Állattenyésztés és Takarmányozás, 1987 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám - Bíró István: 75. éves a magyar állat törzskönyvezés = The 75 years of the Hungarian herdbook keeping
Állattenyésztés és takarmányozás 1987. тот. зб. No. i. 1 75. ÉVES A MAGYAR ÁLLAT TÖRZSKÖNYVEZÉS Bíró István Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet, Budapest A magyar állattenyésztés történetében új korszak kezdetét jelentő eseménynek a szarvasmarha tejelést ellenőrző egyesületek megalakulásának 75. évfordulója alkalmából legyen szabad első gondolatként illő tisztelettel megemlékezni a haladásért, az állattenyésztés fellendítéséért, az okszerű tenyésztői munka feltételeinek megteremtéséért szüntelenül küzdő elődeinkről, akik közel másfél évszázaddal ezelőtt bölcs előrelátással és nagy hozzáértéssel állapították meg az állattenyésztés fejlesztésének irányelveit, eszközrendszerét és ezeket minden erővel igyekeztek átültetni az életbe. Iránymutatásaikat ma is az állattenyésztés haladásának alapjaiként tekinthetjük. Több mint másfél évszázaddal ezelőtt — ha nem is szorosan az állattenyésztéssel foglalkozó, hanem az ország nemzeti, gazdasági előmozdításának és fejlesztésének ügyét szívükön viselő — kiváló hazafiak felismerték, hogy két olyan alapvető tényező van, amely különösen alkalmas az állattenyésztés előbbre vitelére: az egyik a szervezettség, másik a szaktudás érvényesülése, a specializáció. Széchenyi István már 1825-ben a lótenyésztés fejlesztése érdekeit segítendő Pályafuttatási társaságot létesített, mely 1828-ban Lótenyésztő társasággá alakult át. A lótenyésztő társaság 1830-ban Állattenyésztő Társasággá fejlődött, felvállalva a lótenyésztésen kívül a többi állattenyésztési ágaknak szolgálatát is. Ez az Állattenyésztési Társaság 5 évvel később felvette a „Magyar Gazdasági Egylet” nevet és működését az egész mezőgazdaságra kiterjesztette. A Széchenyi István által alapított Állattenyésztő társaságon kívül Czindery László a 30-as években megszervezte a Somogy megyei Lótenyésztők Társaságát és ennek nyomán több más megyében is hasonló tenyésztő társaságok alakultak. Az 1830-as években tehát megindult az a mozgalom, hogy a megyékben alakuljanak gazdasági egyesületek. Ezek azonban csak szűkebb keretek között foglalkoztak az állattenyésztés kérdéseivel. A később életre hívott mezőgazdasági kamarák szintén kiterjesztették működésüket az állattenyésztés területére, de tevékenységük elsősorban közvetett úton érvényesült. A megalakult különböző szervezetek működése hamarosan bizonyította, hogy az állattenyésztés fejlesztését legjobban a speciális állattenyésztő egyesületek tudhatják szolgálni, amelyekben a szervezettség és a specializálódás kifejtheti előnyös hatásait. E korai felismerés ellenére hosszú ideig több mint 50 esztendőt kellett várni, újabb állattenyésztő egyesület létrejöttére. A Magyaróvári Szarvasmarhatenyésztő Egyesület 1896-ban Újhelyi Imre kezdeményezésére alakult. Ugyancsak a 90-es években hívták életre a Mezőhegyesvidéki Tájfajta Lótenyésztő Szövetkezetét, melynek működése ma