Aradi Közlöny, 1929. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1929-03-01 / 49. szám
f 1929 márciusa. I ARADI KÖZLÖNY saws la fer. Megkezdik az új bankjegyek kibocsátását A kormány kétmilliárdos hitelt nyújt a bankoknak. Tízmillió dollár közmunkára. (A z Aradi k u z i u u g. b u c u r e s t i-i tudósítójának távirata.) A Curentul értesülése szerint a kormány elhatározta, hogy likvidálja az államnak a Banca Nationalanál levő összes adósságait és két milliárdos hitelt nyit a bank számára a pénzügyminisztérium utasítása szerint. Ennek következtében a Banca Nationala áttöri a jegykibocsátó plafondot és megkezdi más bankjegyek kibocsátását. Az erre vonatkozó intézkedéseket már meg is tette a Banca Nationala, amely Charles Rist stabilizációs tervét veszi e tekintetben irányadóul. A kormány munkaprogrammjával kapcsolatban még az alábbiakat jelentik Bukarestiből: A vasútnak szánt ötven millió dolláron kívül a kormány tíz millió dollárért közmunkákat végeztet, amennyiben a megrongált hidakat, a telefon- és távíró-hálózatot javíttatja ki. Amint az idő megengedi, megkezdik a közmunkákat, amelyeket később újabb Programmmal bővítenek. A Banca Naţionala legközelebb az arany fedezetű devizák alapján újabb kibocsájtást eszközöl, hogy a jelenlegi pénzhiányt enyhítse. Román repatriáltak a curtici-i határon. Ma 29, Amerikából hazavándorló román lépte át a határt Curtici-nál. Beszélgetés egy repatriált erdélyi románnal. (Arad, február 28.)’ Hónapokkal , ezelőtt nagyszabású agitáció indult Amerikában a bevándorolt románok körében, hogy mennél többen térjenek vissza az óhazába.Az akciót az Amerikában megjelenő „America“ című román újság indította, amit azután a román kormány is felkarolt és a lehetőségekhez képest igyekszik a visszavándorlók hazajövetelét lehetővé tenni. Az akció eredményeként több ezer Amerikában élő román jelentkezett, kik haza akarnak jönni. A repatriáltaknak első nagyobb csoportja már megérkezett és tegnap 29 amerikai román visszavándorló lépte át Curticinál a román határt. Megható jelenetek játszódtak le, amikor a hazatérő Amerikát járt emberek hazai földre léptek. Örömtől sugárzó arccal újságolták a vámtiszteknek, hogy több ezren jönnek haza és máris igen sokan vannak útban Románia felé. A vonaton alkalmunk volt beszélgetni a hazatérő amerikai románokkal. Marie Ion szebeni származású gazdálkodó részletesen beszámolt a künn élő románok nehéz helyzetéről és küzdelmeiről. — A mi testvéreink csaküan nehéz munkát végeztnek — mondotta. A pénz,utáni hajsza tönkreteszi egészségüket, és merem mondani, hogy nemcsak a Kanadában, hanem a Kerupeiben (Ohio) élő románok között már alig van egészséges ember. A nehéz gyári munka felőrli a legegészségesebb szervezetet is. — Én is kis megtakarított pénzemet, amiből földet akartam idehaza vásárolni, nagyrészben doktorokra és orvosságokra költöttem. Elmesélte azután, hogy Amerikában is nagy a munkanélküliség és az elhelyezkedés szinte lehetetlen. A gyárak redukált üzemmel dolgoznak és a munkások ezreit bocsátották el, kik most munka és kenyér nélkül küzdenek az élettel, vannak gyárak, ahol hetenként csak 3—4 nap dolgoznak. Több hazatérővel beszéltünk, kik valamennyien azt hangoztatták, hogy igen nehéz ma már künn is a megélhetés és ennek tulajdonítható az, hogy minden román, aki csak teheti, most ragadja meg az alkalmat, hogy hazajöhessen. nimii. . 