Állami Gazdaság, 1955 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
CL termelésirtekeztetett c/nemzetének néhány рлоЖёпица írta : HALÁSZ JÓZSEF, a MEDOSz titkára A mezőgazdaság szocialista átszervezése és dolgozó népünk, hússal, kenyérrel, gabonával, tejjel valamint új növény- és állatfajtákkal való ellátása terén az állami gazdaságoknak jelentős feladataik vannak. Ezeket a feladatokat külön aláhúzta pártunk és kormányunknak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről hozott határozata. E munkákat azonban állami gazdaságaink csak úgy tudják sikeresen elvégezni, ha a dolgozók ezreit és tízezreit mozgósítják a munka jobb megszervezésére, a termelési tervek teljesítésére, a magasabb termelési eredmények elérésére, az önköltség csökkentésére. Sok módja van annak, hogy a dolgozókat a termelésre, a jobb munkára mozgósítsák. Ezek közül az egyik legfontosabb helyet a termelési értekezletek rendszere foglalja el. A termelési értekezleteknek csak azokban az országokban van jelentősége, ahol a hatalom a dolgozó nép kezében van. A széles dolgozó tömegek bevonása a termelést irányító és ellenőrző munkába először 1917 után a fiatal Szovjet Köztársaságban történt meg. A felszabadult szovjet dolgozók a polgárháború befejezése után 1923-ban a leningrádi üzemekben alakították ki először a termelési értekezletek rendszerét, majd ezek példája nyomán széles körben alkalmazták a mezőgazdasági üzemekben is. A Szovjetunió Kommunista Pártja felismerve a termelési értekezlet nagy jelentőségét, határozatot hozott ezek rendszeresítésére és továbbfejlesztésére. T hazánkban is a felszabadulás után nyílt lehetőség arra, hogy a dolgozók és így a mezőgazdasági dolgozók is részt vegyenek a termelés irányításában, ellenőrzésében. Az ipari üzemek példája nyomán az állami gazdaságokban is megszerveztük a termelési értekezleteket. A kezdeti eredmények ellenére meg kell azonban állapítani, hogy a termelési értekezletek szervezése, tartalma terén még igen sok a zavar, a meg nem értés. Éppen ezért a jelenlegi körülmények között és mai formájukban feladatukat betölteni még nem tudják. Miben mutatkozik ez meg? Elsősorban abban, hogy egy-egy állami gazdaságban sok értekezletet a termelési értekezlet címe alatt szerveznek. A termelési értekezletek sokszor szakszervezeti, vagy párttaggyűlésekké válnak, vagy igen sok esetben panasznappá. Sem a gazdaságvezetés, sem a szakszervezet nem gondoskodott megfelelően arról, hogy a dolgozók javaslatait, véleményét jegyzőkönyvbe foglalva érdemben elintézzék. E cikknek nem célja, hogy a termelési értekezletek szervezésével kapcsolatban minden kérdést részleteiben tisztázzon, csupán néhány alapvető problémára kíván választ adni. A termelési értekezleteket, mint a termelést elősegítő és ellenőrző eszközt, elsődlegesen a szakszervezetnek kell felhasználnia. A Minisztertanács és a SzOT határozata értelmében**■ mezőgazdasági üzemeinkben, így az állammi gazdaságokban is minden hónap 28-tól következő hónap 10-ig kell termelési értekezletet szervezni. Ennek érdekében a szakszervezet üzemi bizottságának széleskörű nevelő és felvilágosító munkát kell végeznie a dolgozók körében, hogy miinél nagyobb számban részt vegyenek a termelési értekezleteken és hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítsék az állami gazdaság vezetőségét a gazdaság előtt álló feladatok megoldásában. Ennek azonban feltétele az, hogy az üzemi bizottság a bizalmiak bevonásával előre ismertesse a termelési értekezlet napirendjét. Az állami gazdaság vezetőségének az a feladata, hogy biztosítsa a termelési értekezlet technikai feltételeit, s helyiséget, ülőhelyet fűtést, továbbá, hogy az értekezlet előadóját felkészítse. Különösen fontos, hogy a termelési értekezleteken elhangzott javaslatokat, bírálatokat jegyzőkönyvbe foglalják és gondoskodjanak azok elintézéséről. Mit tárgyaljunk meg, mivel foglalkozzunk a termelési értekezleteken? A fő feladat, hogy az adott termelési szakaszban mindig a legfontosabb kérdésekre irányítsuk a munkások és alkalmazottak, valamint a vezetők figyelmét. De ügyelni kell a termelési értekezleten elhangzott javaslatok sorsára, a bírálatok hatására is. Foglalkozzunk a legfontosabb termelési, tenyésztési módszerek ismertetésével, alkalmazásuk eredményével, a velük kapcsolatos műszaki, szervezési feladatokkal. Igen fontos az is, hogy az értekezleteken meggyőzően, hatásosan hívjuk fel a figyelmet a minőségi munkára, a műszaki előkészítésre, a takarmány, az anyag, a szerszám biztosítására, az önköltség csökkentésére, a tartalékok feltárására. Helyes, ha azon a termelési értekezleten, amelyen fejlett módszerek alkalmazásáról van szó, egy-egy képzett vezető (főagronómus, főállattenyésztő, vagy sztahanovista) szemléltető rajzokkal, agitációs anyagokkal ismerteti módszerét. A termelési értekezlet sikere azon múlik, hogy az adott idényben helyesen válasszuk meg az értekezlet tárgyát, napirendjét s ezt időben közöljük a dolgozókkal. Ebben az időszakban pl. időszerű az átteleltetés és gépjavítás mellett a vetőmagelőkészítéssel, csávázással, bárányszaporulati tervvel stb. foglalkozni. Mennyiben befolyásolja a termelési értekezletek megszervezését az állami gazdaságok speciális szervezési formája? Minden állami gazdaságra minden időben alkalmazható szervezési sémát nem adhatunk, ilyen séma nincs. Néhány kérdést azonban tisztázhatunk. Helyes, ha a termelési értekezletet nem a gazdaság központjában, hanem elsősorban az üzemegységekben szervezzük. A távolabbi üzemegységekből ugyanis nem szívesen tesznek meg a dolgozók nagy utat a gazdaság központjába. Arra nincs mód, hogy minden kérdést részleteiben tárgyaljanak meg. Így tehát, ha az egész gazdaság valamennyi dolgozója részére tartanánk a termelési értekezletet, elkerülhetetlenül, általánosságban beszélnénk, csak felületesen érintve a problémákat. Emellett a tehenészek pl. kénytelenek volnának végighallgatni a növénytermelés, vagy traktorosok termelési problémáit, míg a maguk ügyes-bajos kérdéseire kevés idő jutna. Az ilyen termelési értekezlet közömbösséget, érdektelenséget vált ki, a dolgozók előbb-utóbb elszállingóznának róla. Az üzemegységek tervei viszont beleilleszkednek a gazdaság tervének egészébe, emellett itt sokkal jobban összetoborozhatjuk a dolgozókat, jobban magukénak is érzik a feladatokat, ha csak saját üzemegységük termelési problémáiról van szó. Hogyan mozgósíthatjuk a dolgozókat? A soron lévő főfeladatok megtárgyalásakor a gazdaság dolgozói közül elsősorban azokat hívjuk össze, akikre az adott