Apostagi Napló, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
2 Emlékek tavalyról Az új esztendő reggelén, - miután magunkhoz térünk az óév-búcsúztatás vidám hangulatából felocsúdva - a legtöbb ember eltűnődik egy kicsit: milyen élményeket, kedves emlékeket emeljen ki a múlt egyre szürkülő jelképes tarisznyájából az újév hétköznapjait megszínesítő emlékezés tarsolyába erőt adó bátorításul, kedélyjavító útravalónak. Jómagam a közelmúlt - még szinte friss elevenségű - kedves emlékei közül az alábbiakat választottam: Szeptember végén, mikor „még nyíltak a völgyben a kerti virágok”, 50 éves jubileumi találkozóra invitáltak az apostagi általános iskolában 1951-ben végzett egykori tanítványok. Kezembe véve a meleg hangú meghívót, az első ami szíven ütött, az 50 év, mint fény, a fél évszázad: „Istenem, mennyi minden is történt ezalatt a majdnem emberöltőnyi időszak alatt a nagyvilágban és mikro-környezetünkben. Most hónapokkal e nagyszerű rendezvény után nem a jól szervezett, jól sikerült találkozó történéseit akarom feleleveníteni, hanem a hangulatát, a légkörét, melyen átlengett az örömteli derű és szeretet. (11 órától késő délutánig) Az érzéseket, melyek kavarogtak bennem, hallgatva Valaczka János precíz statisztikáját az osztályközösségről, meg a derűs öregdiákbeszámolókat a hajdani szép napokról. Egy másik sajgó mozzanat, illetve szomorkás tény: a valamikori nevelőtestületet egy szál magam képviseltem. Nyéky Béla kartársam - betegsége miatt - nem tudott eleget tenni a meghívásnak. Persze nemcsak a nevelőtestületnek, a jubiláló osztálynak is sok az elhunytja. Aztán az ebéd a Nádas-csárdában. Ebéd után megint csak őszinte baráti beszélgetések, vallomások az 50 év alatt megélt évekA második kedves tavalyi emlékem (élmény volt számomra) az ifjú generációhoz fűződik az utánunk jövőkhöz. Előzmény: a már felidézett jubileumi fogadáson az Egyesület elnökével beszélgetve szóba jött, hogy december 1-jén (azaz másnap) cserkész-vetélkedő lesz, s ebben - közreműködőként - személyem is számításba van véve. Készséggel vállaltam a nekem szánt szerepet úgy is, mint egykori pedagógus, úgy is, mint helytörténettel foglalkozó nyugdíjas. Apostag minél alaposabb megismerése volt ugyanis a vetélkedő témája. (Helyi kiscserkészek kalauzolásával budapestiek is részt vettek az akadályversenyben.) Én voltam az egyik meginterjúvolandóról, mely sikerek, kudarcok, örömek és gondok tarka egyvelege. (Derűre ború, fény mellett az árnyék) Nem diadalmenet, küszködés, keserédes, de mégis szép, mint amilyen szép volt ez a napsugaras őszi délután. (Apropó! Mikor jut el a fotók közül csak egy is?) Búcsúzáskor felmerült a javaslat, ne 5 év múlva, hanem hamarabb találkozzunk újra! Miért maradandóan kedves emlék ez a találkozó? Mert 50 éves jubileumi találkozó volt, egyszeri és sajna megismételhetetlen, alany, mint a helyi újság szerkesztője. Soha szebb, szívet melengető megbízatás. „Nehogy csalódást okozzak kedves legifjabb Barátaimnak és a vetélkedő szervezőinek!” - aggályoskodtam magamban. A jeles napon, 9 óra után megjelent a lakásomon két virgonc fiú. Illendően megkérdezték, feltehetnek-e nekem egy kérdést, nevezetesen: „Mi a kedvenc verse az Apostagi Napló szerkesztőjének? A választ gondosan felírták pontozólapjukra. Aztán gondolom kontrollként, - megkérdezték, mikor épült a római katolikus templom. A továbbiakban, a helytörténeti barangolást megspórolandó - „Nem tetszek tudni?” - bevezetéssel kérdezgettek. Megköszönték az információkat és elvágtattak. (Csak később derült ki, hogy nem is időre megy a pontozás.) Aranyos kislány-csoport érkezett. A kérdések ugyanazok voltak. Valaczka Ilonka és budapesti versenyzőtársam idézetet is kértek kedvenc versemből (plusz pontokért). Elmondták, hogy ők becsületesen végigjárták a kérdések helyszíneit, úgy jutottak hozzá a válaszokhoz (pl. évszámhoz). Jólneveltek, tisztelettudók voltak, öröm volt velük beszélgetni. Életre szóló emlék marad látogatásuk. Gratulálok - most így utólag is - a cserkészvezetőknek a felderítő verseny szervezéséért. Élmény volt számomra. Köszönet érte! B.P. Ennyit a 2002-re áthozott emlékekről. Másokat is felkértem visszaemlékezésre. (szerk.) APOSTAGI NAPLÓ 2002. január •HÍREK A FALUHÁZBÓL Visszatekintés VIRÁGOK A TÉLBEN Virág-festmény kiállítás a Faluházban Mindjárt elöljáróban megállapíthattuk, hogy a december 7-én megnyitott kiállítás mind a megnyitót, mind a tárlat-látogatást, mind a képeladást tekintve a kulturális évad legsikeresebb rendezvénye volt. A megnyitó ünnepség - dr. Jávor Endréné nyitotta meg - közreműködői: Bráda Andrea és Erdélyi Lili (ének, illetve zongorajáték) elnyerték a közel 130 fős közönség tetszését. Nem emlékszünk mostanában ilyen népes érdeklődésre a faluházi rendezvényeket felidézve. (Igaz, hogy a dunavecsei származású művészt nagy számban kísérték el a szülőfalu lakosai, élükön Kovács Péter polgármesterrel.) A kiállított, formában és színben precíz, művészien kidolgozott virágfestmények varázslatosan hangulatosak voltak. A látogatókat megragadták az alkotások. Ezt bizonyítják a vendégkönyvbe írt lelkes vélemény-nyilvánítások. Köztük művészek szakszerű gratulációi. Köszönet a művésznek:.. .hogy a hideg téli délutánon visszavarázsolta a tavasz és a nyár melegét”.. .élményt jelentett a színek sokasága, a képek hangulatos szépsége. Golarits György mérnök-szobrász: Őszintén gratulálok a szemet gyönyörködtető munkához, Isten áldása legyen művészetén! Szerkesztőségünk csatlakozik a fenti megnyilatkozásokhoz. A tárlatlátogatókra gyakorolt hatást bizonyítja, hogy a kiállított - több mint 100 virágot ábrázoló - festmények kétharmadát megvásárolták. B.P.