Aradi Közlöny, 1924. október (39. évfolyam, 210-236. szám)

1924-10-01 / 210. szám

19 St ííSiNRt­T. A munka ünnepe. Gábriel József volt temesvári szená­­tor ötvenéves nyomdász jubileuma. (Saját tudósítónktól.) Temes­­vár sajtója, a temesvári nyomda*­szék és a szocialista párt őszinte, meleg ünneplésben részesítették Gábriel József nyomdászt, az „Ar­beiter Zeitung“ volt szerkesztőjét, akit 1920-ban Temesvár polgár­sága szenátornak is választott. . ötvenéves nyomdász jubileu­ma alkalmat adott, hogy ünnepi keretben kifejezésre jusson az az igazi szeretet és közbecsülés, mely­lyel nemcsak szűkebb kartársai övezik ezt a munkás életű, becsü­letben megőszült férfiut. Az ünnepségen a­z­­országos gr­a­fikai szövetség nevében Váczi Fer­dinánd üdvözölte, majd Magyary Lajos mondott üdvözlő beszédet a nyomdászszervezet részéről. Geist Unger Ferenc az országos köz­pont, Kabos­­Ármin a temesvári nyomdatulajdonosok, Vladescu Aurél a „Nadejdea“ főszerkesztő­je, a sajtó nevében üdvözölték a jubilánst. Számtalan egyesület, a szocia­lista párt és jóbarát üdvözlete után az ünnepelt meghatottan mondott köszönetet a szívhezszóló ünnep­­lésért. Eltemették Kövesst. Az elhunyt tábornagy impozáns te­metése. (Budapest, szeptember 30.) Im­pozáns keretek között temették el Budapesten kövesházi Kövess Her­mannt, a világháború nagy hadve­zérét. Rég látott Budapest ilyen nagyarányú temetést, ami való­sággal látványosságszámba ment. Szombaton délután kötött ki a MFTR. Tahi nevű gőzöse Buda­pesten és a hajóállomáson Perczel Armand ezredes-városparancsnok díszruhás rendőrök, folyamőrök és katonatisztek jelenlétében vár­ta a koporsót. Huszonkét bécsi ko­szorú borította a tábornagy kopor­sóját, amiket szintén kiemeltek a hajóból. A halottaskocsi a holttes­tet a honvéd helyőrségi kórházba vitte, másnap pedig átvitték a tiszti kaszinó épületébe. A temetés Hétfőn délután négy órakor folyt le. Hatalmas polgári és katonai közönség gyűlt egybe a tiszti ka­szinó előtt és a temetési szertar­táson megjelent Horthy Miklós kormányzó, a kormány és a parlament Budapesten időző tag­jai, azonkívül a polgári és katonai előkelőségek.­­Az operaház tagjai gyönyörű búcsudalt énekeltek a hős koporsója előtt, majd Raffay Sándor református püspök megin­dító gyászbeszédet mondott. • Ezután megindult a hosszú te­metési menet a Kerepesi­ úti te­mető felé. A­ gyászkocsi előtt bí­­borpárnán egy tiszt vitte a tábor­nagy érdemjeleit, a koporsót vivő kocsit két oldalt tisztek vették kö­rül. A koporsó: díszes érckoporsó­, rajta a tábornagyi jelvények. A gyászkíséretet Nagy Pál tábornok vezette, utána nagyszámú magas­­rangú tiszt. Igen sokan jöttek le Bécsből is a temetésre és több ezerre rúgott azoknak a száma, a­kik a világháborúban Kövess tá­bornagy alatt szolgáltak. Külön hivatalos osztrák tiszti küldöttség is vett részt a temetésen. Amerre a temetési menet elhaladt, min­denütt megálltak az emberek és mmrWix iSitw* BMa—LVgl W!WMNKS mélyen megillető­dve néztek utá­na. A temetőben is rengeteg em­ber jelent meg. Itt már rövid, egy­szerű, katonás búcsúztatás volt, a­mi után a tisztek kiemelték a kocsi­ból a nehéz koporsót és elhelyez­ték azt örök nyugvóhelyén. Bu­dapest városa díszsírhelyet adott Kövess tábornagynak és földi ma­radványai ott nyugosznak Simo­nyi óbester és Görgey tábornok sirhalmai között. A hétfőn örök nygalomra helye­zett Kövess tábornagy temesvári születésű volt és Temesvár díszpolg­gárának is választotta. A temeté­sen Temesvár polgársága nevében dr. Steiner Ferenc volt országgyű­lési képviselő dobta az első rögöt Kövess tábornagy koporsójára. Aradi nagykereskedőből budapesti bányatulajdonos. Egy ismert aradi cég társtulajdonosa