Aradi Közlöny, 1929. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1929-03-01 / 49. szám

tá­­kan Sepreus: Liberális 379, nemzeti-paraszt­­párt 1502. megseniMisitye 87. Secodor: Liberális 369, nem­zeti-paraszt­­pár­t 1727, megsemmisítve 60. Siria: Liberális 284, nemzeti-parasztpárt 1542, megsemmisítve 66. Pancota: Liberális 372, nettitetLpftraszt­­párt 2068, megsenimisitye 73. Ghioroc: Liberális 345, nemzeti-paraszt­­párt 1910, nleg'sentimisitye' 120. Berzova: Liberális 420, nemzeti-paraszt­­párt 1651, megsemmisítve 165. Savarsin: liberális 167, nemzeti -paraszt­párt 2319, megsemmisítve 31, így teh­át a mai választáson leadtak ösz­­szesen 73.274 szavazatot, amiből 2788-at meg­semmisítettek. A liberális listára 11.579 szava­zat, a kormány­listára 58.907 szavazat esett. Miután a­ liberálisok nem nyerték el a tör­vényben előírt egyötöd részét az összes sza­vazatoknak, a teljes kormánylista győzött. Arad me­gye megválasztott tanácsosai tehát a következők: 1. Pop C. István, 2. dr. Bortteas Gyula, 3. dr. Popovici Sever, -/. Takácsy Miklós, 5, 11 tta nyár Algernon, 6. dr. Groida Aurel, 7. Chera János, 8. Wiesenmayer Károly, 9. Darányi Já­nos, 10. Jomota József, 11. Giurgiu János, 12. dr. Bustea Cornel, 13. Gavalik Sándor, 9. dr. Müller Vendel, 15. Sándor János, 10. dr. Lazar Romul, 17. Bugiu Ionel, 18. Chirilla Iustin, 19. dr. Lellik István, 20. Draja János, 21. dr. Ba­­ne­v Iván, 22. Pálffy Bálint, 23. dr. Furdui József, 24. Morar József, 25. Berar József, 26. Bak­os György, 27. Ziegler Ferenc, 28. Jakab István, 29. Bredean Miklós, 30. Parvu József. Póttagok: 1. Vidd Sándor, 2. Stoica Tod­or, 3. Sas János, 4. Ádátt­ Miklós, 5. Bikádi József, 6. Bangert Mihály, 7. Míirtolon Aifre, 8. Siclu­­van Demeter, 9. Newatu Illés. Az eredményről Marsien Iustin dr. prefek­tus még ma este táviratilag értesítette Vaida belügyminisztert. Hivatalos megállapítás sze­rint az avarescanusok, lupisták, valamint a munkás­blokkhoz tartózók, akik nem állítottak külön listát, mind A libertás listára szavaztak le, azonban mégsem tudtak eredményt elérni, mert a magyarsággal és németséggel együtt­­működő kormánypárt fölényes diadalt aratott. A mai napon terjesztette fel az aradi prefek­­túra a jogszerinti megyei tanácsosok névsorát­­ is, ú­gy, hogy a törvényben előírt tíznapos fel­­­lebbezési határidő eltelte után hamarosan meg­történik az új vármegyei tanács beiktatása. -------------­ "ARADI KÖZLÖNY fa. 1 -5*9 iftfi'ClUS 1. Az aradi Magyar Párt szervezkedési akciója Sejtrendszerű, szomszzédsárti alapon történik a szervezkedés. 50 ember­ből álló csoport egy főszomszédot választ. —4 A pártelnökség körlevele. (Arad, február 28.) Az országos Magyar Párt aradi tagozata hatásos s bizonyára nagy eredményetek­ járó akciót indított meg a szer­vezkedés érdekeiben. A párt őszi nagygyűlése szervezeti szabályzatot fogadott el, amelynek demokratikus irányzata az úgynevezett sejt­­rendszerű, illetőleg szomszédsági alapon való szervez­kedést ír elő. Az Aradi Magyar Párt még­ 1926-ban választotta meg a mostani ve­zetőségét és annak megbizatása április hónap­ban lejár. A jelenlegi elnökség úgy határozott, h­ogy a szervezési munkálatokat nyomban megkezdi, hogy az ifj vezetőség már egy ha­talmas, jól szervezett magyar táborral menjen harc­ba a magyarság érdekeiért. Az elnökségi úgy déli fett, hogy az egyes kerületek magyar férfi lakosságát lakásszom­szédság alapján ötven tagból álló