Aradi Közlöny, 1924. január (39. évfolyam, 1-22. szám)

1924-01-01 / 1. szám

­fan w&pm \% ______... HOLLÓSY KÁLMÁN:­ ­Egy aradr­egyei község bankett keretében búcsúzott el távozó jegyzőjétől.) Szombaton este" Sorsúztatta az aradmegy­ei Erdőhegy községe ér­demekben gazdag, távozó jegyző­jét: alsó és felsőkövi Hollósy Kál­mánt, aki Huszonhat esztendőn át­­ híven és becsülettel szolgálta köz­­­ség­­. A huszonhat esztendőt úgy használta fel a közigazgatás tá­vozó embere, anyagiakban szegé­lyén hagyta el a községet és nem­­ visz magával­­egyebet, Csak köz­sége népének Szeretetét­­és őszin­te becsülését. Bizonyíték erre a szombat esti bankett, amelyen nemcsak Erdőhegy, Hanem Kis­je­­nő közönsége nemzetiségi és fe­lekezeti különbség nélkül vett részt. Az odaadó és mintán lelkű köztisztviselő több­, mint egy ne­gyedszázadon át törhetetlen mun­kabírással és szorgalommal­ védte meg a község lakóinak érdekeit". Most, Hogy állásáról lemondott és fájó szívvel távozik régi otthoná­­­­ból,, lelkes és meleg ünneplésben " volt része. . Az első felköszöentőt Bokor Pál református lelkész mondotta,­­ aki a község nevében köszönte meg a volt jegyző évtizedes ön­zetlen munkásságát. Beszéde’ Vé­gén pedig egy ezüst cigarettatár­cát nyújtott át, mint a község aján­dékát, amelyre a következő szavak voltak vésve: „Emlékül Er­dőhegy közönségétől Hofics­ Kál- I­mánnak.“ ’ Az ünnepelt keresetlen és ős­zím­te szavakkal köszönte­ meg a köz­ség lakosainak jóakaratát, amely ivei huszonhat esztendős működé­sében­ olyan kitartóan támogatták. (Ezután* * 1 még többen mondottak fel­i-köszöntőt Buba, volt kisjénői szol­gabiró román nyelven üdvözölte a távozót, majd dr. Bustea Kornél magyar nyelvű köszöntőt mondott. A vacsora után tánc következett, amely a reggeli órákban ért vé-1 i 1 »■•*%... V*4«.' I get. i Cn-1CDaCDlCOBCDBCDHCDaCDlCr vasolta, hogy a tagdijakat csak 240 lejre emeljék. Ráskai Miksa azt indítványo­zta, hogy 300 lejre­­emeljék a tagdijakat, a tagfelvétel­­dija pedig maradjon a régi. Ezután Goldzn­eher titkár szó­lalt fel ismét, aki azt bizonyította, hogy alapszabályszerűen jártak el amikor a választmány a javaslatot tette. Az emelésre szükség van, mert a klubéletet ki­ akarják épí­teni. Ehh­ez pedig tőke szükséges. Zima Tibor országgyűlési képvi­selő felszólalásában azt mutatta id, hogy Bucurestiben 2400 lej a klubok tagdíja és Temesváron is ■jóval magasabb, mint Aradon. Bé­kében 54 korona volt, aminek a mai viszonyok között 600 lejnél jóval több felelne meg. Rosenberg­­Arthur, a választmány egyik tag­ja, azt a közvetítő indítványt tette hogy a tagdíj 360 lej legyen, a fel­vételi díj­a pedig 1000 lej. Czuíkor László felszólalása után kézfe­­nyújtásos szavazást próbáltak meg, de mert ez nem felelt meg Céljának, azért a név szerinti sza­vazást­­ rendelték el. A választ­mány javaslata mellett végered­ményben negyvenhéten ellene pe­dig nyolcvanegyen szavaztak. Ro­senberg Arthur indítványát pedig egyhangúlag elfogadták és így a tagdíj­­360 lej, a felvételi díj 1000 lej lesz. ■ Izgalmas köígyiség. (Vihar az arad! Lloyd Klub tagdíj * felemelése körül.) (Saját tudósítónktól.) Az aradi­ Lloy­d Társulat tegnap délelőtt tíz órakor tartotta rendkívüli köz­gyűlését, amely izgalmas lefolyá­sú volt. Olyan zajos jelenetek játszódtak le a k­özgyűlés során, a­milyenekre az egyesület több év­tizedes fennállása óta nem volt pél­da.