Apostagi Napló, 2005 (14. évfolyam, 1-6. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2 Tisztelt Apostagi Polgárok! Községünk önkormányzata választott tiszt­ségviselői, és a közszolgálatunkat ellátó munka­társak nevében, Babucsik Pál „Újévi pohárkö­szöntő” című versének első szakaszával köszön­töm Önöket a 2005. évben. „Jöjj, Barátom, lépjünk együtt! Bizakodva meneteljünk! Lépjük túl e keserves századot! Mely több szenvedést, bánatot, kevesebb örömet, sikert adott... Barátaim! Itt az új ezredév! Kedélyünket javítsuk legalább! Fogja ki-ki a poharát! Feledjük életünk sok baját! Miattuk búsulni badarság, éljen az ÚJÉV, s a barátság! " A költői gondolatok 2000-beni aktualitása örök, ma is teljességgel érvényes, hiszen a Il. Köztársaságban megélt 14 év eredményéből /eredménytelenségéből/ fakadó életkörülménye­ink mindennapi elviseléséhez szükséges az újévet ünneplők könnyedsége, leegyszerűsített érték­ítélete, és a jövőbe nézés képessége. De mit is keressünk a jövőben az új évben? Erre is válaszol a költő, amikor az idézett sorok­ban írja „... éljen .... a barátság!” Én hozzáteszem, hogy az igaz barátság és nem az önérdekű. Olyan barátság, aminek gyakorlatá­ból szeretet és megértés fakad, amely működése során megfelel a több mint kétezer éves erkölcsi követelményeknek - ezek közül is különösen a szülői, felebaráti és tulajdonjogi tiszteletre intők­nek -, a tisztességgel megalkotott írott és íratlan normáknak, törvényeknek. Az idézett vers költője nagyon is jól tudja, hogy minden jó érvényesüléséhez az áldás mel­lett emberi jóakarat is kell. Ezért biztatja az ol­vasót, a további sorokban, hogy „Jöjj, Barátom! Legyünk többen, hívjunk társat menetközben: az áhított jobb világot együtt tervezzük, építsük, szépítsük! Ez küszködés, nem diadalmenet. Nem az ékes beszéd, hanem a tett, ami dicséri majdan nevedet. Jöjj, Barátom „ verbuválni "! Mondjuk ki az igazságot, községünket, s az országot nekünk kell formálni, lakóit a fásultságból nekünk kell felrázni. Emeljük fel magasra hát, reményeink telt poharát: „Éljen a tett, s a barátság!" Az új esztendő első napjait, az elmúlt évek hozama feletti számadáson kívül a jövő tervez­­getése is kitölti. A számadást és tervezést javaslom, hogy vé­gezzük az apostagi nemzedékek sorát tanító Ba­bucsik Pál nyugalmazott tanár - helytörténész - fenti verssoraiba szereplő ajánlat szellemében, a maradandó, az emberek épülését, boldogulását szolgáló tárgyi értékeket alkotó tettek alapján és az emberek közötti barátságot, tisztelettel és sze­retettel teli kapcsolatot építő tettek alapján te­gyük meg, amelyek eredményeként és amelyek hatására remélhetjük, hogy: Minden ember teljesíti a tőle elvárható köteles­ségeket a saját és családja létfenntartása és gyara­podása érdekében (nem kívánva felebarátjának semminemű kincsét). Minden ember anyagi és szellemi képessége adottságai működtetésével kész lesz segítségére lenni a ténylegesen rászorult hátrányos helyzetű embertársának, katasztrófák áldozatainak. Minden ember tiszteli és óvja a természetet il­letve környezetet (megszüntetve az „ipari" mérté­kű falopásokat és szemetelést­, és más - az elmúlt 60 évben leépített - emberi jóság keretébe tartozó tett és kultúra feléledésével válunk valódi emberi közösséggé falun, városon, megyében és az országban, és mint igaz közösség leszünk képesek működtetni demokratikussá váló intézmé­nyeinket, választani és megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hazugságtól, felismerni a csábító ajánlat mögött búvó önzést, a rossz szán­dékot. A kívánatos teljesítéshez épülnünk kell gazda­ságilag, szellemileg, erkölcsileg és kulturálisan. A leépült, illetve tájékozatlan ember becsapható, kihasználható. Ez