Aradi Közlöny, 1927. november (42. évfolyam, 243-266. szám)

1927-11-01 / 243. szám

1927 november­e. Az Egyesült Bank lehúzott redőnyei mögött. Aradi pénzintézetek vezetői konzultálnak a bank betegágya körül. Látogatás az Egyesült Bank helyiségeiben. — Karton Aladár vezér­igazgató nyilatkozata. (Arad, október 31.) A mai nap folyamán úgyszólván egyedüli téma az Egyesült Bank krízise volt Aradon. Erről suttogtak, beszéltek, vitatkoztak utcán, kávéházakban, szóval min­denütt, ahol egymással találkoztak az embe­rek. A szembejövők a szokásos köszönés he­lyett ezzel üdvözölték egymást: — Van-e betéted az Egyesült Bankiban?­ ­ Kétezer betétes izgul szombat óta. És szomorúan kell konstatálni, hogy bi­zony sokan vannak, akiknek igenlő választ kellett adni a kérdésre. A száz milliót jóval meghaladó betét főleg kisemberek pénze. Vi­déki földműveseké, iparosoké és városi intel­­lektuelleké. Annak a néhány percentes kamat­nak, amivel az Egyesült Bank többet fizetett, mint a többi aradi pénzintézetek, csodálatos ereje volt. Tisztviselők, magánzók, főleg pedig nők kapzsi kamat­éhséggel hordták be megta­karított, sokszor szájuktól megvont lejeiket. Nagy betevő elenyésző számmal volt az Egyesült Banknál. Egy Aradra nemrég beköl­tözött kereskedőről tudják, hogy négy és fél­milliót és egy magasabb állásban lévő tisztvi­selőről, hogy három milliót gyümölcsöz­tetett a banknál. De vanna­k ezeken kívül többszázez­res betétek, melyek egy-egy családnak minden vagyonát jelentik, összesen mintegy 2000 be­tevő izgul szombat óta azon, hogy az Egyesült Bar­k leeresztette redőnyeit. Az intézet közvetve és közvetlenül több­féle kereskedelmi vállalatnál van érdekelve. Talán a legnagyobb érdekeltsége a Klein és ■Weinberger textil nagykereskedő cégnél, to­vábbá a Hacker és Sternberg bor, pálinka és szesznagykereskedő cégnél, valamint az Or­­bán-féle bútorgyárnál van. Beavatottak véle­ménye szerint az üzletek a m­ai viszonyokhoz képest prosperálnak és ha a kereskedelmi te­vékenységüket a hitelezők türelmetlensége meg nem zavarja, úgy az intézettel szemben fenálló kötelezettségüknek eleget is fognak tenni. Érdekes eseménye a mai napnak, hogy az aradi pénzintézetek el voltak készülve egy esetleges „run“-ra és nagyösszegű­ készpénzt helyeztek el pénztáraiknál. A pénztárosok pe­dig azt az utasítást kapták, hogy felmondási időre való tekintet nélkül a betétjét mindenki­nek teljes egészében azonnal fizessék ki. Egyik-másik banknál jelentkezett is pár izga­tott ember és betétjét kivette. Amikor aztán látták, hogy az intézetek minden akadály nél­kül fizetnek, délfelé vagy ugyanott, vagy pe­­dik másik pénzintézetnél újból elhelyezték be­tétjüket.. A lehúzott redőnyök mögött... Az aradi Egyesült Bank utcár­a nyitó nagy ablakait szombat óta vasredőnyök zárják el a nyilvánosság elől. Kívülről csak ez a szokatlan dolog árulkodik arról, hogy ezt a valamikor vi­rágzó pénzintézetet is megfertőzte azt a tragi­kus járvány, amelyet gazdasági krízisnek ne­veznek. Kint az emberek kíváncsian néznek a vasredőnyökre, de csak annyi időt szentelnek ennek a látványnak, ameddig elhaladnak mel­lette. Bent azonban lázasan folyik a munka.