3 Könyvkedvelők, könyvbarátok. Alkalmi vásár. Március hónapban az összes raktáron lévő könyvet s mélyen leszállított árban lesznek kiárusítva a I LÖBL hírlap Irodában, Arad« KST Győződnin men, tényén próbavásárlást! *8£3i | ■$♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦$♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Javult a helyzet Arad külvárosaiban Sikerült a gépüzemeknek minden nagyobb zavart elhárítani. (Arad, február 28.) Az Aradi Közlöny a napokban beszámolt azokról a súlyos mizériákról, amelyeket a hideg időjárás, különösen a külvárosokban okozott. Az esővízcsatorna és a vízvezetékek befagyása miatt, az olvadás beálltával, hatalmas sártenger borította el a külvárosi utcákat és akadályozta a közlekedést. Az aradi vízművek igazgatója és szerelői éjjel-nappal munkálkodtak, hogy a város lakosságát megmentsék a kellemetlen helyzetből. A fáradtságos és emberfeletti munkának meg lett az eredménye. A befagyott vízvezetékcsövekhez nehezen lehetett hozzáférni, mert a csontkeménnyé fagyott földet még csákányokkal is alig bírták felásni. A befagyások leginkább ott történtek, ahol a csövek csekélyebb mélységben vannak elföldelve. Ma már az a helyzet, hogy az utcai vezetéktől a vízóráig csak két helyen van befagyva. Nagyon sok helyen bent a házakban még ma is be vannak fagyva a belső vezetékek, de ezeket házilag is ki lehet javítani. Csőrepedések az idén sokkal több esetben fordultak elő, mint más években és a javításhoz szükséges anyagok nem voltak raktáron a vízműveknél, de megtörtént az intézkedés azok beszerzésére. Tripa Mihály gépüzemigazgató véleménye szerint, a kellő időben be lesznek fejezve az összes javítási munkálatok és sikerülni fog megelőzni minden zavart és kellemetlenséget. Nagyszabású kommunista összeesküvést lepleztek le Budapesten. Budapestről táviratoztak. A rendőrség rajtaütéssel elfogott egy Rottensbiiller-utcai tejcsarnokban négy, kommunista vezért, Ellenbogen Jánost, Rózsa Mihályt, Sebes Istvánt. A negyedik nem hajlandó nevét elárulni. A náluk talált iratokból kiderült, hogy nagyszabású bolsevista összeesküvést terveztek. Eddig hatvan gyanús embert állítottak még elő. Kiderült, hogy a vezetők hatalmas pénzösszeggel rendelkeznek, a szovjet bécsi és berlini megbízottjaival öszszeköttetésben állanak. nak látszani. Csak azt kérdezte még bizonytalan reszkető hangon: — Leoltsam a villanyt? Alpárné halkan felnevetett, azután kihívó kacérsággal felelte: — Ahogy akarja. Jánoska megérezte a fölényes gúnyt az asszony hangjában és egy pillanatig nem tudta, mit cselekedjék. Hirtelen eszébe jutottak mindazok a kalandok, amiket barátai meséltek el neki, de harcolt benne a nőknek az az apotézisa, amit otthon gyermekkorától fogva beléneveltek. Ha pillanatnyilag gondolt is arra, hogy most ő is kalandba sodródott és egy kacér, fiatal asszony szándékosan kiszolgáltatja magát neki — elhessegette magától a gondolatot. Nem akart nevetségesnek sem látszani, azért nem csavarta le a villanyt — de hátat fordított az asszonynak és az ablakhoz állt. Mintha a most kezdődő napfelkeltét figyelné a tó fölött. Hallotta a nő minden mozdulatát, a levetett selymek sustogását, majd a párna zizegését, amikor az asszony az ágyba bújt. Kukk — hallotta egyszerre Alpárné hangját — már idenézhet. Már