Állatorvosi Közlöny, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1-3. szám
1928 ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 3 Az universum anyagainak egy másik csoportja csaknem kivétel nélkül colloidális megjelenésében ismeretes; ide tartoznak a legfontosabb szerves anyagok, a fehérjetestek. A materiális világ colloidális állapotban levő fontosabb anorganikus anyagai közé tartoznak: sok fém és metalloid hydroxydjai, továbbá a festékanyagok, mint molydbánkék, aranybíbor, berlini kék, ferrocyamréz. A legfontosabb organikus anyagok colloidális állapotban : dextrin, keményítő, inulin, tragacantha, tannin, a Castilloa plastica tejnedve, catechu, gummi, kautschuk, sumach ; továbbá nagyjelentőségű az enyv és gelalina [emlős állat (glutin), hal (Ichtyocolla) és növényi (agar-agar) eredetű], a casein és albumin (ovalbumin, serumalbumin, homoglobin) ; az organikus eredetű colloidális állapotban levő anyagok közé tartozik végül még az invertin, emulsin, trypsin (enzyma), a baktériumkocsonya és a sejtprotoplasma. A colloidális állapot egyébként igen nagy jelentőségű az organizált világban, így az élő szervezetben lévő minden folyadék (vér, nyirok, szövetnedv) colloidális oldat ,és a szervezet legtöbb képlete: a bőr, az izmok, az idegek, a kötőszövet ugyancsak mind colloidális rendszerek, úgynevezett »pe«-ek. Az élő protoplasma tudvalevőleg különböző colloidokból, anorganikus és organikus kristalloidokból felépített heterogén rendszer, amely az életfunkciónak megfelelő változást szenved, hogy benne az anyagcsere-folyamatok lehetővé váljanak (Hofmeister, Höher). Jellemző példa erre a téli béka májsejtjeiben egymásra hatástalan egyensúlyi állapotban elrendeződött glykogen és diastase. Ezen inactiv állapot nyomán megszűnik, ha a májat hypertoniás oldatokkal átmossuk s igy a sejtcolloidok duzzadását csökkentjük. A glykogen és diastase érintkezését létesítvén megindul a cukorképződés. A plasma colloidális állapotának másirányu (reversibilis) megváltozása is sejtfunciókat válthat ki. Ilyenek: a sejtcolloidok víztartalmának csökkenése és növekedése (duzzadás), a colloidrészecskék nagyságának változása (a dispersitás fokának változása), a felületi feszültség csökkenése adsorptió révén. Utóbbi folyamat főleg pharmakológiai szempontból fontos, amennyiben a colloidok éppen részecskéik kicsinysége miatt igen nagy felületet képviselve, teszik lehetővé a fent jelzett folyamatot. Chronologiai szempontból az egyszerűbb összetételű testek, mint gipsz, konyhasó, ólomchlorid előbb voltak kristalloid és csak később colloid állapotban ismeretesek. A komplikáltabb összetételű testeknél, mint a keményítő, gelatina, albumin stb., viszont előbb ismerték fel a colloid-állapotot és csak elvétve sikerült utóbb a kristályos formára rájutni. Klasszikus példa erre a tojásfehérje, amelynek kristályos változatát egyébként a pulykatojás fehérjéből is sikerült előállítani. Utóbbinak képlete C208 //422 Ng3 CS3 S3 és valószínűleg azonos a kristályos tyúkalbuminnal. A chemiai laboratóriumi technika mai fejlettségének köszönhető, hogy talán az anyagi világnak csaknem valamennyi testét sikerül kristalloid állapotából a colloid változatba átvinni. E probléma megfordított viszonylata, tehát az ab ovo colloidális megjelenésű testek kristalloid változatának előállítása — mint említettük — eddig nehezebben volt a kísérletezésnek hozzáférhető. A bennünket körülvevő materiális világ anorganikus ágazatában jelenleg a kristalloid állapot túlsúlyban van; valószerű azonban, hogy a Föld fejlődésének koraibb georgiai korszakaiban — amidőn még minden izzott és forrott — a colloidális formák jelentőségükben domináltak. Az organikus világ colloidális állapotú legfőbb képviselői a növényi eredetű keményítő és albuminok. Ha az erdők rejtélyes csöndjét a modern természetbúvár szemüvegén át igyekszünk szemlélni, a sok problémától — amely minden pillanatban elénk tárul, — szinte meg kell döbbennünk, így a zöld erdei lombok között — amelyeknek csendjét itt-ott a zümmögő rovarvilág rajzása, máskor—1 kecses pillangó libbenése zavarja — végeláthatatlan idők óta működő csodálatos gyár állítja elő az élő universum egyik éltető elemét, az oxygént. A sűrűségen áthatoló napsugár transversális haladású sugaraiból te-