Alkotmány, 1904. augusztus (9. évfolyam, 184-208. szám)
1904-08-02 / 184. szám
ALKOTMÁNY 184. szám, Kedd, 1904. augusztus 21 A Dienes-ügy. A nyughatatlan Olay Lajos jóvoltából a képviselőház mentelmi bizottsága ma is foglalkozott a hírhedt Dienes-ügygyel, amelybe tudvalevőleg Khuen-Héderváry Károly grófot is belekeverték. A bizottság ma ezt a határozatot hozta. Eltekintve azon kérdéstől, ha váljon a megvesztegetés kísérlete vagy ténye képviselővel szemben a mentelmi jog megsértését képezi-e vagy sem, mely kérdésnek taglalását, tárgyalását és eldöntését a mentelmi bizottság ezúttal mellőzendőnek tartja, a szőnyegen lévő konkrét esetben a mentelmi jognak Khuen-Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök részéről való megsértése ki van zárva azért, mert az a tény, a vesztegetés ténye, amely által Olay Lajos orsz. képviselő a mentelmi jognak Khuen- Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök részéről való megsértését állítja és vitatja, a politikai vesztegetés ügyének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése szerint, Khuen-Héderváry Károly gróffal semminő kapcsolatba nem hozható. Minthogy tehát Khuen-Héderváry Károly gróf a megkísértett politikai vesztegetéssel semminő ősszefüggésben nem állt, abban részt nem vett, arról mint végrehajtandó tervről tudomással nem bírt, minthogy továbbá Khuen-Héderváry Károly gróf oly cselekményért, mely nem az ő cselekménye, melyben részt nem vett és melyről tudomása nem volt, felelőséggel nem tartozhat s a mentelmi jog ezen cselekmény folytán Khuen-Héderváry Károly gróf részéről meg sem sértethetett. A mentelmi bizottság ennek alapján azon javaslatot terjeszti a képviselőház elé, hogy mondja ki, miszerint a mentelmi jog Khuen-Héderváry Károly gróf által meg nem sértetett s igy ez ügyben a további intézkedésnek szüksége fenn nem forog. Az útlevéltörvény. Tisza István gróf miniszterelnök a képviselőház mai ülésén kormányjelentést terjesztett be, melyben az 1903. évi VI. törvénycikk alapján arról tesz jelentést a törvényhozásnak, hogy a Romániával és Szerbiával szemben eddig fennálló útlevél-kötelezettséget a viszonosság alapján továbbra is fentartja. A jelentést a főrendiházzal is fogják közölni. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délutáni ülésén elhatározta, hogy a képviselőházban javaslatba hozza Várady Károly, Lengyel Zoltán, Sacelláry György és Ráth Endre mentelmi jogának felfüggesztését. Lengyel Zoltán sajtó útján elkövetett alkotmány elleni lázítással van vádolva. Gál Sándor és Weszelovszky Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését a bizottság nem javasolja. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, augusztus 1. •Ma tovább folyt a kultuszdolgokról való vita, anélkül, hogy befejezést nyert volna. Mind kevesebben érdeklődnek a képviselők a parlamenti tárgyalások iránt, pedig érdemes a teremben üldögélni, mert bizony elég gyakran akad búzaszem a sok polyvában. Ma különösen érdekes volt a vita, melyet Eötvös Károly kezdett, aki a magyar zenéről nagyon elmés és élvezetes causerie-val gyönyörködtette hallgatóságát. A kultuszminiszternek az ellenzék vidám bahotázása közben szintén jutott néhány oldalvágás, a komoly ügyeket kedvelők pedig szintén nem jártak rosszul, mert a szónok beszéde befejezéséül az 1848 : XX. t.