­­Még kora délután van, de villanycsillárok szórják a fényt a dolgozó és tárgyaló hivatal­nokok, igazgatók íróasztalaira. A vezérigazga­tó előszobájában felek várakoznak. Némelyik kezében szorongatja betétkönyvét és aggódva figyeli, mikor nyílik ki az ajtó, hogy bejuthas­son, hogy pénzét kérje vissza, vagy legalább­­is megnyugtató szavakat kapjon. Halkan vitatkoznak az emberek, a pesszi­­m­isták, optimisták és kétkedők. — Várjon mi lesz? Megkapjuk-e pénzün­ket? Én követelni fogom — mondja egy egy­szerű ruhába öltözött asszony. — Nem kell azt követelni, — feleli rá egy férfi — megkapja anélkül is, csak várni kell rá egy kis ideig. Egy idősebb­ ember kétkedően rázza fejét, de nem szól egy szót sem. A pénzintézet nagy­termében, ahol máskor a feleket fogadják, most csak az íróasztalok mellett szorgoskodó hivatalnokok láthatók. Az írógépek kattognak és szótlanul folyik a munka. Fenn, a belső iro­dahelyiségekben már mozgalmasabb, hango­sabb az élet. A főtisztviselők felekkel tárgyal­nak. Igyekeznek őket megnyugtatni és ott si­kerül is. Egyik szobában, amelynek ajtaja vas­tag posztóval van bevonva, az aradi pénzinté­zetek megbízottai tartanak ka­rozik­umot a gyen­gélkedő társintézet fölött. Nyiluak a hatalmas fóliánsok, amelyek, mint a láztábla, tiszta ké­pet nyújtanak a beteg állapotáról, sercennek a tollak és sorakoznak egymás alá a számje­gyek. Karton vezérigazgató nyugodt és bizakodó. Végre mi is bejutunk a vezérigazgató szo­bájába. Hatalmas íróasztalánál ül Karton Ala­dár, az Egyesült Bank Részvén­ytársaság vezér­­igazgatója. Arca nyugodt, mosolyogva fogad. — Talán maga is a türelmetlenkedő beté­tesek közé sorakozott? Sajnos, nem rendelkezem betétkönyv­­vel. Azért jöttem, hogy megnyugtassam a kö­zönséget és megismertessem vele a helyzetet. A­ vezérigazgató hellyel kínált és beszélni kezd. — Az aradi pénzintézetek vezetői úgy hatá­roztak, hogy név-öt hét alatt elkészítik az intézet státusát, amelynek alapján fogják kidolgozni a megoldási módozatokat. Teljesen világos képet a státus megállapítása előtt nem nyújthatok, azon­ban bizonyos az, hogy ha a jelenleg is nyomasztó gazdasági viszonyok nem romlanak, úgy az inté­zet stabilitása feltétlenül helyre áll. A banknak vagyona és követelései között szerepelnek na­gyobb értéket képviselő különböző vállalatok és bankszerű­ kölcsönök. Aradon textilérdekeltsége, pálinka- és borérdekeltsége és bútorgyára van a pénzintézetnek. Ezeken kívül Tneun (Borosjenőn), Cermeur (Csermen), Sebisen (Borossebesen), Bu­­senin (Körösbökényben) és Gurahoncon bank­­fiókokkal, székházakkal, magtárakkal, fateleppel és gyümölcsk­liakna-főző vállalattal rendelke­zünk - A pénzintézetnek többezer betétese van, akik több mint százmillió betétkövetelést képvi­selnek. Ma számos betétes jelentkezett a bankban, akik közül többen követelő magatartást tanusítot­­tak, azonban a betétesek nagy része kijelentette, hogy nyugodtan várja meg a likvidálás lefolytatá­sát. Mi a moratórium ideje alatt a legerélyeseb­­ eszközökkel szorgalmazzuk a pénzintézet lejárt követeléseinek behajtását és amennyiben az aka­dályokba nem ütközik, illetve sikerrel fog járni ak­ciónk, úgy a határidő lejártával, bankunk ismét mély lesz. Gyermekkocsik és székek senolcsóbban Hegedüs-cégnél Aradon. K­fí7 C 71 w * Miért nem szerez Bratianu Ism­n­a külföldi kö­csönt. Kell a kölcsön, de nem ilyen megalázó feltételek mellett. — Az ajánlkozó tőkecsoportok úgy kalkulálnak, mint Lehovics vagy Schwartz. — Rendbe kell hozni az államháztartást, akkor kapunk kölcsönt. — A pénzügymi­niszter szenzációs nyilatkozata. (A­z Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójától). Az alábbiakban egy pár­beszédet közlünk, mely Bratianu Vintila és egy minisztertársa között tegnap folyt le a külföldi kölcsönről. Ez a párbeszéd, mely nemcsak Erdélyben, de a határokon túl is bi­zonyára nagy feltűnést fog kelteni, az egyik minisztérium előcsarnokában folyt le és bucu­­resti-i tudósítónknak alkalma volt e beszélge­tés minden részletét szóról-szóra feljegyezni. Még a ruhánkat is lehúzzák rólunk... A két miniszter között a közlekedési vi­szonyokról folyt a vita, az elhanyagolt állapot­ban levő országutakról, a rozoga hidakról, a vasút reorganizálásáról volt szó, amikor Bra­tianu Vintila minisztertársa