Aradi Közlöny, 1930. december (45. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

* 1.1 ARAD1 KÖ­Z­LÖN­Y" KEDD, DECEMBER 2. A szappan gyakran ártalmas csirák hordozója í­gy gyártás közben kézzel érintett szappant veszedelmes csirákat hordhat. A C'adumí (szappant sohasem érinti az emberi kéz, mert) képpel gyártják és csomagolják. A Cadumí (Szappan a legjobb tisztasági és egészségi fel­­­­tételek mellett melyek emberileg elérhetők, ke­­erül a közönség kezébe A Cadum-szappai ú­­kökeménységig és az utolsó darabkáig hasz­nálható. A Cadum-szappan használata tehát­­­a legtakarékosabb, der és ezek a bérek az állandósult gazdasági leromlás mellett, tovább fenn nem tarthatók. Az aradi kereskedők országos harcot índít Nagygyűlés a Kereskedelmi és Iparkama- 1 A | __ r*!?a?, “ S°rsiá4ék a kereskedők nyug- tStlSK 37 OlCSOS3£0ft díjmfeseseert — Olcsóbba kell lenni a TM vasutat, villanyt, gázt — Érdekes javaslatok — A bucuresti-i sztrájk és az aradi kereskedők — Akció az üzletbérek leszállításáért Nemcsak Ara­d, h­anem­ Románia egész gaz­dasági életére fordulópontot jelentő határozato­kat hozott vasárnap délelőtt az aradi Kereske­delmi és Iparkamara nagytermében az aradi kereskedők hatalmas tábora. A Kereskedel­mi Testület és a fűszerkiskereskedők szindiká­tusa, úgyszólván teljes taglétszámban vonult fel a gyűlésre, hogy több nagyfontosságú kérdés­ről: az üzletbér-leszállításról és az árredukció­ról határozzon. Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a gyűlést Domán Sándor, az aradi Kereskedelmi Testület agilis elnöke, aki üdvözölte a megjelent tagokat és Pacuraru Brutus, Kereskedelmi és Iparkamarai főtitkárt, majd beszámolt arról, hogy a testület vezetőségéhez száz aláírásos memorandum ér­kezett, az üzletbér leszállítására irányuló moz­galom megindítására. Az elnök ezután bejelen­tette, hogy az aradi kereskedelmi iskola internátását már véglegesen jóváhagyott megállapodás­sal eladták az iskolát fenntartó testületnek. Az új tulajdonos a vételár első részletét fél­millió lejt, azonkívül 150.000 lejt a második rész­letre már kifizetett. Bejelentette továbbá, hogy a vezetőségnek sikerült megfelelő helyiséget találni a Kereskedő Otthon számára. A helyiség az Általános Takarékpénztár épületében levő Kornis-féle helyiség, ahol nemcsak hatalmas gyűlésterem állna rendelkezésre, hanem a tit­kárságok is megfelelő elhelyezést találnak. A közgyűlés a testület igazgató-választmányát bízta meg a helyiség kibérlésére. A tárgyalások alkalmával a fűszerkiskereskedők szindikátusát Engel Gyula elnök fogja képviselni. Az elnök ez után bejelentette, hogy december 14-én Temes­váron országos kongresszust tartanak a keres­kedők, ezért felhívja az aradi kartársakat, hogy ezen a kongresszuson minél számosabban ve­gyenek részt. Az állam kezdja meg az árleszállítást Szöllösy Zsigmond dr. előterjesztésére a közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a kereske­dők nyugdíjintézete jogi személyként megalakuljon és alapjait egy országos, sorsjátékkal vesse­­ meg. A főtitkár ezután felolvasta az aradi ke­reskedők által aláírt memorandumot, az üzlet­bér leszállítási akció megindítására vonatkozó­lag. Az első hozzászóló Glesinger Jenő kereske­dő volt, aki az üzletbér-leszállítási akció végre­hajtására tett néhány javaslatot. Holländer Al­fréd fakereskedő hozzájárulását adta a mozga­lomhoz, majd egy igen érdekes felszólalás kere­tében ennek az akciónak kibővítését kérte. — Őfelsége Károly király, — mondotta Hol­länder Alfréd­­ volt az első az országban, aki belátta, hogy csak általános árleszállítással le­het megmenteni a helyzetet. Ennek akadálya a