Aradi Közlöny, 1928. november (43. évfolyam, 247-271. szám)
1928-11-01 / 247. szám
a 1 TTC Vinii l 1^25 fieVe#0€?f*T. ■ Sokezer aradi polgár a város tévedése miatt esett el az állampolgárságtól. A táblához terjesztették az iratokat a törvényszék helyett. — December 31-ig be kell nyújtani a kérvényeket. (Ardd, október 31.) Az Aradon k külön esert sérelmesen végrehajtott állampolgársági összeírás óta nem egyszer hangzott el miniszteri ígéret orvoslásról, a súlyos tévedések korriigálásáról. Midőn legutóbb néhány hónappal ezelőtt ismét nyilvánosságra jutott, hogy az igazságügyminisztérium a® állampolgársági törvény revízióját készíti elő, általános volt a hit, hogy a törvény módosítása igyekezni fog azokat a hiányosságokat és igazságtalanságokat kiküszöbölni, amelyek a törvény alkalmazása közben nyilvánvalóan kiderültek s ennek következtében a jogosultak ezrei vesztették el állampolgárságakat. Módosítás, amelyben nincs köszönet. A módosítás meg is történt, de úgy, hogy Soulmi köszönet nincs abban. Az érdekeltek csak most kezdenek rájönni arra, hogy ahelyett, hogy a módosítás könnyítést hozott volna, csak jobban leredukálta az amúgy is szűkre szabott lehetőségeket. A helyzet a törvény módosítása előtt az volt, hogy akik az állampolgársági listák összeírásakor külföldön tartózkodtak, bármikor kérhették az állampolgársági listába való felvételüket, amelynek végleges elintézése a belügyminisztériumra tartozott. A törvény módosítása következtében mindazok, akiik a pótlisták összeállításaikor, vagyis 1926. áprilisi elsejétől 1926. szeptember elsejéig külföldön tartózkodtak, az állampolgárok listájába való utólagos felvételük érdekében 1928 december 31-ig kell kérvényeiket benyújtandók a városhoz, amelynek az volt ezután a feladata, hogy a kérést, hozzászólás céljából az igazságügyminiszter elé terjessze. Az utolsó terminus december 31. A módosítás tehát mindössze egy terminust adott s ezenkívül az állampolgársági ügyeket a belügyminisztériumtól az igazságügyminisztérimhoz tette át, ahol — mint ahogy később kiderült — az ügyeket sokkal szigorúbban kezeik. Épen az aradi városházán kaptuk azt a felvilágosítást, hogy a módosított törvény alapján az igazságügyminisztériumhoz felterjesztett kérvényekre még mindig nem érkeztek meg a minisztérium válaszai. Más oldalról viszont azt az információt nyertük, hogy az igazságügyminisztérium még a belügyminisztériumnál is sokkal szigorúbban kezeli az ügyeket, amennyiben a kérvények elintézése alkalmával óriási nehézségeket támaszt a csatolandó okmányokkal kapcsolatban. Vagyis tehát az a helyzet, hogy a törvénymódosításnak mindössze az volt a célja, hogy ez év végével egyszers mindenkorrra lezárják a vitákat, amelybe azután csak azok kerülhetnek be, akik naturalizálást nyertek. Ha a törvényt rosszul értelmezik. Az állampolgársági ügyek körüli igazságtalanságok csúcspontját különösen azok az esetek képezik, amelyek most kerülnek egyre nagyobb számban nyilvánosságra. Az történt ugyanis, hogy sokezren az alsóbbfokú közigazgatási szervek hibás törvényinterpretálása következtében veszítették el állampolgárságukat. A törvény 67. paragrafusa ugyanis azt írja elő, hogy a községek az állampolgársági ügyeket fellebbezésre a törvényszékhez terjesszék fel. A községek ezzel szemben elkövették azt a hibát, hogy a kérvényeket a táblához juttatták el. A tábla az esetek kilencvenkilenc százalékában kedvező döntést hozott, minthogy az összes törvény által előírt okmányok rendben voltak. A kérvények ezután a belügymir,-derhim jogi kirendeléséhez kerültek. Ez a fórum az összes táblai ítéleteket megfelebbezte, annak alapján, hogy a tábla nem illetékes ezekben az ügyekben dönteni. Az iratok ezután a