lefeküdtem. Jánoska megfordult és újból tiszteletteljes hangon búcsúzni akart. — Kezét csókolom, aludjék jól, nagyságos asszonyom. — No ne siessen — tartóztatta kacéran Alpárné. — Ilyenkor, amikor sokat iszom, mint ma a bálban — nehezen tudok elaludni. Maradjon még egy kicsit és beszélgessünk. Jó? A fia most már zavarba jött. Mit is akar tulajdonképen ez az asszony, akit ma este látott először — kérdezte önmagától. Még mindig nem tudott, nem akart feleletet adni maga VUM - nak erre a kérdésre, de azért engedelmesen, sorsába beletörődve ült az egyik székre, az asztal mellé. — No, ne oda üljön, ne olyan messze — mondta kihívóan az asszony. — Ide jöjjön, az ágy szélére. Jánoska engedelmekedett. Leült a fiatal, szőke szépség lábához. És hallgatott. — Jánoska — kezdte Alpárné. — Kicsi Jánoska, miért hallgat? Nézze, most ketten vagyunk, csak ketten. Nem örül ennek? Pirulás volt a válasz és nagy, nagy csend. — Kicsi fitt — folytatta tovább a nő — miért nem beszél? Nevessen, örüljön — szeressen Jánoska, szeressen! Hirtelen megfogta a fiú kezét, forró kezével és húzta magához, mint mágnes. És Jánoskát is sohasem érzett forróság lepte el. Aztán lehajolt az asszony fölé és csókolta izzón, vaj dúl, sohasem csókolt csókkal és átkarolta, ahogy csak egyszer lehet ölelni, tizenkilenc éves korunkban... Először... ! Aztán legördült a függöny. I * Már erősen virradt, amikor Jánoska kilépett a szobából és mint a tolvaj surrant le a földszintre, a saját szobájába. Csendben vetkőzött le, de nem jött álom a szemére. Tüzes katlanban érezte magát és fél révületében azt álmodta, hogy apró manók szaggatják izzó harapófogóval darabokra a testét. Későn kelt. Az első útja a tükörhöz vezetett és rettegve nézte az arcát, féltve vizsgálta magát. Hátha észrevesznek rajta valamit? Hátha megváltozott tegnapról-mára. Félt az édesanyja elé kerülni. Gyötrődéssel gyűrte le a reggelit — de szerencsésen elmúlt ez is és nem történt semmi. Nem láttak semmit. Amikor anyját karonfogva a parkba indultak, messziről meglátta Alpárné lila ruháját. Az asszony mosolyogva, nyugodtan közeledett feléjük, mintha mi sem történt volna. De Jánoska, mintha gránát elől menekülne, hirtelen kiszakította magát anyja karjából és a bokrok közé szaladt. Nem akart találkozni az asszonnyal, mert úgy érezte, hogy nem tud a szeme közé nézni. Szégyelte magát. Elmenekült a park legelrejtettebb zugába, hogy ne lásson senkit és ott kóválygott fel-alá késő délutánig. Még ebédelni, uzsonnázni sem tért haza. Alkonyodott újra és elérkezett az idő, mikor Annussal kellett volna találkoznia. Bizonytalan lépésekkel tartott a tópart, a kettőjük padja felé. Messziről meglátta a leány fehér ruháját. Nem volt ereje közeledni. Úgy érezte, hogy nem mehet többé a kislány közelébe. Csalónak érezte magát, aki megszentségtelenítette az eddigi tiszta szerelmet. Ádáz bűntudat marcangolta és nem volt bátorsága ahhoz, hogy ismét úgy közelítsen a leányhoz, mint tegnap, mint tegnapelőtt. Az eddigi templomi orgonazúgás helyett vad kakofónia orgiáját hallotta — a zene is azt játszotta, a falevelek is azt zizegték, a tó habjai is azt súgták: Bűnös vagy! Bűnös vagy! Nézze, nézze messziről a padon ülő fehér árnyat és egyszerre forró, keserű könnyek buggyantak elő szeméből. Megtörtén, leverten kitért a leány aljából és hazavánszorgott