Aradi Közlöny, 1927. november (42. évfolyam, 243-266. szám)
1927-11-01 / 243. szám
1927 novembere. Az Egyesült Bank lehúzott redőnyei mögött. Aradi pénzintézetek vezetői konzultálnak a bank betegágya körül. Látogatás az Egyesült Bank helyiségeiben. — Karton Aladár vezérigazgató nyilatkozata. (Arad, október 31.) A mai nap folyamán úgyszólván egyedüli téma az Egyesült Bank krízise volt Aradon. Erről suttogtak, beszéltek, vitatkoztak utcán, kávéházakban, szóval mindenütt, ahol egymással találkoztak az emberek. A szembejövők a szokásos köszönés helyett ezzel üdvözölték egymást: — Van-e betéted az Egyesült Bankiban? Kétezer betétes izgul szombat óta. És szomorúan kell konstatálni, hogy bizony sokan vannak, akiknek igenlő választ kellett adni a kérdésre. A száz milliót jóval meghaladó betét főleg kisemberek pénze. Vidéki földműveseké, iparosoké és városi intellektuelleké. Annak a néhány percentes kamatnak, amivel az Egyesült Bank többet fizetett, mint a többi aradi pénzintézetek, csodálatos ereje volt. Tisztviselők, magánzók, főleg pedig nők kapzsi kamatéhséggel hordták be megtakarított, sokszor szájuktól megvont lejeiket. Nagy betevő elenyésző számmal volt az Egyesült Banknál. Egy Aradra nemrég beköltözött kereskedőről tudják, hogy négy és félmilliót és egy magasabb állásban lévő tisztviselőről, hogy három milliót gyümölcsöztetett a banknál. De vannak ezeken kívül többszázezres betétek, melyek egy-egy családnak minden vagyonát jelentik, összesen mintegy 2000 betevő izgul szombat óta azon, hogy az Egyesült Bark leeresztette redőnyeit. Az intézet közvetve és közvetlenül többféle kereskedelmi vállalatnál van érdekelve. Talán a legnagyobb érdekeltsége a Klein és ■Weinberger textil nagykereskedő cégnél, továbbá a Hacker és Sternberg bor, pálinka és szesznagykereskedő cégnél, valamint az Orbán-féle bútorgyárnál van. Beavatottak véleménye szerint az üzletek a mai viszonyokhoz képest prosperálnak és ha a kereskedelmi tevékenységüket a hitelezők türelmetlensége meg nem zavarja, úgy az intézettel szemben fenálló kötelezettségüknek eleget is fognak tenni. Érdekes eseménye a mai napnak, hogy az aradi pénzintézetek el voltak készülve egy esetleges „run“-ra és nagyösszegű készpénzt helyeztek el pénztáraiknál. A pénztárosok pedig azt az utasítást kapták, hogy felmondási időre való tekintet nélkül a betétjét mindenkinek teljes egészében azonnal fizessék ki. Egyik-másik banknál jelentkezett is pár izgatott ember és betétjét kivette. Amikor aztán látták, hogy az intézetek minden akadály nélkül fizetnek, délfelé vagy ugyanott, vagy pedik másik pénzintézetnél újból elhelyezték betétjüket.. A lehúzott redőnyök mögött... Az aradi Egyesült Bank utcára nyitó nagy ablakait szombat óta vasredőnyök zárják el a nyilvánosság elől. Kívülről csak ez a szokatlan dolog árulkodik arról, hogy ezt a valamikor virágzó pénzintézetet is megfertőzte azt a tragikus járvány, amelyet gazdasági krízisnek neveznek. Kint az emberek kíváncsian néznek a vasredőnyökre, de csak annyi időt szentelnek ennek a látványnak, ameddig elhaladnak mellette. Bent azonban lázasan folyik a munka.Még kora délután van, de villanycsillárok szórják a fényt a dolgozó és tárgyaló hivatalnokok, igazgatók íróasztalaira. A vezérigazgató előszobájában felek várakoznak. Némelyik kezében szorongatja betétkönyvét és aggódva figyeli, mikor nyílik ki az ajtó, hogy bejuthasson, hogy pénzét kérje vissza, vagy legalábbis megnyugtató szavakat kapjon. Halkan vitatkoznak az emberek, a pesszimisták, optimisták és kétkedők. — Várjon mi lesz? Megkapjuk-e pénzünket? Én követelni fogom — mondja egy egyszerű ruhába öltözött asszony. — Nem kell azt