Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

TIZEDIK ÉVFOLYAM 195­8. JIMUSR HU A soron levő feladatokról* Az előttünk álló feladatok közül kettőt szeretnék különösen hangsúlyozni: az egyik a tudomány eredményeinek alkalmazása a gazdálkodási tevékeny­ségben, s ennek megfelelően az állandó szakmai tovább­képzés, a másik a rentábilis gazdálkodás megvalósítása, a költségek szigorú, következetes csökkentése. E felada­tok megvalósítása érdekében tizenegy pontban jelölném meg azokat a tennivalókat, melyek az állami gazdaságok igazgatóira várnak. Elsőként a jövedelmező gazdálkodást, a helyes üzemi arányokat említem. Arra gondolok, hogy minden vezető­nek, de főleg az igazgatóknak már a tervezés időszaká­ban foglalkozniuk kell a helyes üzemi arányok kialakí­tásával, így — mint a tapasztalatok mutatják — köny­­nyen, mintegy hét-nyolcszázezer, sőt egyes esetekben kétmillió forinttal nagyobb bevételeket is tervezhetnek. Ehhez szükséges az is, hogy a vezetők ismerjék meg a napokban kiadott tájékoztatásunkat az egyes termények költségalakulásainak számításáról. Döntő feladat az is, hogy a technikát bevigyük az állat­­tenyésztés minden ágába. Ez hároméves tervünk legfőbb feladata. Eddig is gépesítettük az állattenyésztést, azon­ban nem célravezetően, nem tudományosan. Ebben több irányban haladunk majd. A jelenlegi istállókat minél kisebb költséggel gépesítjük, az újakat pedig csak kor­szerű követelményeknek megfelelően építjük. Ezért rendeltük el, hogy az idén új istállókat ne építsenek. Még az idén három istálló prototípust próbálunk ki, amelye­ket az NDK-ból vettünk át, s amelyekben száz tehenet kezel két gondozó. Az eddigi tapasztalataink szerint ezeknek az istállóknak építése nem kerül annyiba, mint a régieké, s velük teljes egészében gépesített lesz a tehéntartás, lényegében éppúgy, mint a gabona aratá­sunk. A jelenlegi istállóknál kipróbálunk sorfej­éses standokat, négyfejő­állásosokat és 7—8 fejőállásosokat, amelyeket a Szovjetunióban és Bulgáriában használnak. Ezekből még az idén minden megyében létrehozunk egy­két istállót. A baromfitenyésztés fejlesztése érdekében a hároméves terv során teljesen gépesített nagyüzemi baromfiólat hozunk létre, s ennek tapasztalatai alapján fejlesztjük tovább a baromfi­tartást. A következő igen fontos tennivaló az, hogy megvaló­sítsuk a gépek szakszerű kezelését, tárolását. Ebben a Baranya megyei gazdaságoknak már jó tapasztalatai vannak, olcsó vasvázas gépszínt építettek, amely száz­­húszezer forintba kerül, s tíz kombájnt, tíz cséplőgépet vagy tíz traktoros vetőgépet tudnak elhelyezni ezekben. Egy másik soronlevő s végre már valóban megoldandó feladatunk a helyes talajművelés, a tarlóhántások időben történő elvégzése és a mélyművelés megkezdése. A tarló­­hántáss­al eddig még minden évben elmaradtunk, a mély­műveléssel kapcsolatban nagyon kevés kezdeményező lépés történt. Pedig minden gazdaság saját kovácsműhe­lyében is altalajlazítót tud szerelni gépeire. Sok újítás is van ezen a téren. Persze nem gondoljuk, hogy máról­­holnapra nyakló nélkül csináljuk ezt. Üzemi tapasztala­tokat kell előbb szereznünk, azokat széles körben meg­vitatni. A feladatok közül egyiknek említem az okszerű műtrágyázás megvalósítását is. Ma már nem lehet egyet­len