legényekből alakult ban­dérium fogadta, a községben pedig az egész lakosság egy tömegbe gyűlve, lelkesen üdvözölte a népszerű képviselőt, akinek meghallgatására még a távol Bakonybélből is számos néppárti polgár jött. Az idő ezúttal rövidre lévén kimérve, Udvary csak rövid, mintegy félórás beszédet mondott és plasztikusan megmagyarázta válasz­tóinak a katonai túlkövetelések és az állami költ­ségvetés kapcsán, hogy az állam hány száz mil­liót fordít felesleges kiadásokra s milyen keveset juttat az ezermillió koronás költségvetésből a népnek. Szóba hozta a járhatatlanságáról hires borzavári utat, amely miatt ő már több ízben interpellált és amelyet végre is nem a vármegye, hanem Esterházy György gróf javíttatott ki. E tárgynál Szőnyeghy Alajos zirci főszolgabíró, aki szükségesnek látta, hogy öt szál szuronyos lármája miatt a komoly németeknek jobban megfelel. Észak felé tőle Heyst nagyot emelke­dett, Ostendétől délre Mariakerke, Middelkerke, Westende már majdnem össze vannak építve, Nieuport­bains is nagyon szép, kedves hely, La Panne még délebbre a francia határ szomszéd­ságában szétszórt villatelep, élénk, látogatott, túlnyomólag francia fürdővendégekkel. Nagy előnyük ezen fürdőhelyeknek a bámula­tosan kifejlődött könnyű közlekedés, majd min­denütt vasút, vicinális és villamos vagy lóvonalú, elkésni Belgiumban majdnem lehetetlen, minden félórában kap az ember vonatot, vonathálózata a legsűrűbb a világon. A folyton épülő villák s hotelek folytán erős a verseny , d­e jó az élet, a legszerényebb igények­től a legmagasabbig mindenki megtalálhatja, amit keres. Magában Ostendében, ha csak va­laki a digue-n nem akar lakni, de onnan csak egy percnyire, öt, hat, hét frankért igen tisztességes penziót lehet már kapni, úgy hogy napi 10—12 koronával még Ostendében is ura­san meg lehet élni; mikor érjük el mi ezt mi­­nálunk? Az idegen elmenne épp oly szívesen hozzánk is, ha nem kellene félnie, hogy meg­­nyúzzák. De befejezem soraimat azzal a kíván­sággal, vajha a mi fürdőhelyeinken is megszűn­nék a tisztességtelen verseny, az utazás az ide­gen erszényére s annak valóságos zsarolása, amiről mindenki tudhat, aki a mi fürdőhelyeinken megfordult. Nyújtsanak valamit s nyújtsák tisz­tességes árakon, elégedjenek meg szerényebb haszonnal s az idővel meghozza majd a nagyob­bat is. Ezek az emberek itt rendkívül csekély ha­szonra dolgoznak, de a nagy szám behozza nekik. Amit itt ebédre 2—3 frankért kapok, azért minálunk legalább 6 frankot fizetnék. És meny­nyivel drágább itt a baromfi, hús stb! Tehát csak tisztességesen és boldogulunk ! A soviniz­musnak az erszénynyel is számot kell vetni a­ mai számító korban. Koch Ede, csendőrrel jöjjön a békés nép közé, közbekiál­totta a néphez fordulva: — Hát nem végezték el önök a közmunkát? Ezekre a nyilván hangulatkeltés céljából Ud­vary és a néppárt ellen irányuló főszolgabirói igékre nyomban visszaharsogott száz torokból a válasz: — Igen, de meg is fizettük az útadót! — Hová lett az útalap ? — Beépítették a zirci vasútba s most nekünk nincs utunk, ha Esterházy gróf meg nem csinál­tatja ! A főbíró ur erre megzavarodo­tt, de aztán —■ nyilván csendőrei jöttek eszébe — összeszedte magát és odakiáltott a népnek: — Ne várjanak csak! Majd meglátják, mi lesz! A nép erre a különös fenyegetésre azt