csoportokra osztja. Ezek a csoportok egy-egy ideiglenes főszomszédot választanak, aki annak a bizott­ságnak lesz tagja, amely a közgyűlés részére kijelöli a kerületi tisztikart és az intéző­bizott­ságot. Mivel nem­ remélhető, hogy az így meg- Slaten­tott szomszédság a kívánt idő alatt ta­,­nállsíkozásra gyűlhet össze, az elnökség körle­veleket küldött szét, amelyben mellékelte az illető ötv©n szomszédjának névsorát és egy kitöltetlen szavazólapot. Aki a körlevelét meg­kapta, feladata lesz, hogy kiválaszt­sa az öt­ven név közül azt,­akit leginkább alkalmasnak­ talál arra, hogy a csoportot a kijelölő bizott­ságban képviselje. Az illető nevét rávezeti a szavazólapra és azt feljuttatja a Str. Cloşca (Szent László-utcai) Magyar Párt irodájába. A választási eredményt egyszerű szótöbbség fogja eldönteti. Az elnökség felkéri az érde­kelteiket, hogy a kitöltött szavazólapokat négy nap alatt nyújtsák be a pártirodába. • Iorga lett a bucuresti-i egyetem rektora. — A libürális jelölt kapta a legkevesebb szavazatot. — (A­z Aradi Közlöny bucuresti-i tu­dósí­tójának távirata.) A bucuresti-i egyetem tanári kara tegnap ejtette meg a rektorválasztást, amelyen Iorga 58, Geor­­g­i­u 38, M­i­n­a V­i­c­i 3?, Vl­a­d­e­s­c­u 34, Hurmuzescu 32 és T­e­o­d­o­r­e­s­c­u 22 szavazatot kapott. Nagy meglepetést keltett, hogy a liberál­­ok, akik az egyetemen túlsúly­ban látszanak lenni, teljesen letörtek és je­löltjük, Teodorescu a legkevesebb szavaza­tot kapta. C­o­s T­a­d­­r­e­s­c­u közoktatásügyi minisz­ter a rektorválasztáson legtöbb szavazatot kapott három professzor közül Iorgát nevezte ki a bu­kürestki egyetem rektorává. Érvényes a „nemlétező“ francia—belga egyezmény. Vandervelde rejtélyes kij*lentése a kamara ülésén.­ ­Genfből jelentik: Vandervelde volt miniszter­nek a belga kamara tegnapi ülésén tett kijelentését, amely szerint a Népszövetségnél letétbe helyezett nemzetközi szerződések jogereje minden körülmé­nyek között fennáll, genfi népszövetségi körökben úgy értelmezik, hogy a belga—francia egyezmény továbbra is érvényben marad annak ellenére, hogy a katonai egyezmény szövege és tartalma a Népszövetség titkári hivatalában egyáltalában nem ismeretes. A francia és belga kormány annak idején két jegyzéket terjesztett a Népszövetség elé, de azok kizárólag a béke biztosítására szolgált­ak. Az az egyezmény, amelyet az Utrechts,II Dagblad nyil­vánosságra hozott, a Népszövetség titkári hivata­lában teljesen ismeretlen. Jánoskát elcsábítják. Irta: Farkas Frigyes. Kettesben ültek a tóparti padon Jánoska és a leány. Egyedül voltak a nagy Mindenség­ijén, a sétálók nagy tömegében, amely ott nyüzsgött körülöttük, a virágok közt, amelyek a fürdőpark köröndjeiben felütötték fejüket, hogy felüdüljenek a nyári alkony szellőjében. A fiú tizenkilenc esztendeje, a leány tizenhét éve volt benne ebben az áhitatos csendben — és mindaz, ami ilyen nyári estéken lopódzik bele a szívekbe, hogy felébressze a Férfit és felébressze a Nőt, anélkül, hogy észrevennék. Nem éreznek egyebet, mint valami édes, me­leg zsongást — a hullámverés, a zene, a kaca­gás orgonazúgássá magasztosul bennük és ők maguk sem tudják, hogy ez a szerelem. Pedig a szerelem a három heti együttlét alatt észrevétlenül beléjük lopódzott. Az élet nagy, ártatlan szerelem, amilyent csak tiszta gyermekszívek tudnak érezni. Nem is egy­mást szerették talán, hanem a virágos nya­rat, a kék tavat, a madárdalt, a láthatár szé­lén közelgő hajó hófehér füstjét és saját tisz­taságukat. A szerelmet szerették. És hallgattak.