Aradi Közlöny, 1925. április (40. évfolyam, 73-94. szám)
1925-04-01 / 73. szám
. Öt szerző keres egy darabot. . Érdekes bonyodalom egy pesti operett előadása körül. (Budapest, március 31.) Pirandello ismert darabjának a „Hat szerző keres egy darabot“ című komédiának egy különös változatát játszók most — mint azt a Közlöny is megírta — Budapest „miai“ köreiben. A bonyodalmas história Buttykay Ákos uj épértője, ,,A c'ttszdrnő apróid"skörte keletkezett. A szöveget — mint azt a színlap is feltüntette— idegen eszme után írta: Faragó Jenő. Az „idegen eszme“ eredetét kezdettől mély homály fedte, de már világosan feltételezte hét szerző létezését. Egyik Faragó Jenő, másik az idegen eszme ötletes alkotója. S ezt az utóbbit nem sejtették másban a beavatottak, mint Király Ernő személyében. Ezt azonban csak titokban találgatták. Egy szép napon azonban a hírlapokban jelentkezett Kardos Andor színész, több nagysikerű operett írója és bejelentette a darabra szerzői jogigényét. Ez eddig három. Faragó Jenő ekkor azzal védekezett, hogy a librettót egy Barker nevű, Amerikában élő magyar szövegkönyvéből dolgozta át. S így már négy lett a szerzők száma. Csakhamar megjött az ötödik is. Bus Fekete László felkereste a Királyi Színház igazgatóságát s kilátásba helyezte, hogy betiltatja a darab előadását, mert a szöveg az ő egyik operettjének* „sildny másolata.“ A darab címe: „A nóta véget" Buttykay számára és Király Ernő felszólítására írta. A kész librettó több hétig volt Buttykayék kezében. Azután visszakapta Bus Fekete anélkül,, hogy felhasználták volna. A „Csiátszáj”- t KÖZBEN millorimrirri-Til Mirr Trunnn Tillirim Timritt nő apródjá“-nak, amilyen szerencséje van, legközelebb még féltucat szerző jelentkezik a kétes drecnöségéért. „A nóta Vége“ Kokanis Bus Fekete színművéből, a „Búzavirág“író készült. Ezt a darabot a „Pacsirta" című Íjehár-pleferettből csinálták, amely a ,,Nemtudomke"dulni Fuszka-operetből gyártó dalt és valamennyi., nek a Sally az őse. De ha valalki jobban összeszedi az emlékezőtehetségét, könnyen megállapíthatja, hogy nem ez a nóta a vége.. 1975 április . Szenvedések poklán ál a boldogság révébe. Aradi borbélylegény mint moszkvai egyetemi hallgató. — Akit 1914-ben elvittek a háborúba s mint hadifogoly Szibériába került. — Szökés a fogolytáborból a moszkvai egyetemre. Alig ismert aradipárosról szól a történet. Egy emberről, aki elindult a nagy világégés közepette a bizonytalanságba, nem is sejtve merre sodorja a Végzet, amely labdaként dobálja azokat a vakmerő lényeket, akik magukat a Teremtés koronájának merik nevezni. Sok évvel ezelőtt elindult Aradtól, hogy évek múltán ismét visszakerüljön felejthetetlen élmények emlékeivel szívében. 1914. Még nem rázta meg a világot a rettenetes vihar, amely embereket, trónokat, országokat szaggatott széjjel, még csendes megelégedettség uralkodott a földön. De valahol messze már kinyújtotta karjait a rémületes Moloch, hogy sírásba, jajgatásba fojtsa a vidám kacagást . . . Arad egyik csendes mellékuccájában egy halavány, beteges fiatalember — Sz. József — dolgozgatott csendesen, talán álmában sem gondolva arra, hogy milyen különös kalandokat tartogat számára a szeszélyes sors. Szegény szülők gyermeke volt és négy polgári elvégzése után ipari pályára ment: borbély lett. A kálvária kezdetén . . . A forró júliusi nap tüzes sugaraival árasztottam el a lázban úszó földet. Az emberek vére forrt, tombolt, a láz és a Végzet kacagva űzte az embereiket, a sötét sír felé . . . Kitört a háború, megjött a parancs és katonák meneteltek messze földre, idegeinivé, sokan a hazáikba . . . Sz. József is