Alkotmány, 1905. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-01 / 1. szám

ALKOTMÁNY, 1. szám. 2 Vasárnap, 1905. január 1 kiáltástól visszhangzik a bérc, mint menny­dörgéstől. Hát lesznek választások, rettentőek és a zsarnok bukni, az igazság győzni fog. Ez lesz a boldog újév a hazának. Har­minc esztendős liberális garázdálkodás bűnei elveszik büntetésüket. Isten sza­badságra teremtette e népet, mely bűneiért bűnhődött és Istenhez könyörög a meg­váltásért Budapest, december 31. Országgyűlés. A képviselőhöz 1905. évi ja­nuár hó 3-án, kedden d. e. 11 órakor ülést tart.­­ Ugyanazon napon a főrendiház is tart ülést. A népoktatási törvényjavaslat. Máramaros, Bereg és Sáros vármegyék, valamint Árva vár­megye közoktatásügyi bizottságának példájára újabban Szepes-és Ungmegyék törvényhatóságai foglaltak állást a Berzeviczy-féle népoktatási törvények módosítása tárgyában készített és benyújtott új törvényjavaslat mellett és üdvö­zölték a minisztert a reform kezdeményezése alkalmából. A német kereskedelmi tárgyalások­ Ber­linből táviratozzák, hogy eddig még nem történt meg a magyar-osztrák-német kereskedelmi szer­ződés felmondása. Valószínűnek látszik, hogy a felmondás mindaddig nem is történik meg míg kilátás van az uj szerződés megkötésére. Az is feljegyzésre méltó, hogy Bülow grófhoz a német kereskedők kérdést intéztek, hogy az 1906. január 1-je olyan dátumnak tekinthető e, melyen az uj vámtarifa és szerződések biztosan életbe lépnek már. Nem felelt egész határozott­sággal, csak annyit mondott, hogy a szerződé­sek nyilvánosságra hozása és azok életbelépte­tése között elegendő idő lesz az új berendez­kedésre. Itt említjük meg, hogy a Magyar Gazda­szövetség felterjesztést intézett Tisza István gróf miniszterelnökhöz, melyben utalva arra, hogy könnyen megeshetik, hogy Németország a ke­reskedelmi szerződést és az azzal kapcsolatos állategészségügyi egyezményt felmondja, fel­kérte a kormányt, hogy ezen felmondással egy­idejűleg a szerződések részünkről is felmon­dassanak a keleti államoknak és Oroszor­szágnak is A felterjesztés kiemeli, hogy a felmondás különösen Szerbiával szemben nagyon fontos, melynek állatbehozatala a magyar állat­­tenyésztést és állatértékesítést károsan befolyá­solja, az utókorra hagyom. Megemlítem azonban, hogy korra nézve agglegény vagyok s legkedvesebb tudományom a nemzetgazdaságtan, melyet még ötödik gimnazista koromban szaktárgyul válasz­tottam magamnak. Az ötödikből azonban ki­csaptak, mert tanáraim nem vették észre a ben­nem lappangó zsenit. Rövidlátók voltak, sze­gények. Minthogy a nemzetgazdaságtanit annyira sze­retem, innét lehet, hogy mindenki számára tu­dok gazdálkodni, csak a magam számára nem. Mikor kicsaptak, megállapítottam nemzet­gazdaságtas elvemet: «a javak rendeltetése nem a szükségletek kielégítése». Erre a felfede­zésre úgy jutottam, hogy szükségleteim állan­­­­dóan kielégítetlenek maradtak. Legszentebb meg­győződésem, hogy elvemmel nevet szerezhettem volna magamnak. Ámde apám másként határozott. Amikor megtudta, hogy kicsaptak, lekapta fe­jemről pörgő kis kalapomat, feldobta a magasba és amerre a szél fújta, arra bocsájtott útnak. Még a hagyományos hamuba sült pogácsa is elmaradt. Ily istenítéletek szokatlanok ugyan a mai kor­ban, de mindenbe bele kellett nyugodnom. Egy kalap repülése adott irányt éltem kis sajkájának az élet háborgó tengerén. E kis hajó kedvező széllel vitorlázott egy na­gyobb fajta város felé, melynek nevét elárulnom tiltja a diszkréció. Feltűntek a