Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-22 / 64. szám
1923. március 22. ARADI KÖZLÖNY. 0 A függöny legördült. SlSfAl-A) Győző A.J±réd A Városi kávéház terraszátt, a színházépület tövében találok rá. A színház mellett, ahol már nem játszik. S ahol még nem játszik. A kezét nyújtja, s azt várom, hogy így mutatkozzék be : „Wallenstein császkár, hadnagy vagyok!“ De ő most nem tréfál, nem mondja ezt és komolyan néz maga elé. A komikus most komoly, talán azért is, mert rajta kívül álló okok folytán most nem birkózhatik a nézőtér közönségének nevetőizmaival. Karonfog és sétálunk. Amit mond, úgy hangzik, mint egy megírt, kész memoárnak a sorai, nagyszerű emlékezőképessége vani . Az 1900-as év a Rákosi Szívi színiiskolájában talált. Nem is végeztem el a színiiskolát, mert nem is készültem szülésznek. Szobrásznak indultam. Néhai jó Papír Sándorral együtt tanultam a budapesti mintázó iskolában Vasadytól, meg Kucserától. A parlamentben ornamentális munkát készítettem és már ekkor láttam, hogy a figurálishoz nem sokérzékem van. Egy Dob utcai kávémérés is közbejött, itt találkoztak a környékbeli műkedvelők. Szobrászkarrierem tulajdonképpen itt, ebben a kávémérésben tört ketté. Ezután jött' a budai' Színkör Makó Lajos színigazgatóval. Rostand Cyranoja akkor új darab volt, ebben én a tömegben egy tolvajt játszottam. Krecsányi Ignác hívott azután Temesvárra, de nem mentem, a szüleim nem engedtek. Nem akarták, hogy színész legyek". De jött a tavasz és Győző Alfréd ,szivébe Beköltözött a szerelem. Szivének koronázatlan királynője is a színművészet göröngyösittait járta és hogy ezt az utat együtt járhassák, elszerződtek Bokor Imre színtársulatához Sárbogárdra. "Jöttek tehát Sárbogárd, Pinczehely, Gyönk és még sok kis állomás Győző életének útján, amelyekről igy emlékezik: — Megérkeztem Sárbogárdira. Adirektor várt ránk. Aggódva néztem körül. De hol itt a város ? kérdeztem, mert házakat az állomási épületeken kívül nem láttam. Na ,ne félj, mondta a direktor. Aztán mentünk, mendegéltünk és egy korcsma előtt állapodtunk meg. Egy kocsmaszoba volt az irodai, a bútorraktár, a díszletraktár és a direktori lakás. Éppen képviselőválasztás volt megérkezésünk napjánés ezért nem játszhattunk. Először egy Guthi darabban, a „Napóleon öcsém“-ben léptem fel, mely eredetileg három felvonásos volt,de amelyet a direktor egy felvonásra húzott össze. A címét is megváltoztatta, a darabból „Hólyag Tóni“ lett. A színpad bordókra épült ,és a pazar világítást néhány petróleumlámpa és gyertyák szolgáltatták. Amikor első este azt kérdeztem Bokortól, hogy hol feküdjünk le, ő egyszerű gesztussal szobájának a padlójára mutatott. Így a szobában csak egy volt, s abba is a direktor feküdt, így és itt kezdődött a szenipályám, amelyre a bátyám Ferenc ,József-kabátjával indultam el. Sárbogárdon csak három napig maradtak, pártolás hiányában kénytelenek voltak tovább menni. Elmentek Sárbogárdi és a színészek, hogy újabb és újabb faluk népét hozzák lázba néhány napra. — Életem könnyelmű fiatalsága, bohémkedésemlső esztendei számítanak életem legszebb emlékei közé. Gondtalanság, a holnappal nem törődés, a mindent kedélyes oldaláról látás jellemezték ezeket az esztendőket. Nagy baj, cilinder, ferenc jóska kabát, háverlók és üres zseb. Egyszerkaptunk a direktortól 4 krajcárt, máskor meg tizet, vagy húszat, ebből éltünk, sőt még tán maradt is belőle. • " Gyönkön, amikor odaértetünk, megint képviselőválasztás volt. Pichler Győző még Budapestről ismert, megfogott és elvitt innen vissza Pestre. 