Amerikai Magyar Népszava, 1939. október (40. évfolyam, 275-304. szám)

1939-10-02 / 275. szám

8 Mi uiság az Óhazában Feltárul a vértanuk 119 évig Ismeretlen sírja Negyedszázada, hogy a véletlen megoldotta a száztizenkilenc éves rejtélyt, megtalálták Martinovics Ignácnak és lefejezett társainak nyugvóhelyét. A székesfőváros akkor harmincezer koronát szavazott meg a vértanuk emlékművére, majd utóbb díszmunkát adott ki emlékezetükre. A mozgalom a világháború miatt abbamaradt és a forradalmak óta még említeni sem szeretik a francia forradalom eszméinek e tragikus sorsú ámodozóit, holott nemcsak a felvilágosodás, hanem a nemzeti ellenállás vértanúi is. Természetes, hogy akkor — mint művelt emberek — a franciaországi átalakulás varázskörébe kerültek, hiszen még az 1848—49-iki forradalom vezetőit is az Emberi Jogok Declarációjának eszmeköre lelkesítette. Míg Kossuthot az Amerikai Egyesült Államok szabadságmozgalma és alkotmánya ihlette, addig a franciás műveltségűeket a francia forradalom eszmevilága hatotta át. Nemcsak költőket, mint Petőfi, újságírókat, mint Pálffy Albert, hanem kiváló államférfiakat is, mint Szemere Bertalan, sőt katonákat, mint Nagysándor József, a vértanú-tábornokot. A “magyar jakobinusok” a 48-iki átalakulás magvetői, akiket Kossuth és Deák megítélése szerint is törvénytelenül ítéltek halálra. A száztizenkilenc éves titok A per vádlottai közül hetet lefejeztek, huszonhetet bebörtönöztek és kettő öngyilkos lett. Ferenc császár a kivégzések után a vizsgálat és a pör iratait saját titkos levéltárába vitette és Fraknói Vilmos első kutatásai közben csak a bécsi elővizsgálat iratai kerültek felszínre, amíg aztán a világháború végével felszabadult az udvari titkos levéltár. A kivégzések után a pörről nemcsak írni, de még beszélni is tilos volt. 1800-ban Lipcsében jelent meg a “Majestaets Prozess in Ungarn 1795” című német nyelvű röpirat, amely inkább csak vádoló irat, mint ismertetés. Szirmay Antal latinnyelvű, tévedésekkel teli, rosszakaratú emlékirata, Kazinczy Ferenc igazító jegyzéseivel, kéziratban maradt a 80as évekig, Kazinczy fogsági naplója pedig 1848-ig. Az első magyar nyelvű ismertetés 53 év után Jókai Mór hétfolytatásos cikke az Életkőképekben, 1848-ban, a sajtó felszabadulása után. Az ismertetések szájhagyományok szerint azt írták, hogy a lefejezetteket a dunamenti halmokon temették el. Az egykori Magyar Hírmondó tudósítása szerint a polgári temetőn kívül hantolták el őket, így maradt száztizenkilenc évig titokban, hogy hol nyugosznak a vértanuk. 1914- ben aztán a véletlen a rejtély nyitjára vezetett. Hét kereszt egy régi mérnöki rajzon Gárdonyi Albert székesfővárosi főlevéltáros 1914 elején egy 1810. évi mérnöki térrajzon hét kereszttel megjelölt helyet vett észre. A jelmagyarázat szerint: “wo die Jakobiner begraben sind”, vagyis, hogy ott nyugosznak a vértanuk. A főváros egykor a “generális kaszálló’ — Tábor-tér, vagyis a mai Vérmező birtoklásáért pert indított a kincstár ellen. Ebben az iratcsomóban volt a vízivárosi polgári temetőből 1797-ben kihasított katonai temető irata is Hainiss Frigyes budai hites mérnök 1810 január 19-iki jelentése mellett feküdt a térrajz, amelyben a mérnök megjelölte a vértanuk eltitkolt nyugvóhelyét. A térrajz hét keresztje szerint a katona-temető és a városi vámház közt elterülő háromszögű telken volt a titkos sír Gárdonyi felfedezéséről beszámolt a sajtóban és a főváros január 21-iki közgyűlésén hetten is indítványozták a vértanúk nyugvóhelyének a felkutatását. Hét régi csontváz négy sírban A főváros elrendelte az ismeretlenek feltárását és megkezdődött a kutatás. A