-cikkről tartott mintegy félórás előadást. Fejtegetései e kérdésre vonatkozólag Eötvös Károlynál szokatlan higgadtságuknál fogva kinyithatnák a fanatizált kálvinisták szemeit Bedőházy Jánosnak, a következő szónoknak beszéde azzal tűnt ki a többek között, hogy a szónok a nőemancipáció biztos ellenszeréül a nőtlenségről szóló törvény megalkotását ajánlotta. Gadl Sándor a nemzetiségi iskolák dolgaival foglalkozott s több megbotránkoztató dolgot sorolt fel különösen a szász iskolák magyarellenes tzelmeből. A mai beszédek sorát Lendl Adolf fejezte be, aki a közalapítványi jövedelmekről és bérösszegekről követelt részletes kimutatást, aztán igen érdekes részletekkel a magyar tankönyvgyárak és tanszerüzletek kisebb-nagyobb panamáit szellőztette. Holnap Trubinyi János beszél, kinek beszédével az általános vita valószínűleg véget ér. A képviselőház ülése. Az elnök: Perczel Dezső. A jegyzők: Kovács Pál, Dedovich György, Daróczy Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza István gróf miniszterelnök, Berzeviczy és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után Tisza István gróf miniszterelnök bemutatja az útlevéltörvény alapján tett intézkedéseiről való jelentését. Napirenden van a vallás- és közoktatási tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Eötvös Károly szerint a kultuszminiszter nagyon felületesen foglalkozott minapi beszédében tárcája dolgaival, javarészt csak a költségvetés címeit, tételeit sorolta fel, de semmi újat nem mondott, semmi reformról nem szólott. Az állami iskolákra vonatkozólag nem ért egyet Csernochhal, mert iskolát állítani joga van az egyháznak, testületeknek, az államnak, sőt még egyeseknek is. Nem arról van szó, hogy idegen nyelvű állampolgároknak nyelvükhöz való jogát elkobozzuk, de ott, ahol nemzetiségi vidékeken iskolát nem tudunk állítani, az államnak joga, sőt kötelessége iskolát állítani s oda halni, hogy az államnyelvet mindenki megtanulja. (Úgy van balról.) Ilyen helyeken nem tenni meg mindent, ami a nemzet nyelvének és jogainak érvényesítése céljából szükséges, vétkes mulasztás, ezeknek érvényesítéséért jajgatni gyávaság és hazaárulás. (ügy van balfelől.) Sajnálatos, hogy eddigi kultuszminisztereink ebben az irányban nagyon keveset tettek. Vagy a franciákhoz, vagy a németekhez, vagy az angolokhoz húztak, azt hiszi, hogy a mostani kultuszminiszter olasz lesz. (Elénk derültség.) Hogy mennyire igyekszik a magyar nemzeti eszme érdekében reformokat csinálni a mostani miniszter, nem tudja, mert nem lát a jövendőbe, de ha belátná is, ha tudná is ezt, most még nem mondana bírálatot, mert nincs itt az ideje. Vár még egy kicsit. (Derültség balról.) Nem érti, hogy a miniszternek, mikor a művészetekről beszélt, nem jutott eszébe a zeneművészetekről szólani. Ez egy roppantul fontos kérdés s az e téren való germanizálás igen veszedelmes, mert meggyőződése szerint ez többet árthat, mint az egész udvarnak, hadseregnek németsége és többet használhat, mint ezeknek magyarsága. Azok a zeneakadémiák, iskolák, melyek nálunk fennállanak, nekünk a legnagyobb ellenségeink. Nem lehet megérteni, hogy ezekben az intézetekben a magyar zenét, annak még történetét sem tanítják. Az országos zeneakadémia igazgatója és tanárai nem beszélnek magyarul, a magyar zenét megvetik, a magyar szellemnek ellenségei. A magyar királyi Operaház zenekara személyzetének nagy része nem tud magyarul. Ez az oka annak, hogy az Operaházban Wagner-zenéket hallunk s aki ezt nem tudja élvezni, nem is tartják műveit embernek. Felhozza, hogy pár év előtt egy jótékonycélú hangversenyen egy