Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-01 / 46. szám
2 utak, a posta, a távíró és a telefonüzem számos tisztviselőjének behívót kézbesítettek, amely szerint be kell vonulniuk a megszállott német területekein való szolgálattételre. OIOIOIOIOIOIOIOÉQ Bohus László lakása. (A lakásbizottság helyszíni szemléje.) Az aradi lakásbérbeadó bizottság tegnap délután tartott ülésén foglalkozott dr. Krenner Zoltán volt közjegyző már régen húzódó lakásügyével. Több, mint egy fél esztendővel ezelőtt helyezték Aradra Mihaileanu lakásügyi inspektort, aki akkor dr. Krenner lakásából vett igénybe egy szobát, amely tulajdonképpen nem is dr. Krenneré volt, hanem báró Bohus Lászlóé.Az inspektor azt állította, hogy dr. Krenner nem a lakáshivatal engedélyével lakik a lakásban, ezért arra joga nincsen és azt el akarta tőle rekviráltatni. Dr. Krenner Zoltán azonban beigazolta, hogy a lakás báró Bohus Lászlóé, aki ideiglenesen gyógykezeltetés céljából tartózkodik Budapesten és a báró távolléte alatt csak vendég a lakásban. Dr. Krenner Zoltán azóta kilépett dr. Pascutiu Silvius közjegyzői irodájából és ügyvédi irodát nyitott. A napokban a belügyminisztériumtól rendelet érkezett a lakáshivatalhoz, amelynek értelmében az ügyet újra meg kell vizsgálni, mert a minisztériumnak információi vannak, amelyek szerint Bohus László sohasem tartózkodik Aradon és Krenner jogtalanul lakik a lakásban. A lakásbérbeadó bizottság a tegnapi ülésen úgy határozott, hogy ma a bizottság ki fog szállani a helyszínére és ott fogja megvizsgálni az ügyet. Ma délben Alexianu György táblabíró és Stefanut Sabin lakáshivatali főnök vezetésével meg is jelent a helyszínen a bizottság és az ott beszerzett adatok alapján a legközelebbi napokban fog határozni ebben a vitás és kényes lakásügyben ■ Még egyszer felnéztem a kék égre és azután elszántan vezettem.Megtapogatom a hátsó zsebem, revolverem ott van. Tudom a kötelességem. Remegő kézzel nyitom kabinom ajtaját. — Parancsoljon admirális úr! Belép. Körülnéz egyszerű kis dolgozószobámban, majd félre vonja a függönyt. Én hátra nyúlok a revolveremért. Mögéje néz. Senki és visszaejti. Értelmetlenül bámulok reá. — Kapitány túr! A feljelentő nem mondott igazat. Az eljárást ellene fogom megindítani. Tiszteleg és kezet nyújt. — A reviderei. Megmeredve állok, majd félre rántom a függönyt. Senki.A kerek ablak nyitva. Kitekintek. Alig egy méterre alatta, világos zöld, fehér faragó hullámok tetején, himbálva úszik: egy kék matrózsapka. Még most is rajta: az én két vérvörös rózsám. ARADI KÖZLÖNY. Grozavescu nem működhetik Romániában — Kizárták a román Opera tagjai sorából — Szigorú ítélet a tenorista ellen. — Az aradi színház kiváló vendég-tenoristáját, Grozavescu Trajánt szigorú ítélettel sújtotta a cluji (kolozsvári) román Opera igazgatója. Grozavescut kizárták a román Opera tagjai sorából és eltiltották attól, hogy Románia területén hangversenyt rendezzen vagy színházban játszék. A példátlan eset előzménye az, hogy a cluji (kolozsvári) román Operai legutóbbiBajazzók-előadását Grozavescu lemondta nagyfokú indiszpozíciójára való hivatkozással. A színház igazgatósága az ügyet színházi törvényszék elé vitte, amely meghozta szigorú ítéletét. E szerint a törvényszék egyhangúlag elhatározta, hogy Grozavescu Trajánt a szerződés rendelkezései és a szabályzat 23-ik szakasza alapján a cluji (kolozsvári) Nemzeti Operától kizárja mindama következményekkel kapcsolatban, amelyek ebben a szakaszban foglaltatnak és pedig: 1. Kötelezi Grozavescut a szerződésben kikötött és az ő magatartása miattt az opera által szenvedett károk megtérítésére;. 