Aradi Közlöny, 1925. október (40. évfolyam, 209-234. szám)

1925-10-01 / 209. szám

Boon János hazaérkezett Arad város főpolgármestere átvette hivatala vezetését és nyilatkozott la­punknak a villamosról és a színház­­ról. (Saját tudósítónktól.) Négyhe­tes szabadságáról ma délelőtt ér­kezett vissza őt. Robu János, Arad főpolgármestere s azonnal átvette hivatalának vezetés­ét. A délelőtt nagy részét a prefektúrán töltötte, ahol megbeszéléseket folytatott Georgescu János prefektussal, ki­vel a közeljövőben tartandó köz­ségi választásokra vonatkozólag tanácskozott. A főpolgármester­t különben több nehéz feladat meg­oldása várja itthon. Elsősorban a színházügy végleges elintézése, a­mi annál lényegesebb, mert a szo­kásos színházi szezon kezdete kü­szöbön áll, másodsorban az aradi villamos probléma megoldása. Mindkét dolog fokozottan érdekli a város közönségét és mindkettő elintézése már meglehetősen sür­gőssé is vált. Robu főpolgármes­ter különben ma így nyilatkozott munkatársunknak: — A megoldásra váró ügyeket rövidesen elintézem. A város és Fekete Mihály között levő ellenté­tekről, amelyek szabadságom alatt merültek fel, csupán a lapok híradása nyomán értesültem. Ha­zaérkezésem után azonnal infor­málódtam is remélem, hogy a ma­­i gyár színház ügyét rövid idő alatt si­kerül elintéznem mindannyiunk teljes megelégedésére. A­­város nem akar akadályokat görd­ítem ,az­telév®tugy az aradi színház meg'' kezdhesse Szezonját, viszont szük­séges, hogy a színházzal kapcso­latos függőben levő kérdések fel­tétlenül elintéztessenek. Ami pe­dig a villamos ügyét illeti, arra is rövidesen rákerül a sor, hiszen az aradi villamost legelsősorban ma­ga a város vezetősége szeretné már megépíttetni. ■ ________ Soffőrvizsga ötvenszázalékos bukással Százkilenc jelölt közül még a fele sem kapott hajtási engedélyt. (Saját tudósítónktól.) Az aradi rendőrprefektúra és­ az iparfel­ügyelőség előtt folyt le a ma dél­utáni soffőrvizsga. A soffőrjelöltek az idén szokatlanul nagy szám­ban, 109-en jelentkeztek, közü­lük 46 aradi és 63 környékbeli je­lölt. A soffőrvizsgák elméleti ré­szét az aradi központi rendőrség a levélkiállító hivatalában Trim­­bitionil Traian ,iparfelügyelő és Rimbas Romulus főmérnök vezet­ték. A­ gyakorlati vizsga a Mara­­sesti (Kossuth)-u­ccától a város határáig terjedt, kirendelt mérnö­kök felügyelete alatt. Már az el­méleti vizsga is meglehetősen gyerga eredményt mutatott. A soffőr­jelöltek legnagyobb része teljesen készületlenül állott a vizsgabizottság elé é­s sokan már a legelemibb kérdésekre sem tud­tak megfelelni, a gyakorlati vizs­ga sem sikerült jobban. Egyik jelölt a Marasesti uteán autójával nekiment egy másik automobilnak és összetörte a hátsó sárhányó­­ját. A bizottság természetesen csak azoknak adta meg a soffőr­­képesítést, akik tökéletes biztos­sággal kezelik a járműveket, így történt azután, hogy a jelentke­zett 109 jelölt közül több mint fele elbukott a vizsgán. A soffőrvizsga délután 4 órakor kezdődött és késő est­­őrfikkal­ ért véget. KÖZBONS 722 t&e1 372 i*mt Az algyógyi dráma gyógyszerész-szereplője Aradon. Stanoiu tanár megdöbbentő szerelmi tragédiájának hiteles története. — Unger Jenő nyilatkozik munka­társunknak. v’Saját tudósítónktól.) Még egé­szen friss az emlékezete annak a megrendítő szerelmi drámának, a­mely az algyógyi szanatóriumban játszódott le, Stanoiu Marius ara­di tanár, a felesége és Unger Je­nő aradi származású gyógysze­rész között. Stanoiu tanár félté­kenységében revolverrel támadt a szanatóriumban gyógykezelés alatt álló beteg feleségére s a szanatóriumi gyógyszerészre, a­kiket egy névtelen levél alapján azzal vádolt meg, hogy szerelmi viszonyt folytatnak egymással. A­ férj a szerencsétlen fiatal asz­­szonyt halálra sebezte úgy, hogy a borzalmas éjszakát követő dél­után ki is szenvedett, a gyógysze­részen több,­­ szerencsére azon­ban könnyebb jelentőségű