kormány, mert a miniszterek mint az újságok­ban olvasható, nem hajlandók a költségvetések redukálását végrehajtani. Pedig elsősorban az államnak és a többi ha­tóságoknak kell az adókkal és a közszol­gáltatásokkal, a vasúttal, a postáival, a vil­lannyal és gázzal megkezdeni az árleszál­lítást. Holländer Alfréd javasolja­, h­ogy az ár­­redukció érdekében indítson országos mozgal­mat a kereskedelmi testület. Az idők parancsszava... , " Kerpel Izsó arra kívánja figyelmeztetni a háztulajdonosokat, hogy erkölcsi szempontból is súlyos felelősség hárul rájuk, ha az idők kényszerítő parancsszavának hatása alatt nem redukálják az üzletbéreket. Igen érdekes indít­ványt terjesztett elő Kerpel Izsó. Kimutatta, hogy a kartellek és trösztök a magas behoza­tali vámok kihasználásával súlyosabb uzsorát folytatnak és nagyobb károkat okoznak az or­szág gazdasági életének, mint a háború idején azok, akik ellen a kormányok kénytelenek vol­tak az uzsora­törvényt életbe léptetni. Kéri, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara indítson mozgal­mat a k­artelláraknak a világtarifák­­ nívójára való leszállítása érdekében. Ezután Liszka Pál, a fűszerkiskereskedők hozzájárulását tolmá­csolja az árleszállítási mozgalomhoz. Reiner György pedig a kereskedők kiszeigerolása ellen kér óvintézkedést. Szenes Henrik, a maga részéről hihetetlen­nek tartja, hogy akadjon kereskedő, aki a kö­zös érdekek ellen tör. Azt javasolja, hogy a fogyasztóközönség tájékoztatása céljából a ke­reskedők minden második héten tartsanak nagygyűlést a városházán az árleszállítás ér­dekében, hogy a közönség is tudomást szerez­zen arról, hogy legelsősorban a kereskedők kö­vetelik az árak letörését. Ezután Pacurari Brutus, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára emelkedett nagy éljenzés közepette szólásra. Ezeket mondotta: — Ahogy én ismerem az aradi közönséget, a magam részéről is kizártnak tartom, hogy a tökéletesen egybekovácsolt összetartásból vala­ki tévútra essék. — Nagyon helyesnek tartja a városházán tervezett árleszállító e gy­űléseket, mert ezáltal a fogyasztóközönség támogatását is megnyerik a kereskedők. Kijelentette, hogy a kereskedelmi kamara minden eszközzel támogatni fogja a kereskedőknek ezt az országos jelentőségű mozgalmát. Szöllősy Zsigmond dr. főtitkár ezután fel­olvasta a határozati javaslatot, amely kimutat­ja, hogy a mai üzletbérek magassága nagy te-„Mi nem sztrájkolunk...** Ezután kimondja az aradi kereskedelmi testület, hogy minden olyan esetben, ahol az üz­letbérlőnek nem sikerült a háztulajdonossal a* ü­zletbér leszállítására vonatkozólag megállas­podni, teljes erkölcsi súlyaival veszi át a köz ér­dekében tagjai védelmét. Egyben pedig ezt a határozatot a mozgalom országosan egyöntetű lebonyolítása végett az összes kereskedelmi és ipari szervezetekkel közlik. Domán Sándor elnök az ülés berekesztése alkalmával igen érdekes elnöki enunciációt tett:­ — Közlöm a gyűléssel, hogy a regáti keres­­kedőtársaim a kereskedőket ért sérelmek miatt a hétfői napon sztrájkba lépnek. Mi nem sztrájkolunk, nekünk nem fe­gyverünk a sztrájk a mi erőnk az összetartás. Tudjuk, hogy ez az összetartás olyan hatalmas erő, a­mellyel minden eredményt el tudunk érni. Az érdekes elnöki bejelentéssel az ülés vé­get ért. Felavatták a bánsági magyarság otthonát Fényes ünnepségek a temesvári Magyar Ház avatásán ~­ Jak­abfy Elemér dr. nmy beszéde — Parecz Béla dr. és Purgly László üdvözlése — Ünnepi ü­lés a Magyar Háziján — mi Temesvár egyik­ impozáns útvonalán ne­mes egyszerűségében áll a Magyar Ház, a bán­sági magyarság hajléka. A Magyar Ház ü­nne­­péh­es felavatása tegnap ment