követelni, — feleli rá egy férfi — megkapja anélkül is, csak várni kell rá egy kis ideig. Egy idősebb ember kétkedően rázza fejét, de nem szól egy szót sem. A pénzintézet nagytermében, ahol máskor a feleket fogadják, most csak az íróasztalok mellett szorgoskodó hivatalnokok láthatók. Az írógépek kattognak és szótlanul folyik a munka. Fenn, a belső irodahelyiségekben már mozgalmasabb, hangosabb az élet. A főtisztviselők felekkel tárgyalnak. Igyekeznek őket megnyugtatni és ott sikerül is. Egyik szobában, amelynek ajtaja vastag posztóval van bevonva, az aradi pénzintézetek megbízottai tartanak karozikumot a gyengélkedő társintézet fölött. Nyiluak a hatalmas fóliánsok, amelyek, mint a láztábla, tiszta képet nyújtanak a beteg állapotáról, sercennek a tollak és sorakoznak egymás alá a számjegyek. Karton vezérigazgató nyugodt és bizakodó. Végre mi is bejutunk a vezérigazgató szobájába. Hatalmas íróasztalánál ül Karton Aladár, az Egyesült Bank Részvénytársaság vezérigazgatója. Arca nyugodt, mosolyogva fogad. — Talán maga is a türelmetlenkedő betétesek közé sorakozott? Sajnos, nem rendelkezem betétkönyvvel. Azért jöttem, hogy megnyugtassam a közönséget és megismertessem vele a helyzetet. A vezérigazgató hellyel kínált és beszélni kezd. — Az aradi pénzintézetek vezetői úgy határoztak, hogy név-öt hét alatt elkészítik az intézet státusát, amelynek alapján fogják kidolgozni a megoldási módozatokat. Teljesen világos képet a státus megállapítása előtt nem nyújthatok, azonban bizonyos az, hogy ha a jelenleg is nyomasztó gazdasági viszonyok nem romlanak, úgy az intézet stabilitása feltétlenül helyre áll. A banknak vagyona és követelései között szerepelnek nagyobb értéket képviselő különböző vállalatok és bankszerű kölcsönök. Aradon textilérdekeltsége, pálinka- és borérdekeltsége és bútorgyára van a pénzintézetnek. Ezeken kívül Tneun (Borosjenőn), Cermeur (Csermen), Sebisen (Borossebesen), Busenin (Körösbökényben) és Gurahoncon bankfiókokkal, székházakkal, magtárakkal, fateleppel és gyümölcskliakna-főző vállalattal rendelkezünk - A pénzintézetnek többezer betétese van, akik több mint százmillió betétkövetelést képviselnek. Ma számos betétes jelentkezett a bankban, akik közül többen követelő magatartást tanusítottak, azonban a betétesek nagy része kijelentette, hogy nyugodtan várja meg a likvidálás lefolytatását. Mi a moratórium ideje alatt a legerélyeseb eszközökkel szorgalmazzuk a pénzintézet lejárt követeléseinek behajtását és amennyiben az akadályokba nem ütközik, illetve sikerrel fog járni akciónk, úgy a határidő lejártával, bankunk ismét mély lesz. Gyermekkocsik és székek senolcsóbban Hegedüs-cégnél Aradon. Kfí7 C 71 w * Miért nem szerez Bratianu Ismna külföldi köcsönt. Kell a kölcsön, de nem ilyen megalázó feltételek mellett. — Az ajánlkozó tőkecsoportok úgy kalkulálnak, mint Lehovics vagy Schwartz. — Rendbe kell hozni az államháztartást, akkor kapunk kölcsönt. — A pénzügyminiszter szenzációs nyilatkozata. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójától). Az alábbiakban egy párbeszédet közlünk, mely Bratianu Vintila és egy minisztertársa között tegnap folyt le a külföldi kölcsönről. Ez a párbeszéd, mely nemcsak Erdélyben, de a határokon túl is bizonyára nagy feltűnést fog kelteni, az egyik minisztérium előcsarnokában folyt le és bucuresti-i tudósítónknak alkalma volt e beszélgetés minden részletét szóról-szóra feljegyezni. Még a ruhánkat is lehúzzák rólunk... A két miniszter között a közlekedési viszonyokról folyt a vita, az elhanyagolt állapotban levő országutakról, a rozoga hidakról, a vasút reorganizálásáról volt szó, amikor Bratianu Vintila minisztertársa a