­­Az izgalmakat a választmány­­nak a tagdíjak és a felvételi díjak emelésére vonatkozó indítványa váltotta ki. Goldschmidt Sándor­­alelnök nyitotta meg az ülést, aki dr. Goldzieher Albert titkárt kér­te fel a választmány javaslatának­­ismertetésére. A választmány azt javasolta, hogy az eddigi 120 lej évi tagsági díjat 600 lejre az ed­digi 400 lej felvételi díjat pedig­­1000 lejre emelje fel a közgyűlés. Az elnök és a titkár részletesen megindokolták a tagdíjemelés­­szükségességét, amelynek hatal­mas ellenzéke támadt. Az ellenzék első szónoka dr. Fuchs Albert ügy­véd volt, aki kijelentette, hogy sze­rinte indokolatlan a tagdíjak­ eme­lése. Hangsúlyozta, hogy tőke­gyűjtésre a mai gazdasági viszo­nyok nem alkalmasak és aztó­ja.­ Diaradon tömegsírba temetik a halottakat. (Izgalomban az egész község. — Mit mondanak a ha­tóságok ? — Nyilatkozik a plébános, az orvos, az elöl­járóság. — Ki adta ki a különös rendelkezést?­ ­(Saját tudósítónktól.) Diarad ünnepi csöndjébe valami furcsa iz­galom vegyül, a vallásos emberek titokban rémült imákat mormol­­na­k, mindenki arról beszél a köz­ségben­, hogy istereltelen­ség tör­tént, • helyrehozhatatlan bűn és dög­vésztől, átoktól remegnek, amely az egész lakosságot sújtani fogja. A babonás izgalom oka az, hogy'' karácsony éjszakáján az egyik korcsma udvarán, megfagyott egy öreg koldusember, Szöllősi Alberti, akiről a Közlöny külön is megem­lékezett­ és karácsony első napjait ugyancsak valami hirtelen halállal a község Öreg­­templomi koldusasz­szonya. "A két halott utolsó útjáról a községnek kellett­ gondoskodni, ahol igen könnyű félismerettel egyszerűen ú­gy intézték el a dol­got, hogy az öreg koldust és a koldus asszonyt egymás tetejére, egy sírba temették. Háborús idők­ben megszokta­ az ember a tömeg­sír gondolatát és elfogadta mint minden háborús kényszer szokást, de ma amikor­­rengeteg békés föld áll rendelkezésére a halottaknak, és Ujaradnafi is fődarab üres re­­meterésze van, sehogy sem megy a fejébe, különösen a falusi né­p­­nele. Hogy miért­ volt szükség erre a halott-zsúfolásra, amelyben Is­­terkisértést és kegyeletsértést lát. Pedig a magyarázat nagyon egy­­szerű:­ szegény emberekről volt szó, azok egy sírban is békésen megférnek és miután ilyenkor Uy­­aradott is nagyon fagyos a föld, a temetőőrnek is könnyebb megásni egy sírt, mint kettőt. Minket azon­ban nem ez a része érdekel a do­lognak, hanem az, miképpen lehet­séges egyszerre eltemetni két em­bert, akiknek az elh­alálozási ideje közt több mint huszonnégy óra van? Törvény szerint legalább '48 óráig nem szabad eltemet­ni a halottat, hogy­­történt tehát ez a temetés? Nem akarjuk az uj­­aradiak fantáziáját izgatni, külön­­ben annak a lehetőségére is ráírni táblánk, hogy :a sfmét halott valame­lyike fel is­ ébredhetett a Sírban, különösen a tetszhalál esetén, in­, ’• , — Mi nem avatkozunk a halat­tak­ ügyébe, mi örülünk, hogy élünk és ebben az egész.Halotti his­­tóriában az elöljáróságnak mind­össze annyi szerepe volt, hogy be­jelentettek két halottat, mi beve­zettük az anyakönyvbe, hogy meg­haltak és tovább semmi közünk hozzájuk. Így fest az ujaradi titokzatos­ság, az élők izgalma a halottak miatt, akik pedig már semmivel és senkivel sem törődnek szegények. Nekik minden mindegy,­­ebben iga­za van a lelkésznek. M­­irosi­ta­­átult, i­n­kább magára ism­ert tényre vo­­natkozólag intéztünk kérdést a köz­ség néhány olyan vezető egyé­niségéhez, akiknek funciói vannak a h­all­ál­ese­t­eknél Dr. Birkenhauer Mihály községi orvos: Az, hogy egy halottat mennyi ideig hagyunk eltemetetlenül, ki­zárólag az orvos dolga, mert az orvos az, aki kétséget kizárva meg tudja állapítani a Halál beálltát. Igaz, hogy a törvény bizonyos ha­táridőt ír