Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. február (25. évfolyam, 5-8. szám)

1983-02-05 / 5. szám

1983.február 5. AMERIKAI—KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE kormány­politikájában. A szovjet külügyminiszter nyugatnémetországi látogatásának elsőrendű célja az volt, hogy Bonnban elhangzott kijelentéseivel további támogatást adjon a nyugatnémetországi pacifista mozgalomnak, és elősegítse a szociáldemokraták győzelmét a március 6-ára kitűzött általános választáson. Moszkva ugyanis abban bízik, hogy a szociáldemokra­tákkal szorosabban együtt tudna működni, mint a pillanatnyilag hatalmon lévő polgári kormánykoalícióval. Elképzelhető, hogy ebből a szempontból Gromykonak valóban sikerült némi eredményt elérnie. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az amerikai középhatósugarú rakéták hadrendbe állításának terve Nyugateurópá­­ban eredetileg a szovjet SS-20-as rakéták ellensúlyozására jött létre. Már kezdetben is, több, mint 200 ilyen szovjet rakéta sorakozott Nyugateurópával szemben, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Szovjetunió célbavette az európai kontinens nyugati részének minden jelentős pontját. A NATO határozatát, hogy ellensúlyozni kell a szovjet SS-20-as rakétákat feltétlenül támogatta Helmuth Schmidt akkori nyugatnémet kancellár. A NATO azonban kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy legszívesebben nem állítaná hadrendbe saját középhatósugarú rakétáit, és sokkal helyesebbnek találná, ha a térség katonai egyensúlyát a szovjet SS-20-as rakéták leszerelésével állítanák helyre. Mióta a német szociáldemokrata párt elveszítette hatalmát, és ezt követően Helmuth Schmidt közölte nem jelölteti magát kancellárnak a küszöbön álló választásokon, a pártban érvényesülő nézetek erősen eltolódtak. A nyugatnémet szociáldemokrata párt új kancellárjelöltje, Hans Jochen Vogel a jelek szerint megkérdőjelezi a Nyugateurópá­­ban hadrendbe állítandó középhatósugarú rakéták szükségességét, ezzel szemben kevesebb aggálya van amikor a Szovjetunió állítólagos jószándékairól van szó. Ilyen körülmények között Gromyko szovjet külügyminiszter nyugatnémetországi látogatását a Szovjetunió úgynevezett békeoffenzívája szerves részének tekinthetjük. Gromyko a Szovjetuniót békeszerető országként festette le, amely minden tőle telhetőt elkövet, hogy úgymond valamiképp zöldágra vergődjék Washington veszélyes politikusaival. Természetesen Gromyko groteszk módon elferdítette a valóságot. Kijelentései azonban talán mégis tartalmaztak néhány olyan pontot, amelyek egy esetleges kompromisz­­szushos megoldás kezdetét jelenthetik,­­ folytatja a LOS ANGELES TIMES vezércikkírója, majd hozzáfűzi: a nyugati szakértők egyetértenek abban hogy: mindazok az SS-20-as rakéták, amelyeket a Szovjetunió talán hajlandó lenne elszállítani az Uralon túlra, rövid idő leforgása alatt vissza is kerülhetnének az Ural hegység Nyugateurópa felé eső oldalára. Amíg pedig Ázsiában sorakoznak, addig Japán, Korea, és más amerikabarát ázsiai államok biztonságát veszélyeztetnék. A szovjet javaslatok jelenlegi formájukban tehát nem elfogadhatók. Tárgyalási alapnak azonban tekinthetjük azokat,­­ fejezi be fejtegetését a LOS ANGELES TIMES vezércikkírója. A NEW YORK TIMES párizsi tudósítója aról számol be, hogy Jaques Huntzinger, a francia szocialista párt magasrangú funkcionáriusa szerdán kijelentette, ha a Szovjetunió akárcsak 50 SS-20-as rakétát is meghagyna jelenlegi pozíciójában, akkor a moszkvai kormány továbbra is képes lenne minden fontos nyugateurópai stratégiai célpont megsemmisítésére. A Szovjetuniónak Huntzinger szerint, legföljebb 10-20 SS-20-as rakétája maradhatna meg jelenlegi helyén, hogy tényleges kapacitáscsökkentésről beszélhessünk. A NEW YORK TIMES párizsi tudósítója ezek után a következőket fejti ki. Huntzinger nem szóvivője a Mitterrand kormánynak, hanem a francia szocialista párt nemzetközi ügyekkel megbízott titkára. A párt és a kormány nézetei azonban általában nem különböznek nemzetbiztonsági kérdésekben. Megjegyzendő, hogy Huntzinger diplomatikusan nem válaszolt arra a kérdésre, hogy ha a Szovjetunió 20-ra vagy akár 10-re csökkentené a Nyugateurópára irányuló középhatósugarú rakétáinak számát, ez elegendő lenne-e ahhoz, hogy a nyugati szövetségesek végképp elvessék saját középhatósugarú rakétáik hadrendbe állításának tervét. Azt mondotta, a Szovjetunió politikai taktikázásának célja, hogy