­­Jánoskának most volt először dolga nő­vel. Ahogy profán szavakkal mondják: most udvarolt először. Ő jó barátságnak, pajtásság­nak hitte a mindennapos, várva-várt együtt­­létet Annussal és ha valaki ezt udvarlásnak mondta volna — pirulva, szégyenkezve futott volna el. Az udvarlásról más fogalmai voltak Já­noskának. Ezt a szót, ezt a fogalmat elkoptat­ták, a sárba taposták előtte a barátai, akik köz­lékeny óráikban cinikusan számoltak be ud­varlásaikról, sikereikről, amelyekben kis cse­lédkék, nevelőnők és Viharvert asszonyok ját­szották a nő szerepét. Jánoska meghallgatta őket és ő nem hitt nekik. Nem tudta elhinni, nem tudta elképzelni, hogy nők titokban, bű­nösen szerethessenek, hogy kalandra odaad­ják magukat, odaadják a testüket s aztán nyu­godtan, mosolyogva éljék tovább világukat, mintha mi sem történt volna. Jánoska szemében a Nő szentség volt — talán, amit még megérinteni sem szabad. Az aliyját, a nővéreit látta minden nőben. Asszo­nyok neveltje Volt, aki otthonának tisztaságát vitte magával mindenüvé és elpirult egy asz­­szonyi mosolyra, egy kétértelmű szóra. Az a tiszta fiatalság, ami rózsapirt festett az arcá­ra, rányomta tide, hamvas bélyegét a lelkére is. Kisvárosban élt eddig, meg családi körben és a metropólisok bűnös kavargása nem tudta elrontani. • / * Jánoska édesanyjával volt a fürdőn és az anya örömmel engedte meg, huígy fia elmehes­sen a fürdőigazgatóság által rendezett ismer­kedő­ estélyre. A fiú egész este csak Annussal táncolt és nem törődött a rokonokkal,­ ismerősökkel, a­kikkel a leány együtt volt. Három óra volt, amikor mindenki haza­térni készült. Megállapodtál­, hogy a férfiak a hozzájuk legközelebbiaké nőt kisérik haza. A vallatásnál Jánoska szomorúan vette tudomá­sul, hogy Annusnak más lovag jutott, neki pe­dig Alpárnét kell az Erzsébet-szállóba kisérni. Mindketten ott laktak. A park közelében oszlott szét a társaság és Jánoska egyedül maradt Alpárnénál. Amikor kettesben nekivágtak az egyik mellékútnak, hogy elérjék otthonukat, a fiú megdöbbenve érezte, hogy a fiatalasszony minden teketória nélkül belekarol és hozzásimul. — Nem is tudtam, Jánoska — mondta az asszony — hogy egy fedél alatt lakunk. Ha ezt tudom, nem unatkoztam volna annyira. Jánoska nem felelt, csak halk borzongást érzett, mintha a nyári éjszaka hűvös lehellete csapott volna arcába. Azután szótlanul mentek tovább a szállo­dáig. A portás álmosan szemét dörzsölve nyi­tott nekik kaput és rögtön vissza is vonult fül­kéjébe. A hallban Jánoska kezet csókolt és elbú­csúzott. — Nem úgy van — mondta az asszony — a kiséret hazáig szól, és pedig az első emel©­­ten lakom. L emelet 43. A célnál a fiú újra búcsút vett. — Kérem Jánoska — kérlelte Alpárné — olyan rideg és barátságtalan a szobám, hogy mindig rablóktól félek. Jöjjön be és nézze meg, nincs-e az ágy alatt valaki. Jánoska lovagnak érezte magát és most egy asszonyt kellett védelmeznie. Örömmel teljesítette a kérést. A szobában minden zeg-zugot átvizsgált. Lehajolt az ágy alá, benézett a függöny mögé, azután tisztelettel jelentette: — Minden rendben van, nagyságos asz­­szonyom, nyugodtan lefekhet. Kezét csókolom. — Ne menjen még — kérlelte a nő. — Oly rideg ez a nagy szoba és lélek éjszaka. Ké­rem, várjon, amíg lefekszem. Jánoska egy kicsit megdöbbent, de azután beletörődött a sorsába. Nem akart pipogná-

Next