Állami Gazdaság, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Tanulmányozzák De kell vallani — az állami gazdaságok­­ vezetői — az elmúlt években nem túl­ságosan sok fontosságot tulajdonítottak saját gazdaságaik pénzgazdálkodásának. A hitelgazdálkodás szerkezetét, problé­máit még kevésbé ismerték. Úgy gondol­ták, ha a pénzgazdálkodásból, a pénz­ügyek intézéséből talán még tartozik is rájuk valami, a hitelproblémák megoldása viszont már teljes egészében főkönyvelői feladat. Ma már a hitelekkel kapcsolatban is gyakorta merülnek fel olyan javaslatok, amelyek azt bizonyítják, hogy foglalkoz­nak a témával. Ez az érdeklődés még tá­volról sem kielégítő és éppen ezért tartom fontosnak, hogy az új rendszerű pénzgaz­dálkodás és az ezzel szorosan összefüggő hitelgazdálkodás lényegét újra ismételten ismertessem. Az állami gazdaságok új rendszerű pénz­­gazdálkodását a 155/1957. számú pénzügy­­miniszteri utasítás szabályozza. Ismeretes, hogy az állami gazdaságoknak a mérleg­­beszámoló szerinti veszteségeket az állami költségvetés terhére eddig évről-évre megtérítették. Az állami gazdaságok ve­zetőinek egy része ezért úgy volt vele, hogy teljesen mindegy, mennyi lesz a veszteség. Vagyis megtérítik és a követ­kező évben újból „fenei lappal" indulnak. Az új rendszer szerint ez a helyzet döntő mértékben megváltozott. A költség­­vetés terhére ezentúl csak az éves terv­ben jóváhagyott veszteséget kapják meg — negyedévenkénti bontásban előre — a gazdaságok. Az esetleges terven felül je­lentkező veszteség összegét viszont saját maguknak kell kigazdálkodniuk a követ­kező években. Az éves tervükben nyere­séget tervező gazdaságoknak a tervezett nyereséget — ugyancsak negyedéves bon­tásban — be kell fizetni a központi adó­hivatalhoz. |_| a a gazdaságban eredményjavulás ■* van, tehát év végén nyereség mutat­kozik a mérlegbeszámolóban, annak na­gyobbik része a jövőben a gazdaságban marad. Mivel a nyereségnek általában csak 20 százalékát kell a költségvetésbe befizetni, 40 százalékot a következő évek esetleges eredményromlásának fedezetét képező biztonsági alapba helyezhetnek, 20 százalékot nyereségrészesedésre lehet el­számolni és 20 százalék vállalatf­ej­lesz­tési alapba helyezhető. Amint látható, a tervezett eredményü­kön belül gazdálkodó állami gazdaságok rendkívül kedvező helyzetbe kerülnek. Nyereségrészesedést tudnak adni dolgozó­iknak, aminek ösztönző hatása a továb­biakban nyilvánvalóan még jobban meg­mutatkozik. A terven felüli nyereség — eredményjavulás — egy részének a költ­ségvetésbe történő befizetésével a nép­­gazdasági egyensúly megszilárdításához járulnak hozzá. Vállalatf­ejlesztési alap birtokában jobban és könnyebben tud­ják továbbfejleszteni a gazdaságot s nem ütközik nehézségbe egy-egy gép, munka­eszköz megvásárlása. Mindamellett pedig biztonságban érezhetik magukat az eset­ben is, ha egy-egy elháríthatatlan káro­sodás (pl. aszálykár stb.) következtében átmenetileg veszteség érné a gazdaságot. A biztonsági alappal ugyanis helyre­állít­hatják a megbillent egyensúlyt. A biztonsági alap további jelentősége az, hogy mindaddig rendelkezésre áll a gazdaság egyszámláján, amíg esetleges átmeneti veszteség miatt felhasználására nincs szükség. Tehát az évközi pénzellá­tásban hitelcsökkentő szerepet tölt be. Ez azt jelenti, hogy a biztonsági alappal rendelkező gazdaságok lényegesen keve­sebb kamatot fizetnek majd hiteleik után a Magyar Nemzeti Banknak, mint a töb­biek, vezetőink a gazdálkodás hitelrendszerét! Körkérdést intéztünk a