város tornyai és én gondolkozni kezdtem, milyen pályát válasz­szak. Minthogy az almának — tisztességes csa­ládokban — nem illik messze esnie a tájától, elhatároztam, hogy én is mérnök leszek. Politikai széljegyzetek. Budapest, december 31. Lesz-e Tiszának többsége? Ez a kérdés fog­lalkoztatja már ma, a választási kampány leg­elején a komoly és kevésbbé komoly politikuso­kat és minthogy Magyarországon ma mindenki politizál, tehát egész Magyarországot. Hát persze, hogy le­­z többsége, mert nem volt még Magyar­­országnak olyan miniszterelnöke, aki a saját képére faragott többséget ne tudott volna ma­gának teremteni. Mivelhogy pedig azt hajtogat­ják Tisza István grófról imádói, udvari poétái és udvari vezércikkírói, hogy ő az igazi 48-as kuruc politikának, az igazi magyar nemzeti faj­­politikának vastagnyakú «apostola», hát nézzük, honnan is fog előkerülni Tisza többsége. íme. A román Alsó-Fehér megye szállít neki 6 mandátumot, a nagyrészben román és német Arad megye 7 mandátumot, a tót Barsmegye 4 mandátumot, a túlnyomóan német és szláv Bácsmegye 13 mandátumot, Beregmegye ruthén része 2 mandátumot, a román és német Besz­­terce-Naszód 2 mandátumot, Békésmegye tót része 3 mandátumot, Biharnak román része 3 mandátumot, a német és román Brassó megye 4 mandátumot, a román Fogaras megye 2 man­dátumot, Gömör-Kishontnak tót része 2 mandátu­mot, Háromszéknek román része 4 mandátumot Hontnak tót népe 2 mandátumot, a román Hunyad megye 4 mandátumot, a román és német Kis-Küküllő megye 3 mandátumot, a román Kolozs megye 5 mandátumot, a román Krassó- Szörény megye 7 mandátumot, a tót Liptó megye 2 mandátumot, Maros-Tordának román népe 2 mandátumot, a román és r­thén Máramaros­­megye 6 mandátumot, a román és német Nagy- Küküllő megye 4 mandátumot, a tót Nyitra­­megye 3 mandátum­ot, Pozsonynak tót és német része 4 mandátumot, Sopron megye német része 2 mandátumot, Szatmár megye román része 6 mandátumot, a német és román Szeben megye 6 mandátumot, a né­met és tót Szepes megye 5 mandátumot, Szolnok-Dobokának román népe 5 mandátu­mot, a német, szerb és román Temes megye 8 mandátumot, a német, szerb és román Tv-Beállottam tehát egy rőföskereskedésbe ta­­noncnak, így a mérnöki pályán rövid idő alatt kellő gyakorlatot szereztem. De sajnos, cégünk épp ily rövid idő alatt megbukott ismeretes dolog, hogy bukott rőföskereskedé­­sek tagjai a bukás után még az időben három­féle pálya között válogattak: egy részük elment újságírónak, más részük ispánnak (a volt keres­kedőnek bukás útján szerzett földbirtokára), a harmadik csoport pedig drámai apának a ván­dorszínészek közé. Én, minthogy sem zsidógyű­­lölő paraszt napszámosokkal vesződni, sem pe­dig más mulatságára komédiázni — mai életrajz s zömön kívül — elhatároztam, hogy újságíró leszek. Ezzel kezdődött volna életem harmadik korszaka, de nem kezdődött, mert közbejött még a­­ második. Érzem, uraim, hogy már túlságosan unalmas vagyok. Am­ életrajzot a levegőből költeni nem lehet. Sors anyánk nem mindenkivel szemben humoros, mert ha az lenne, az életben vagy folyton sírnunk vagy folyton kacagnunk kellene, míg most vigadva sírunk és sokan vigadunk. Jól van ez így, hogy a sors csak anyánk nekünk és nem — anyósunk. De folytatom. Mindenekelőtt oly vidéki vá­rost szemeltem ki, melynek legalább hat tornya van mert minél több valamely városban a to­rony, annál többen lakják. De egy város megíté­lésére ez még nem elég. Az intelligenciára a kávéházak számáról vonhatunk következtetést. Oly városban