1901-ben nyáron elmentem Feld Zsigmondihoz, a városligeti színházba, a mai Budapesti Színházba, az Aréna-út sarkára. Fiatal voltam és egy kicsit gyáva. Valahogy meg szerettem volna mondani neki, hogy be szeretnék kerülni a színházhoz, így mondtam neki: Direktor úr be szeretnék menni a színházba. Feld erre azt mondta, hogy be lehet menni, mama ,m ő lánya, a Feld Irén játszik, aki egy nagy színésznő és annak tapsolni kell. Erre már jobban nekibátorodtam és azt mondtam, hogy a színészek közé. Feld kijelentette, hogy szereti a fiatal, ambiciózus embereket és ezzel a kijelentéssel már a színháza kötelékébe tartoztam. 5 évig játszottam Feldnél, nyáron,s mert télire becsukott kitelelni mindig egy kisebb vidéki társulathoz mentem. — Színészkedésem két legkedvesebb epizódja történt itt velem. Egyszer Kiss Mihály, a Népszínház baritonistája vendégszerepelt a „Falurosszá“-ban. Én Gonosz Pistát játszottam. "Amikor Kiss Mihály jön be a színpadra, én a szerepemhez híven tovább beszéltem. Látom, hogy az egyik páholyból Feld Zsiga nagyban integet nekem a görbenyelű mogyoró fa pálcájával. Nem értettem. Feld elvesztette a türelmét, leszaladt a színfalak mögé és onnan kiáltott rám, hogy rögtön menjek k ki a színpadról. Én kimentem, s akkor rám támadt Feld, hogyha ilyen nagy vendég játszik a színházban, akkor nekem be kell fognom a számat, ha mindjárt a szerepem szerint beszélnem is kellene. Kiss Mihály megtudta az esetet, szólt Feldnek, hogy igazságtalan volt irántam, aki ezt, belátta és vigasztalásul egy forintot adott. Még egyszer történt vele egy hasonló esetem, de ekkor már Feld Zsiga nem adott forintot. — Sok furfanggal tudtam csak Feldtől megválni, otthagyni a 90 forintos gázsit és száztízzel Krecsányihoz szerződni. Krecsányi eredeti módon győződött meg vendégfellépéseimen, hogy tetszem-e a közönségnek. A felesége a földszinten helyezkedett el, a titkár az első emeletre ült, az ellenőr az emeleti hátsó sorokba és a szakács néja a karzatra ült és ott tanulmányozták a közönség hangulatát. Közben jártam már Nagykárolyban és Sziaftimáron. Aztán következtek Temesvár, Marosvásárhely, Déván látott előszörSzendrey. Aztán 1911-ben Szendreynek primadonna keltett, eljött Temesvárra. Engem szerződtetett le 150 forinttal. • S azzal jött haza, Aradra, hogy hozott primadonnát, ide mad rágósat. • 3 . A Séta közben haza érkeztünk, Győző otthonába. Az ajtóban egy szőke kis fiú ugrik Győző nyakába, majd amikor észrevesz engem, illedelmesen bemutatkozik, hogy : Győző Árpád. Az előszobában hatalmas ládák, utazókosarak. A lakás belül szépen berendezett mű /Vészotthon, a falakon fotográfiák, iszalagok és Győzőné finom mfveszkére valló pasztellképei. Előkerül a sherry brandy, cigaretta és Aradról beszélünk. • Itt az „Ártatlan Zsuzá“-ban léptem fel először. Emlékezetes , lesz számomra sokáig a „Mágnás , Miska“ premierje,óriási siker. A bemutató után Szendreytől levelet kaptam, amelyben kedves fiának szólít, 10 koronát, háború előtti értékben, — mellékelt, megtiltotta, hogy másnap délelőtt próbára menjek és megparancsolta, hogy menjek a gőzfürdőbe. Aztán sok szép szerepem és estém volt még Aradon. Drótostót, Ártndás zsidó, Aranykakas, a Gyimesi vadvirág harangozója és még sok-sok darabban játszottam itt. — Túlteng bennem a komikus véna. Próbálkoztam szerelmes és drámai szerepekkel is. Egyszer „A bor“ egy szettem előadásán Baracs Imre szerepét játszottam. Egy paraszt lekiáltott a karzatról éppen a legdrámaibb jelenet közben: „Mit siratja úgy azt a csizmát ?