sebet ejtettek a féltékeny ember revol­verének golyói. A tragédia élet­ben marad­t szenvedőleges hőse ma Aradra érkezett, hogy sérülé­seit itt gyógykezeltesse. Unger Jenő, az algyógyi szanatórium gyógyszerésze, akit Stanciu Ma­rius a balkezén és az állán sebesí­­tett meg, ma beszélt munkatár­sunkkal s a borzalmas éjszaka történetét eképpen mondotta el: — Szeptember 21-ről 22-re vir­radó éjszaka, úgy fél három óra tájban a szobában alvó kutyám morogni, majd ugatni kezdett. Fel­riadtam álmomból, és ebben a pil­lanatban észrevettem, hogy a kül­ső szobában felgyűlt a villany, az ajtóban pedig megjelent egy úr, a­kit életemben csak egyszer láttam s akiről csal: néhány pillanat múl­va tudtam meg, hogy Stanoiu Marius aradi tanár, a karján pe­dig Stanoiunét tartotta, akivel, mint a szanatórium betegével mint­egy négy héttel előbb ismerked­tem össze, de akivel szemben s ezt határozottan hangsúlyozom, — mindenkor az ártatlan barátság illetve ismeretség határain belül maradtam. A tanár ágyam elé lé­pett és rámszólt: — Milyen viszonyban vagy a feleségemmel? Meglepett a kérdés, de azért nyugodtan válaszoltam: — Uram, nekem őnagyságával semmiféle viszonyom nem volt! ■ Stanoiu erre revolvert szeg­lett felém: Mondd meg az iga­zat, mert meghalsz. Mondd meg, volt-e viszonyod a feleségemmel? — Én még mindig az ágyban­­­fekve, pijamámat a mellemen szét­nyitottam és igy feleltem: — Idelőjj, ha mersz, én mást nem mondhatok, semmiféle vi­szonyom nem volt a feleségeddel! Az izgalmas vitába most bele­szólt a remegő fiatal asszonyka: . — Nagyon k­érem, mondja azt, hogy viszonyunk volt egymással, mert férjem, egy névtelen levelet kapott és azzal fenyeget, ha nem valljuk be viszonyunkat, mindket­tőnket agyonlő, míg ha töredelmes vallomást teszünk, elválik ugyan tőlem, de semmi bántódásunk nem lesz. Az asszonyka szavaira mély­ségesen megrendültem. Nem tud­tam mitevő legyek. Ha nem mon­dom, hogy viszonyunk volt, lelő bennünket, ha pedig azt mondom, hogy viszonyom volt, attól féltem, hogy e hamis vallomás miatt asszonykának mégis baja törté­nik. Percekig tusakodtam, végül nagy nehezen kimondtam: — Igen, volt viszonyunk! Erre Stanoiu visszatette a zsebébe re­volverét és odaszólt nekem: „Adjon erről deklarációt!“ — Papirost, ceruzát vett elő, én fölkeltem ágyamból s az ő diktandójára megírtam a nyilat­kozatot. Mikor aláirtam­, a tanár megveregette a vállamat: — »Te egy gavallér vagy!“ Visszafeküdtem az ágyba és izgalmamban rágyújtottam egy Cigarettára. Stanoiu most az asz­­szonyt kényszerítette arra, hogy ugyanannak a cédulának a másik oldalára ő is írjon hasonló nyilat­kozatot. Az asszonyka pillanato­kig tétovázott, Stanoiu dühében ráütött remegő feleségére, majd revolverét ráfogta: „Lesz-e vagy sem?“ Erre Stanoiuné megírta nyi­latkozatát, amelyben azt ismerte be, hogy viszonya lett volna ve­lem. Hozzám fordult ezután a férj: —• „Remélem, ezek után nőül veszed a feleségemet!“ „Igen“ — hangzott az én vá­laszom. Úgy látszik azonban ez mind nem volt rlég Stanoiunak, mert erős szavakkal azzal vádolt meg engem, hogy ajándékokat vet­tem a felségének, s mikor ezt tagad­óim, meg akart ütni. Az ütést elhárí­­tottam, s kiugrottam az ágyból. Sta­noiu revolvert rántott, én rárohan­­tam és birkózni, dulakodni kezd­tünk. A heves tusa közben Stanoiu kirántotta magát kezeim közül és revolverét rámsütötte. Az utolsó pillanatban félreugrottam, s így a go­lyó csak a balkezem fejét ütötte ke­­­­resztül. A már akkor teljesen dühön­gő tanár gyors egymásutánban még­­ kétszer lőtt rám, de egyik golyó sem talált. ^ Majd újból nekem rontott. HVÍ!rk^tUT1.L én Astern, s köz­bően od­aszóltam az asszonykának, gondolva, hogy most már valószínű­leg ő kerülne sorra, hogy próbál­jon kimenekülni lakásomból. Meg is m­eg­adta ezt a tanácsot, átfutott az első szobába, de kimenni nem tudott szegény, mert úgy látszik a férj­e bejövetelekor — bezárta az