bevonult, Gyulára és az első csapatokkal vitte a száguldó acélparipa a Kárpátokon át. Agyuk bömibülése, pergő golyózápor és sebesültek nyögése vinte fel az erdők csendjét: civilhez vadászta az embert. Sz. Józsefnek eleinte nagyon borzalmas volt ez az öldöklés, de aztán meg- keményítette a szívét, s mint mondani szokás, bátor, Ihő® katona lett belőle. De egy napon őt is elérte egy kicsiny acélgolyó és a fiatalember csukott szemekkel,, ájultan maradt fekve a vértől ,ázott földön ! « « ■, Sodor a lavina . . . Szomorszemü emberek járták a csatateret, karjaikéin városikeresztes szalag. Az egyik hullahegy apói keserves jajgatással sírt fel a megsebesült Sz. József és kezeit kérőn nyújtja az Ember felé ... Itt nincsen ellenség, nincsen barát. . . a sebesült oltalmat, segítséget kér . . . Faszodiék, bekötözték és mikor gyűlt, egy nagyobb transporttal Kiewbe szállitatták. 1915-öt itták akkor és javában tombolt a vérzivatar. Kiewből Orenburg, majd Perm a legközelebbi állomás. Majd megint acélparipára kerülnek és végtelen, hófehér hómezőkért száguldanak Szibéria felé. Az Utazásnak nemi akar vége lenni... A Fehér-tenger mellé viszik, egy másik transporttal Muhman városába, majd innen Asztrahániba tekerül Sz. József.. . . Forradalom, szökés, 1917. A cári uralmat elsöpri a forrongó nép. Jelszavai dobnak a nép közé s az engedelmes, nyomon mit múzsák véres haláltáncot jár egykori uraittak hullája körül. A fegyelem meglazult, csak néhány kozák vigyáz az asztilacani fogolytáborban és az emberek egymásután szöknek el. Sz. József is elhatározza megát a szökésre és amikor meghallja, hogy Moszkvájában megnyílt a szverdilovi egyetem, valami nagy tudásvágy fogja el és kész a terv. Egy sötét éjszaka kiszökik és a vasúti sínek mentén halad. Az éjszakában vörös fény vetődik a tájra, mozdonyfütty hasítja a levegőt, a moszkvai gyors robog a város felé. Egy pillanat és egy sötét árny az egyik kocsi tetejére kuszák ... és a kis borbély legény robog Moszkva felé. Limcsarszky, a diktátor... Moszkváiban semmivel sem törődve, az egyetem felé rohan. A tudásvigy elvledteti a veszedelmekéit és a kupolás egyetem láttára eltűnik mamién szenvedés. Az egyetem diktátora szigorú, konornézésű , férfi , Luncsarszikty népbiztos. Gyanakvóan mereszt szemeit a toprongyos fiatalemberre, de azutáni ellágyul ennyi tudásivágy láttára és terjelenti, hogyha bizonyítani tudja a mér- középiskolát, felveszi az egyetemire. A fiatal iparos ijedten megáll az újabb akadály előtt . . .ikönnyek tódulnak a szemébe ... erről meg. CW/X§Rpf'y/\ Jean Sarment uj premierje, (Párisi levél.) Madelon a címe Jean Sarment négyfelvonásos darabjának, amelyet mostmutatott be a párisi Porte-Saint-Martin színház. Madelon volt a címe egy kis francia katonadalnak, amely a háború éveialatt rendkívül nép ■szerű lett. Egy front mögötti kantin szolgálóleányáról szólt, aki dalolt, csókolt, jó-Volt és szeretett és akit sohasem kellett kímélni vagy bármibe venni, mert ő sem gondolt önmagam soha. (Ennek a kantinos Madelonnak alakja és poézise ragadta meg Jean Sarment-t, a huszonhatéves költőszínészt, akinek a mai premier harmadik színműve és aki maga játssza ma is hőseit. Larment Madelonja elvált aszszony, akit kalandosélete kivetett New Yorkba, ahol divatlapok rajzolója lett, de emellett Szabadon él érzelmes kalandjainak. Adarab első felvonása egy rtewyorki bárban játszódik le, kis francia kolónia verődött össze, ..ott van Madelon mellett tenge-résztiszt szeretője, aki könnyed és kellemes szerelmi hetek után most fog minden komplikáció nélben a legbrutálisabb egoista. Min szinezüst kelmébe öltözik és ükar