tervrajzon megjelölt hely a Retek utca 56. számú be nem épített telek a Kútvölgyi-út, Budakeszi-út és a régi katonai temető közt fekvő háromszög alakú, 8899 helyrajzi számú vízmosásos terület A mérnök éppen azért jelölte meg ezt a helyet, mert szó volt arról, hogy ezt a területet is a polgári temetőből kihasított katonai temetőhöz kapcsolják. Április 29-én Gárdonyi Albert főlevéltáros, Barczen Gyula műszakitanácsos és Lindenberg Károly dunajobbparti temető igazgató egy felügyelő sirásóval, két temetőőrrel és két napszámossal megkezdte az ásatást. A villamossínek mentén lévő tizenhat gesztenyefát állítólag egy Gerliczy bárónő a 80-as években ültette, mert mint s vértanuk rokona, tudott volna nyugvóhelyükről. A gesztenyefák mögött kezdték meg a futóárkok ásását. Néhány nap múlva már négy méterre haladtak, három hét alatt tizenkét árkot ástak, míg végre rendkívül sok és fáradságos kutatás után éppen május 20-án, az első öt kivégzés száztizenkilencedik évfordulóján, az egyik ásó felvett egy csontot. Járó Mihály- felügyelő aznap reggel jelentette a főlevéltárosnak, hogy Kövesdi Samu sírásó egy emberi combcsontra talált. Három nap múltán már feltárták a sírokat. Négy sír volt egymás mellett, az első, a második és a negyedik egyes sír, a harmadik közös sír. Ebben négy csontváz hevert mélyen a földben. Május 29-én Dr. Wildner Ödön fővárosi tanácsnok vezetésével bizottság ment az ásatás színhelyére és jelenlétében teljesen felbontották a négy sírt. Dr. Bartucz Lajos — akkor egyetemi tanársegéd — már ott megállapította a bizottság tagjaival, hogy Martinovics Ignác különsírban porladt, négy igazgatója: Hajnóczy József, Laczkovics János, Szentmarjay Ferenc és gróf Zsigray Jakab a közös sírban, a június 3-án lefejezett öz Pál és Szolárcsik Sándor pedig egy-egy külön sírban nyugodott. Az egykori sajtóközlemény tehát, ha tág ér ételmezésű is, de helyes volt: a ’ vértanuk a polgári temetőn kivül feküdtek, mert a katonai temetőt csak két évvel később létesítették. A feltalált csontvázak nyak■ csigolyáin megtalálták a pallos* vágás nyomát. Levágott fejük , koponyája , lábszárcsontjaik ■ között hevert... Bár már a " helyszínen is, az első szemlék ■ alapján kiderítették, hogy a temetőn kívül fekvő területén a hét vértanú csontjait találták meg, az embertani intézetben ■ hosszas és részletes azonosítási ■ vizsgálatot végeztek. Pontosan ■ megállapították, — fényképek■ kel, leírásokkal egyeztetve a ko- 3 ponyák és a csontok méreteit ■ hogy melyik csontváz, melyik ■ vértanúé. Vértanuk csontjai — levéltárban A vértanuk csontjainak feltalálása, miután az 1848-iki országgyűlésen elhangzott indit■ vány óta hiába keresték nyugvóhelyüket, nagy izgalmat és lelkesedést keltett. A főváros ’ július 9-én, elfogadva a pénz-ügyi bizottság 1471. számú javaslatát, a megindítandó országos gyűjtés céljaira harmincezer koronát szavazott meg, hogy méltó emlékművet emeljenek a vértanúk tervezett új sírja felé. A határozatot felterjesztették a belügyminiszterhez. Július 15-én a főváros úgy intézkedett, hogy a tölgyfako- 5 porsókba tett hét csontvázat — amelyeket először a Károly körút 15. számú házban, a főváros bérelt helyiségébe zártak — a ’levéltárban őrizzék, amig uj sirjukba való temetésükre sor kerrül. Néhány hét múlva azonban ’ kitört a háború. Az emlékműre vonatkozó terv — úgy látszik — irattárba került, a vértanuk csontjai pedig tizenkét évig hevertek a főváros levéltárában. 1926-ban végre csendben elhelyezték csontjaikat a Kerepesi temető 412 . számú üres családi sírboltjába , és felvésették rá a nevüket. Az 1848. évi április 22-iki országgyűlés ünnepelte meg elsőnek emléküket. 