semmitőszékhez kerültek s a semmitőszék, amely az ügyek meritumát meg sem vizsgálta, megállapította, hogy a tábla csakugyan nem volt illetékes dönteni, mert a törvény szerint a primáriáknak a törvényszékhez kellett volna felterjeszteniük az iratokat. Az a lehetetlen helyzet állott tehát elő, hogy azállampolgárok ezrei önhibájukon kívül, tisztán, az alsóbbfokú közigazgatási hatóságok tudatlansága és technikai tévedése miatt elvesztették állam-, polgári jogukat és a hontalanság kálváriás útjára kerültek. Minthogy a módosított törvény alapján közel fedik a kérvények benyújtásának utolsó határnapja, több neves jogászhoz intéztünk kérdést azzal kapcsolatban, hogy várjon azok, akiknek kérését a semmitőszék is elutasította és minden törvény által előírt okmányoknak a birtokába vannak, mitévők legyenek. Azt a választ kaptuk, hogy december 31-ig jogában áll mindenkinek a semmitőszék döntése ellenére is kérést benyújtani a polgármesteri hivatalhoz, amely azt a törvényszékhez fogja felterjeszteni döntés végett. A CFR vezérigazgatója a receai katasztrófáról Lassan halad a romok eltakarítási munkája. Dumitriu minisztere nincs megelégedve a vizsgálattal. — Teodorescu vezérigazgató védelmébe veszi a receai vasutasokat. Vár Aradi Közlöny bucuresti-i indulójának táviratai) A receai állomás még mindig elszomorító sképet nyújt. A borzalmas katasztrófa nyomai talán még hónapokig sem folytnak elhűült, a pusztulás iszonyú réme hoszszív ideig rádiemmedt Receára, a megrongált állomásépületre, a szétolvadt sínekre, az elégett talpfáikra és a barna foltokral, amit az összezúzott vaigyomoikból kicsorrgott embervér festett a salakra. A töltési mellett hatalmas garmadába összehordva fekszenek a szilániköi klkiá fongiácsolódott vasúti kocsik roncsai, a szétolvadt váltók, a szebeni gyors felrobbant kazánjának vassdarabjai. Kora reggeltől késő estiig a munkások százai takarítják el a romokat és cseréik ki a meggörbült síneket. De a munka lassan haladt, a roncsok között dolgozók lelkét állomsúllyal fekszik meg a pusztulás hat nap előtt történt borzalmai. A helyreállítási munkálatok felett ma helyszíni szemlét tartott Dumitriu közlekedésügyi miniszter is, aki személyesen akart meggyőződni arról, mi idézte elő a borzalmas szerencsétlenséget. A helyszínem aztán meghallgatta a vizsgálóbiztosok jelentését, majd pár órai ott tartózkodás után visszautazott Bucurestibe, ahol elzárkózott a sajtó elől, amit azzal vélnek magyarázni, hogy a miniszter a vizsgálat eddigi eredményével nincs megelégedve. -f . Dumitrescu helyett alomban Teodorescu álamvasúti vezérigazgatót sikerült szólásra bírni a katasztrófa ügyében. A vezérigazgató, aki szorgalmasan dolgozik a miniszter által előterjesztendő javaslat előkészítésén, igen érdekes dolgokat mondott el az Aradi Közlöny munkátáristának a receai állomás viszonyáról, amelyek aztán újabb megvilágításban állítják elénk a nagyarányú véres katasztrófát. A receai pályaudvar és az ebben az irányban elhúzódó vasútvonal töltésének mintegy 60 kilométeres távolságban való kiépítése ez év májusi közepén készült el. Ezen a helyen eddig mindössze egy őrház volt, amely azonban nem volt kielégítő a forgalom lebonyolítására és ezért vált szükségessé a receai új vasúti állomás feüépítése és ezzel kapcsolatban a vasútvonal megjavítása. A receai állomás személyzete egy főnökből, három forgiahnis-i tálból, három távirdászból és hat altisztből áll, akik 36 órából 12 órás szolgálatot teljesítenek. Csak aki ezeket a dolgokat tudja, értheti meg, hogy a katasztrófa pillanatában, a szolgálatban volt bűnös alkalmazottak elmenekülése után, miért nem találtak egyetlen embert sem ébren az állomáson. Nem akarom mentegetni a® illető tisztviselőket, de