Állattenyésztés, 1968 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1968 / 1. szám - Magyari András: A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre
ÁLLATTENYÉSZTÉS Tom. 17. No. 1. A szovjet állattenyésztés fejlődése és hatása a magyar állattenyésztésre* Magyari András Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke, Gödöllő A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép most legfontosabb gazdasági feladatának a kommunizmus anyagi-technikai alapjainak megteremtését tekinti. E munkában fontos szerepet szántak a mezőgazdaságnak, mert ennek helyzete a népgazdaság számos más ágazatának fejlődését, valamint a dolgozók jólétének alakulását sokban meghatározza. A mezőgazdaság fejlesztésében kiemelkedő helyet foglalnak el az állattenyésztés fellendítése érdekében tett erőfeszítések. Az állattenyésztés népgazdasági jelentőségét meghatározza az a tény, hogy a legértékesebb és legkeresettebb élelmiszerekkel, hússal, tejjel, tojással látja el a lakosságot, hogy olyan fontos nyersanyagokat szolgáltat a könynyűiparnak, mint a gyapjú és a bőr. A szovjet mezőgazdaság bruttó termelési értékének kereken felét az állattenyésztés szolgáltatja. (1) A szovjet állattenyésztést most a belterjességre való törekvés, a belterjes irányú fejlődés jellemzi. A belterjes állattenyésztést nem alaptalanul tekintik világszerte a mezőgazdasági termelés legnehezebb ágának. A bonyolult szervezetű állatok termelőképességének fokozása, a termelési technológia tökéletesítése terén elérendő legkisebb eredmény is jóval nagyobb erőfeszítést követel meg mind a tudománytól, mind a gyakorlattól, mint amilyet a mezőgazdasági termelés más területén megszoktunk. Nem véletlen, hogy Lenin az állattenyésztés fejlődésének ütemét a mezőgazdaság fejlődésének fontos kritériumaként kezelte, mint a mezőgazdasági tudományos és technikai haladás tárgyilagos mutatóját. (2) Milyen állattenyésztést örökölt a szovjet állam a cári Oroszországtól ? Külterjes, kishozamú, már az akkori mércék szerint is elmaradott állattenyésztést. Az állattenyésztés ugyan nem volt kevés, (58 millió szarvasmarha, ezen belül 28 millió tehén, 23 millió sertés, 96 millió juh és kecske, 38 millió ló és 257 millió baromfi 1916-ban) de a hozamok roppant alacsonyak voltak. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés 800 — 900 kg volt, az egy juhra eső gyapjúhozam pedig a 2 kg-ot sem érte el. A polgárháború, a külföldi intervenció és az 1921. évi nagy szárazság azonban egyenesen siralmas helyzetet teremtett. 1922-re — 6 év alatt — a sertésállomány 43%-kal, a szarvasmarhák száma kereken 1/4-el, a lovaké 1/3-al, a juhoké több mint 1/5-el csökkent. A pusztulás a déli, a legértékesebb vidéken volt a legnagyobb. A merinó juhoknak pl. mindössze egytizenötöde, 340 000 db maradt meg. A szovjet állam mindjárt megalakulásakor nagy figyelmet fordított az állattenyésztésre. Lenin már 1918-ban kiadta a törzsállattenyésztésről szóló dekrétumot, amely az állatállomány minőségének javítása és a törzsállattenyésztés . A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára az agrár felsőoktatási intézmények által rendezett tudományos ülésszakon elhangzott előadás. Állattenyésztés