Aradi Közlöny, 1925. május (40. évfolyam, 95-118. szám)

1925-05-01 / 95. szám

KÖZBÖN I. nkm» - ~«^»iM«DnMwn Bisaw 1925. május 1 Akiből egy gyilkosság csinált „nagy fiú“­ A­ meggyilkolt Grosz özvegye átkozódva szidja­­Reinitzet Hétszeres halált kiált a gyilkosra. — Lebovics Károly öccse meggyilkolásával alapította meg szerencséjét.­ ­Az országos érdekességű nagy por, a Reinitz-főtár­­gyalás k& másik markáns alakjának portréját adjuk itt Szatmárra küldött munkatár­sunk ma az áldozat özve­gyével Orosz Hen­­rinéval beszélt, aki kérlelhetetlenül, vad bosszúvággyal vádolja férje meggyilkolásával Rei­­nitz Jakabot. A másik karak­terisztikus alak Lebovits Ká­roly, kit az tett „nagy fiu‘‘-vá, hogy öccsét titokzatos mó­don megölték. Állítólag Rei­­nitz a gyilkos. Az érdekes jellemrajzokat itt adjuk: Özv. Grosz Hermanné. Reinitz mellett a tárgyalás leg­érdekesebb alakja. Tele van gyű­lölettel és minduntalan bosszúért kiált. Képtelen uralkodni magán. Sir, zokog, hisztérikusan kacag, néha torkaszakadtából kiabál: „Gyilkos gazember! Add vissza az uramat! Többször Reinitz felé rohan — felemelt kezekkel, kar­­molásra görbített ujjakkal. Ilyen­kor rettenetes még ránézni is. Az őröknek nagy erejűikbe kerül, a­míg elhurcolják a kétségbeesett asszonyt Reinitz közeléből. Az az impresszióm, hogy ha nem akadá­lyoznák meg, ez a vézna asszony puszta kézzel megfojtaná Rei­nitzet. Egyszerű szürke ruha van raj­ta, fején kendő. Pedig gazdag asz­szony. Meggyilkolt urát mindig . Két kis árvám van. (A háta mögött ülő Reinitzre mutat, de nem néz rá). Ez a gyilkos tette őket árvákká. Nem kellene kihall­gatni senkit. Meg kéne gyilkolni hétszer, hogy hétszer szenved­jen mint hét áldozata. Tessék el­hinni, Szerkesztő úr, neki olyan üzlet volt a gyilkosság, mint ne­kem a vendéglő, vagy másnak a fűszer, vagy a rőfösáru. De gyil­kossággal jobban lehet­­keresni. Kevés a befektetés, nagy a ha­szon. Véletlenül hátranéz és meglát­ja Reinitzet, amint a nyitott ablak mellett áll két fogházőr között. — Vigyázzanak — kiálla éle­sen — kiugrik az ablakon. Lebovits Károly a szeren­cse fias­ kodott. Rendszerint így mutatko­zott be: — Lebovits Károly vagyok, bátyja a Salamonnak, akit Rei­­nitz meggyilkolt. A kopott ruha lekerült róla. Ma már elegáns felöltő, angol szö­veiből készült ruha van rajta. A­­nadrág „húgja“ beretvaéles és keztyű van a kezén. Amikor „di­vatba kezdett jönni“, sokat udva­rolt a hölgyeknek, úri allűröket vett fel és titokban monoklit is vi­selt. A lányok is sz­ivesen sétáltak a „híres emberrel“ a korzón. Is­tenem, nem minden nap lehet egy meggyilkolt ember bátyjával kor­zózni. Aztán jött a nagy szeren­cse: megismerkedett a gazdag, őz­veggyel és mentek az oltár elé. És Lebovits Károly mindezt meg­gyilkolt öccsének köszönheti.­­Ma befolyásos ember, a tárgyalásra is csak az ő protekciója révén le­hetett jegyet szerezni. Esténkint odajön a kávéházba az ujságíró­­asztalhoz. Betanult elegánsával mondja: — Jó estét urak, mi újság? Ha Reinitz nem gyilkolja meg az öccsét, örökre kis kopott nie­­mand marad— Pilisi Géza. elt társasági nyelvtan. Már nem a jasszinyelv a divatos. Zsur tájszólások és halandzsa-­­ nyelvjárás. •­Nem nagyon régi időre, mind­össze talán húszesztendős múltra tekinthet vissza a mai társasági úgynevezett zsur-nyelv. Annak­idején még csak egynéhány ut­azó kapott polgárjogot a társaság­ban, vége-hossza nem volt a konr­zervatív felindulásnak, de a nagy tiltakozás csak olaj volt a tűzre, mert a zsúrokon működő tudatos és tudatalatti nyelvújítóik még erő­sebben folytatták tevékenységü­ket. A tolvaj- és jassz-nyelv ren­geteg kifejezése került