Aradi Közlöny, 1928. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1928. január 1. KÖZLÖNY 3 Szabó Dezső keresi Erdély lelkét Beszélgetés a kiváló magyar íróval, aki csak egyetemes magyar irodálmat ismer és tiltakozik a külön erdélyi irodalom ellen. (Az Aradi Közlöny Budapestre küldött munkatársától.) A budai Philadelphia kávéházban a délután uzsonna-hangulata csörömpölt. Szabó Dezső szűkebb birodalmában uzsonnáztak az emberek. Ha Budagyöngyén nem lenne bejelentett lakása a Mesternek, akkor is könynyen fellelhető volna. Itt, a Philadelphia kávéházban. Szemben a Budai Színkörrel, a lánchídi autóbusz végállomásának csücskénél. Délután fél négytől ötig. Rendszerint egymagában issza a kávéját. Csak néha-néha akad vitapartner. Amikor odamentem asztalához — véletlenül — nem volt egyedül. Egy festőművésszel ült. Nevetve és megelégedetten szólt oda hozzá, midőn megtudta jöttem szándékát. — Ugye, hogy jól jövendölök — mondta- Olyan forgalmas vagyok, így karácsony és újév tájékán, mint a fővárosi vásárcsarnok. Szóval intervjút? Erdélyről! Van kérdése? Tessék! Tehát: az erdélyi irodalom . . . Folyékonyan fakadnak elő súlyos szavai, amikor szentenciát harsog egy felszínen lebegő témáról, az erdélyi irodalom szakadárságáról, az erdélyi lélekről. Csöpp elgondolást sem ad szavainak, a legavatottabb interjú-alany, aki gyorsan odavetett mondókáján hányszor dehányszor átrágta magát, mert beszédének minden szava a lecsiszoltság, s meggondoltság zavarja alól pattan ki: — Erdélyi létek tényleg van. Hogy mi ez tulajdonképem, csak homályos körülvonatoizásokból ismeretes, mert mindaz, amit eddig összeírtak az erdélyi léteikről — csak szószász, megfelelően az illető lapnak, hogy liberális, vagy antiliberális. De erdélyi irodalom nincs. És nagyon szomorú volna, ha azt valaki azt akarná, hogy legyen. Trianon nem érintette a magyar lélek integritását, — hangsúlyozom — a magyar szellemi élet egységén semmit sem változtattak az utóbbi idők nagy eseményyei. Csak magyar irodalom van. Az egyete-mes. Mert mit jelentene az, hogy van külön erdélyi irodalom? Jelentené azt, hogy az erdélyi írók által írt irodalom céljaiban, világi és emberi írásaiban, művészieszközeiben, bizonyos fokig nyelvében is egy, az egyetemes psziché alkotásaitól eltérő képlet. Ezt állítani azonban abszolút bolondgomba. Csak harmadrendű, kis vacak és legtöbbször odaéhezett irócskák akarják, hogy legyen egy külön erdélyi irodalom, mert azt hiszik, hogy ebben a kisebb szobában ők is meglátszódnak. Az erdélyi írók írásai céljaikban és mindabban, amiben egy művészet életet jelent az embereknek, hom-Cigén alkotórészeit teszik az egyetemes magyar irodalomnak. Jóravaló iró sohasem ül le, azzal, hogy most erdélyi, vajdasági, vagy mittudoménmilyen irodalmat írjon. Mert minden igaz magyar író az egyetemes magyar fájdalmak és emberi problémáik kifejezője kell, hogylegyen. Az erdélyi magyar irók tehát nem erdélyi magyar irodalmat, hanem csak magyar irodalmat írnak. — Várjon, milyen színben festene az, ha én egyszerre azt hirdetném, emberek én ezentúl zugligeti, vagy épemséggel budagyörgyi irodalmat írok. Ugye, nagyon furcsákat gondolnának az emberek Szabó Dezsőről. Ó, itt nem ellenérv az események világtörténelmi fejlődése. Mert ez csak földrajzi változásokat idézett elő, de — ismétlem — szellemi egységünkre hatástalan maradt. Akiket a politikai