magyar énekkar Petőfinek a «Falu végén kurta korcsma» kezdetű örökszép románcát buta Wagner-zenére énekelte. (Derültség.) Meddig tart még ez az őrültség? úgy látszik, nálunk ez rendszeresen, tudatosan történik s tervszerűen küszöbölik ki a Wagner-féle bolondságokkal a magyar zenét. (Ügy van balról.) Miért nem követjük mi a horvát vezető emberek politikáját? Miért nincs nekünk olyan püspökünk, mint nekik? Ha náluk nemzeti minden, miért nem az nálunk? Miért nem a magyar nemzeti szellem és miért a germanizáció érvényesül nálunk minden téren? (ügy van! Igaz! balfelől.) Csáky Albin minisztersége alatt szerveztek tanszéket a magyar zene történetének tanítására s kinevezték erre Káldy Gyulát 150 forint évi fizetéssel. A szolgának ugyanezen intézetnél 360 forintja van és szabad lakása. Mihajlovits igazgatónak pedig hatezer forintja. Hát ezt nem lehet megmagyarázni. Tudvalevő dolog, hogy a zenének igen nagy hódító hatalma van. Ha már most a magyar kormány nem törekszik arra, hogy a magyar zene miveltessék, kitől várjuk mi ezt? (Úgy van balról.) Egyik kultuszminiszter megígérte, hogy megteszi a lépéseket a magyar zene felkarolására. Össze is hívott egy ankétet, amely minden jóravaló dolognak köztemetője. (Derültség.) Erre az ankétra meghívták szólót is és még sokat olyant, aki annyit ért a gyakorlati zenéhez, mint szóló. (Derültség.) Ezen az ankéten aztán tanácskoztak, hogy mit csináljanak. Megállapodtak, hogy összegyűjtik a zenetermékeket s ebből aztán ki fogják hámozni a tiszta magyar termékeket. Ez meg is történt, átadták az akadémiának, de itt nyoma veszett, mert az akadémikusok olyanok, mint az egyetemi tanáraink: ha nincs német könyv előttük, nem tudják, mit csináljanak. (Tetszés balról.) Az ankét második javaslata az volt, hogy a népzene termékeit, mely évről-évre sarjadzik, gyűjtsük össze. A harmadik javaslatában a nemzetiségi zene termékeinek évről-évre való összegyűjtését ajánlotta, hogy megállapítható legyen az, mit hódított a magyar zene évenként. A magyar zeneakadémia tanárai, ezek a tudósok, mert azoknak mondják őket . (Derültség balfelől.) azt állítják, hogy Liszt Ferenc óta nincsen magyar zene. Hát ez őrültség. (Tetszés balról.) Javasolta továbbá, hogy a magyar zenét vegyék fel a zeneakadémia tantárgyai közé, hogy a filharmonikus és más koncerteken magyar zenedarabokat is adjanak elő. Az ankétnek az eredménye az volt, hogy javaslatainak csak egy része vezetett még jegyzőkönyvbe is. És a miniszter ezt a jegyzőkönyvet — csodálatos a miniszteri ész, ennek nincsen természetrajza — (Zajos derültség balról.) átküldötte a zeneakadémia igazgatóságához véleményadás céljából. (Derültség balról.) Nem tudja azt a véleményt, amit az igazgatóság adott, de tudja azt, hogy a miniszter átírt az akadémiához, hogy csináljon magyar műszavakat a zenében használt idegen kifejezések helyett, a g-dúr, a moderato, a piccicato stb. helyett. (Derültség.) Azután átírt, hogy az összegyűjtött kurucdaloknak keletkezési idejét állapítsa meg — közjegyzői okirattal. (Zajos derültség.) Íme, a magyar zene érdekében ezek a fontos lépések történtek Csáky Albin minisztersége alatt. (Zajos derültség balról.) Hát ennek a bolond állapotnak legyen vége. Felhívja a miniszter figyelmét erre a kérdésre, mert a magyar zene megérdemli ezt. (Igaz! ügy van balfelől.) Az 1848: XX. törvénycikkel foglalkozik. Ezt a törvényt mindnyájan ismerjük és tudjuk, hogy némely rendelkezése életben is van. A