ütöttem fel a tanyámat, ahol leg- l alább három kávéház van. Értesítettem rögtön tekintetes édes­apámat is, hogy a pörge kalap rontás 11 mandátumot, a tót Trencsén 8 man­dátumot, a tót Turóc 2 mandátumot, Ungnad ruthén népe 2 mandátumot, Zemplén ruthén népe 3 mandátumot, a tót Zólyom 4 mandátu­mot, az olasz Fiume 1 mandátumot, a keverék Budapest 8 mandátumod Ez kitesz a 413 ma­gyarországi kerületből 185-öt. Ha ide számítjuk még a 40 horvát képviselőt, a Tisza többségé­nek 90 százaléka ide nem magyar kerületek­ből kerül, a magyar kerületekből alig 20—30-at tud maga mellé állítani. Eszünk ágába sem jut lesajnálni a nem magyar ajku polgárokat, de mégis csak különös, hogy Tiszát jóformán kizá­rólag a nem magyarajkúak támogatják az ő «fajmagyar» politikájában, míg a «hazaáruló» ellenzék csaknem kizárólag a magyar kerüle­tekből kerül ki...* A holnapi nappal belépünk a harmadik ex-lexbe. Ami alkotmányos életünkben azelőtt teljesen hallatlan és ismeretlen dolog volt, az az utóbbi időben már nem is tartozik a meglepe­tések közé. Azt lehet mondani, minden kormány azonnal belefut, mihelyt bármi okból megakad a kormány szekere. Az első ex-lexet Bánffy alatt értük meg az 1899. évben. Akkor az emberek szinte szív­­szorongva gondoltak a január elsejére, mikor az ex-lex bekövetkezett. Azt hitték, hogy még a nap sem úgy fog felkelni, mint egyébkor , a lenyugvása is másmilyen lesz. Ezen érzé­sek és gondolatok közt született meg a hírhedt Tisza-lex is, mely valóságos korcsszülötte volt a parlamentáris felfogásnak és életnek. De az első ex-lex hamar meg is hozta a maga szükségszerű következményét, a Bánffy-kormány megbukott. Igazi parlamentáris viszonyok között más nem is képzelhető. A második ex-lexbe Széll Kálmán alatt jutot­tunk 1903. május elsején. Még ekkor is érzéke­nyebb volt a politikai világ ezen abnormis álla­pottal szemben. Mihelyt Széll Kálmán május elsején belépett az ex-lexbe s nem mondott le a kormányról, minden messzelátó politikus úgy vélekedett, hogy ezután már csak a bukás következhetik. Úgy is lett. Ha nem is olyan ha­mar, mint az első ex-lex idejében, de 2 hónap feldobásával kijelölt utam ide hozott, de arról is, hogy az én mezőmön nem élnek kalászok s az én aratásom csak egy marék virág, az is csak nyáron, de most tél van. Gondoljon tehát édes­apám én rám is. Itt is postafordultával egy levelet. Kérem, ná­lunk felvidéken havonta csak egyszer fordul a posta, hanem aztán ezt nevezem én igazi fordu­lásnak. Úgy kell a kocsist kihúzni a lova alól. Hogy ellágyult az öreg .­ Sőt, bizony a pörge kalapomat alig tudta elfeledni! Azt írta, ha egy hét alatt hazamegyek az ősi fészekbe, reám hagyja mindenét. — Megyek, apám, hogyne mennék! De bizony röpülnék is, ha volna mivel — mondogattam — mert éreztem, hogy válaszútra jutottam életem­ben. Mit nekem újságírás, mit egyéb ábrándjai az éhes gyomornak! Űt leszek s fütyülök az emberekre reggel, délben, este. Készülődtem is másnap reggelre, jól kikefél­tem a ruháimat. Az összes pakkomat egy nagy paraplé és még nagyobb reménység képezte. A paraplét az ágyam fejéhez, a jó reménységet csak magamban támasztottam és oly édeset szunnyadtam, mintha bankjegyekből lett volna az ágyam megvetve. Mialatt aludtam, az alatt künn nagy pelyhek­­ben hullott a hó és fütyülve mulatott a szél a fehér éjszakában. — Tyúk, kutya meg a macska — kiáltottam fel reggel — ma bajosan utazunk! A gondolatjaim úgy szerte futottak erre, hogy egy sem maradt. Csak öt perc múlva je­lentkezett egy közülök.

Next