főigazgató­ság egyes főosztályvezetőihez és osz­­ tályvezetőihez: mit várnak területü­kön 1958-tól. Íme a válaszuk: Tervünk 3000 liter — célunk 55 ezer tehénnél 3100 liter tej Felszeghy László az állattenyésztési fő­osztály vezetője a következőket mon­dotta: 1958-ban 55 ezer tehénnel el szeretnénk érni a 3100 literes át­lagot. Ez a szám an­nál figyelemre méltóbb, mert ter­vünk csak a 3000 liter biztosítását írja elő. Ezen belül legalább 3,8 zsír­százalékot szeretnénk felmutatni. Ami az utódellenőrzést illeti, leg­alább 6 működő állomást kívánunk szervezni. A tehénselejtezésben jó takarmányozással és állategészség­ügyi kezelésekkel már ebben az év­ben el akarjuk érni, hogy a selejte­zési százalék a lft-ot ne haladja meg. Nézzük most már a juhtenyész­tést. A létszámemelés mellett, az in­duló állományra vonatkoztatva 3,9— 4 kilogrammos nyírású átlagot aka­runk felmutatni és még ebben az év­ben minden körülmények között el akarjuk érni, hogy egyetlen gazda­ságban se legyen gyapjúkezelési hiba következtében előálló gyapjúkoro­­sodás. Ami a sertéstenyésztést illeti, itt a zsír- és hússertés arányát mintegy 10—12 százalékkal kívánjuk „eltolni" a hússertés javára, a zsírsertés ká­rára. Fokozni akarjuk a tétemény­­vizsgálatokat, s minél több hel­yen be akarjuk vezetni az önetetők hasz­nálatát. Az állami gazdaságokban ma sok üresen álló baromfitelep van. Ezek közül mindazokat, amelyek tartásra alkalmasak, be szeretnénk népesíteni. Ezen kívül elkészítjük egy nagy­üzemi, gyárszerű tartási módszer­­terveit. A halászatiban a rendelke­zésre álló beruházási összeggel a le­halászás és az átteleltetés megköny­­nyítése végett korszerűsíteni szeret­nénk a halastavakat. Egyszíntre hozni a gabona­­termés eredményeit, fokozni a hibridkukorica-termést Somlyó Ferenc a növénytermelési fő­osztály vezetője a legfontosabb felada­toknak a következő­iket tartja: 1958-ban elsősorban növénytermelésünk úgynevezett ,gyönge­­pontjainak megszüntetését szeret­nénk elérni. Ilyen furcsa állapot pél­dául az, hogy például a gabonater­melésben egyes gazdaságaink elérték­­ a 15 mázsás átlagot, mások csak a 10 mázsát, cukorrépában egyes he­lyeken holdanként 150 mázsát ter­meltek, máshol csak 10-et. Ezeket a lemaradásokat szeretnénk behozni és kiküszöbölni azokat a — részben ob­jektív — okokat, amelyek ezt a le­maradást okozták. A másik fontos feladatunk a hib­ridkukorica termelésének a fokozása. 1958—59-ben ilyen vetőmaggal kí­vánjuk ellátni az összes állami gaz­daságokat. Éppen ezért 10 ezer hol­don fogunk hibridkukoricát termel­ni, s m­a magunk végezzük a feldol­gozást, egészen a fémzárolásiig. 1958-ra a szántóterületen 21 szá­zalékkal növeljük az állami gazda­ságunkban a pillangós területet. En­nek hatása mind a talajerő vissza­pótlásában, mind az agrotechnika egyéb ágaiban, a vetésforgó megja­vításában kedvező hatással lesz. Azt reméljük, hogy ezzel a termésered­mények további fokozását biztosítani­­tudjuk, másrészt viszont a tak­ar­­mányterme­lésnek biztos alapot te­remtünk. Előrehaladást szeretnénk elérni a pillangós apr­ómagtermelésben is. A múlt évben 200 vagont termeltünk, ezt a mennyiséget három év alatt több mint kétszeresére akarjuk fel­emelni, talán sikerül megközelíte­nünk az 500 vagont. A pillangós magból saját szükségleteink fedezé­sén túl jelentős mennyiséget szeret­nénk export célokra átadni. Ebből reméljük, hogy visszaszerezhet­j­ük háború előtti piacainkat. Ezek termé­szetesen csak egyes kiemelt felada­tok. Az a célunk, hogy a növényter- 2

Next