Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-21 / 63. szám
Arad, XXXVI. évf. 63. szám. * Arad lel. * 1923. március 21. Sserbi Arad, Aesev-palota. Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand 22. (József Mherceg-ttfó) (Aradi Nyomdavállalat) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerzeszteséges kiadóhivatal 151. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KOZGAZDASAGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * m nnnDj ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre M« M. 360 Lei. F0 évre ... _ — 180 Lei. Negyed évre .... .~ 90 Lei. Havonta Ml •++*» 30 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. Tisztviselőké Az utódállamoknak sokféle örökölt és szerzett betegséggel kell megbirkózniok és akad e bajok között szép számmal komoly, végzetes kórság is, hogy a kisebb fajta, múló nyavalyákat, a jelentéktelenebb gyermekbetegségeket ne is említsük. Szédülnek, támolyognak, súlyos lázaikban vergődnek a grandiózus világbirodalmaik is, egész Európa egyetlen nagy kórház, ahol gutaütött, megőrült, félig elvérzett, félig megcsonkított és egészen menthetetlen országok, népek, birodalmak egyre halaványuló reménységgel várják a csudadoktort, aki majd véget vet szénvedéseiknek, aki eltalálja az igazi orvosságot. Amikor pedig a felnőttek, a nagyok, az egykor erősek És hatalmasok is mankóval, makarral ténferegnek és még az aránylag legegészségesebbnek, az egyedül győztesnek. Amerikának is" olyan erős karbolsz'nga Van, hogy az az óceán-túlról is ideérzik, miért panaszkodjanak, miért csodálkozzanak százféle bajukon a kicsinyek, a gyengék, az újszülöttek? Annyi azonban mégis bizonyos, hogy okkal-móddal, valamivel kevesebb fatalizmussal és valamivel több önuralommal sole mindenféle kórságot is lehetne muasztaniuk Európa különböző rangú és rendű lázárjainak a sóvárogva várt csodadoktor segítsége nélkül is. Hogy, csupán egy végzetes, de tulajdonképen könnyen gyógyítható közös betegségüket említsük. Itt van elsősorban, sőt mindenekelőtt az ominózus tisztviselő kérdés, amely egyformán rákfenéje két utódállamnak: Jugoszláviának és Romániának. A közszolgálati alkalmazottaknak, az állam mindenféle rendű funkcionáriusának szolgálati és személyi viszonyai, a hivatalnoki kar jogi és anyagi helyzete itt is, ott is rendezetlen, ideiglenes jellegű, szociális szempontból elégtelen, az államrezon szemszögéből nézve célszerűtlen. Nálunk is, Jugoszláviában is a modern nyugati államberendezkedés alapelveivel merőben ellentétes módon jelentkezik még mindig a tisztviseőkérdés. Szolgálati vitelezőkvalifikáció, a nyugdíjigény intézményes biztosítása, az automatikus előléptetés törvényes garanciái, a közszolgálati alkalmazás állandó jellege és az összes ezzel összefüggő kritériumai a közhivatalnoki minőségnek vagy teljes egészükben hiányoznia^, vagy olyan rendezetlenek, hogy ilyen körülmények között teljességgel lehetetlen egy komoly, képzett, hivatása magaslatán álló, megbízható, az államigazgatás nehéz föla?**^ ellátni képes adminisztratív szervesstta?t rendelkeznie az államnak. Most néhány nap óta újra fokozottabb mértékben tárul elénk a hivatalnoki kérdés ijesztő képe minden riasztó járulékaival együtt. Etikának a megnyilvánulását. Most Emélyben. • jaOiOlOIOILJBL/iiLJlO Konstantinápolyt elzárják (Német, osztrák és magyar nem utazhatik oda.) Bécsbfől táviratozzák: Kiss szófiai magyar követ és Kuszkay kereskedelmi attasé Konstantinápolyban tartózkodnak abból a célból, hogy magyar kereskedelmi kamarát létesítsenek a török fővárosban és a magyar-török kereskedelmi egyezmény megkötésére irányuló tárgyalásokat ‘ i'..,hinni) .