Alveare - Méhkas 1837/4
ségbe nem hozták , se nem tagadták , hanem vétkeztek hirtelenkedésből, elfelejtésből , a’ kísértetnek, vagy felháborodásnak erőködéséből, vagy a’ bűnre valami nagyon ingerlő, ’s ragadó alkalomból, az az valódi emberi gyarlóságból — ’s ha vétkeztek, azonnal a’ rész tett után fölébredt a’ lelkiismeret; furdalta szivét, nyughatatlanitotta, szemére hányta gonoszságát a’ bűnösnek; mint az éles pallos metszette lelkét a’ bűnnek fájdalma, ’s csak hamar élte’ jobbítására eltökélté magát. — De nem úgy van a’mai hitetlen, erkölcstelen emberekkel e dolog. Ezek nem gyarlóságból, vagy ragadó ingerből feledékenységből, hanem a’ törvények’ vakmerő megvetéséből bűnösök. Elég nekik egy Istent hinni— nincs előttük hatalmasság, melly természeti szabadság vágyókat törvényivel korlátozhatná — nincs törvény, mellynek lelkiismeretök előtt kötelező ereje volna —nincs előttök jussa az Anyaszentegyháznak ünnepeket, böjtöket parancsolni, a’ szentségeknek felvételére időt szabni — ezek csak mendemondák, előítéletek előttök; és azért lelkiisméretjek’ minden furdalása, nyughatatlansága nélkül hitetlenek , erkölcstelenek, a’ szent Léleknek eme szava tellyesedvén rajtok : Örülnek, mikor rosszat művelnek, és vigadnak a leggonosszabb tettekben (Példa besz. II. 14.) — A’ mai keresztények’ e’ szerencsétlen helyzetéről elmélkedtünk múlt va-