elő, de gondolják csak meg, milyen következményekkel járna, ha valamely nagy család 'egyetlen 'szófiájában '48 órán ke­resztül hagynánk eltemetetlenül a halottat. Különben is a szóban for­gó­ két halott egyike hetvenkét órán, a másik harminchat órán ke­resztül állt eltemetetlenü­l. Ez a nyilatkozat abból a­ szem­pontból érdekes, hogy az egyik halott hetvenkét óráig várt a má­sik halálára, ami az ujaradiak iz­galmát is indokolttá teszi, mert a nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy a Halottak összeköttetésben állottak egymással. Pintér András segédlelkész: — Először is meg kell állapíta­­nom, hogy a halottak nem egymás tetejére lettek téve, hanem egy­más mellé. A közös sír kiutalását mi intéztük, azonban ott semmifé­le kegyeletsértés, sem történt. Mindössze arról van szó, hogy a községben olyan két egyén halt el akiknek hozzátartozóik nem volt és tessék elhinni, hogy lényegé­ben egészen mindegy, hogy a ha­lottak egymás mellett­ fekszenek-e sír­álén vagy távolabb­­egymástól. A temetést szokásos egyházi szer­tartás szerint végeztük és a halot­tak külön-külön keresztet is kap­tak. A bíró: Szilveszter. Szegények vagyunk,­­de jól élünk! írta T­alaszli ■Jánosné Baross Kat­inka, Berlinben voltam egyszer Syl­vester éjfélén. Fényárban úszott a Kaiserhof szálló pompás étterme deCollerageok, brilliánsok, rendse­­ges frakkok és egyenruhák pezsgő és v­ették a németek a Halványí­tott nyers zellert. Édes Istenem. Ha itt ez a szokás, lássunk hozzá Nyers zeller nem, a magyar étele, dehát mit meg nem próbál az em­ber életében, nekiláttam én is. Aztán a Friedrich-Strasse fölött megjelent egy illuminált léghajó és millió meg millió színes­ papír­­szeletet szórt az uccára: „Fröh­liches neues Jahr!“ És lent az uc­­nákon ezernyi és ezernyi illumi­nált ember kiáltotta ugyanezt. Vadidegen ismeretlen emberek gratuláltak egymásnak. — óh na­gyon kedélyes nép volt a német — pont­háború előtt. Most Aradon ért a Szilveszter — halványított zeller helyett elin­dultak a városba a Maczky, Mihá­lyi,­­Wild grillage malacai az obui­gát Három rózsával fehér tortapa­­piron a fogak­ veszedelmére. El­indultak az eleven malacok is a vendéglőkben — mindenki ipar­kodik, hogy m­egsimogathassa, megérinthesse a sivalkodó szeren­csehozókat —, malacfülbu­zás biz­tos egymillió­ lej nyereséget jelent a valutázóknak, férjet a lányoknak ■— az asszonyoknak? — ad mond­juk egy új ruhát és egy „mese“ kalapot. A színházban ma úgy adják a Mágnás Miskát, hogy a nők ját­­szák a férfiak szerepét és vica versa. A Központi bárjában csak miniszteri protekcióval lehet asz­­­talt kapni, amilőket ültetnek az asztalhoz. Már nyolc órakor. A Fehér Keresztben zsúfoltság min­den. A Vadászkürt és a kedves Vadászkürt malaca is nagyszerű lesz (nota bene tőlünk vásárolja, hogy ne lenne nagyszerű). A Pan­nónia törzsvendégeit iS igyekez­nek kiszorítani a Szilveszterezők,­ a Városi kávéházban meg a pla­­fondon is fognak ülni emberek, mert a Csillár már a múlt héten le volt foglalva. A Dadában több pezsgő fog folyni, mint egész esz­tendőben. Iis last not feast“ a Cowd estélye Összegyűjti a Lloyd tagokat, mint mindenkor Szilvesz­ter éjjelére. Zúgó Harangszó hívja a tem­plomba azokat, akik imával és el­mélkedéssel töltik 1923 utolsó óráit, falusi harangok szava elin­dítja a tanyák népét kopognak a csizmák, ropog a Hó­, a nagyken­dők, subák indultak Isten házába, a városi emberek halkan, a Havas utakon az oszlopos, fem­­enes temp­lom felé. * 'f tWimM'.*, Hanem azért nft­8j?eT Csak több lesz a ’mataló , QyAtjWitKadJcozö«:

Next