élet, vagy egyéb életkörülmények tereltek Erdélybe, Vajdaságba, vagy Szlovenszkóba, természetesen ezt élesen fel akarják tüntetni, pe Pedig nagy kár az erdélyi íróknak ennek vitatására fecsérelni erejüket, mert ha elnézem az erdélyi életet, mily nagyszerű ott a központosítási rendszer, a Czéh, a Helikon kitűnő tömörülései az íróknak, összetartóbban dolgoznak, mint ideát. A saját iramába egészen belemelegedett a végén. Megtörli széles arcát. Aztán ismét derült-mosolya nyugalmába zökken. Búcsúzom. Ő is megy. Már elmúlt öt óra. Odainti a pincért: „Fizetek . . .“ A pincér a főmért kiált A főúr robog: „Parancsol, Szabó úri . . .“ Így egyszerűen Szabó úr! De szavaiból úgy érzem, hogy ezt a nevet: Szabó, aláhúzva, idézőjelben fejtette ki ---- Kimegyek. A sarkon a lánchídi autóbuszt lesem. Nemsokára jön Szabó Dezső. Gallérja feltörve. Siet. Néha megmegborzong a Mester. Azt hallottam róla, hogy (Arad, december 31.) A magyar nép kultusztörténelmének egy szenzációs dokumentuma kerül most napfényre az Aradi Közlöny párisi levelezőjének közlése nyomán. Az alábbi cikk érdekes anyagából kiviláglik az a történelmi tény, hogy az 1100-ik esztendőben, tehát kétszáz évvel a honfoglalás után a magyar diákok csoportosan utaztak Parisba, amely már akkor is a nyugati kultúra forrása volt és ott képezték magukat a tudományokban. A magyar faj ősi tudományszomját, életrevalóságát és kultúra iránti lelkes érdeklődését bizonyítja, hogy az akkor alig egy évszázad óta keresztény magyarság már 800 évvel ezelőtt elküldi fiait Parisba, járatlan és veszélyes utakoin, az akkori közlekedési nehézségeket leküzdve tanulni. Új és rendkívül érdekes ez a 800 esztendős francia-magyar kulturkapocs felfedezése, mert eddig úgy tudtuk, hogy a nyugati kultúra a kereszténység hódításával egyidejűleg az olasz és német papok, ritte rette útján vonult be Magyarországra. Most kiderült, hogy ezeken kívül francia kultúratomok is hozzájárultak a magyar művelődés erős szervezetének kifejlesztéséhez. A különös érdeklődésre számot tartó tudósításban egyébként párisi levelezőnk a következőket írja: Megemlékeztünk már arról, hogy az aradi származású Juhász Kálmán szobrászművésznek rendkívüli sikere vett a párisi Salon kiállításán. Most az aradi magyar, fiú magasra lendülő karrierjének egy újabb fényes stációjáról számolok be, amely szorosan összefügg a Páréban tanuló erdélyi magyar diákok ottani szereplésével. Amíg a romániai egyetemeken a gyűlölet rendez hangos botrányokat, addig az ottani főiskolákból kiszorult s idekerült erdélyi magyar diákok megbecsülést szereznek a magyar névnek és közvetve enyhítik azt a rossz hátást, amelyet a romániai diákzavargások keltettek a külföldön. A párisi magyar diákok abból az alkalomból, hogy Hankiss magyar egyetemi tanár tíz előadást tartott a párisi egyetemen, díszes és rendkívül értékes plakettet nyújtottak át az egyetem rektorának és doyenjének. A művészi plakett elkészítésével Juhász Kálmánt bízták meg, aki újabb nagy sikert aratott ezzel a kompozíciójával, amelynek dicséretétől hangos most a francia sajtó. A plakett egy jelenetet ábrázol, amely francia dokumentumokra van alapítva és elgondolásában, kidolgozásában mégis színmagyar. Kevesen tudják és csak a Sorbonne archívumából állapítható meg, hogy 1100-ik évben a Párisban tanuló magyar diákok a legszorosabb kapcsot alkották a magyarfrancia kultúra