2-szor eltiltja az országban hangversenyeken vagy operai előadásokon való szerepléstől, mielőtt a kártérítést meg nem fizeti. Grozavescu a Pátriához intézett hosszú levélben sorolja fel azokat az okokat, amelyek miatt a cluji (kolozsvári) Nemzeti Opera igazgatójával, Popovicival meghasonlott. Az igazgató mindenekelőtt mindent elkövetett a színházi idény kezdete előtt, nehogy Bucurestben szerződtessék, amire — úgymond — nem is volt szükség, mivel Clujhoz (Kolozsvárhoz) szeretettel ragaszkodik. Felemlíti azután, hogy Pilsudszkinak romániai látogatása alkalmával távirati meghívást kapott Szinajából az udvarhoz; Popovics igazgató pedig azt sürgönyözte vissza, hogy ő nincsen Kolozsváron; a második táviratra pedig, amelyben azt kívánták, hogy vigye magával Schubert kottáit, az igazgató visszatáviratozott, hogy ezekkel a hangjegyekkel nem rendelkezik. A február 23-iki operaelőadásra nézve elmondja Grozavescu, hogy kérte az igazgatót, ne osszon ki rá egy este két szerepet, mert az igen fárasztó. Ajánlotta Olariut az egyik szerepre, február 22-én mégis látnia kellett a színlapon, hogy a két szerep neki van kiosztva, jóllehet meg sem kérdezték. Azonnal értesítette az igazgatót, hogy nem énekelheti el mind a két szerepet. Az igazgató nem adott határozott feleletet. A" hangversenyre 10 nappal előbb volt foglalkoztatva". Pénteken reggel levélben jelentette be, hogy gyengélkedése miatt is csak egyik szerepben léphet fel. Hozzátette még, hogy Olariu voltaképpen az igazgató sértő magatartása miatt nem vállalta az egyik szerepet. Popovici igazgató csak este 7 órakor értesítette, — írja Grozavescu — hogy nem változtatja meg a szereposztást. Erre ő is ragaszkodni volt kénytelen álláspontjához és okaihoz. A lelkiismeretes művésznek — folytatja Grozavescu — nem is szabad énekelnie, ha a hangja szenvedő állapotban van. Tehát csak akkor énekel, ha a hangjánál van. Igazolni tudja orvosi bizonyítványokkal, hogy csak olyankor mondott le szerepeiről, amikor nem lehetett énekelnie. «=> ■ CD m C3 ■ O ■ CD ■ O ■ O ■<=> H C=> 1923. március 1. BUDAPESTI LEVÉL. Híres művészből fazekasmester Már nem a Stefánia-úti regényes vitaműteremben, hanem a gömb utcai gyárban találni Ligeti Miklóst, az egykor világhírű szobrászművészt, akinek erős testű istennői, előkelő portréi olyan nagy feltűnést keltettek a régi Műcsarnok kiállításain. Hatalmas gépek a földszinten, titokzatos kemencék a belső épületekben, mellettük, mint a komoly szerecsen, a fűtőmunkás őrködik. Fent az emeleten világos irodák, raktárak, az egyik kis szobában maga Ligeti Miklós telefonoz. Milliós összegek, megrendelések szavai röpködnek a levegőben s mikor a kagylót leteszi, készségesen és világfias udvariassággal mutogatja kész műveit a szekrényekben. Az ablaknál egy kisasszony ül komolyan, a debreceni pulykakakas felborzolt tollazatát festegeti művészi gonddal. — Void — nevet a művész és vidáman földhöz csap egy kis nyuszit. Nem tört el, mint ijedten gondoltam, hát fölveszi és visszadobja helyére. — Nagyszerű matéria az enyébe, ebből gyártom ezeket a kis állatfigurákat és bögréket. Aztán agyagból dolgozom. Hihetelen olcsó anyagra művészi festéssel jeleneteket tervezünk és olcsón eladjuk őket. Kis bögrék, gyertyatartók, vázák sokasága tarkái a polcokon, piroskék, zöld-barna, sárga-kék-vörös szinezésűek motívuma magyaros. — A nagy vázákon kedves történelmi, bibliai