így bele a társaságba, s innen tovább az ál­talános, mindennapi beszélgetések­be is. Talán ez okozta, hogy a ré­giek megunták a hiábavaló tiltako­zást és megmaradt energiájukat már inkább csak anna­k szentel­ték, hogy önmagukat ellenőrizzék, mert a rassz-kifejezések úgy ter­jedtek, mint valami influenza-jár­vány s a leghevesebb orthodox társasági nyelvőr is rajta-rajta­­kapta magát, amint egy ilyen per korreszkált szólásmódot használt. A jassz- és tolvajnyelv divatja pe­dig virult egy jó darabig, de csak addig, mint minden divat. Amikor kezdett. Amikor már a nyelvtaná­rok is kezdték belátni hogy a pénz meg a dohány ugyanegy tő­ből erednek, meg mindkettő egy­szerre fogy diákkor a zsurokon iptár­­fii voltak ezek«* a közkererü­k így emlegeti: „Drága apukám!“ Úgy beszél a férjéről,­­mint a vi­lág legjobb emberéről, akit kimond­hatatlanul szeretett. de vallomá­sából kitűnik, hogy nem a legbé­­­késebben élt férjével. Amikor az elnök élete, folyása felől érdeklő­dött, igy foglalta össze dióhéjba életét: — Szegény közkatona volt, a amikor elvett, nekem pedig sok hozományom volt. Sokszor mon­dottam neki: Apukám, ne csinálj link üzleteket, mert te szegény koldus vagy, elvered a pénzemet. Sokat veszekedtem vele, különö­sen mióta a gyilkossal (mindig csak így beszél Reinitzről, soha ki nem ejtené a nevét) került üzleti összelköttetésbe.­­ Érdekes, hogy minden monda­tába beleszövi a „leider“ szót. Egy elnöki kérdésre adott válasz is ilyen „leideresen“ hangzik: — Amikor leider, elutazott fér­jem, leider, Nagykárolyba költöz­tünk. A gyilkos, leider azzal szé­dítette el drága apukáimat, hogy folyton imádkozott, ,szent ember­nek mutatta magát. Leider. Kihallgatása alatt állandóan étberrel teli üvegecskét szagolgat- Amikor férje vérfoltos ruháit meg­mutatják neki, rosszul lesz. Az el­nök kénytelen szünetet elrendelni hogy magához térítsék. A szünet alatt odamegyek hozzá. Megmon­dom, újságíró vagyok. Kezet nyújt, majd remegő hangon mondja: kifejezéseken s nem kértek többé kölcsön szóanyagot a tolvaj- és jassz-szövetkezetektől, hanem ön­állósították magukat és továbbfej­lesztették a már divatjamúlt szó­kincset. A legújabb nyelvjárás, a halandzsázás kifejezéseit még a jobb jassz-körükben is nehezen értenék meg. Egy filológus­ ezt úgy mondaná, hogy „a közös gyök felismerhető ugyan, de a szó­­­képzés és a mondatszerkezet el­térő elveken épül föl“. Ha például egy mai zsurra­ ter­­mett kisleány el akarja mesélni egy fiúnak a legújabb pletykát, hogy a barátnője férjhezm­egy s még hozzá a vőlegényt mástól hó­dította el, akkor a történet körül­belül igy hangzanék zsur-fogal­­mazásban:, „Képzelje csak Pityu, az az undor Hits összejegyesedett a La­cival, tudja, akit a Médy kezelt. Három hét alatt lecsapta, pedig azok úgy egymásba voltak bővül­ve, hogy rém. A Médy csudára pukkadt és most juszt is g. Bélát főzi. Nohát, mit szól ehhez a tésztához?" — Csuda grimbusz, képzelem milyen muri volt otthon — mond­ja válaszul a reményteljes ifjú Trójai. (Trója faló­­­-- aki sokat eszik a zsurokon.) Ha csak egy eljegyzés egy­szerű tényét akarják tud­ni adni egymásnak a zsúr-társalgók, ak­kor az így hangzik: — Hallotta, hogy a Pribi leje­­gyesedett? — Ki ellen? — Szigorú vidéki holdak van­nak jelen, szerelem simoti. Ugyanilyen modorban folyik a közönséges társalgás is. A hely­igen karakterisztikus alakja ennek a fantasztikus portrék. A meggyilkolt Lebovics Salamon bátyja. A Reinitz-ügy kipattaná­sakor került Szatmárra, mint szegény, kopott fiatalember. Neki igazán konjunktúra volt a Rei­­ni­tr-ügy, vagy jobban mondva — Öccse tragikus halála. És ezt a konjunktúrát