Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Tanulmányozzák De kell vallani — az állami gazdaságok vezetői — az elmúlt években nem túlságosan sok fontosságot tulajdonítottak saját gazdaságaik pénzgazdálkodásának. A hitelgazdálkodás szerkezetét, problémáit még kevésbé ismerték. Úgy gondolták, ha a pénzgazdálkodásból, a pénzügyek intézéséből talán még tartozik is rájuk valami, a hitelproblémák megoldása viszont már teljes egészében főkönyvelői feladat. Ma már a hitelekkel kapcsolatban is gyakorta merülnek fel olyan javaslatok, amelyek azt bizonyítják, hogy foglalkoznak a témával. Ez az érdeklődés még távolról sem kielégítő és éppen ezért tartom fontosnak, hogy az új rendszerű pénzgazdálkodás és az ezzel szorosan összefüggő hitelgazdálkodás lényegét újra ismételten ismertessem. Az állami gazdaságok új rendszerű pénzgazdálkodását a 155/1957. számú pénzügyminiszteri utasítás szabályozza. Ismeretes, hogy az állami gazdaságoknak a mérlegbeszámoló szerinti veszteségeket az állami költségvetés terhére eddig évről-évre megtérítették. Az állami gazdaságok vezetőinek egy része ezért úgy volt vele, hogy teljesen mindegy, mennyi lesz a veszteség. Vagyis megtérítik és a következő évben újból „fenei lappal" indulnak. Az új rendszer szerint ez a helyzet döntő mértékben megváltozott. A költségvetés terhére ezentúl csak az éves tervben jóváhagyott veszteséget kapják meg — negyedévenkénti bontásban előre — a gazdaságok. Az esetleges terven felül jelentkező veszteség összegét viszont saját maguknak kell kigazdálkodniuk a következő években. Az éves tervükben nyereséget tervező gazdaságoknak a tervezett nyereséget — ugyancsak negyedéves bontásban — be kell fizetni a központi adóhivatalhoz. |_| a a gazdaságban eredményjavulás ■* van, tehát év végén nyereség mutatkozik a mérlegbeszámolóban, annak nagyobbik része a jövőben a gazdaságban marad. Mivel a nyereségnek általában csak 20 százalékát kell a költségvetésbe befizetni, 40 százalékot a következő évek esetleges eredményromlásának fedezetét képező biztonsági alapba helyezhetnek, 20 százalékot nyereségrészesedésre lehet elszámolni és 20 százalék vállalatfejlesztési alapba helyezhető. Amint látható, a tervezett eredményükön belül gazdálkodó állami gazdaságok rendkívül kedvező helyzetbe kerülnek. Nyereségrészesedést tudnak adni dolgozóiknak, aminek ösztönző hatása a továbbiakban nyilvánvalóan még jobban megmutatkozik. A terven felüli nyereség — eredményjavulás — egy részének a költségvetésbe történő befizetésével a népgazdasági egyensúly megszilárdításához járulnak hozzá. Vállalatfejlesztési alap birtokában jobban és könnyebben tudják továbbfejleszteni a gazdaságot s nem ütközik nehézségbe egy-egy gép, munkaeszköz megvásárlása. Mindamellett pedig biztonságban érezhetik magukat az esetben is, ha egy-egy elháríthatatlan károsodás (pl. aszálykár stb.) következtében átmenetileg veszteség érné a gazdaságot. A biztonsági alappal ugyanis helyreállíthatják a megbillent egyensúlyt. A biztonsági alap további jelentősége az, hogy mindaddig rendelkezésre áll a gazdaság egyszámláján, amíg esetleges átmeneti veszteség miatt felhasználására nincs szükség. Tehát az évközi pénzellátásban hitelcsökkentő szerepet tölt be. Ez azt jelenti, hogy a biztonsági alappal rendelkező gazdaságok lényegesen kevesebb kamatot fizetnek majd hiteleik után a Magyar Nemzeti Banknak, mint a többiek, vezetőink a gazdálkodás hitelrendszerét! Körkérdést