Aradi Közlöny, 1925. április (40. évfolyam, 73-94. szám)

1925-04-01 / 73. szám

­.C aprins­­. feledkezett. Kétségbeeesve járja­ Moszkvát, éhesen, rongyosan és egyszerre egy ismerős arcot pil­lant meg. Egyik volt tanárja, ki szintén hadifogságba került és Moszkvában dolgozott. Örömmel szorítottak kezet az egykori ta­nár és tanítvány ... a szenvedő­társak. Néhány magyarázó szó és kettesben a szigorú diktátorhoz indulnak. Írásos bizonyítvány nem volt, de a szavak oly meggyő­zőek voltak, hogy a népbiztos meg­elégedett ezzel. Sz. Józsefnek tel­jesült az álma . . . felvették hat hónapra a gazdasági fakultásra és a felvételi vizsga letétele után az­zal biztatták, hogy, rendes egye­temi hallgatónak veszik fel. A diákmenzán ruhát, ennivalót és la­kást kapott és itt tanult tettek, finnek, talásitek és kirgizek kö­zött, könyveibe merülve, megfe­ledkezve vérről, csatákon, fegy­­verropogásról. Teltek a hónapok, a tanulás nagyszerűen ment, azon­ban felsírt a szívben valami vágy . . . Moszkva csillogott, ben­ne tombolt az öröm és mámor .. . a szverdlovi diákmenzán pedig egy sápadt diák álmodott a szép Marosmentéről... (m. r.) 1925 március 31-én 100 lejért adtak. Nálunk. . .. 2.38 svájci frankot.­­­8.72 francia frankot. 32500 magyar koronát * 30.80 shillinget. Zűriekben 2.42*50 frankot Parisban 8.80 frankot Newyorkban 48­0 centet Az utolsó felvonás mintha már,­­ nem tartoznék szervesen a da­rabhoz és fölöslegesen túléli a har­madik felvonás megrázó hangjait. További szát­­ esztendő telt el, Marc-A­dolph­enak most kell eldi­rigálnia legfontosabb, sorsdöntő hangversenyét. Feleségétől rég el­vált, édes­a­nyja ma­­halt meg és ő csüggedten, fáradt szívvel ül kon­certje előtt a művészszobában. • Úgy érzi, hogy nem tud vezényel­ni, kilépni ma este — és magához kérette ide Madelont. Az egyet­lent, aki fel tudja emelni. Aki min­dig meg tudta mutatni az utat. És Madelon eljön. Beszél hozzá, anyja helyett igazán anyja, meg­­­­nyugtatja és keresztülsegíti a krí­zisen. Marc-Adolphe önbizalom­mal lép ki közönsége elé, Made­lon pedig, aki végesvégig teljesí­tette hivatását, eltűnik. -­ Madelon szerepét Marin­e Rég­ner, a legjobb francia művésznők egyike adta. Szerepe igaz és egy­szerű hangjait saját igaziságával töltötte­ be. Hiánytalan jelentke­zése a darabban­ olyan volt, mint az asszonyi tökéletességről ka­pott vízió. Mar­c-Adolphe hálát­lan, bizarr és érdekes szerepét maga Jean Sarvient alakította ki­tűnő árnyalással és a szerző min­den intenciójának művészi kiját­szásával. A Madelon előrelátha­tóan hosszú életű lesz­­a Porte- Saint-Martin színház műsorán. » é fTV­­\ % . K­Ö­Z­E­O­N­YI Lengyelország erődöt épít Oroszország ellen- Varsóból táviratozzák . A lengyel hadügyminisztérium ma el­határozta, hogy­­Breszt-Otovszkot elsőrendű keleti határrőttn­ek építi ki. A lengyel kormánynak ez a terve az orosz szovjet ellen irányul. 3 Eltemették a meggyilkolt Molnár Károlyt. Templomból ment a szerencsétlen főtisztviselő a halálba. — Istenes búcsú a feleségtől. — Sirva hangoztatja ártatlanságát a megvádolt bádogos­mester. — A Közlöny munkatársa a gyilkosság színhelyén. (Saját­­tudósítónktól.) Zsigmond­­háza végén a tisztviselő-telepen egyszerű, fehérre meszelt kis ház áll most az érdeklődés központ­jában. A kapun­­ászdrapéria hir­deti, hogy Molnár Károly napigal­­mazott Acsev, főellenőr elköltö­zött hirtelen az élőik sorából. Az uccában lakók, asszonyok és fér­­­­fiak mutatnak a házra és suttogva­­ beszélnek arról a borzalmas tra­­­­gédiá­ról, amely szombat­on este­­ játszódott le a kicsiny házban, sjírol egy