ügyesen ki tudta használni. Ma gazdag ember, fe­leségül vett egy vagyonos szatmá­ri özvegy asszonyt. A karrierje ott kezdődött, az újságírók meg­tudták, hogy ez a mindig lótó-í­­ó kopott figura nagyszerű il­por­anyag, mert bátyja az egyik áldo­zatnak. Jöttek a cikkek, az inter­júk, a neve ismertté lett, szinte hí­res emberré vált. A szürke kis le­gényből „nagy fiú“ lett rövid idő alatt. Engedély és kérdezés nél­kül leült a kávéházba az újságírók közé. Minden társaságba betura­szín egy népes háziestély, leg­alább 70 vendéggel, nagy megra­kott büffé-asztalok, táncosok, leá­nyok. Az egyik asztal mellett az ifjú kötelességének tartja, hogy mulattassa a leányt. A leány: Legyen szíves, ha­nyagoljon el, házasodjon be abba a jó pofa tortába inkább, az sok­kal üdébb dolog, nálam már úgyis lecsúszott. Fiú: Maga csak hiszi, mert úgy gondolja. (Tovább eszik). Leány: Jobban tenné, ha itt lazsálna, ivein a dansznál Fiú: Az nekem is többe van, de azért leadok egy tangót. Leány: Szálljon le már arról a tortáról, gyerünk a placcra! (Men­nek táncolni). Száz és százféle változatban lehetne följegyezni a legkülönbö­­zőbb tárgykörű zsurpárbeszédeket s mindegyik hozna valami uj szót új kifejezést, vagy egész zsurhasz­nálatra szánt mondatokat. A flört szó maga is kevés már a zsur­­időtöltés fokozatának megjelölé­s­ére, hettyegés az, ha egyszerre több fiúval flörtöl őnagysága, az etye-petye pedig már egy sze­mélyre vonatkozik. Egyes zsúr­­vidékeken a hekizés a megfelelő kifejezés a meghitt sarokban való társalgásra. A jókedvű fiú fény pofa, amelyik jól táncol, azzal rém gazi, vagy szörnyű guszta táncolni, mert stramm pasas. Ha sok szép lány és asszony van együtt, akkor az jó felhajtás, de a jó nők mindig le vannak stoppol­va, mindig kézben vannak. Van olyan lány, aki bődületesen jól táncol, de különben rém alak. Ha egy fim állandóan egy leány körül O­UCASPLATE bajnoki football mérkőzés május 1-én délután fél 6 órakor Aradon­ a Gloria óvárion sporttelepén, előzőleg fél 4 órai kez­dettel ifjúsági csapatok mérkőzése. O­RAC old-boys vacsora és köz­­gyülés május 2.-án, szombaton este 14 órakor a marosparti kioszkban­ foglalatoskodik, akkor „az a pasi úgy ráül a nőjére, hogy nem lehet leszedni róla“. Ha egy fiú be akar vágódni egy olyan famíliához, a­hol mindig jó a zaba, akkor neki­kezd a halandzsázásnak, ámbár a mai lányok már nem igen dűlnek be a Vak tippeknél és nagyon sok­szor ügyesen kitolnak a pasival, aki ilyenkor bánatában saját du­gába dőlhet, de legalább is eszi a penész annak itallal ára, h­ogy mi­lyen órü­li szenzis muri lesz ott a jövő héten. Se szeri, se száma ezeknek a­­kifejezéstelenek, egyesek teljesen kimaradnak a használatból, má­sokat már csak a maradiak hasz­nálnak. A „hólyag“ jelző helyett már a ,,mókus“ járja az ügyetlen táncos számára, de a helyeslésre még társaságbeli a rendbicsek ki­fejezés. A rövidítések közül a leg­népszerűbb a kösz (köszönöm), viszlát, (viszontlátásra), becsszav, (becsületszavamra). A zongorista még mindig „Tapir“ (Taper), vagy ha ne akkor ,zongoráid­. Napról-napra támadnak az újabb szójárások némelyik csak egy-két szezonon keresztül él, azután ki­megy a divatból, akár a ruha, a másik pedig megmarad abban a zsur­körzetben, ahonnan kiindult. Ezekhez a zsurtájszól­ásokhoz az­után külön hozzá kell szoknia az új jövevénynek, ha együtt akar mulatni a többiekkel. Az öreg ga­vallérok, meg a papák-mamák pe­dig szintén nem tehetnek mást, mint hozzászoknak és megtanul­ják a zsur­ termel­­e szókincset és grampiatikát, mert még­is csak meg akarják ők is érteni, mit ha­landzsázik körülöttük az arany if­júság. (sz­­aj

Next