1895-ben, a kivégzések századik évfordulóján, , már csak egy kis lelkes csoport ünnepelt a Vérmezőn. A világháború után feltárult Bécsben az udvari levéltár és a “Vertrauliche Akten” felirású csomagban 159 karton és csomag hevert, a perre vonatkozó iratok. A legújabb kutatások ez mattokból kiderítették, hogy Sándor Lipót főherceg-nádor és báró Barco Vince, a budai katonai titkosrendőrség parancsnoka és a főherceg felbérelt ügynöke, Sehy Ferenc magyar színész árulta be a magyar jakobinusokat a bécsi titkos szervezkedés felfedezése után. Kiderült az is, hogy Martinovics Bécsben elhallgatta a magyarországi mozgalmat és csak akkor vallott társaira, amikor már eléje tárták a Barco jelentésében foglalt Seby-vallomást és a beárultak névsorát. Eckhardt Sándor egyetemitanár tudományos művében ismertette a mozgalom jelentőségét jellemezte Hajnóczy, Szent-A magyar közönség eddig legfeljebb rövid kommünikékből, vagy általánosságban tartott helyszíni beszámolókbó szerezhetett tudomást, hogy milyen csoda történt hat év alatt Magyarországon a Dunántúlon, nem messze Nagykanizsától. Az eredményről, amely szerint a magyar olaj- és benzinszükséglet jelentékeny részé most már magunk tudjuk ellátni, a hivatalos közlésekből is tudjuk, de hogy micsoda kincs tört elő a földből és hogy milyen hősi munka volt az olajtömeget a föld színére hozni, arról eddig nem volt tájékozva a nyilvánosság. Amerikai tőke és magyar tudósok munkája hozta létre ez a hősi eredményt, amelyről végre be kell számolni, mert olyan hatalmas munka és alkotás ez mely a magyar bányászat történetében a legnagyobb helye fogja elfoglalni. Delaware-tól Budafapusztáig Ott kezdődik a történet, hogy 1931 márciusában az Amerika Egyesült Államok Delaware államában, Wilmington városában megalakult egy társaság, abba a célból, hogy megvásároljon vagy kifejlesszen olyan közműveket, mint aminek például a villamos- és gázművek, vagy hogy megszerezzen s kihasználjon földgázkoncessziókat. A vállalat megbízásából annak földgázszakértője, Ruedemann Pál elindult Európába és Franciaországban, Németországban Lengyelországon, Ausztriában Magyarországon, Jugoszláviában és Romániában folytatott tanulmányokat. Ezek alapján azután megtette javaslatát a wilmingtoni részvényeseknél, hogy Közp- Európában kell kutatni földgáz és olaj után, részben, mert bizonyos nyomok és adatok erre vezetnek, részben pedig ezekben az államokban megvan a hajlandóság nagyobb területek koncsszionálására. E jelentés alapján az amerikai vállalat, amelynek neve European Gas and Electric Company, röviden Eurogasco, először Ausztriában kezdett kutatni. Közben 1931 őszén Ruedemann tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal. Böhm Ferenc osztályfőnök, aki valamikor a sármási földgáz fölfedezése és föltárása körül szerzett hervadhatatlan érdemeket, másfél évig tárgyalt az amerikaiakkal, míg végre 1933 június 28- án létrejött a megyegyezés. Az Eurogesco öt évre monopóliumot kapott a Dunántúl bizonyos területeinek átkutatására. A szerződés három részre osztotta a Dunántúlt s előírta, hogy legalább háromszázezer dollárt, tehát mintegy kétmillió pengőt kell minimálisan kutatásokra fordítani. Megindul a küzdelmes munka Sok szerencsés körülmény játszott közre, hogy a mai eredmények kialakultak. Az első szerencse az volt, hog az Eurogasco a dunántúli geológiai, geofizikai kutatások vezetésével Dr. Papp Simont, a kiváló magyar geológus tudóst kérte fel. Megindult a magyar munka, amelyben a magyar Földtani Intézet legkitűnőbb geológusai vettek részt. Figyelemmel kísérték az első fúrásokat, megtudták az instrukciókat és Papi Simon vezetésével folyt tovább a nagy kutató munka. 