Aradi Közlöny, 1927. október (42. évfolyam, 217-242. szám)

1927-10-01 / 217. szám

\s O /. 4 Y, kott meg ez az ügy, mert mire a magyar kor­mány válaszolhatott volna, Paléologue már­ megbukott Ez azonban szint­én tévé­ses, mert Simonyi-Siemanam m­á­r megbukott 1920. jú­lius elején, Paléologue pedig, aki eddig csak külügyi főtitkár volt, azután lett külügyminisz­ter egészen szeptemberig. Egy harmadik miniszter szerint pedig az­ért hiúsult meg ez a terv, mert mire a Simo­­nyi-Semadam-kormány válaszolhatott volna, már megbukott Millerand, ami szintén tévedés, mert Simonyi megbukott 1920. július elején, Millerand pedig hivatalában maradt 1920. szeptember 23-áig, amikor úgy bukott meg, hogy­­ köztársasági elnök lett. Tetézi a zavart a gróf Apponyi Albert nyilatkozata is, aki kijelenti, hogy a magyar békedelegáció sem a francia kormánytól, sem Palédloguetól nem kapott iyen átiratot. Azt azonban­­senki sem­ állította, hogy ilyen átiratot a­ magyar kormány kapott és így inkább az derítene világosságot az ügyre, ha Apponyi arra nyilatkozna, hogy tudomása szerint ka­pott-e ilyent a magyar kormány? Nem érdektelen az sem, hogy akkor a kül­­ügyi bizottság elnöke gróf Andrássy Gyula volt, kormánypárti vezér is volt akkor és igy megbízhatóságát senki kétségbe nem vonhat­ta, külügyi ügyekhez való hozzáértését még kevésbé és gróf Andrássy Gyula erről az át­iratról nem birt tudomással. Volna még sok más érdekes kérdés is, amelyeket azonban csak akkor lehetne iga­zán tisztázni, ha előbb megállapítanák a valódi tényállást és azt, hogy a sok ellentmondás kö­zött mi az igazság? L A. A. A. A. A. A. A A A A a A aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ft>27 október4. kapnak-e államsegélyt a kisebbségi iskolák? A jövő héten dönt ez ügyben a költségvetési bizottság. — Külön bizottság vizsgálja meg az iskolák nyilvánossági jogának ügyeit. Január elsejéig minden iskola kérését elintézik. — A kultusz­­miniszteri államtitkár és Nae Dumitrescu utóda nyilatkoznak. (Az Aradi Kriszi-i tudósítójá­tól.) A kisebbségi iskolai kérdés két legége­tőbb problémájával kerestük ma fel a kultusz­minisztérium államtitkárát. Az államsegély és a nyilvánossági jogok ügyében. Ez a két prob­léma az, amin elvérezhet a kisebbségi magán­oktatás és­ a kisebbségek az Averescu-kor­­m­ány alatt számtalan ígéretet kaptak, e két kérdés elintézésére, azonban, ha időközben valami változás is történt ez ügyekben , az csak a kisebbségi iskolák rovására volt. Az államtitkár szobájának két ajtaja van, az egyik oldalon a kabinetfőnök vigyáz és a másik ajtónál a minisztérium egyik régi szol­gája áll. Az Utóbbi ajtón keresztül mennek be a protekciósok és amikor végre nekünk is sikerül a kiválasztottak ajtaján keresztül át­surranni, a következő tipikusan bucuresti-i kép tárul szemeink elé. Az államtitkár ott ül ..... .. , pA'v' -*J az asztal körül egy busz főnyi tömeg, mind­egyik egy-egy fel­bélyegzett kérvényt lobogtat az izzadó álamtitkár felé. Megálltunk az ajtó­ban és­­ nagyon sajnáltuk, hogy nincs ná­lunk egy fényképező­gép. A centralizáció... Ezt a tímet adtuk volna a képnek. És találób­ban nem is tudtuk volna megörökíteni azt a módszert, mely még a legkisebb ügyben is azt kívánja, hogy mindent a miniszter intézzen el-De végre mi is helyet kapunk az ostrom­lott várihoz hasonló asztal mellett és feltehet­jük Const. Chirilescu államtitkárnak kérdé­sünket .