vála­szolta, hogy fokozódó lelkesedéssel éltette Ud­­varyt és a néppártot és erős kifakadásokkal illette a szabadelvű kormányzatot. Udvary, mi­után meghallgatta egyes választóknak pana­szait és miután megígérte, hogy két hét múlva visszatér a kerületbe beszámoló kör­útra, kísérőivel együtt a nép zajos ová­ciói között. Zircre hajtatott Ami már most Szőnyeghy Alajos főszolgabíró szereplését illeti, azt legalább is különösnek kell találnunk. Avagy talán megfelel a Tisza-rendszer szellemének az, hogy a nép által fentartott tisztviselők szu­ronyos csendőrökkel jelenjenek meg békés embe­rek közt akkor, mikor azok képviselőjükkel érintkeznek? Ahhoz való jogát sem ért­jük a főszolgabíró úrnak, hogy a valósá­got elhomályosítani, a népet zavarba ejteni, megfélemlíteni akaró közbeszólásokkal sze­repel olyan helyen és olyan alkalommal, ahol és amikor szólásjoga nincs. A megyei tisztviselők Tisza indítványára bár, de az egész parlament jóvoltából megkapták­­a fize­tősök felemelését. Hát erre most azzal válaszol­nak némely főbírák, hogy az ellenzék, nevezete­sen a néppárt ellen előszedik a régi Tisza­­rendszer és Bánffy-rendszer megvetésre méltó fegyvereit? Vigyázzanak és viseljék magukat jól, mert a néppártnak is vannak­ fegyverei! Törvényes, tisztességes és éppen ezért annál sujtóbb fegyverei. Eötvös Károly és Nagy-Kőrös. Eötvös Károlyt 1901-ben a nagykőrösiek a Kossuth-párt programmja alapján választották képviselővé. Eötvös időközben, már több hónappal azelőtt nyíltan Bánffy Dezső báró pártjához szegődött s ezen párt egyik vezérembere­ként szerepel a parlamentben és az országban, anél­kül, hogy választói előtt megmagyarázta, megindo­­kolta volna ezt a változtatott állásfoglalását. De még ennél tovább is ment Eötvös. Felekezetében is sze­repvivő ember létére kivált az utóbbi időben hatá­rozottan állást foglalt az 1848 : XX. törvénycikk életbeléptetésének azon interpretációja ellen, amelyet az a bizonyos zsidók csinálta, «protestáns» szugge­­rált a könnyen fanatizálható reformátusságnak. Mindezekért az utóbbi napokban heves támadások érték Eötvöst, aki végre is elhatározta, hogy legkö­zelebb lemegy Nagy-Kőrösre, hogy ott választói előtt igazolja magát. E beszámoló napja még nem biztos, de a sorsát már sejteti egy nyilat­kozat, amelyben a nagykőrösi Kossuth-párt ne­vében Szentpétery Károly elnök, Szép Lajos al­­elnök és Danóczy Antal jegyző éles szavakkal ki­­jelentik, hogy a nagykőrösi Kossuth-párt már har­­madízben tárgyalván Eötvös Károly átpártolását a 48-as alapról a 67-es alapra, július 25-én «bármi részről jöhető félreértések» elkerülése végett kimon­dotta a párt, hogy «a nagykőrösi 48-as és független­ségi párt szilárdul és tántoríthatatlanul ragaszkodik a 48 as és függetlenségi párt programmjához és elveihez hű.» Ezért az «elvhűség»-ért nem adunk egy lyukas fillért sem. Ez a nyilatkozat minket csak abból a szempontból érdekel, hogy ez elé egezett bizalmatlansági votum Eötvös Károly számára. Ezért is kétszeresen pikánsnak ígérkezik Eötvös nagykőrösi beszámolója. Megint egy uj párt. A Szepességben állítólag va­lami legújabb párt van alakulóban. Ez a párt ellen­zéki tendenciával követeli az önálló vámterületet, a nemzeti követeléseket, a klikkrendszer megtörését. Hát ehhez uj párt kell ? 2 Kedd, 1904. augusztus 2.

Next