között. Amikor a Sorbonne építési munkálatai megkezdődtek, a magyar diákok is felvették a munkakötényt és fizikai erejükkel segédkeztek az építkezésnél. Hordták a követ, a homokot, mint a napszámosok. Megkiadói kénykedv miatt, de a rhaga büszke elgondolásai következtében is sokszor anyagi gondjai vannak . . . A villamos megállót túlhaladja . . . Gyalog megy tovább, haza, jó messzire a Zugligetbe, Buda gyöngyére . . . Salgó Pál. Pénzre van szüksége 9 • Gyűjtsön • „Aminé“ bélyeget ! Követelje ingyen minden kereskedőtől! történt az is, hogy egy Bethlen nevű erdélyi diák Páréban elhalt és mivel ő maga már személyesen nem működhetett közre az első francia tudományos csarnok építésében, szülei teher lovat és értékes ajándékokat küldtek , a nagy munka elősegítésére. Ill . kedves és megható kiálturtörténelmi epizód hangulatát fejezi ki a művészi kivitelű dombormű, amelyet Juhász Kálmán készített ez alkalomra. A plakett átadása fényes, és ünnepi keretek között ment végbe a Sorbonc nagytermében, amely megtelt előkelő közönséggel. A francia hivatalos és tudományos világ reprezedánsai mellett ott voltak a jpuyi követség urai és a párisi magyar egyetemi hallgatók is teljes számban. Hankiss dr. magyar egyetemi tanár gyönyörű francia nyelvű beszédére a bonne rektora és doyen-je nyilatkoztak, de nem amolyan „vállveregető és leereszkede”” hangon, hanem az egyenlő kultúrájú népnek kijáró tisztelettel. A francia professzorok említést tettek az egykorú francia krónikák és annalesek feljegyzéseiről, amelyek arról szólnak, hogy a Sorbonne építésénél magyar diákok is hordták a kőkockákat, amelyből a világ kultúrájának ez a hatalmas váza készült. A beszédek óriási hatást váltottak ki a hallgatóságból, mely nemcsak a nagy termet, hanem az egyetem folyosóit is megtöltötte. Mindenki érezte, hogy most két nagy multi nemzet talált rá olyan kapcsolatokra, amelyeken a legteljesebb barátság épülhetne fel. A francia lapok hatalmas cikkekben foglalkoztak a kulturhistóriai eseménnyel, sőt az Excelsior az ünnepségen résztvevő professzorok, valamint a plakettet tervező és készítő Juhász Kálmán fényképeit is leközölte. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy örvendetes a magyar kulturális tényezőknek ez a szimpatikus formában való közeledése, ami az első ilyen természetű lépés a háború óta. Párisi levelezőnk szenzációs tudósítása bizonyára nagy és megérdemelt feltűnést fog kelteni mindenütt, ahol magyarok élnek, bennünket azonban ezenfelül még lokális jelentőségű büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy az érdekes ünnepség egyik főszereplője egy aradi magyar szobrászművész volt. Magyar legenda kelt életre Paksban. Erdélyi magyar diákok már HOO-ban keresték a tudományt a vallók fővárosában. — Fehér 16 mondája a párisi egyetemen. — Bethlen gróf hősi halála a tudományért. Aradi magyar szobrász tüneményes sikere a párisi egyetemen. Faeladási limandumom a Wittmann-féle gazdaság határát körül szegélyző akácfák, melynek nagyobb része szerszámfának igen alkalmas január hó 10-én egyes vevőknek szabadkézből elfogadatni. :: Venni szándékozóknak bővebb felvilágosítást ad : MANDEL FERENC úr a Wittmann-féle tanyán. SCHMIDTHAUER-1 gr maradi keserítz OTniA 20KME megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, vérés- Aaaaaa siti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. aaaaa_