elvetemedett betörő­re­­, vodviereivel pontot 'tett a 'becsüle­tes, általános tiszteletnek, örven­dő, öreg hivatalnok-ember életének végére. A gyilkosság színhelyén. A kertes udvart már, elrendez­­t­­ék és csak a kapu mellett levő,­­ egyik kis cserje tövében felszíáradó 'vérfolt emlékeztet a véres drámá­ra. A lakásban­ hangos sirás és jaj­. i­­gatás . . . Az özvegy siratja meg­­­­gyilkolt férjét. Az egyik szobában négy, sárgán villogó gyrtya kö­zött áll az egyszerű ravatal ko­szorúkkal tiolitva ... a ravatalon pihen Molnár Károly békés arc­cal, amelyről a halál elsimította a végküzdelem borzalmas jeleit. A­­ ravatal körül síró rokonok vigasz­talják a s ké­tségbeesett özvegyet, aki hangos szóval hívja urát, aki­vel majd négy, évtizeden keresz­tül élt boldogan. A szoba még min­dig nincs rendben. Az elszánt be­törő felhányita az összes ruhákat és mindent felforgatva megemil­ ,véres kézzel a kis házból „Az Isten legyen velünk ”­ ­ ”— „Szombaton délután elütt voltunk az aradi minorita tem­plomban — kezdi panaszos szavát a meggyilkolt özvegye — és a missziós atyákat hallgattuk. Sze­gény uram nem érezte magát jól ! és azt mondta, maradjak csak a templomban, ő meg hazamegy,­­ úgysem ajánlatos vásár idején a­­ házat őrizetlenül hagyni. Ke-' i­zet nyújtott, igy búcsúzott: — Az Isten legyen velünk. — Ezzel el­­j ment. Mikor újra viszontláttam,­­ véresen feküdt az udvar közepén, halottan. Bár ne engedtem volna el magamtól — folytatja Molnár Károlyné és újra elkezdőik a szi­­getrázó zokogás. Mikor kissé le­­csillapul, folytatja: — A szobá­ban minden a földön feküdt. A padló közepéin három csomag, a­melyben a legértékesebb ruhák voltak, a betörőnek úgy látszik elég ideje volt, kiválogatni a ru­hákat. Hogy mi hiányzik még nem ,tudom pontosan. A kis asztalkáról két — egy rózsaalakú és egy női fejjel ellátott — arany brossza hiányzik, ezenkívül az uramnak egy kockás barna új nyári ruhája. Többet nem tudok. Nem tudom azt sem, hogy kire gyanakodhat, még, hiszen­ nem volt ellenségünk. I­­ legfeljebb azt a kis jelenetet mondhatom el, amely körülbelül két-három héttel ezelőtt történt. Egy középtermetű, gyanúsan vi­selkedő férfi bekopogott a kony­­haablakon és kérdezte, hogy nincs-e valami eladni való ruhám. Azt feleltem, hogy nincs és be­csuktam az ablakot. Az egyetlen tanú.­ ­A titokzatos bűnügyben na­gyon­ kevés szál van a hatóságok kezében. Mada János zsigmond­­házast csendőrőrmester lelkiisme­retes buzgalommal nyomoz az ügyben és minden lehető szálat megfog, hogy a nyomozás ered­ményre is vezessen. Az egyetlen tanúi ebben a titokzatos bűnügy­ben a szemben lakó Hedmann Mártonná, aki hátulról látta a gyil­kost, amint menekült. Pontosan emlékszem — mondotta — hét órát harangoztak és az udvaron voltam, amikor egy csattanást hallottam. Nem tudtam, hogy re­volver-lövés volt és azt hittem, hogy egy, tutaj a malomnak ment. Kiszaladtam az uccára és ab­ban a percben láttam, hogy egy közép­­termetű, fekete puhakalapos, fe­kete felöltés és sötét ruhás férfi ugrik le Molnárék kerítéséről. Az arcát nem láttam, mert háttal volt felém. A férfi leszaladt a dombon és a Maros mellett a­­ vár felé rohant. Nem gondoltam semmi rosszra , csak egész vé­letlenül benéztem a Molnárék ka­puján és egy embert láttam az udvaron, a kapu mellett feküdni. Közelebb mentem és láttam Mal­­niír Károlyt, amint vérben feküdt és jajgatott. Akkor mé­g élt. Azon­nal a csendőrségre szaladtam és jelentettem. Az ismereten férfi persze ezalatt eltűnt A gyanúsított Imre Jenő és felesége, Imre­ Jenő a gyilkossággal gyanúsított vingai bádogosmester és felesége külön-külön vannak elzárva a zsigmondházai község­háza két cellájában. Imre Jenő középkorú, pecsétes, foltozott ru­hájú, köpcös termetű iparos sírva hangoztatja ártatlanságát. A gya­nú úgy terelődött rá, hogy két év­vel ezelőtt gyakran járt abban a házban, ahol a gyilkosság tör­tént és a helyszíni viszonyokat tökéletesen ismerte. Hedmanné a szembesítéskor kijelentette, hogy nem biztos abban, hogy ezt a férfit látta leugrani a kerítésről.