ajtót. A­ dühöngő ember utánarohantt. Egy lövést tett a menekülő asszony után, de nem talált. Minden bágyadtságom ellenére is kifutottam, hátulról átka­roltam Stanoiut, hogy véres tettében megakadályozzam, de ő kiszabadí­totta­ magát, megfordult és újból rámlőtt. A golyó állón talált. Meg­­fántorodtam, elestem. Ebben a pilla­natban újból egy lövést hallottam, ez azonban már az asszonykának­­szólt, aki borzalmas sikoltással a falnak dőlt. A gyilkos férj felnyitotta az ajtót, kirohant a folyosóra és ezt kiáltotta : — Megöltem mind a kettőt! Mikor valamennyire magamhoz tértem, ott láttam az asszonykát a falhoz dőlve, a­ poruhára merő vér volt. — Ugy­e meghalok? Én vigasztalni próbáltam, majd odavezettem az ágyamhoz, lefektet­­tem s_ a házi telefonon jelentettem a szantórium igazgatójának a borzal­mas tragédiát. Az igazgató meg a 12 orvosok bejöttek, s gyógykezelés alá vették a halálosan sérült, szerencsét­len fiatal asszonyt. Délelőtt 11 óráig állott kezelés alatt a szanatóriumban Stanciuné, ekkor őt is, engem is autón a szászsebesi kórházba vittek, ahova déli egy órakor érkeztünk. A szerencsétlen asszony azonban ment­hetetlen volt. Operálni sem lehetett és délután hat órakor kiszenvedett. Másnap felboncolták.­­A boncolás megállapította, hogy a tragikus ha­lált halt asszonykát egyetlen golyó érte. A golyó jobboldalról, a lég­csőnél, felülről lefelé haladó irány­ban hatolt a testbe, a b­eteg jobb tü­dőn át a balti időt is érte. Hétfőn dél­előtt helyezték örök nyugalomra Szászsebesen a tragikus végű Sta­nciu Mariusnét. Én a kórházból visszamentem a szanatóriumba. Másnap kijött az ügyészség, kihallgatott, én részlete­sen elmondtam a dráma lefolyását, még egyszer hangsúlyozottan kije­lentem, hogy a nyilatkozatot az asz­­szonyka egyenes kívánságára adtam, minthogy nekem vele semmiféle vi­szonyom nem volt. Még egyről adhatok felvilágosí­tást, arról, hogyan jött be a szanató­riumba és hogyan menekült el onnan Stanoiu tanár- Ezt természetesen csak későbben tudtam meg, így tör­tént : Éjjel fél kettőkor kopogott Sta­noiu felesége ablakán, s minthogy a szantórium ajtaja zárva volt, az ab­lakon keresztül beugrott a szobába. Az asszony lakótársának tiltakozása miatt Stanoiu felkötötte az ápoló­nőt, s tőle egy szobát kért. Kapott is, s átvitte oda feleségét, ahol, mint mondják, izgalmas lefolyású szóvál­tás volt közöttük. Fél három tájban­ történt aztán, hogy bejöttek hozzám. Az öldöklés után Stanoiu keresztül­futott a folyosón, bement felesége be­tegszobájába, annak ablakán kiug­rott és önként jelentkezett a dévai ügyészségen, ahol őrizetbe vették. Hamisítják RMS-cigar­ettát. (Bucureşti, szeptember 30.) Az utóbbi időben Szerfölött elszapo­rodtak a hamis R. M. S.-cigaret­­ták­, ezért a dohányjövedék igaz­ igatósága nyomozást indított a­ hamisítók felderítésére. Ma aztán el­­is fogták Bucureşti­ben az egész szervezetet, amely cigaretták­ ha­misításával foglalkozott. A stradai Dan Vodla 1. számú lakásban akadtak rá a titkos cigaretta­gyárra, amely egy Istrate nevű­ házaspár és Ana Grozea „tulaj­dona“ volt A dohányt a Belvede­re Mami dohánygyárból lopták. Lefoglalt a hatóság 7000 darab kész cigarettát, 4000 hüvelyt, két kiló dohányt és különböző szerszá­­mokat A zug­gyárosokat letartóz­tatták. Viszket a bőrük? csípéseket éreznek?! A Cadum-kenőcs megfizethetetlen jó­tétemény azon ezer meg ezer személy részére, akik évek óta herbaiban szen­vednek. Ezen c«odai»ios gyógyszer hasz­nálata visszaadja a asandea álmot azok­nak, akiket ily bajok gyötörnek. Rögt­­ön véget vet minden viszketegségnek, a bőr minden gyula ítását, daganatát rögtön gyógyítja. Sok szenvedőenk vesszük ele­jét, ha idejében használjuk a Cadum­­kenőcsöt egy ó­va, bőrkiütés, hemoroidek, dörzsölések, rüfe, sebek, kopaszság, ige­tések ellen. Kapható: gyógyszertárak­­b­an és evoszériákban. Nagyba«­­ Stan deed *»*•*», ában Bnour^sa. S&ZC.

Next