Alkotmány, 1904. november (9. évfolyam, 262-287. szám)

1904-11-01 / 262. szám

ALKOTMÁNY. 282. szám,__________ 2 Kedd, 1904. november 1. Isten ments, hogy Tisza Magyarorszá­gon ennyire megrontsa a békét, elég volt nekünk egy ónodi országgyűlés. Hitelviszonyaink. Irta: Udvary Ferenc országgyűlési képviselő. Budapest, október 31. A gazdasági élet alapján fejlődött hitelviszo­nyok jelenleg még kialakulásban vannak. Ezért változik a jelzálogkamatláb is. Ezért lesz még mindig olcsóbb és olcsóbb a törlesztéses köl­csön. Amíg tehát a föld értékének a meghatáro­zását bizonyos normatívumok alapján meg nem lehet állapítani, addig mindig módja van az adósnak a tartozását olcsóbb kamatlába törlesz­téses kölcsönre átváltoztatni. Ez nemzetgazdá­­szatilag jól is van így. Ez a gazdasági haladás jele. Igaz, de van-e módja a jelzálogadós kis­embernek a konverzió keresztülvitelére. Ehhez befektetés kell. Pénz kell. Itt merül fel a sze­mélyi hitelkérdésnek a fontossága. Honnan teremtsen elő az adós újabb hitelt arra, hogy a függő adósságát és a konvertálandó hitelét egyensúlyban tudja tartani addig, amíg a konverzió tényleg megtörtént, ha nincsen sze­mélyi hitele? Ennek a hiányában képtelen a konverzióhoz szükséges közvetítő kölcsönt meg­szerezni, így tehát a folyton olcsóbbá váló tör­lesztéses kölcsön a nép zömére nézve csak üres elmélet. Számosan vannak ugyan, akik az úgyne­vezett­­jelzálogforgalmi irodák­ révén kon­vertálnak. Ilyen című és ehhez hasonló nevű üzlet ezer és ezer számra virágzik az országban. De ha az adós az esetleg sikerült konverzió után a számadásait átvizsgálja, akkor ébred csak a szomorú valóra, csöbörből vödörbe esett. Igen sok pénzébe került a közvetítés. A jelzálog­adóssága több lett. Miért? Mert az az állapot, míg a közvetítő iroda hosszas huzavonával járó információbe­szerzés után meggyőződött arról, hogy az adós va­­gyonilag elég jó arra, hogy a hatalmas közvetí­tési díj fejében annak a konverzió idejére szük­séges személyi hitelt megszerezze, igen sok pénzt emésztett föl. Kinek a vagyona rovására ment ez ? A mi népünk sínyli meg ezt. Van még egy rosszabbik eset is. Ez az, ha a közvetítő személyi hitel megszerzésére nem vál­lalkozik a forgalmi iroda, mert «ő csak rende­zett telekkönyvvel dolgozik.» Ekkor a gazda itt ül ezen a szép munkanapon a korcsmában és iszik. — Igaz. De inni is csak kell, meg szórakozni is. Ezt nemcsak az uraknak rendelték így, ha­nem mindenkinek. Hát iszom. Végre is sem több, sem kevesebb nem lesz ezzel... — Hanem maradjunk a tárgynál. A tárgynál, amely még nincs befejezve. — Hát amint mondom: sok a kontrás és ke­vés a fizető ... Az iparost nem becsülik. Az ipari munka tehát nem nemesít, az ipari mun­kások nem nemesek. Aki közülök ki akarna emel­kedni, annak a társadalom sűrű méhrajában nincs hely, nincs itt, hogy feljusson, mert min­dent pénz, protekció, avagy egy magasabb szü­letés privilégiumánál fogva foglal le. Az embe­rek egymást csalják és abból élnek, nem tisztán a becsületes, igaz munkából, ezért nincs a mun­kának érdeme, a munkálkodónak a társadalom­ban megillető becsülete. A pénz ma az uralkodó materializmus, vele jár szükség esetén a protek­ció. Én mindkettőtől távol állok, vagy inkább ezek állnak távol tőlem. Hanem most minden másként lesz, uram! Meg fog változni a világ sorsa. A megváltoztatá­son fáradozok én is azokkal, akik ha észsze­rűen cselekszenek, jól cselekszenek. Nem várnak semmit a kormánytól, semmiféle intézményektől, hanem saját fejüktől, saját ke­züktől, melylyel állapotukon javítani is fognak. Az ember kifáradt a hosszú beszédben. Meg­törölte a homlokát és igy fejezte be a be­szédét : — Az egész világ dolgozó emberei uiniszállóba játszó zenészek, akik örökös hangversenyt tarta­nak e világszínházban, hol a hallgató és néző­­közönség földi istenekből és angyalokból