gazdaság sem, ahol erre ne végeznének üzemi kísér­leteket. Ezek alapján úgy használjuk a műtrágyát, hogy a legtöbb termékértéket állíthassuk elő vele. Következő igen fontos kérdés az, hogy szélesítsük a magtermelést Itt két dolgot szeretnék kiemelni: több hibridet és több lucernamagot! A lucernamagban szinte legyőzhetetlenek vagyunk, de ha nem vigyázunk, ebben is közbelépnek a külföldi piacok. A hibridkukoricával kapcsolatban azt tervezzük, hogy a hároméves terv végére 10—12 hibridüzemet hozunk létre és így az or­szág vetőmagszükségletét mintegy 70—75 százalékban hibridkukoricával tudjuk ellátni. F­okoznunk kell a cukorrépa termelést, mint a belter­jesség egyik fokmérőjét. Ez annál is fontosabb a sok munkaerővel rendelkező magyar mezőgazdaság számára, mert a világ cukorrépatermelésének összvolu­­mene csökken a megfelelő gépesítés hiánya miatt, a cukorfogyasztás viszont nő. Üzemszervezési kutatóinté­zetünk szerint a cukorrépa a takarmányrépával szemben kétezer forint plusz jövedelmet hoz, ugyanakkor mellék­­termékeivel visszanyerhetjük a takarmányrépa-termelés csökkenése folytán előálló értékkiesést. Egyik következő feladatunk az is, hogy tanuljunk meg kereskedni. Ez az igény ma már egyre inkább jelenkezik, mert óriási kieséseket okoz az, hogy vezetőink nem ismerik a kereskedelem követelményeit, sem a belföldi, sem a külföldi szabványokat. Nagyon fontos tennivalónk az is, hogy az állami gazda­ságokban tényleg szocialista életkörülményeket teremt­sünk, s ennek következtében a gazdaságok valóban megfelelő állandó emberekkel dolgozhassanak. Egészen kevés költséggel egy kis gonddal otthonossá tehetjük a dolgozók életét gazdaságainkban. Elmondhatjuk, hogy ebben már ma sincs szégyenkezni valónk. Hasonló árakon kiszámítottuk, hogy mit keres egy dolgozó az állami gazdaságokban, és mit keresett a kapitalista nagybirtokon egy évben. Átlagos adatok szerint 1938-ben 9430 forint, 1957. évi adatok szerint — a juttatásokat is belszámítva — 18 357 forint volt az állami gazdasági dolgozók évi jövedelme. Szinte egyik legfontosabb kérdés további fejlődésünk útján, hogy stabilizáljuk a kádereket és emeljük a ve­zetés színvonalát. Különösen fel szeretném hívni a­ ter­melési igazgatóságok vezetőit, de az igazgatókat is, hogy csak a legszükségesebb esetben, kivételesen cserél­jék az embereket. Nyitz, egyenes bírálattal kell elejét venni az intrikáknak, alaptalan vádaskodásoknak, de az egyéni sértődöttségnek is. » V­égül, de nem utolsósorban igen döntő feladatunk az, hogy az állami gazdaság legyen környezetének példaképe és előbbrevivője a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Az állami gazdaságoknak az egész kör­nyezetükre hatniok kell. Hívják meg,a környező ter­melőszövetkezetek tagjait, s egyes érdemes egyénileg dolgozó parasztokat is, ismertessék meg velük az ered­ményeket,­­ azt a nehéz utat is, amelyen haladva ered­ményeiket elérték. Mutassák be azokat a termelési technikákat, amelyeket a gazdaságoktól megtanulhat­nak, azokat a fajtákat, termelvényeket, melyeket az állami gazdaságoktól kaphatnak. Ezen keresztül mi elő­segítjük az egész mezőgazdaság fejlesztését. * Petőházi Gábor miniszterhelyettesnek az ig­gatók részére rendezett hatnapos tanfolyamon tartott záróé leadásából.

Next