­­ Úgy tudjuk államtitkár úr, hogy a mi­nisztérium most dolgozik a költségvetésen, gon­dio­ltak-e arra, ho­gy a jövő évi költségve­tésben a kisebbségi iskolák államsegélyére is valami összeget beállítsanak, azon az öt­millió fejen­­kívül, amit a német, szász és sváb isko­lák részére minden évben biztosítottak? A kisebbségi iskolák sorsdöntő napjai­. Az állam­titkár leteszi a nagy csontketretes pápaszemét és a következőket mondja: — Hogy kapnak-e a kisebbségi iskolák államsegélyt, vagy sem, az nem tőlünk függ. Mi még nem vagyunk annyira a költségvetési munkálatainkkal, ho­gy nyilatkozni tudnék, mily tételek szerepelnek a jövő év költségve­tésben, a jövő héten ülünk össze a pénzügymi­. Hisztériámban és akkor kap majd a mi költ­ségvetésünk valami formát. Én szerintem azon­ban a kisebbségi iskolák államsegélyének kér­­dése a parlamenttől függ, a költségvetési tár­gyalások alkalmával kell eldönteni, hogy sze­repelhet-e ez a tétel, vagy sem? De kérem államtitkár úr, a pénzügymi­niszter egyik parlamenti beszédében arra való hivatkozással tagadta meg az államsegély ki­fizetését, mert az nem szerepelt a költségve­tésben.­­_ Amint mondtam... a jövő héten ülünk össze és akkor fektetjük le a költségvetésün­ket, azonban a nézetem szerint a parla­ment hivatott ezt a kérdést megoldani. Mi a magunk részéről e nyilatkozathoz azt jegyezzük meg, hogy az itteni parlamenti gyakorlat szerint egy törvényjavaslat, ha az a parlament elé kerül, azon már nem igen törté­nik változás, csak a kormány jóváhagyásával. És így kétségtelen tény, hogy a jövő heti pénzügyminiszteri konferencián fog eldőlni, hogy az iskoláink kapnak-e államsegélyt vagy sem. És most nem arról van szó, hogy egy évre adják ezt az államsegélyt. Hanem mivel a kormány kijelentése szerint tizenkét évig maradnak uralmon, tehát a jövő nepi konfe­rencia sorsa döntő lesz a kisebbségekre nézve. Most egy teendője lehet a kisebbségi vezérek­nek: minden módot meg kell ragadniuk, hogy megértessék a kormánnyal azt, hogy ezt a jogos kérésüket teljesítenie kell. A második kérdésünk az államtitkárhoz a következő volt: — Mi a kormány álláspontja a nyilvános­sági jogok ügyében? — A Consiliul Permanent, mely e kérdé­sekkel foglalkozik, túl volt idáig malmozva munkával, ez a testület dönt a nyilvánossági jogokról, a tankönyvekről, diplomákról, vizs­gákról, új osztályokról és igy érthető, ha a többezer nyilvánossági ügy kérdése — csak lassan haladhatott előre. (És ennek dacára­­ez a testület egész nyáron szabadságon véte... Szerk. Most azonban egy szakértő bizottsá­got kreáltunk, amely csak ezen ügyekkel fog­lalkozik és igy remélhető, hogy most már gyorsabb tempóban fog haladni a munka. — Egyes román lapok megint felemlítik, hogy a kormány tervezi az érettségi vizsgák megszüntetését, mi igaz ebből? Az államtitkár válasza a következő vest: " Az­ Averescu-kormány tényleg foglal­kozott azzal, hogy az érettségi vizsgákat meg­szünteti, azonban éppen mi vagyunk azok, akik az érettségi vizsgálatokról szóló tör­vényt szerkesztettük és­­nem elfogultság beszél belőlem, amikor kijelentem, hogy az eddigi eredményekkel nagyon meg vagyunk eléged­ve és semmi okot sem látunk fennforogni, hogy az érettségi vizsgák eddigi menetén vál­toztassunk. Az államtitkár nagyon szívesen fogadott bennünket és még bizonyára sok érdekes dol­got mondott volna, azonban az asztal körül álló, kérvényekkel hadonászó tömeg szinte­ el­söpört bennünket a miniszteri asztal mellől és így csak egy nagyon elfoglalt ember barálsá­­­gos kézlegyintése jutott még részünkre és az államtitkár — a szent centralizmus nevében — máris beletemetkezett egy kérvény tanulmá­nyozásába, melyben­­ egy máramaros­­falusi tanító a 45 lej kiszállási költségeinek megtérí­téséért esedezik az onoratus minisztériumhoz. Kik a tagjai a Referáló Bizottságnak? N. Russu, a most kinevezett új ve­zérigazgató, aki október elsején átveszi Nae Dumitrescu örökségét, bucovinai em­ber, a régi osztrák császári iskolák bucovi­­nai