következő kérdéssel fordult pénzügyminiszter-kollégájához: — Nem gondolja, hogy a közlekedési eszközök megjavítása és biztosítása érdekében tényleg szükség volna külföldi kölcsönre ? — Nem értem — válaszolt erre Bratianu Vintila pénzügyminiszter — hogy még mindig nincsenek tisztában ezzel a kölcsönkérdéssel. Még mindig azt hiszik, hogy az a helyzet, hogy a világ minden részéből jönnek a pénzemberek és tele dugják a zsebemet pénzzel és én makacs fejjel azt válaszolom, hogy: nem kell a kölcsöntök, nekem nem kell a pénzetek.. Pedig kell. De mit akarnak ezek a pénzemberek ? Hát fel lehet tételezni, hogy az a pénzcsoport, mely kölcsönt ajánl fel, Románia javát akarja? Ahogyan magánviszonylatban a kölcsönt ajánló a saját érdekében hitelez és saját érdekeit igyekszik minden körülmények közt biztosítani, épen úgy ezek a kölcsönt ajánló pénzcsoportok is arra törekszenek, hogy a rendelkezésükre álló tőkét a lehető legkedvezőbb viszonyok között helyezzék el nálunk. Én kérdezem Önt: ha elmegy Lebovicshoz vagy Schwarzhoz, hogy adjon magának pénzt kölcsön és ez a Lebovics vagy Schwarz negyven vagy ötven percentet kér a pénzért, elfogadhatja-e ezt az ajánlatot? Hátha még Lebovics meg az a Schwarz még a ruháját is leakarják húzni. Ilyen feltételek mellett Ön nem fog reflektálni a kölcsönre és hasonló ajánlat alapján az állam érdekeit szivén viselő pénzügyminiszter külföldi kölcsönt fel nem vehet... Meg kell szervezni az állami pénzkezelést. — Szóval nem lesz kölcsönünk... — szólt közbe Bratianu Vintila minisztertársa. — Sokkal hamarább, mintsem gondolja — hallatszott a válasz. — Először meg kell csinálnunk az állami könyvvitelről szóló törvényt, drákói szigorral kell megszerveznünk az állami pénzkezelést, kezdve a minisztertől, le egészen az utolsó ajtónálló portásig mindenkit ellenőrzés alá veszünk. Nem szabad — akármilyen magasállású hivatalnok is legyen az illető— hogy úgy kezelje az állam pénzét, mint a magáét, mert a miai romlott viszonyok között, a mostani hibás nevelési rendszer mellett az emberek elfelejtették, vagy még nem tanulták meg, hogyan kell a pénzzel bánni. Tisztességtelen és megalázó feltételek. Rövidesen lesz rendes költségvetésünk, lesz egészséges ellenőrzési szervezetünk,számadásaink teljesen rendben lesznek, úgy, hogy akárki betekintést nyerhet azokba és akkor nem lesz szükségünk se Lebovicsra, se a Schwarzra, hanem akkor úgy fogunk beszélni a kölcsönt ajánló tőkecsoporttal, mint ahogy az egy államhoz illik. És akkor nem fog előfordulni az, hogy az egyik kölcsönt ajánló tőkecsoport a petróleumtermésünket kéri garanciául, a másik a sót, a harmadik a vasutat, a negyedik az aranyunkat, az ötödik a dohányjövedéket. De ez még nem elég, mert a kölcsön alapján ők akarnak itt dolgoztatni és ide küldik az idegen , munkásaikat és ezzel csak azt érjük el, hogy nálunk megnövekszik a munkanélküliek száma. — Ilyen tisztességtelen és realázó feltételek mellett egy államnak nem szabad pénzt felvennie és aki mégis erre akarna engem ösztönözni, az vagy tudatlan, vagy rosszakaratú. Mi egy pár hónap alatt annyira rendbe hozzuk az állam háztartását, hogy csak azért fogunk külföldi kölcsönt kapni, mert az államunk neve: Románia... Ezzel véget ért az érdekes beszélgetés. A két miniszter barátságot kézszorítással vált el egymástól. Bratianu Vintila közismert arról, hogy nem nyilatkozik újságok részére és amikor minisztertársától elbúcsúzott, s bennünket jegyzőkönyvvel a kezünkben észrevett — felénk is vetett egy tipikus, szakadba fojtott „bratianu-mosolyt“. Ez a mosoly talán a kötnyeleű újságírónak szólt, aki még egy nem nyilatkozó pénzügyminisztertől is tud interjút szerezni.