1936-ban vált intenzívvé az Eurogasco munkája. Közben ugyanis az Eurogasco a Standard Oil Co. érdekkörébe került s ami lehetővé tette, hogy a maigyar kutatás számára mondhatni korlátlan eszközök álljanak rendelkezésre. A régi szerződéshez pótszerződés került, s melynek legfontosabb része az volt, hogy a fúrási tevékenység csak a magyarországi olajszükséglet fedezésének elérése utál" - csökkenthető. A magyar kincstárt a termelt, olajból 15 százalék, gázból 0 százalék, a gazolinból 15 százalék részesedés illeti meg. Meghosszabbították 40 évre a szerződés tartamát, de ha az amerikaiak 10 millió dollárnak megfelelő befektetést eszközölnek , a szerződés még húsz évre hoszszabbitható meg. — Ezekből a pénzügyi adatokból is kitűnik , hogy milyen nagyszabású vállalkozásról volt itt szó. . Folyt közben a hatalmas kutató munka, amelyben szerepe is volt Papp Simon mellett Pávavi Vájna Ferencnek, aki már 1917-- ben végzett tanulmányokat a Dunántúlon. A tudósok állandó geofizikai kutatásai, mágneses mérése, szeizmikus mérései alapján állapították meg, hogy hol lehet , számítani sikerre. Hatalmas területeket vizsgáltak át a szakemberek, amelyek alapján az Eurogesco a fúrásokat végezte. * 24.000 méter mélyfúrás : A fúrások és az előmunkálatok, amelyekről a Bányászati és Kohászati Lapokban maga Papp , Simon részletesen számol be, az előzetes mérések és kutatások alapján folytak le. A beszámoló szerint tizenhat fúrás során 24.187 méter mélységet fúrtak meg. 1935 február 20-án kezdődött tulajdonképpen az első fúrás. Mihályi községnél, tehát négy és fél év alatt már mutatkozott gáz, 1935 július 23-án pedig ebből a lyukból nagymennyiségű benzinszagú gáz kezdett kiáramlani. Ezt a kutat azután elzárták. És folyt tovább a munka. Egymásután következtek a további fúrások, Görgetegen, likén, majd Budafapusztán, azutánismét Mihályin. Végül újból Budafapusztára kerül a sor és a további fúrások mind ezen a területen bonyolódnak le. A magyar olajkincs tehát tulajdonképpen Budafapusztán került felszínre egy nagyobb mennyiségben. A Budafapuszta II. számi fúrásánál már komoly olajmennyiség kezdett előretörni és ez a kút ma is szépen termel. Papp Simon megjegyzi, hogy ennek a kútnak még nagy jövője van. Budafapuszta harmadik fúrása is sikert hozott. Azután következtek a többi fúrások Budafapusztán, mindegyik jobb és jobb eredménnyel. Papp Simon részletes beszámolója egyenesen izgalmas olvasmány. A magyar olajkutatás hőskorát örökíti meg tudományos írásban. Elmondja az- 11 után, hgy miképpen oldották meg a közlekedést, az olajvezérlést. Először olajtartányokat létesítettek, aztán építették meg az első magyar pipe line-t, amelyet később már újabb távúvezetékkel kellett pótolni. A Lispek Orkaháza között megépített vezeték tulajdonképpen csak ideiglenes célokat szolgált. Azóta megépítettek egy 22 kilométer hosszú öthüvelykes olajvezetéket Kerettyte és Ujnéppuszta között. Ez a vezeték 100 vágón olajat tud ■ szállítani s nagykanizsa—szolá-bathelyi vasútvonalba vezet. — Természetesen különböző üzemi, szállítási, tárolási berendezéseket kellett építeni, amelyek állandó bővítésre szorulnak. Ma már egy Budapesten székelő külön magyar vállalat intézi a dunántúli földolaj- és földgázi föltárást és további kutatást. A föltárt nyersolajat a magyargyárak dolgozzák fel. A magyar vállalat, vezérigaz- tgatója ugyanaz a Ruedemann Pál, aki annak idején az egész akciót kezdeményezte. A kutatás továbbra is Dr. Papp Simon főgeológussal folyik, számos más geológus és geofizikus közreműködésével. Hogy mit jelent az ország