gyermekkori emlékek, népmesék, a Csodaszarvas regéje, Attila lakomája, Ádám és Éva a paradicsomban, Árpád-kulacs, a hat Árpádvitéz hat poháron, kun menyecske a szilaj kun legény karjában évődve, újonc baka homlokába nyomott kalap alól hallgatja, hogyan kesereg az Ácsi-cigány hegedűje a kis plaketteken. A magyar néplélek edényekre, dísztárgyakra motiválva, festve és égetve. Lent a kemencék óriási keblében félelmesen izzik a tűz, a Mester visszafojtott lélekzettel emeli fel a fedelet, a munkás összekotorja a porosz szenet. Az ablakok mentén halgatag leányok vázákat festenek. — Hát ez volna az én gyáram, mely már négy milliómat emésztette fel és híremet megalapította Magyarországon túl is. Ott is vannak megrendelőim, ahol száz, százötven év óta fennálló üzemek virágoznak. A magyar ipart hihetetlen könnyű megkedveltetni a zöldfölddel; csak meg kell mutatni, hódít az mindjárt. Egy szobában kiterített vászon, rajta félig kész alakok rajzai. Szoborvázlatok a sarokban. — Mer nem vagyok szobrász, csak fazekas — meséli nyájasait. — Gyermekkori vágyam beteljesült és nem a szalonok, hanem a konyhák számára dolgozom. Néha sokszorositóm nagy sikert aratott művemet is az agyagedény számára, de annyi új motívumot terveztem, hogy tíz évig is elég volna. Auguszta főhercegnő nevet az egyik vázlaton. Ligeti nézegeti. — Csak az enyém lenne, ami itt van! De másé és ez megzavar a munkában, mert nem érzem magamat otthon, nem merek újításokat csinálni a gépeken, a kemencéken, melyek a más házában vannak. Szeretném megvásárolni. Akkor talán még szebbek, még tartósabbak lennének a kis olcsó agyagbögrék, tálak, gyertyatartók és vázák ... A kis engobe-teremtmények, melyekért elhagytam a karrarai márványistennőt, a tanagra-pásztorleányokat, a hercegi megrendeléseket . . . C3BCDBOBCDBC3BOBCDBC3BO mindenben hiány. Npok óta megint olyan képeket látunk egyes üzletek előtt, mint a világégés hosszú évei alatt. Akaratlanul is eszünkbe jutnak azok a szomorú napok, melyeket pedig oly jóleső érzéssel már-már feledésbe temettünk. Tülekedés, átlicitálás egyes szükségleti cikkek után. Újabban a petróleumért folyik a harc, s boldogok az emberek, ha több órás várakozás után félliter petróleumhoz jutnak. Néhány nappal ezelőtt, amikor a petróleum nem örvendett olyan nagy keresletnek, 3 és fél lejért lehetett kapni literjét s ma, hogy az áramszolgáltatás csökkent, az petróleumi készlet kevesebb lett, ezzel szemben az ára 4, sőt 5 lejre emelkedett, de voltak olyan pillanatok is, amikor a közönség szívesen adott volna egy félliterért is 4—5 lejt. A petróleum hazájában nincs petróleum. Hát akkor hol legyen? Arad és a környékbeli falvak közönsége az utóbbi időben hihetetlen sokat szenved egyes dolgokat nélkülözve. A" liszt és cukor hiányát talán megértjük, de a fa, a szén és a petróleum hiányát mivel lehet megmagyarázni, mikor Nagy románia olyan nagy erdőségekkel és fatermelő vállalatokkal dicsekedhetik, amilyenekkel kevés más ország és miérg is lépten-nyomon van hiány. Lehet mondani, a szénbányák úgyszólván egymást érik Erdélyben, melyeknek mérhetetlen és kiapadhatatlan kincsei nem zárják ki azt, hogy Románia bármilyen nagy szénigényei kielégíthetők legyenek, s mégis nagy üzemek, kisebb iparvállalatok, nyomdák, kereskedők stb. igen nagy károkat szenvednek. Minek, illetve kinek köszönhető mindez, mikor tudjuk, hogy Románia a felsorolt dolgokban bővelkedik? Liszt, fa, cukor, szén és petróleum után vájjon, még mit fogunk nélkülözni? – Fodor Böske.