kiválik a cégből és véglegesen Budapestre költözik. (Saját tudósítónktól.) Aradi vá­ros közgazdasági és kereskedelmi életét súlyos veszteség éri a közeli időkben. A kereskedőviilág egyik tekintélyes tagja, az egyik aradi legnagyobb cég társtulajdonosa megválik a cég kötelékéből és Bu­dapestre költözik. A fiatal kora dacára is nagy tiszteletnek örven­dő kereskedő élénk részt vett Arad város társadalmi és főleg gazdasági életében. Mindenütt ott volt, ahol a kereskedők érdekeiről volt szó, minden kereskedői tömö­rülésben találkozni lehetett vele és az európai hírű hatalmas vállalat óriási gépezetének irányítása mel­­lett időt tudott szakítani arra is, hogy megvédje a kereskedők ér­dekeit is. A kereskedő évekkel ez­előtt került Aradra, körülbelül az időben amikor a cég nagyhírű fő­­nöke hirtelen meghalt. Akkoriban társként érpett be az üzlethez és feleségül vette az özvegy leányát. Amint látszik, a vidéki­­városi ke­retek nem elégítették ki ambícióit, szélesebb körű munkásságra vá­gyott: a fiatal kereskedő nemrégi­ben , csendben és barátságosan megegyezett társával és az özvegy­gyel és megvált a cég köteléké­ből. Budapesten egy nagy már­ványbánya vállalatba lépett be ha­talmas tőkével társnak és mivel minden tevékenységét a.i vállalko­zásának akarja szentelni, család­jával együtt rövidesen felköltözik Budapestre. Az elköltözésre már minden előkészület megtörtént és már csak igen rövid idő kérdése, hogy végleg búcsút mondjon Arad­nak. Az aradi kereskedővilág bi­­zonnyal nagy fájdalommal veszi tudomásul, hogy egyik igen agilis ^agi^végké^^ Mihály nagyherceg — az orosz Orih János. Cyrill cári trónja és a legitimisták. — Mi történt Perui­ban egy riadt februári éjszakán? (Páris, szeptember 30.) Cyrill nagyhercegnek saját maga által Oroszország cárjává történt prok­lamálása kevés port vert fel itt, a lapok mint szürke napi hírt kö­­zölték az újkori „f­öld nélküli Já­nos''-rak, a birodalomnélküli cár tűik proklamációját. Annál na­gyobb kavarodást okozott azon­ban a „trónralépés“ az orosz emigránsok körében, akik szét­szórva élnek Európában, két tá­borra szakadva. Az egyik Cyrill „cár“ mellé szegődött, a másik tábor azonban, a nagyobbik, meg­maradt legitimistának és Mihály nagyherceg részére, mint a meg­­gyilkolt cár törvényes utóda ré­szére követeli a trónt. Argumen­­tációjuk a következő: Miklós cár 1917 március 15-én nemcsak a maga, hanem a fia ne­vében is lemondott a trónról, öcs­­cse, Mihály nagyherceg javára, a­ki azonban a rákövetkező napon­­Lvov herceg miniszterelnöknek és Rodziankónak, a duma elnökének presszi­ója következtében kijelen­tette, hogy mindaddig nem veszi át az uralkodást, amíg össze nem ül az alkotmányozó­­gyűlés. Össze is ült a gyűlés­, de a bolsevikiek szétkergették, mielőtt még a kor­mányforma ügyében határozott volna. Így tehát Mihály nagyher­cegnek a trónra való joga még mindig fennáll, amit a monarchis­­ták mind elismernek, sőt maga Cyrill nagyherceg is. Azonban­ Mihály nagyherceg sorsa teljesen ismeretlen. Mihály nagyherceget a bolsievikiek 1918. február havában Perm városába deportálták, ahol titkárjával, sofőr­jéve és szolgájával egy szállodá­ban lakott. Június 4 én éjjel azon­ban a nagyherceg titkárjával együtt eltűnt és a szovjet kormány kommünikében azt hirdette, hogy ellenforradalmárok szöktették meg, akik puccsot terveztek. Az bizonyos, hogy­ a permi lakosok aznap éjjel puskaropogást hallot­tak és reggelre a szálloda előtt holtan találták a vöröskatona őr­szemét. Szemtanúja azonban nem volt az éjjeli intermisszzónak és ké­sőbb, amikor Kölesük ten­gernagy csapatai elfoglalták Szibériát, a legszigorúbb vizsgálat sem tudta ki­deríteni, hogy a nagyher­cegét