áll. Ha­lnem másképp lesz, másképp!... higyye el,uram, kénytelen a közvetítő személyi hitelt saját maga megszerezni azért, hogy olyan közben eső terhe­ket, amelyekre az elsőbbséget nem adták meg neki, ki tudja fizetni. Pénzintézet rendszerint nem adja meg azt, mert «ő meg csak első helyre ad.» így tehát magánosra szorul. Ennek az állapot­nak aztán rendszerint az a vége, hogy az olcsóbb kamatú konverzió helyett a birtokából kiforgat­ták a támasz nélküli adóst, így jut a mi népünk ősi földje idegen kézre. A saját erőnk céltudatos csoportosításával módunkban van ezt a veszedelmet elhárítani. A nemzeti vagyonnak azt a tekintélyes részét, amely a mi népünk megtakarított pénze, olyan gócpontokba kell tehát irányítani, ahol a népnek az egyéni tisztességét meg tudják becsülni. Kevés olyan falu van az országban, ahol ne akadna valaki, aki a falu minden egyes emberét és ennek a hitelviszonyait ne ismerné s ha ez egy széleskörű szervezetnek a bizalmi férfia, akkor bizvást előkerül mindenkinek, akit meg­illet, a szükséges személyi hitel. A mi népünk megérdemli azt, hogy a hivatot­tak az ő bajaikkal törődjenek. A hitelkérdésnél nemcsak a «becégezett fir­mának» van arra jussa, hogy az ő hiteltétele tekintessék az egyedüli tisztességes alappal bíró hiteligénynek. Joga van ehhez a mi népünknek is. Budapest, október 31. Az országgyűlés néppárt tagjai ez után felkéretnek, hogy a képviselőház november 3-ai és következő ülésein mennél teljesebb számban jelenjenek meg. A kérelem okai ismertek. A politikai helyzetben újabb változás nincs. Az összes ellenzéki pártok készülnek, mindegyik a maga elvi alapján, a leghevesebben megaka­dályozni már a pénteki ülésen Tisza házszabály­­revíziós tervét. Az összes ellenzéki képviselők száma meghaladja a 160-at s ha ezeknek csak a fele vesz tevékeny részt a Tisza gróf terve ellen okvetlenül megindítandó harcban, olyan parlamenti csaták várhatók legközelebb, aminek­­hez képest a tavaszi obstrukció leghevesebb jelenetei valóságos pásztoridillek. Érzi ezt Tisza István gróf s ezért már a csütörtöki ülésre (ame­lyen különben is Münnich Aurél inkompatibili­tási esete miatt kisorsoltatik a zsűri) berendelte a szabadelvű pártnak minden éplábú tagját. Ugyanezt tették az ellenzéki pártok is, olyannyira. Ez volt a vége a mondani­valójának. Nagyon örült, hogy meghallgatta valaki. Nemsokára egy asszony lépett a kávéházba, aki körülnézett és amikor megpillantotta az em­bert, odajött. A felesége volt. Abból győződtem meg, hogy irgalmatlanul korholta az urát, azt az elégedetlen embert, aki elfelejtette, hogy hétfőn dolgozni szoktak az emberek. Mikor már lesze­dett róla minden tisztességet, karonfogta és fel­emelte a székről. Az ember engedelmeskedett kezet adott és ment. Azután kezdtem sajnálni szegényt, mert ki tudja, tehet-e róla, hogy mostoha sorsa a nagy ábrándozók közé sodorta ? Aztán utánna gon­doltam, hogy miért is nem adtak ennek is egy kis hivatalt, ahol «kontrázhatna», legalább nem vált volna belőle mindent gyűlölő, munkakerülő szocialista! Toll. Jön a király ... — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Kedélyes kis társaság ült együtt a fürdőtelep egyik vendéglőjében , alig vetettek ügyet a bus cigány­nótákra. Valami vig keringő vagy operett­­részlet jobban illett volna a hangulatukhoz, de a cigányprímás — egy fekete képű gyerek — következetesen csapott át egyik szomorú nótá­ból a másikba, mintha mondani akarta volna, csak azért is. És sajátságos, hogy ez a tántorít­­hatlan dac lassan kint győzedelmeskedett. Addig­­addig jitt a hegedű, mig végre megszakadt a jó­kedv s a sok­áig kacaj egyszerre elnémult s mélabús mosolylyá változott, mint mikor a ra­gyogó nap elé sötét felhő kerül s árnyékkal ta­kar be mindent A társaságnak néhány katonatisztje hirtelen összenézett s jelentősen néztek Piroska Kál­mánra, a lányos