végbe és ez az ünnepség a magyarság jövőbe vetett hitének és élni akarásának hatalmas megnyilvánulása volt. Szombaton este díszhangverseny és iro­dalmi estély vezette be az avató-ü­nnepséget. A színházat előkelő közönség zsúfolásig meg­töltötte. Ott volt mindenki, akinek a magyar kultúrához valamelyes köze van. Nemes Ele­mér igazfalvai református lelkész , Magyar Párt bánsági tagozatának alelnöke mondott üdvözlő beszédet, kifejtvén, hogy a Magyar Ház szimbólum és azt jelenti, hogy a ma­gyarság ezen a földön otthon van és a hazája még akkor is, ha a többségi nemzettől eltérő nyelvet beszél és különálló kultúrát vall. Ezután Temesvár előkelő magyar társa­dalmának nőtagjai léptek a színpadra, majd Jakabffy Elemér dr. a Magyar Párt kisebb­ségi ügyosztályának vezetője ezeket mon­dotta: — Néhány napja ott álltam a Magyar Ház előtt. Telkemre vetítettem kompozíciója igazi hatását, amikor egy magyar ismerősöm szólí­tott meg és ezeket kérdezte:­­— Mit gondol­nak az urak, ha egy külföldi eljut ide és az út egyik oldalán a német kultúra nagyszerű ott­honát, a másikon pedig a magyar palotát látja, elhiszi-e, hogy a nemzetiségek itt keserves napjaikat élik. Erre a kérdésre itt adok vá­laszt: a román nemzet politikai múltjának ne­vezetes korszaka az, melyben az úgynevezett memorandum készült, hogy ebben a trón és Európa nyilvánossága előtt fölpanaszolják azon sérelmeket, melyeket a magyar államha­talom részéről éreztek. Ennek a memoran­dumnak politikai hullámai olyan magasra csaptak, hogy a román nemzet vezérei még a millenáris ünnepségektől is távol maradtak, el­len­ben ugyanekkor elhatározták, hogy­ Nagy­szebenben nemzeti házat építenek. Román pol­gártársaink tehát aligha tekinthetik egy ilyen kultúrépület emelését annak bizonyságául, hogy valamely kisebbség kulturális és politikai szabadságának szükséges révéhez jutott, mi pedig, a román példára hivatkozva adhatunk feleletet a külföldi érdeklődőknek is. Vasárnap reggel kilenc órakor a Magyar Házban a Magyar Párt intéző­bizottsága ülést tartott. Az ülést Ambrózy Andor báró elnök nyitotta meg és azon számosan vettek részt. Délelőtt 11 órakor a Magyar Ház R. T. a pa­lota első­­emeletén tartotta meg díszközgyűlé­sét. Ambrózy Andor báró üdvözölte a­ megje­lenteket, majd az avató beszédet Hajdú Fri­gyes dr. a részvénytársaság alelnöke mondot­ta el. Hangulatos beszédét ezzel fejezte be: — Isten, népek Istene vezéreld, védd és áldd meg a magyart! Ezután Jakabffy Elemér dr. szólalt föl, majd a németség nevében Kräuter Ferenc dr. üdvözölte a bánsági magyarságot ezen ünne­pélyes alkalomból. Purgly László, a Magyar Párt aradi tagozatának delegátusa ezeket mondotta: — Aradvármegye és Aradváros magyar­, párti tagozatának szerencsekivonatát s üdvöz­letét tolmácsolom. Az aradi és bánsági tago­zatnak közös a szenvedése, közös a bánata, de közös az ünnepe­­ is. A bánsági Magyar Párt példát szolgáltató, utat megjelölő szerve­zettségről­­ fed tanúbizonyságot. Mély tisztelet­tel meghajtjuk előttetek az elismerés zászlaját, Parecz Béla dr. országgyűlési képviselő az aradi Kölcsey-Egyesület nevében beszélt- Ezeket mondotta: — A mi egyesületünk részt kér ebből az ünnepből. Ti megcsináltátok azt, amit mi fenn­állásunk ötvenedik esztendeje után megtettünk. _ Délben egy órakor közös ebéd volt a gyárvárosi vigadóban, amelyen számtalan po­hárköszöntő hangzott el. Késő délután a ko­lozsvári­ magyar egyetemi hallgatók köre ja­vára a kal­b­ délutánt tartottak. Este pedig a bánsági magyar közművelődési egyesület ün­nepelte hajlékának fölavatását. A temesvári Magyar Ház­­ való­ünnepsége imponáló kere­tek között ért véget..

Next