magas funkcionáriusa volt. Úgy átszik az új rezsim alatt iszaposan megállotta a h­e­lyzet, hiszen nagy kitüntetésben részesült, ami­kor a Nae Dumitrescu örökét megkapta. Az új vezérigazgató még a régi irodahe­lyiségében fogadta lapunk bucsi rés­z­­i munka­társát és a nyilvánossági ügyekről — erről a legégetőbb kisebbségi iskola-problémáról — a­ következőket mondta nekünk: — 1925. óta körülbelül háromezer ma­gániskola nyilvánossági jogának ügye halmo­zódott fel nálunk. Ez a nagy szám úgy ma-­­­agyarázható, hogy egy-egy iskola ügye most­ már harmadszor, vagy negyedszer kerül hoz­­­zát­k, mivel, ha egz iskola nem kapja meg a­ nyilvánossági jogát, akkor a határozatban rá-­ ■mutatunk a jog megfosztásának okára és­ majdnem minden esetben ezek az iskolák ki­javít­ják, illetve pótolják a hiányokat és újból felterjesztik hozzánk a kérésüket, így magya­rázható, hogy most újra a Consiliul Permanenti előtt fekszenek az összes iskolák kérvényei.­ Azonban a Consiliul Permanent annyira tuli van halmozva, munkával, hogy még hosszú idő­­ telne el, amíg ezen iskolák dolgaiban dönteni­ tudna. És ezért a miniszter úr radikális úyi­­­tást vezetett be. Kinevezett egy három tagból­ álló Referáló Bizottságot. E bizottság, mely­ már három nap előtt megalakult, a következő­ tagokból áll: Pteancu vezérinspektor, Cara-­­modovic inspektor és én. Ez a bizottság na­ponta ötven-hatvan iskola ügyét fogja bezár-i­gyaklni, azonban nem dönt a nyilvánossági jog ügyében, hanem csak megállapítja, hogy a törvény értelmében milyen hiányok tapasztal­hatók, elkészíti a jelentését és így az egyes iskolák aktái most már teljesen kidolgozott és általunk véleményezett aktákkal k kerül a Con-­ siliul Permanent elé, úgy, hogy az általunk el­­­készített anyaggal a Consiliul Permanent is­ végezhet naponta, hiszen az ügy anyagi, illet­ve technikai részét mi már elintéztük. Körülbe­­­lül háromezer ilyen iskola van és én azt hi­­­szem, hogy január elsejéig minden iskola nyil­vánossági joga ügyében döntést fogunk hozni. Farkas­­Aladár. Sir maya keserves könnyeket utánai! Tangó dal. Minden eddigi kottasikert felta­­mul. Melódiája akaratlanul is a Hitébe má­szik. Ára 36.—­lej. Moravetz ki­adás, mindenütt kapható. 4715 lázad­ás egy londoni fogházban A rabok kiszabadultak és kommunista tünte­tésbe kezdtek. Párisból táviratozzák. A touloni tengerészeti laktanya fogházában tegnap este a foglyok fellázadtak. Sikerült kiszabadulniok, beverték az ajtókat és ablakokat, majd az In­­ternacionálét énekelve, éljenezték Marty kom­munista képviselőt. A csendőrségnek és a ten­gerészcsapatoknak csak nehezen sikerült a lá­zadást elfojtani. Miközben a foglyokat a má­sik fogházba kísérték, a fogház előtt nagy tö­meg verődött össze és tüntetni kezdett. A rendőrség puskatussal szórta szét a tünte­tőket. Eltűnt egy amerikai gyármágnás fia. Idegenlégióba állott vagy zsarolók kezébe ke­rült a 21 éves dollármilliomos. Newyorkból jelenítik: Amerika előkelő pénzügyi köreit nagy izgalomban tartja a 21 éves gyármágnás, R. I. Reynolds rejtélyes el­tűnése, aki különben többmilló dollárnak bol­dog várományosa. Reynoldsról 12 nap óta nincs­ semmi hír és bár egy egész detektívsereg nyo­moz utána, nem akadtak nyomára. Lehet, hogy Kairóba ment, vagy a francia idegenlé­gióba állt be, de azt sem tartják lehetetlennek, hogy a gazdag örököst zsarolás céljából valaki­hol fogva tartják. Erre vall az a névtelen levél­­is, amely a newyorki rendőrségre ma érkezett és amelynek írója 3000 dollárért hajlandó a rendőrséget egy negyed órán belül Reynolds tartózkodási helyére vezetni. A detektívek most a névtelen levélírót keresik, persze, ame­rikai módra, azt is eredménytelenül­. ____

Next