“ Ettől a pillanattól kezdve a drámai szerepből komikumi lett. Aradról Budapestre mentem tavaly előtt, mert Róna Dezső nekem is, Várnainak is úgy adta tudtunkra, hogy nem akar szerződtetni, hogy nem akart gázsisemelést adni. Bántott a dolog, dehát Rónához nem tudtam leszerződni. Elmentem Budapestre, ahol nem került lettem be a Fővárosi Orfeumhoz, mert Ferenczi Károly nem kapta meg a Városi Szinti á-azat és visszamaradt az orfeumnál. Kaphattam volna Pesten szerződést akárhányat, de gázsit annyit se, amennyiből csakélni tehet Visszajöttem. Most biztosításokat kötök, meg turnézok Pécskán, Lippán, Pankotán, az aradi Erzsébet moziban. Ebből élek. Várok. Addig, amíg ide szerződhetek. Mi is várjuk. Mindenki várja Aradom, alá szereti a színházat, hogy Győző Alfréd ismét játszék. Győző Alfréd manden csepp vére színészvér és azok közé a színészek feénél tartozik, akik sohasem rosszak. Hosszú éveken keresztül ő jelentette az aradi színházban a Joassza sikert, a szívből jövő kacagást, hozzon ismét ő kedélyt, hangulatot az aradi színház nézőterére és színpadára. Azzal végzem, hogy az ő függönye sem gördült le,,Végleg! "Balogh István: Betűsen a spekuláció ellen (Koncentrikus Idmandds a magyar korona ellen.) Budapestről táviratozzák fe Tegnap az egységes párt pártvacsoráján megjelentek gróf Bethlen István miniszterelnök, nagyatádi Szabó István, Rakovszky Iván, gróf Klebelsberg Kuno és Valkó Lajos miniszterek, Schandl Károly államtitkár és Sziitovszky Béla házelnök és még számosan. Csontos Imre képviselő felhívta a miniszterelnök figyelmét beszédében a magyar korona • vásárló erejének lelkiismeretlen lerontására. A miniszterelnök válaszában a többek között a következőket mondotta: *—■ A lelketlen spekuláció megakadályozására nemcsak a kormányra, de a társadalomra is szükség van és annak is meg kell tennie kötelességét. A magyar társadalmat mesterségesen beállították a korona romlására és arra, hogy ebből a romlásból kellélnie a társadalom egy rétegének. Nap-nap után látható, hogy a korona romlását részben öntudatosan, részben öntudatlanul idézik elő és mesterségesen gyorsítják, végeredményben pedig korcentrikus támadás folyik a korona ellen. Amíg a társadalom tudatára nem ébred, hogy nemcsak önmagával, de a valutával szemben is vannak kötelességei, addig ezeken az állapotokon nem lehet segíteni. Ha meglátom az erre irányuló elszánt akaratot, akkor módot találhatok arra is, hogy ennek véget vessek. A tesztpénzzel behatóan foglalkozom és ebben a kérdésben el vagyokszánva az utolsó fegyver használatára is. Ha az üzérkedés megakadályozására a tőzsde nem ‘teldképes, akkor a kormány cselekedni fog. A közigazgatási életbe olyan erőket kell vinnünk, amelyek minden spekulációval szemben is felfelé viszik" az ország súlyát. Az egységes párt és az ellenzék parlamenti magatartásában bizonyságát látja annak, hogy » szélsőségek elleni küzdelemben, minden parlamenti tényező, még a szociáldemokraták is falanxként állanak mögötte. OIOIODOIOIOIOIOIC — Mejláth püspök Bucureştiben. Clujról (Kolozsvárról) jelentik: Majláth Gusztáv gróf püspök újból Bucurestibe utazott, hogy a közoktatásügyi minisztert felvilágosítsa a Marianum ellen mert vádak valótlanságáról