Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
TIZEDIK ÉVFOLYAM 1958. JIMUSR HU A soron levő feladatokról* Az előttünk álló feladatok közül kettőt szeretnék különösen hangsúlyozni: az egyik a tudomány eredményeinek alkalmazása a gazdálkodási tevékenységben, s ennek megfelelően az állandó szakmai továbbképzés, a másik a rentábilis gazdálkodás megvalósítása, a költségek szigorú, következetes csökkentése. E feladatok megvalósítása érdekében tizenegy pontban jelölném meg azokat a tennivalókat, melyek az állami gazdaságok igazgatóira várnak. Elsőként a jövedelmező gazdálkodást, a helyes üzemi arányokat említem. Arra gondolok, hogy minden vezetőnek, de főleg az igazgatóknak már a tervezés időszakában foglalkozniuk kell a helyes üzemi arányok kialakításával, így — mint a tapasztalatok mutatják — könynyen, mintegy hét-nyolcszázezer, sőt egyes esetekben kétmillió forinttal nagyobb bevételeket is tervezhetnek. Ehhez szükséges az is, hogy a vezetők ismerjék meg a napokban kiadott tájékoztatásunkat az egyes termények költségalakulásainak számításáról. Döntő feladat az is, hogy a technikát bevigyük az állattenyésztés minden ágába. Ez hároméves tervünk legfőbb feladata. Eddig is gépesítettük az állattenyésztést, azonban nem célravezetően, nem tudományosan. Ebben több irányban haladunk majd. A jelenlegi istállókat minél kisebb költséggel gépesítjük, az újakat pedig csak korszerű követelményeknek megfelelően építjük. Ezért rendeltük el, hogy az idén új istállókat ne építsenek. Még az idén három istálló prototípust próbálunk ki, amelyeket az NDK-ból vettünk át, s amelyekben száz tehenet kezel két gondozó. Az eddigi tapasztalataink szerint ezeknek az istállóknak építése nem kerül annyiba, mint a régieké, s velük teljes egészében gépesített lesz a tehéntartás, lényegében éppúgy, mint a gabona aratásunk. A jelenlegi istállóknál kipróbálunk sorfejéses standokat, négyfejőállásosokat és 7—8 fejőállásosokat, amelyeket a Szovjetunióban és Bulgáriában használnak. Ezekből még az idén minden megyében létrehozunk egykét istállót. A baromfitenyésztés fejlesztése érdekében a hároméves terv során teljesen gépesített nagyüzemi baromfiólat hozunk létre, s ennek tapasztalatai alapján fejlesztjük tovább a baromfitartást. A következő igen fontos tennivaló az, hogy megvalósítsuk a gépek szakszerű kezelését, tárolását. Ebben a Baranya megyei gazdaságoknak már jó tapasztalatai vannak, olcsó vasvázas gépszínt építettek, amely százhúszezer forintba kerül, s tíz kombájnt, tíz cséplőgépet vagy tíz traktoros vetőgépet tudnak elhelyezni ezekben. Egy másik soronlevő s végre már valóban megoldandó feladatunk a helyes talajművelés, a tarlóhántások időben történő elvégzése és a mélyművelés megkezdése. A tarlóhántással eddig még minden évben elmaradtunk, a mélyműveléssel kapcsolatban nagyon kevés kezdeményező lépés történt. Pedig minden gazdaság saját kovácsműhelyében is altalajlazítót tud szerelni gépeire. Sok újítás is van ezen a téren. Persze nem gondoljuk, hogy márólholnapra nyakló nélkül csináljuk ezt. Üzemi tapasztalatokat kell előbb szereznünk, azokat széles körben megvitatni. A feladatok közül egyiknek említem az okszerű műtrágyázás megvalósítását is. Ma már nem lehet egyetlen gazdaság sem, ahol erre ne végeznének üzemi kísérleteket. Ezek alapján úgy használjuk a műtrágyát, hogy a legtöbb termékértéket állíthassuk elő vele. Következő igen fontos kérdés az, hogy szélesítsük a magtermelést Itt két dolgot szeretnék kiemelni: több hibridet és több lucernamagot! A lucernamagban szinte legyőzhetetlenek vagyunk, de ha nem vigyázunk, ebben is közbelépnek a külföldi piacok. A hibridkukoricával kapcsolatban azt tervezzük, hogy a hároméves terv végére 10—12 hibridüzemet hozunk létre és így az ország vetőmagszükségletét mintegy 70—75 százalékban hibridkukoricával tudjuk ellátni. Fokoznunk kell a cukorrépa termelést, mint a belterjesség egyik fokmérőjét. Ez annál is fontosabb a sok munkaerővel rendelkező magyar mezőgazdaság számára, mert a világ cukorrépatermelésének összvolumene csökken a megfelelő gépesítés hiánya miatt, a cukorfogyasztás viszont nő. Üzemszervezési kutatóintézetünk szerint a cukorrépa a takarmányrépával szemben kétezer forint plusz jövedelmet hoz, ugyanakkor melléktermékeivel visszanyerhetjük a takarmányrépa-termelés csökkenése folytán előálló értékkiesést. Egyik következő feladatunk az is, hogy tanuljunk meg kereskedni. Ez az igény ma már egyre inkább jelenkezik, mert óriási kieséseket okoz az, hogy vezetőink nem ismerik a kereskedelem követelményeit, sem a belföldi, sem a külföldi szabványokat. Nagyon fontos tennivalónk az is, hogy az állami gazdaságokban tényleg szocialista életkörülményeket teremtsünk, s ennek következtében a gazdaságok valóban megfelelő állandó emberekkel dolgozhassanak. Egészen kevés költséggel egy kis gonddal otthonossá tehetjük a dolgozók életét gazdaságainkban. Elmondhatjuk, hogy ebben már ma sincs szégyenkezni valónk. Hasonló árakon kiszámítottuk, hogy mit keres egy dolgozó az állami gazdaságokban, és mit keresett a kapitalista nagybirtokon egy évben. Átlagos adatok szerint 1938-ben 9430 forint, 1957. évi adatok szerint — a juttatásokat is belszámítva — 18 357 forint volt az állami gazdasági dolgozók évi jövedelme. Szinte egyik legfontosabb kérdés további fejlődésünk útján, hogy stabilizáljuk a kádereket és emeljük a vezetés színvonalát. Különösen fel szeretném hívni a termelési igazgatóságok vezetőit, de az igazgatókat is, hogy csak a legszükségesebb esetben, kivételesen cseréljék az embereket. Nyitz, egyenes bírálattal kell elejét venni az intrikáknak, alaptalan vádaskodásoknak, de az egyéni sértődöttségnek is. » Végül, de nem utolsósorban igen döntő feladatunk az, hogy az állami gazdaság legyen környezetének példaképe és előbbrevivője a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Az állami gazdaságoknak az egész környezetükre hatniok kell. Hívják meg,a környező termelőszövetkezetek tagjait, s egyes érdemes egyénileg dolgozó parasztokat is, ismertessék meg velük az eredményeket, azt a nehéz utat is, amelyen haladva eredményeiket elérték. Mutassák be azokat a termelési technikákat, amelyeket a gazdaságoktól megtanulhatnak, azokat a fajtákat, termelvényeket, melyeket az állami gazdaságoktól kaphatnak. Ezen keresztül mi elősegítjük az egész mezőgazdaság fejlesztését. * Petőházi Gábor miniszterhelyettesnek az iggatók részére rendezett hatnapos tanfolyamon tartott záróé leadásából.