nyersanyagellátása szempontjából a siker, amit a magyaramerikai föltárómunka végzett, nem szorul bővebb ismertetésre. Alig tizennégy hónap alatt ez év január végéig összesen 5000 vagon olajat és 20.000 köbméter földgázt szolgáltattak a kutak. S a további fúrások további sikereket ígérnek. Magyarország ma már a nemzetiközi olajtermelési statisztikában nem is az utolsó sorban áll. ,IA szakemberek bíznak abban, hogy a motorizálás növekedése ellenére is a magyar föld fogja adni nemsokára az ország egész olajszükségletét. FÚRÓTORNYOK, TÁVVEZETÉKEK A DUNÁNTÚLI OLAJMEZŐKÖN SSEISV Morva-észt város főterén tankot állítottak fel. A mányoki utón írta: STELLA ADORJÁN 27. A lukszushotelben nem találta a helyét. Egy valódi agglegény barátja sokszor magasztalta előtte a szállodaélet ezer gyönyörűségét és ezek között elsősorban a felelőtlenséget. — Képzeld el barátom, észreveszed, hogy ég a perzsaszőnyeg! Otthon megrémülsz, kapkodsz! Szállodában? Kimérten megnyomod a csengőt, bejön a shndiner, kiviszi a hamvakat és behoz egy új szőnyeget! És amikor személyzetről vitatkoztak, a megrögzött agglegény újból a szálloda előnyeit dicsérte: — Csak egy uralkodóherceg tarthat akkora személyzetet, mint egy szállodaiaké. Képzeld, hány ember áll rendelkezésedre! Van szobalányod, inasod, pincéred, Boyok légiója, ha küldöncre van szükséged. Lenn a portán megbízható titkárod, a főportás, maga is két titkárral felszerelve Éjjel külön titkárt kapsz, hogy a nappali kialudhassa magát és másnap pihenten álljon a rendelkezésedre. Aranyszegélyes sapkát hord a liftesfiú, több nyelvet beszél, mint egy egyetemi tanár és nem mondja, amit a legtöbb pesti házban: lefelé csak betegeket szállíthat a felvonó. Szállodában nem kell ahhoz betegnek lenned, hogy megtakarítsd lefelé a négy emeletet, a félemeletről nem is szólva. És mekkora apartmanod van az egyetlen kis szoba béréért! Ha olvasni akarsz, külön olvasót találsz, ha írni óhajtasz, gyönyörű írószoba várja a parancsaidat. Táncra van kedved? Ott az ötórai tea. Bridzsezni akarsz? Elegáns bridzs-szalon finom dámákkal és kedves urakkal. És ezenkívül még tömérdek előny! Van külön telefonközpontod, amely nemcsak kapcsolja a kívánt számot, hanem le is tagad a nem kívánt szám előtt. Van szabó a házban, gyógyszertár, mosoda, villanyszerelő, orvos, detektív és trafik. Vásárolhatsz újságot, fogkrémet és mezőkövesdi babát. Megismerkedhetsz emberekkel, ha társaságra vágyol és bezárkózhatsz a szobádba, ha egyedül óhajtasz maradni. No és milyen konyhád van! Három szakács lesi a gondolataidat, külön cukrász, készíti a süteményeket és akkor sem fog senki sem megütödni, ha serpenyős rostélyost rendelsz fzüstökre. Nincs az a vidéki kúria, amely úgy elláthassa a vendégeit, mint te abban a kis hotelszobában. Minél tovább lakott Geszt Károly szállodában, annál jobban belátta, hogy a begyöpösödött agglegény szállodarajongása, nem egészen indokolt. A húsztagú személyzet szépen fest elméletben, “minden második sorsjegy nyer” alapon. De mint ahogy nem minden második ember gazdagodott meg, aki sorsjegyen játszott, éppen úgy teljesen lutri dolga, hogy a személyzettel mennyi a boszankodás. Mert bosszankodni muszáj. Sok csengő lesi a szobában a lakó rendelkezéseit, de szegény csengő nem tehet róla, hogy az ő szava visszhang nélkül marad, órák telnek el, amíg valaki bekopog. Igen, igen a percek óráknak számítanak a várakozás idejében. Viszont bekopognak, amikor senki sem hívta őket, váratlan vendégek, akiknek kulcsuk van a szobádhoz. Száz esztendő múlva a fegyenc fog úgy élni egy hipermodern társadalomban, mint ma a lukszushotel lakója. Nincs