·.›(‡{‚. v’rétesültek, elhatározták, hogy Konstantinápolyt a németek, az osztrákok és a magyarok számára elzárják. Francia részről ezt az intézkedést úgy magyarázzák, hogy a volt központi hatalmak államainak politikai és gazdasági befolyását akarják megakadályozni Törökországra, mégpedig A kosztpénz tréfái. Erkölcsös vagy nem erkölcsös, uzsora vagy nem uzsora, nem az én dolgom eldönteni. Nem minden esetre erkölcstelen, mint ahogyan az én szememben a pezsgő is erkölcstelen, amit más iszik. — Ám akár uzsora, akár nem az, furcsa dolgok húzódnak meg a kosztpénz mögött, amiket érdemes előpiszkálni. Elmondok egy-kettőt a Kosztpénz tréfáiból. I) (A magántitkár) Megjelenik egy hirdetés a lapokban Előkelő úr magántitkárt keres. Elfoglaltság hétköznapokon délelőtt kilenctől tizenegyig. Fizetés havi ötvenezer korona. Tekintve, hogy a titkár nagy összegeket is kezd: ötszázezer korona óvadék kívántatik. A nagy úr megfogadta a titkárt. Az óvadékot kiadta kosztba. Csak öt százalékot számára, kap, hetenként 25.000 korona kosztpénzt. Ez havonként százezer korona. Ebből kap, a titkár úr ötvenezret, ötvenezer megmarad a főnök úr számára. Ha három magántitkárt tartasz tisztelt olvasó, egy főpénztárost, egy könyvvezetőt és két írógépes kisasszonyt, ezek nemcsak elvégzik minden dolgodat, hanem van még belőlük háromszázötvenezer korona havi tiszta jav: calmed Még csak a kezeded se kell vízbe tenned, ami különben ma igen nehéz volna. 2. (A nagyszerű vőlegény.) Kérő áll a házhoz. Derék, csinos, okos fiaitinalember. A’ lány is tetszik neki, ő is tetszik a lánynak. Ám a kézifogó előtt néhány komoly szót váltanak a leendő vő és a leendő após. — Mégis, — mondja a fiú — azt kellene tudnom , mennyi hozományt ad a lányával ? Az apa himez-hámoz — Mindent megteszek drága gyermekemért. Ám nekem több gyermekem van és nem vagyok milliárdos. Adok neki egymillió koronát. Többet nem adhatok . . . —összegnek nagyon szép összeg — mondja rá az ifjú. — De mitcsinálok én egymillió koronával? Egy szobabútort alig kapok érte. A legkisebb lakás felépési dija kétszer annyi ! És hol van még a sok apró szükséglet? Hanem mondjok valamit. Vegyen elő papirost és pirajbászt és számítsunk. — Mit? — Hát kérem , mi a jövő héten megtartjuk a kézfogót. De nem esküszünk meg rögtön, hanem csak egy év múlva. Addig ön az egymilliót kiadja kosztba. Csak öt százalékot számítva, hoz a pénz hétfemként ötvenezer koronát. Az első hónap végén van már egymiilliókétszázezer. Ebből a második hónap végén 1.400.000 korona lesz. A harmadik hónap végén a pénz már 1.730.000. A negyedik hónap végén már túl vanna. Az ötödik hónap végén már két és fél milliója van kosztban. Most már a pénz gyorsabb tempóban szaporodik. A hattodik hónapban kétmillió nyolcszázezer korona és jókora töredék. A hetedik hónapban hárommillió háromszázezer korona. A nyolcadik hónapiban túl van a négymillión. A kilencedikben — ez igen nevezetes hónap — a pénzre 4.800.000 korona. A tizedik hónapban ötmillóhétszázezernél jóval több. A tizenegyedik hónapbeni hetes difiélmillója vám. A tizenkettedikben hétmillióhétszáz- szer. A tizenharmadikban . . . — Ugyan hány hónapot számit maga egy esztendőre ? — Tizenhármat. Négy hétre osztva pomt tizenhárom hónap van egy, évben. S ekkor már túllépte a kilenc allót! . . . — Szédületes is . . . •— Semmi szédületes. A viaslóságban majdnem kétszer annyi. Mert akárhányszor hat és hét százalék a kosztpénz. És én nagyon csavallérosan számítottam . Csak