vallásgyakorlat, az iskolák szabad látogatása, a görög keleti egyházakra vonatkozó intézkedések érvényben vannak. De van e törvénynek egy szakasza, a harmadik, mely azt mondja, hogy az összes egyházi és iskolai szükségletek állami pénzből fedeztessenek. Ennek a szakasznak tehát az volt az intenciója, hogy az egyházak államosíttassanak. Az az eszme vezette azokat a nagy férfiakat, akik ezt a törvényt hozták, hogy a magyar faj meg fog úgy erősödni, hogy ezt keresztül lehet vinni. Nem gondolták akkor azt, hogy a magyar nemzeti politikának megvalósítása akadályokba fog ütközni, hogy ez ellen a magyar király akaratát állítják majd oda. És ebből a szakaszból következnek aztán az egyházi javak szekularizációja, amint ez önként is értetődik, ha az állam fizeti a papokat, valamint az is, hogy az alapítványok is az állam tulajdonába menjenek. A javak megoszlása igen aránytalan s fonák dolog az, hogy milliók felett rendelkezzenek a főpapok, míg a kisebb papok nyomorognak. Beismeri, hogy ennek a kérdésnek felelevenítése felébresztené a felekezetek közötti féltékenységet s ő nem is óhajtja ezt szó szerint. A miniszterelnök elég meggondolatlanul kijelentette, hogy végre fogja hajtani ezt a törvényt. Olay Lajos: Ámított! Ámítás volt az, amit mondott Eötvös Károly. Csak most tudtuk meg aztán egy újabb, miniszterelnöki nyilatkozatából, hogy ebből semmi sem lesz. Így hát a miniszterelnök nyilatkozata átallásszerű volt, de bajt csinált, mert a protestáns papok selejtesebb része most követeli a törvény végrehajtását Nagyon helytelenül teszi. Mióta a Kolonics-rendszer meghonosodott, azóta nem is tudták azt elfojtani. Minden beneficiumot azoknak az egyházaknak adtak, amelyek a magyarok ellen voltak. Az erdélyi szászoknak is megadták a protestánsokénál tízszeresen nagyobb javakat. A kálvinistáktól meg alapítványaikat elvették, hogy elsorvadjon a magyar. A tiszta magyar protestáns egyházak összerogytak a teher alatt, százszor jobban meg vannak terhelve, mint a szász, a román és más. Ez a Kolonics-rendszer és az állam tűri ezeket. Ezt tovább tűrni már nem lehet és segíteni kell az állapotokon. A valláshatárok egygyé váltak a magyarság nyelvhatárainál is. Nem akarja, hogy a lelkészek javadalmazása megelőzze az egyház híveinek a nagy teher alól való felmentését, de nem egyezik bele a miniszterelnök tervébe, sőt egész erővel ellene küzd annak, hogy a lelkészek javadalmazása elhalasztassék. Ma oldjuk meg ezt, ha napirenden lesz a másik, akkor oldjuk meg azt. De abba nem egyezik bele, hogy a nemzetiségek viselkedése belejátszszék a kérdés megoldásába és ők eljuthassanak Bécsbe panaszkodni titkos hatalmakhoz, hogy a kálvinisták íme mit kaptak, mi pedig oláhok, szerbek, szegény hazaárulók — nem kaptunk semmit. (Elénk derültség a bal-és szélsőbaloldalon.) Olyan teherről van szó, amelyet az állam megbir, azért a kérdést elodázni nem lehet. Az 1848: XX. tc. emlegetésére nincs szükség, mert annál alaposabb alapon követelhetünk a protestáns magyar egyházaknak. Csak ez a magyar kultúrpolitika, ezt pedig a miniszter programjában nem látja, ezért a költségvetést nem fogadja el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Bedeházy János a felsőoktatásról szól és szóvá teszi, hogy vannak az egyetemi tanárok között nem magyar érzelműek is. A magyar ifjak nevelése se nem célszerű, se nem okszerű; nagyon későn jut a magyar ifjú kenyérkeresethez. A noemancipációról is szól s hathatós ellenszerül ajánlja