intéztünk a főigazgatóság egyes főosztályvezetőihez és osz tályvezetőihez: mit várnak területükön 1958-tól. Íme a válaszuk: Tervünk 3000 liter — célunk 55 ezer tehénnél 3100 liter tej Felszeghy László az állattenyésztési főosztály vezetője a következőket mondotta: 1958-ban 55 ezer tehénnel el szeretnénk érni a 3100 literes átlagot. Ez a szám annál figyelemre méltóbb, mert tervünk csak a 3000 liter biztosítását írja elő. Ezen belül legalább 3,8 zsírszázalékot szeretnénk felmutatni. Ami az utódellenőrzést illeti, legalább 6 működő állomást kívánunk szervezni. A tehénselejtezésben jó takarmányozással és állategészségügyi kezelésekkel már ebben az évben el akarjuk érni, hogy a selejtezési százalék a lft-ot ne haladja meg. Nézzük most már a juhtenyésztést. A létszámemelés mellett, az induló állományra vonatkoztatva 3,9— 4 kilogrammos nyírású átlagot akarunk felmutatni és még ebben az évben minden körülmények között el akarjuk érni, hogy egyetlen gazdaságban se legyen gyapjúkezelési hiba következtében előálló gyapjúkorosodás. Ami a sertéstenyésztést illeti, itt a zsír- és hússertés arányát mintegy 10—12 százalékkal kívánjuk „eltolni" a hússertés javára, a zsírsertés kárára. Fokozni akarjuk a téteményvizsgálatokat, s minél több helyen be akarjuk vezetni az önetetők használatát. Az állami gazdaságokban ma sok üresen álló baromfitelep van. Ezek közül mindazokat, amelyek tartásra alkalmasak, be szeretnénk népesíteni. Ezen kívül elkészítjük egy nagyüzemi, gyárszerű tartási módszerterveit. A halászatiban a rendelkezésre álló beruházási összeggel a lehalászás és az átteleltetés megkönynyítése végett korszerűsíteni szeretnénk a halastavakat. Egyszíntre hozni a gabonatermés eredményeit, fokozni a hibridkukorica-termést Somlyó Ferenc a növénytermelési főosztály vezetője a legfontosabb feladatoknak a következőiket tartja: 1958-ban elsősorban növénytermelésünk úgynevezett ,gyöngepontjainak megszüntetését szeretnénk elérni. Ilyen furcsa állapot például az, hogy például a gabonatermelésben egyes gazdaságaink elérték a 15 mázsás átlagot, mások csak a 10 mázsát, cukorrépában egyes helyeken holdanként 150 mázsát termeltek, máshol csak 10-et. Ezeket a lemaradásokat szeretnénk behozni és kiküszöbölni azokat a — részben objektív — okokat, amelyek ezt a lemaradást okozták. A másik fontos feladatunk a hibridkukorica termelésének a fokozása. 1958—59-ben ilyen vetőmaggal kívánjuk ellátni az összes állami gazdaságokat. Éppen ezért 10 ezer holdon fogunk hibridkukoricát termelni, s ma magunk végezzük a feldolgozást, egészen a fémzárolásiig. 1958-ra a szántóterületen 21 százalékkal növeljük az állami gazdaságunkban a pillangós területet. Ennek hatása mind a talajerő visszapótlásában, mind az agrotechnika egyéb ágaiban, a vetésforgó megjavításában kedvező hatással lesz. Azt reméljük, hogy ezzel a terméseredmények további fokozását biztosítanitudjuk, másrészt viszont a takarmánytermelésnek biztos alapot teremtünk. Előrehaladást szeretnénk elérni a pillangós aprómagtermelésben is. A múlt évben 200 vagont termeltünk, ezt a mennyiséget három év alatt több mint kétszeresére akarjuk felemelni, talán sikerül megközelítenünk az 500 vagont. A pillangós magból saját szükségleteink fedezésén túl jelentős mennyiséget szeretnénk export célokra átadni. Ebből reméljük, hogy visszaszerezhetjük háború előtti piacainkat. Ezek természetesen csak egyes kiemelt feladatok. Az a célunk, hogy a növényter- 2