Állattenyésztés, 1968 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám - Magyari András: A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre

ÁLLATTENYÉSZTÉS Tom. 17. No. 1. A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre* Magyari András Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke, Gödöllő A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép most legfontosabb gaz­­dasági feladatának a kommunizmus anyagi-technikai alapjainak megteremtését tekinti. E munkában fontos szerepet szántak a mezőgazdaságnak, mert ennek helyzete a népgazdaság számos más ágazatának fejlődését, valamint a dolgozók jólétének alakulását sokban meghatározza. A mezőgazdaság fejlesztésében ki­emelkedő helyet foglalnak el az állattenyésztés fellendítése érdekében tett erő­feszítések. Az állattenyésztés népgazdasági jelentőségét meghatározza az a tény, hogy a legértékesebb és legkeresettebb élelmiszerekkel, hússal, tejjel, to­jással látja el a lakosságot, hogy olyan fontos nyersanyagokat szolgáltat a köny­­nyűiparnak, mint a gyapjú és a bőr. A szovjet mezőgazdaság bruttó termelési értékének kereken felét az állattenyésztés szolgáltatja. (1) A szovjet állattenyésztést most a belterjességre való törekvés, a belterjes irányú fejlődés jellemzi. A belterjes állattenyésztést nem alaptalanul tekintik világszerte a mezőgazdasági termelés legnehezebb ágának. A bonyolult szerve­zetű állatok termelőképességének fokozása, a termelési technológia tökélete­sítése terén elérendő legkisebb eredmény is jóval nagyobb erőfeszítést követel meg mind a tudománytól, mind a gyakorlattól, mint amilyet a mezőgazdasági termelés más területén megszoktunk. Nem véletlen, hogy Lenin az állattenyész­tés fejlődésének ütemét a mezőgazdaság fejlődésének fontos kritériumaként ke­zelte, mint a mezőgazdasági tudományos és technikai haladás tárgyilagos mu­tatóját. (2) Milyen állattenyésztést örökölt a szovjet állam a cári Oroszországtól ? Kül­terjes, kishozamú, már az akkori mércék szerint is elmaradott állattenyésztést. Az állattenyésztés ugyan nem volt kevés, (58 millió szarvasmarha, ezen belül 28 millió tehén, 23 millió sertés, 96 millió juh és kecske, 38 millió ló és 257 mil­lió baromfi 1916-ban) de a hozamok roppant alacsonyak voltak. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés 800 — 900 kg volt, az egy juhra eső gyapjúhozam pedig a 2 kg-ot sem érte el. A polgárháború, a külföldi intervenció és az 1921. évi nagy szárazság azonban egyenesen siralmas helyzetet teremtett. 1922-re — 6 év alatt — a sertésállomány 43%-kal, a szarvasmarhák száma kereken 1/4-el, a lovaké 1/3-al, a juhoké több mint 1/5-el csökkent. A pusztulás a déli, a legértékesebb vidéken volt a legnagyobb. A merinó juhoknak pl. mindössze egytizenötöde, 340 000 db maradt meg. A szovjet állam mindjárt megalakulásakor nagy figyelmet fordított az ál­lattenyésztésre. Lenin már 1918-ban kiadta a törzsállattenyésztésről szóló dek­rétumot, amely az állatállomány minőségének javítása és a törzsállattenyésztés . A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára az agrár felsőoktatási intézmények által rende­zett tudományos ülésszakon elhangzott előadás.­ ­ Állattenyésztés

Next