­­ Mintha kissé magasabb termen­­s lett volna a tettes, azonban az esti szürkületben lehet, hogy té­vedett. — Pénteken a vásáron voltam, vallja Imre és­­ruhát akar­tam venni a fiamnak, aki Aradon dolgozik. Nem volt elég pénz ná­lam és hazamentem. Szombaton otthon tartózkodtam, dolgoztam és délután aludtam. Isten a tanúm rá, hogy ilyet még gondolatban sem követtem el. ’Ártatlan va­­­­gyok, mint a napfény. Ugyanezt mondja a felesége is. Terhelő lábnyomok. A rejtélyes bűnügy meglehető­sen homályos. Imrét terhelően, egyelőre csak egy bizonyíték van. Ez azonban elég súlyos, de sem­­miesetre sem döntő. A gyilkos a Marosparton szaladt végig és lábnyomai ott maradtak a puha földiben. Imre Jenő lábnyomai tökéletesen egyeznek a gyilkosé­val. A zsigmondházai csendőrőr­­mester ma reggel egy­ csendőrt küldött Imre vingai lakására, hogy részletes házkutatást tart­son. Lehet, hogy a házkutatás al­kalmával tennek döntő bizonyíté­kot. Annyi bizonyos, hogy Imre Jenő nem tud teljes alibit igazolni arra nézve, hogy szombat este hét és nyolc óra között mit csi­nált, ezt csak a felesége bizo­nyítja. Mindketten egyelőre fogva maradnak, míg a nyomozás telje­sen befejeződik. Molnár Károlyt, a meggyilkolt tisztviselőt az egész falu részvéte mellett ma délután két órakor kí­sérték utolsó útjára. A mezítlábas professzor Egy aradi gyár zsákhordója Ameri­kában egyetemi tanár lett. György János dr. Budapesten telepedik le. (Budapest, március 31.) Dr. György János, a mezítlábas apos­tol, aki hosszú esztendőkkel ez­előtt az aradi­­Ne­um­an­­ g várban zsákhordómunkás volt és közben a Kultúrpalotában több előadást tartott világszemléletérőtt, most rövidebb amerik­ai "tartóz­kodás'' után visszaérkezett Budapestre. Dr. György János másfél esztend i­dővel ezelőtt járt Aradon utoljára és egy akkor tartott előadásában már bejelentette, hogy amerikai tanulmányútra megy s lehetséges, hogy az Egyesült Államokban te­lepszik meg. Amerikába a merni Comnaweatsh­ College hívta meg tanárnak. Ez az egyetem külön­leges amerikai intézmény : hatal­mas termelőszövetkezetbe illesz­kedik bele és hallgatóinak a napi négy órás szellemi munka mellett négy órán át a legkülönbözőbb testi munkát kell végezniük. Ott kapott György János katedrát és ott adta elő a társadalmi fejlődés tudományát — mezítláb. Buda­pesten tudósítónk beszélt a­­me­zítlábas professzorral. — Azzal a­ tervvel jöttem ha­­za, — mondotta a Közlöny­­tudó­sítójának György János, — hogy az itt elhelyezkedni nem tudó, munkanélküli emberekkel telepí­tési akciót szervezek és egy, a Conmoweatsh College-hez hason­ló önellátó szövetkezet keretekn belül falut alapítok kint Arcansas­ban. A terv azonban­ nem sikerült és most előadásokból s angol nyelvleckékből tartom fenn a csa­ládomat. •­ A hányatott életű és sok te­kintetben különc természetű me­zítlábas tudós így egyelőre kény­telen továbbra is Budapesten ma­radni. — Interpelláció az egyetemek helyzetéről. Bucurestiből jelentik: Matei Cantacuzino egyetemi tanár a szenátus szerdai ülésén hatalmas be­szédet készül mondani az egyetemek jelenlegi helyzetéről és az aktuális problémákról

Next