megmutatkozott számos orszá­gos, illetve néhány helyi közösségi esemény eredményében, amelyek következményeit az „unokáink is látni fogják”. Hazánk gazdasági ál­lapota tragikus, aminek sajnálatos igazolását je­lenti a már alig kezelhető államadósság mértéke; a fizetési mérleg hiánya; a költségvetési megszo­rítások (amelyek keretében a községi önkor­mányzatok különösen méltánytalan és alkot­mánysértő elbírálásban részesülnek a törvényileg kötelező feladatokhoz szükséges pénzek meg nem adásával, aminek következtében intézmé­nyek működése elnyeli a helyi iparűzési adót és gépjárműadót, továbbá jelentős forráshiány is keletkezik); a fejlesztési pályázatok elérhetőségi feltételei és az önerő hiánya; a lakossági közmű és egyéb terhek növekedése és jövedelemszerzési források szűkülése. Az erkölcsi kulturális romlás mélypontját 2004-ben értük el, amikor december 5-én a nép­szavazás eredményével megtagadtuk a magyarok családjába tartozó határon túli magyarságot, szerte a világban. Miért?! Mert azt mondták, hogy nem. Kik?­­ Ők - akik korábban is mint most is ijesztgettek, ijesztget­nek. És az ijesztgetésből mi teljesült? - nézzük a tet­teket, és minden kiderül. Ideje lenne, ha sokan átértékelnék nézeteiket, felülvizsgálnák azt, hogy kiben bíztak, kiben bíz­hatnak. Ehhez sok-sok további ismeretszerzésre van szüksége sokaknak és nem „vak tagadásra”. Kívánok mindenkinek erőt, egészséget a meg­újuláshoz az emberiséget szolgáló igazság megis­meréséhez, szeretett lakóhelyünk, Apostag fej­lesztéséhez, közös céljaink sikeres teljesítéséhez. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biológus professzort részben idézve imádkozom Istenhez mindannyiunkért, mindenekelőtt a magyarságért, a Magyar Köztársaság polgáraiért, közös céljaink teljesítéséért, amelyek eredményeként képesek leszünk felzárkózni az európai népek életszínvo­nalához, emberi jogi biztonságához és véglege­sen magunk mögött hagyjuk a „gonosz” által a XX. században ránk kényszerített sötétséget, a Magyar Nemzetet leépítő szellemiségeket. „Istenem ! Hadd dicsőítselek téged avval, hogy teremtésednek rám bízott parányi pontját szebbé teszem. Elárasztom e földi létet fénnyel, melegséggel. Jóakarattal és boldogsággal. Istenem! Tisztítsd meg szívemet, Emeld fel elmémet, hogy testvérem testvére lehessek. Uram! Vezetőket választunk, hogy minket vezessenek. Melléd pedig szolgálókat állítunk, hogy téged szolgáljanak. De a mi vezetőink minket nem tehozzád, vezetnek! Nem hallják békevágyunk néma hangjait. Megrontotta őket a hatalomvágy, és embert ember ellen visznek. És a Te szolgálóid ? Azok nem Téged szolgálnak. Azok a hatalom szolgálói. Istenem, adj nekünk vezetőket akik minket Tehozzád visznek, akik a Te szolgálóid, akik embert emberhez és mindannyiunkat Tehozzád, a békéhez vezetnek. Istenem! Ne hagyjad, hogy leromboljam az élet oltárát, Tedd, hogy tudásomat javamra használjam és felemeljem vele az életet Méltóságot adva arasznyi létemnek. Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban. Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját. Hogy ez a mi Földünk biztos otthona lehessen Gazdaságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek. Uram ! Óvd meg gyermekeimet! Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom őket meg ne rontsa. Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket kovácsolok őket el ne pusztítsák, Hogy különbek legyenek szüleiknél, s felépítsenek egy új és jobb világot, Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal, Hogy szeretet és béke uralkodjon, Mindörökké. " Apostag, 2005. január 17. Fentieket tisztelettel ajánlja: Szabó József polgármester ■y ♦ X ♦ /* ♦♦ ♦♦ g­oljevi köszöntő APOSTAGI NAPLÓ 2005. január-február

Next