arcú kis hadnagyra, amint Sze­rény Etushoz hajlik s valamit súg. Az alig tizen­hét esztendős, nagyszemü leány némán intett igent fejével s az idősebbek könnyen kitalálhat­ták, hogy itt most arról a bizonyos nótáról, az «Én nótámról» volt szó. A hadnagyocska felkelt, oda súgott a cigányprímáshoz, ki­elégülten mo­solygott (mégis csak legyőztem e társaság bántó vigságát) s ahogy intett a fejével, egy időben hirtelen fordulattal uj dalba kezdett, ráfektette arcát a hegedűre s úgy sírta el az «őszi rózsa, fehér őszi rózsa» nótáját. Pistaffy Kálmán tanár, a harminc éves férfiak gúnyos mosolyával nézte a «fiatalokat®, amint Piroska hadnagyot és Etust nevezték s fáradtan szólalt meg: — Abszurdum drusza, abszurdum Etuska, Fe­hér is, őszi rózsa is. Vagyok én is fehér (s a homloka körül néhány hajfürtre mutatott) s a nyár és a tavasz is elmúlt. Közeledik im a ne­gyedik X. Az ősz. — Sohse bántson ez téged öreg, — szólt Pi­roska Kálmán hadnagy úr. — Voltál te is hu­szonkét éves. A professzor halkan mormogta: — Az, tizenkét év előtt... Szerény Etus erre közbeszól: — Csak harmincnégy éves? Mi az? Tizenhét esztendővel idősebb csak, mint én. A társaságnak minden egyes tagja megdöb­bent e szavakra. Mind Etusra nézett s a leány sejtve, hogy talán elárulta magát, mélyen elpi­rult. Csupán Pistaffy tekintete volt hálás, amint szép barna szemeivel végig simogatta a leány selymes arcát, mintha meg akarná köszönni e nyilatkozatát. A hadnagyocska meg egyszeriben rosszkedvű hogy a Kossuth-pártnak békepártja is zárt so­rokban készül felvonulni. A hevesebb vérű ellen­zékiek terve az, hogy az ellentállást Tisza ellen­­ már Tisza indokoló beszéde legelején kell meg i­s kezdeni, a mérsékeltebb harciasak ellenben úgy vélekednek új gyanús forrás, a N. Fr. Pr. szerint, hogy az indokolást meg kell hallgatni. Hát ez az indokolás pénteken lesz valószínűleg. Feltéve most, hogy sikerül Tiszának bármily áron össze­ülni azt a híres 21-es bizottságot, annak elnöke szabadelvű forrás szerint (miután Andrássy Gyula gróf retust adott Tiszának) Dániel Ernő kereskedelmi báró, előadója Rohonyi Gyula, a született «előadó» lenne. A szabadelvű pártból pedig ez esetben 10—20-an kilépnének. Újabban, egy vidéki lapban, a betegségéből felgyógyult Beöthy Ákos igen élesen nyilatkozott Tisza terve ellen. A főrendiház plénuma november 11-én ülést tart, melyen a képviselőházban elfogadott törvényjavaslatokat fogja tárgyalni.­­ A főrendi­ház pénzügyi bizottsága november 7-én, hét­főn, déli 12 órakor ülést tart. Napirendje a Ma­gyarország és Horvát-Szlavonországokkal 1900. és 1901. évekre történt leszámolás tárgyában a magyar királyi állami számvevőszék által beadott jelentésekre hozott képviselőházi határozatok tárgyalása.­­ A főrendiház gazdasági bizott­sága november 9-én, szerdán, délután 5 órakor ülést tart. Napirendje a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1904. évi julius 1-től szeptember 30-ig a háznagy által vezetett számadások meg­vizsgálása. Az alsóbbrendű katholikus papok hagya­téka. Az igazságügyminiszter és a vallás-és köz­­oktatásügyi miniszter ez év június 19-én, mint ismeretes, együttes rendeletet bocsátott ki a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katho­likus papok hagyatéka tárgyában. A rendeletek­kel annak idején foglalkoztunk s megírtuk, hogy a rendelet az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikken alapul és a papi hagya­tékokra vonatkozó anyagi jogszabályokat érin­tetlenül hagyva, szabályozza a végrendelet nél­kül elhalt, alsóbbrendű papok hagyatékának felosztásánál követendő eljárást. Most Várady L. Árpád dr. c. püspök­ kultuszminiszteri osz­tálytanácsos nagy szolgálatot tett az érdekelt papságnak, midőn ezt a rendeletet azon tör­vényszakaszok és rendeletek teljes közlésével , a­melyekre hivatkozás történik s melyek az

Next