le kell szögeznem, hogy az ezen a vonalon elrendelt terhes szolgálat kétségkívül annyira kimenti a vasutasokat, hogy szollgálaton kívüli idejüket pihenéssel az állomástól mintegy 10 kilométernyire lévő községben töltik el. . Ami pedig avizsgálat eddigi eredményét illeti, mindenkinek meg kell azzal elégednie. A vizsgálat a legszigorúbb mederben folyik és a bűnösök el fogják venni még a 'frtetésüiket A helyreállítási munkálatokkal valószínüleg már ezen a héten teljesen elkészülünk s újból teljes mértékben megnyitjuk a forgalmat ezen a vonalon, amelyen eddig három nap óta csak korlátolt számban közlekedtek a vonatok. »»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦»»♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦»♦»! Betiltották a vasúti kényszerbiztosítást. Csak az utas határozott kérelmére szabad a személy, és podgyászbiztosítási díjat beszedni. (Arad, okt. 31.) Az utazóközönség állandó panasza volt, hogy sohase tudta kiszámítani előre a jegy árát — a pénztáros mindig többet szedett be a jegyért, mint amennyit a pénztár mellett kifüggesztett tarifatábla mutatott. Csak a gyakori utasok tudták azt, hogy a pénztáros minden jegyre ráragaszt egy kis szelvényt — ez a biztosítási jegy — és ennek árát csapta a jegy árához. Ha az utas tiltakozott az erőszakos biztosítás ellen, csak veszekedés támadt, aminek az utas vallotta kárát. A pénztárablak lecsapódott és várhatott, míg a pénztáros megint jelentkezett. Egyébként is sok időt rabolt el az, hogy a pénztáros minden alkalommal külön ragasztotta fel a biztosítási jegyet, aminek illetéke sokszor 20—30 lejre rúgott. A közönség úgy tudta, hogy ez a biztosítás a vasúti pénztárosok mellékjövedelme a mellett a néhány lej mellett, amit „Nincs több apróm visszaadni“ kijelentéssel intéztek el. Kiderült azonban, hogy ez a kényszerbiztosítás nem annyira üzlet, mint inkább kötelesség a pénztárosok számára, akiket azzal fenyegettek meg, ha nem csinálnak elég forgalmat a biztosításban, úgy elhelyezik őket Besszarábiába, vagy még távolabbi vidékre. Ezért megtörtént, hogy egyes kisebb forgalmú állomáson a pénztáros maga fizetett be két-háromszáz lejt, nehogy a feketelistára kerüljön. A botrányos ügyben végre erélyes rendelkezés érkezett a vasúti vezérigazgatóságtól, amelynek 57896—Gz. rendelete elrendeli, hogy szissorú büntetés terhe mellett tilos továbbra is rákényszeríteni az utasokra a kényszerbiztosítást. Figyelmeztetni szabad az utast, de csak az utas határozott kívánságára szabad a biztosítási bélyeget a jegyre, illetőleg a podgyászvevényre ráragasztani. Ha mégis megismétlődne az eddigi visszaélés, úgy az állomásfőnöknél nyomban bejelentendő az eset és hivatalból akadályozzák meg az utazó közönség zaklatását. Gyilkol a mérgezett hús. Ismeretlen tettesek ma éjszaka elpusztították egy fatelep házőrző kutyáit. (Arad, október 31.) A kutyákat pusztító mérgezett húsdarabok valóban „eredményes“ munkát végeznek. A főorvosi hivatal furcsa intézkedése már elpusztított Aradon néhány értékes fajkutyát, sok szelíd ebecskét és néhány házőrző kutya is áldozata lett a szétdobált mérgezett húsoknak. Csak még veszett kutya nem. Az éjszaka folyamán a volt Óvár-téri Oravetz-féle fatelepen öltek meg mérgezett hússal ,két házőrző ebet, amelyek arra voltak hivatva, hogy az elkerített fatelepet me óvják a rosszindulatól. Ma reggel a fatelep két legügye. . kimultan feküdt kerítés mellett, egy pedit eservesen vonyit ■görcsök között fetrengett. Így ki követte el ez a vandál merényletet, azt nem sikerült még kidéteni. Az azonban bizonyogy mérgezett fn darabokat dobtak a kub*" Tehet, hogy betörői' akarták a fatelepet ni* útjukban voltak a hűséges állatokn bizonyos, hogy a városi orvos csinált.