széleskörű aggodalmat, sőt félelmet keltsen Nyugateurópában. Huntzinger ezt a szovjet magatartást felháborítónak minősítette, és hangsúlyozta őt nem ijesztik meg Gromyko fenyegetőzései. Kifejtette a francia szocialista párt továbbra is a nulla megoldás híve. Azaz azt szeretné, hogy a Szovjetunió semmisítse meg középhatósugarú rakéták hadrendbe állítását Nyugateurópában. A QUOTIDIEN DE PARIS című francia újság vezércikkírója a következőket fejti ki. Moszkva most minden erejét latba vetve folytat propagandakampányt, hogy megakadályozza a NATO középhatósugarú rakétáinak hadrendbe állítását. A szovjet kormány Gromyko külügyminiszterre bízta azt a hálátlan feladatot, hogy Nyugatnémetország próbálja aláaknázni a NATO tervét. A szovjet vezetők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a Német Szövetségi Köztársaság lakóira még mindig lidércnyomásos álomként nehezedik a II.Világháború emléke, és természetesen azt sem hagyják figyelmen kívül, hogy az országban néhány hét múlva általános választást tartanak. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a NATO kettős határozatának értelmében a Nyugateurópában hadrendbe állítandó amerikai középhatósugarú rakéták jelentős része a Német Szövetségi Köztársaság területén kerülne elhelyezésre. Ha a Szovjetuniónak sikerülne elérni célját, és Nyugatnémetország visszautasítaná ezeket a rakétákat, akkor kérdésessé válhatnék, hogy a másik négy nyugateurópai ország, ahol a többi amerikai rakétát elhelyeznék, hajlandó lenne-e azok befogadására. Ami pedig Moszkvának azt az érvét illeti, hogy Nagy-Britanniának és Franciaországnak már amúgy is vannak atom­rakétái, erre csak azt mondhatjuk, hogy a Szovjetunió elferdíti a valóságot. Egyszerűen nem ismeri el, hogy a francia és a brit rakéták nemzetvédelmi célokat szolgálnak, és az amerikai rakéták nélkül a kontinens többi része védtelen maradna a szovjet SS-20-as rakétákkal szemben. Ezután rövid szemelvény a svájci NEUE ZÜRICHER ZEITUNG-ból. Gromyko azt állította, hogy a Nyugatnak már sikerült katonai fölényre szert tennie a Szovjetunióval szemben. Ez a számítás enyhén szólva furcsa. Végülis, 1978-ban Brezsnyev néhai szovjet elnök bonni látogatásán azt mondotta, a két szembenálló fél katonai ereje nagyjából egyensúlyban van. Ha ez akkor nem lett volna túlzás a Szovjetunió részéről, akkor is föl kellett volna billennie az egyensúlynak azóta, hiszen a Szovjetunió időközben több mint 250-el gyarapította SS-20- as rakétáinak számát. A nyugat viszont nem tett hasonló lépést. Befejezésül a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG-ból, amelynek Budapestről keltezett tudósításában arról olvashatunk, hogy hivatalos keleteurópai körökben mindig békés várakozásra biztatják a nyugatot, valahányszor új vezető kerül a Szovjetunió élére. Ez volt a helyzet akkor is, amikor Hruscsov vette át a vezetést a Szovjetunióban, az a Hruscsov, aki az enyhülés irányába tett néhány lépés után leverte az 56-os magyar forradalmat, majd Kuba miatt kishíjján kirobbantotta a III. Világháborút. Brezsnyev 1966-ban az európai biztonsági rendszer létrehozására tett javaslatával majdnem éket vert Nyugateurópa és az Egyesült Államok közé, uralmának végét a Nyugateurópára irányuló SS-20-as rakéták, az afganisztáni intervenció, a lengyelországi szükségállapot és a helsinki megállapodás szovjet részről történő semmibevétele jellemezte. A cikk így folytatódik. Budapesti hivatalos körökben most arról beszélnek, hogy a Brezsnyev korszak végén a moszkvai politika megmerevedésének voltunk tanúi. Ezen túlmenően Brezsnyev túlságosan egocentrikussá vált és különben is csak lassan tudott határozni. Ezzel szemben a szovjet kommunista párt új főtitkárárától, Andropovtól sokkal rugalmasabb magatartást várhatunk. Ezt többek között azzal bizonygatják Budapesten, hogy Andropov gyorsan cselekedett a Szovjetunióban észlelhető közönséges utcai bűnözés ügyében is. Ha valaki erre azzal válaszol, hogy Andropov nemcsak a közönséges bűnözőkkel szemben lépett fel határozottan, de a máskéntgondol­­kodókkal szemben alkalmazott intézkedések kíméletlenségben még mindig messze elmaradnak azok mögött a módszerek mögött, amelyek a Sztálin-korszakra voltak jellemzőek. Minden esetre,­­ fejezi be beszámolóját a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG Budapesten járt munkatársa, - Budapesten több optimizmussal tekintenek az Andropov-éra elé, mint mondjuk Prágában.

Next