meggyilkolták volna, pedig a cári családról és a többi egyherce­­gekről és nagyhercegnőkről, kí­séretükről feltétlenül bebizonyult, hogy meggyilkolták őket, így te­­hát igen sok orosz ember szentül hiszi, hogy Mihály egyherceg él, csak álnév alá rejtette igazi kilé­tét, úgy, mint annak idején Orth János és csak azt várja, hogy Oroszország elég erős legyen a bolseviki járom lerázására. Ak­­kor azután megjelenik és átveszi az uralkodást. Az orosz közjogii szakférfiak véleménye szerint Cyrill nagy­her­cegét még ak­kor sem illeti meg a cári korona, ha bebizonyosodnék is, hogy Mihály nagyherceg már nincs az élők sorában. Az orosz birodalom alaptörvényei ugyanis, amelyek többek közt a trónutód­­lási jogot is szabályozzák, csupán az egyenes leszármazottról intéz­kednek, míg az oldalági utódlás kérdését a különböző rendeletek annyira összezavarják, hogy ma­guk az orosz közjogá­szok sem tudnak eligazodni rajtuk. Cyrill nagyherceg így az oroszok nagy tenyexének szemében — trónbitorló. 3 Az irgalmas rend római gene­rálisa és közpesti főnöke Timisoarán. A romániai rendházak átadása. (Saját, tudósítónktól.) A timis­soarai irgalmas rendháznak ma­gas vendégei voltak: P. Mayer Rafael, a rend római főnöke titká­rával és a rend magyarországi provinciálisával P. Thuróczy Kor­néllal Temesvárra érkeztek. A­ ma­gas vendégeket Klinovszky prior fogadta az állomáson. Munkatársunk beszélgetést foly­tatott Mayer rendfőnökkel, aki igen barátságosan fogadta. Kije­lentései szerint a megváltozott politikai viszonyok következtében az irgalmas rend Romániában már mint külön tartomány szerepel, melynek főnöke Sil­ányi János, a szatmári rendház priora. A rend­nek Romániában három rendháza van: Szatmáron, Nagyváradon és Temesvárott. Ezek annak idején a magyar rendfőnök hatásköre alá tartoztak s igy szükségessé vált, hogy ezeket formálisan is átadják a romániai rendfőnöknek. A római rendfőnök a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott a te­mesvári rendházról és arról az ál­dásos munkáról, melyet a rend tagjai Klinovszky prior vezetése mellett kifejtenek. A magas vendég az ingyenes orvosi rendelésen is résztvett és teljes megelégedését fejezte ki az irgalmasok kórházá­ban működő orvosoknak, dr. Kakuk Jánosnak és dr. Bauer Elemérnek. A vendégek ma elhagyták Te­mesvárt és Budapestre utaztak. Négy sebesültje van az aradi vitriolos tragédiának A halállal vívódó Richter Gizellát ártatlanul sújtotta a feleség bosz­­szúja. (Saját tudósítónktól.) A Közlöny mai számában foglalkozott azzal a megrendítő féltékenységi tragédiá­val, amelynek egyik áldozata Richter Gizella halálos sebekkel fekszik az aradi közkórházban. A­ másik áldozatot Botos Ödönt laká­sán ápolják, állapota nem súlyos, de a vitriol örök nyomokat hagy arcán és karján. Mint utólag kide­rült, a féltékeny asszonynak Hor­váth Józsefnének még két áldoza­ta van. Amikor a vitriolos csésze tartalmát Richter Gizellára öntöt­te, a szerencsétlen asszony köze­lében tartózkodott tizenhárom éves leánya Heinrich Kató, valamint­ Jakobovits Jenő aradi papírkeres­­kedősegéd, akinek karjait szintén összeégette a maró folyadék. Heinrich Katónak fájdalmai any­­nyira súlyosodtak, hogy ma dél­előtt be kellett szállítani az aradi gyermekkórházba. Richternek állan­dóan 39—40 fok láza van és az or­vosok alig-alig bíznak életbenma­­radásában. Ma délelőtt különben kihallgatták a súlyos beteg asz­­szonyt, aki elmondotta, Hogy ő ret­tenetes tévedésnek az áldozata, mert sohasem­­volt viszonya Hor­váth Józseffel, aki nem is lakott nála, hanem csak étkezni járt hoz­zá. Horváth Józsefnét valószínű­leg lelketlen pletykálkodók tévesz­tették meg ,s ez okozta az ö traj­gédiáját .

Next