nyugta, állandóan benyithatnak hozzá, ellenőrzik, mikor fekszik, hánykor ébred, kik a látogatói. Megfigyelik a postáját, a telefonját, bepillanthatnak legszentebb magánéletébe. Étkezés a szobában? Először csengetni a pincérnek. Nem jön. Minden vendég ilyenkor ebédel. Telefonon keresni az office-t. A központ nem jelentkezik. Végre, kegyeskedik megszólalni: Kit tetszik? Az office mással beszél! Újra a csengőhöz fordulunk. Végre belép a pincér. Étlap, mit is lehetne enni? Kolozsvári káposzta! Ez remek. Hozzon kis adaggal. Igenis. Hosszú, hosszú várakozás. Nagysokára visszatér a pincér, bocsánatot kérek, a kolozsvári káposztát; nem ajánlom, így mondja finomén, nem ajánlom, nem vallja be, hogy nincs, mégsem szabad ilyen nagy üzemet kompromittálni. Kezdődik elöbről. Mit ajánl? Sertéscomb. Jól van, hozza, de gyorsan. Tegnap is ezt ajánlotta, tegnap is ezt hozta, most már mindegy (Folytatjuk). IBEEKnaB STARTS» NBPBZATIA ------------------------ - - marjay és őt lángelmére valló másfél száz éve lesz, hogy fellírói munkásságát. Mindez nénijüket vették és most is elfem változtatott a helyzeten. Hüledve nyugosznak a Kerepesi tizonöt évvel a vértanuk csonttemető kevesek által ismert sirjainak feltalálása után még boltjában. S nincs emlékművük. Nemsokára Tamás Ernő. Ásóval agyonverte férjét asszony Józse községben Németh Sándor gazdálkodó és felesége öszszeszólalkozott amiatt, hogy fiuk házasságát az apa ellenezte, s azért a menyasszony öngyilkos lett. A gazda ebéd után ki- ment a kertbe s lefeküdt és elaludt. Felesége utána ment és ásóval fejbeverte. Német, akire felesége több mint hat csapást mért, meghalt. A gyilkos asszonyt a csendőrség őrizetbe vette. Elítélték a fegyházőr gyilkosait A múlt év őszén hat rab dolgozott a fogház nyomdájában , Rádoki József fegyházőr vezetésével. Közöttük volt Pálinkás Gyula és Imre, akik rábeszélték társaikat, hogy alkalmas pillanatban üssék le a fogházőrt, feszítővassal bontsák fel a fogház falát és szökjenek meg. November 15-én leteperték a fogházőrt, aki azonban nem vesztette el eszméletét a rámért ütéstől, hanem védekezett a támadás ellen és segítségért kiáltott. A rabok rárohantak, földreteperték és fojtogatták. Mire a segítség megérkezett, a fogházőr meghalt. A törvényszék két napos tárgyalás után szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek Pálinkás Gyulát és tizenöt évi, Száraz Mihályt tíz évi, Pálinkás Imrét nyolc évi, Kovács Pált öt évi szigorított dologházra ítélte. Vég Józsefet, aki nem vett részt a fogházőr bántalmazásában, egy évi börtönnel sújtotta. Az ítélet nem jogerős. Hathónapi börtönre ítéltek egy csempészt Az ügyészség szándékos emberölés bűntettének kísérletével és hatósági közeg elleni erőszak bűntettével vádolta Irmy Cseucsik Győző párkánynánai halászt, aki még a cseh megszállás alatt rendszeresen foglalkozott a Dunán keresztül csempészáruk szálításával. A vádirat szerint egy alkalommal a határőrök egy csónakot akartak feltartóztatni a Dunán, a csónakban ülő személy azonban a sötétben két revolverlövést adott le, majd visszaevezett Párkánynánára. Utóbb névtelen levél alapján tartóztatták le Cseucsik Győzőt. A pestvidéki törvényszék Csikmák tanácsa előtt a halász beismerte, hogy ő volt az, aki csempészárut akart szállítani, de tagadta, hogy a csendőrökre rálőtt volna. A törvényszék Cseucsik Győzőt hatósági közeg elleni erőszak bűntettéért nem jogerősen hathónapi börtönre ítélte. Otthonának legkellemesebb, legértékesebb kényelme, ha bevezeti házához az Amerikai Magyar Népszavát. Jókedvet, napsugarat, szeretetet visz a tajlékába és alig érzi a kis előfizetési díj terhét.