elhajózni, tett várt Robecton, Madelon platónikus szerelmese, akit azonban a vidám asszony most sem tüntet ki, ott van többek között egy újonnan érkezett párisi, Marc-Adolphe, a zeneszerző, aki sikertelensége miatt hagyta el hazáját. Marc-Adolphe, akit tehetséges művésznek kell hinnünk, nemcsak zenei téren nem tudott még érvényesülni, de ezenkívül szerelemben is nagy csalódás érte. A kis, finom, jócsaládbeli, párisileány, akit ma isszeret, nem akart feleségül menni hozzá, mert nem bízik jövőjében . . . Madelon tágra iűitt szemekkel hallgatja Marc-Adolphe-ot. Ez az érdekes, szép fiú, aki tehetséges és szomorú, egészen Madelon esete. Azt mondja a fiúnak, nem kell elcsüggedni, ő, Madelon, megmutatja, hogy kell dolgozni és küzdeni. És a csalódott szerelem miattnem kell bánkódni, ő, Madelon, megvigasztalja majd szerelmével. A második felvonás néhány hónappal később egy newyorki penzióba is történik. Madelon és Marc-Adolphe együtt élnek, az asszony egyengeti a fiatal művész útját, ő veszi rá és inspirálja a munkára, ő szerzi meg az előnyös szerződéseket, mindig jókedvű, mindig csupa szív és bölcs asszonyi bájjal viseli a fiú önző szeszélyeit. Mert ez a jószabású és tehetséges fiatalember lényegbenkit kihasznál, aki útjába akad, a melléje szegődött Mardont épúgy, mint otthonmaradt anyját és kisöccsét, akik valósággal nélkülöznek. Hogy Marc-Adolphe gondtalanul Ehessen. És nemcsak önző eza fiú Madelonnal szemben, hanem kegyetlen és gonosz is. Féltékeny jelenet ürügye alatt kényszeríti a szegény nőt, hogy bevallja egész múltját, összes volt barátjait . . . emellett nem is szerelem motiválja Marc- Audolphe féltékenységét, hiszen már folyton, azon töri a fejét, hogy mi lesz, ha majd már unni fogjál a hőt és hamajd szakítani akar vele. De egyelőre még szüksége van Madelonra,aki minden kényes helyzetet megold gráciájával és aki emellett rettenetesen szenved, mert megtalálta kedvese kottafüztében a régi párisi leányhoz írt epekedő levelet. A harmadik felvonás elvezet Párisba és közben eltelt három esztendő. Mardelon ez idő alatt írószelleme volt a művésznek, aki nagy, jelentős sikereket ért el és akinek jövője immár biztosítva van. Most tehát elhatározta Marc Adolphe, hogy szakít Madelonnal és elveszi régi szerelmét, az úrileányt, aki a beérkezett művészhez hajlandó hozzámenni. Marc- Adolphe egy párisi vendéglő különtermében búcsuvacsorát rendez Madelonnak. Madelon pedig legkápráztatóbb ruhával takarja rongyokra szakadt szívét ... Ez a harmadik felvonás nem ad többet, éppen csak a bucsuvacsorát És ez a virágos bankett, ahol egy férfi szörnyűségessé dagadt egoizmussal eldobja a nőt, aki tökéletes volt hozzá és akit kifacsartak ,ez a bankett, ez a félórás látomás, a legtökéletesebb, amit eddig Jean Lannent írt. Leírhatatlan nagy hatást tett a premier közönségére, amely lélekzetelfojtva leste a tragédiát. Marc-Adolphe cinizmusa, vivőremberi brutalitása, szavai, amelyek hajszálnyira súrolják a felháborítás és közantipátia határát, ideges nevetése, amely idegessé teszi magát a közönséget is — mindez veretet, művészetet és forró légkört kap Maddon nagyszerű asszonyiságától, amellyel előkelően és győztesen megfutja egy lerázott szerető kényes szerepét. Marc-Adolphe a kellemesebb megoldás kedvéért azt szeretné, hogy Madelon és az egykori platónikus szerelmes, Robochon itt, rögtön, a búcsúvacsora keretében összekerüljenek. Ez még hiányzik Marc- Adolphe jóérzéséhez, amellyel a házasság révébe nyugodtan elvonul. De ezt az utolsó szívességet nem teszi meg neki Madelon. Nem birja. Sem ő, sem Robochon. Mindkettőben fellázadt emberi jó érzésük.