a következő kér­déssel fordult pénzügyminiszter-kollégájához: — Nem gondolja, hogy a közlekedési esz­közök megjavítása és biztosítása érdekében tényleg szükség volna külföldi kölcsönre ? — Nem értem­ — válaszolt erre Bratianu Vintila pénzügyminiszter — hogy még mindig nincsenek tisztában ezzel a kölcsönkérdéssel. Még mindig azt hiszik, hogy az a helyzet, hogy a világ minden részéből jönnek a pénz­emberek és tele dugják a zsebemet pénzzel és én makacs fejjel azt válaszolom, hogy: nem kell a kölcsöntök, nekem nem kell a pénzetek.. Pedig kell. De mit akarnak ezek a pénzembe­rek ? Hát fel lehet tételezni, hogy az a pénz­csoport, mely kölcsönt ajánl fel, Románia javát akarja? Ahogyan magánviszonylatban a köl­csönt ajánló a saját érdekében hitelez és saját érdekeit igyekszik minden körülmények közt biztosítani, épen úgy ezek a kölcsönt ajánló pénzcsoportok is arra törekszenek, hogy a rendelkezésükre álló tőkét a lehető legkedve­zőbb viszonyok között helyezzék el nálunk. Én kérdezem Önt: ha elmegy Lebovicshoz vagy Schwarzhoz, hogy adjon magának pénzt kölcsön és ez a Lebovics vagy Schwarz negy­ven vagy ötven percentet kér a pénzért, elfo­gadhatja-e ezt az ajánlatot? Hátha még Lebo­vics meg az a Schwarz még a ruháját is le­­akarják húzni. Ilyen feltételek mellett Ön nem fog reflektálni a kölcsönre és hasonló ajánlat alapján az állam érdekeit szivén viselő pénz­ügyminiszter külföldi kölcsönt fel nem vehet... Meg kell szervezni az állami pénzkezelést. — Szóval nem lesz kölcsönünk... — szólt közbe Bratianu Vintila minisztertársa. — Sokkal hamarább, mintsem gondolja — hallatszott a válasz. — Először meg kell csi­nálnunk az állami könyvvitelről szóló törvényt, drákói szigorral kell megszerveznünk az álla­mi pénzkezelést, kezdve a minisztertől, le egé­szen az utolsó ajtónálló portásig mindenkit el­lenőrzés alá veszünk. Nem szabad — akármi­lyen magasállású hivatalnok is legyen az ille­tő­­— hogy úgy kezelje az állam pénzét, mint a magáét, mert a miai romlott viszonyok között, a mostani hibás nevelési rendszer mellett az emberek elfelejtették, vagy még nem tanulták meg, hogyan kell a pénzzel bánni. Tisztességtelen és megalázó feltételek.­ ­ Rövidesen lesz rendes költségveté­sünk, lesz egészséges ellenőrzési szerveze­tünk,­­számadásaink teljesen rendben lesznek, úgy, hogy akárki betekintést nyerhet azokba és akkor nem lesz szükségünk se Lebovicsra, se a Schwarzra, hanem akkor úgy fogunk beszélni a kölcsönt ajánló tőkecsoporttal, mint ahogy az egy államhoz illik. És akkor nem fog előfordulni­ az, hogy az egyik kölcsönt ajánló tőkecsoport a petróleumtermésü­nket kéri ga­ranciául, a másik a sót, a harmadik a vas­utat, a negyedik az aranyunkat, az ötödik a dohányjövedéket. De ez még nem elég, mert a kölcsön alapján ők akarnak itt dolgoztatni és ide küldik az idegen , munkásaikat és ezzel csak azt érjük el, hogy nálunk megnövekszik a munkanélküliek száma. — Ilyen tisztességtelen és realázó feltéte­lek mellett egy államnak nem szabad pénzt felvennie és aki mégis erre akarna engem ösz­tönözni, az vagy tudatlan, vagy rosszakaratú.­­ Mi egy pár hónap alatt annyira rendbe hozzuk az állam háztartását, hogy csak azért fogunk külföldi kölcsönt kapni, mert az álla­munk neve: Románia... Ezzel véget ért az érdekes beszélgetés. A két miniszter­ ba­rátságot kézszorítással vált el egymástól. Bratianu Vintila közismert ar­ról, hogy nem nyilatkozik újságok részére és amikor minisztertársától elbúcsúzott, s ben­nünket jegyzőkönyvvel a kezünkben észre­vett — felénk is vetett egy tipikus, szakadba fojtott „bratianu-mosolyt“. Ez a mosoly talán a kötnyeleű újságírónak szólt, aki még egy nem nyilatkozó pénzügyminisztertől is tud in­terjút szerezni.

Next