Aradi Közlöny, 1931. szeptember (46. évfolyam, 197-222. szám)
1931-09-01 / 197. szám
M 2001 MA 12 QLU|^ feerk esítSs'éa SaaSHÍviáfcj ís nvomaa: Bul. Reg Feri®. jand |József föharcezuft1 ^ telefon: 151, Sürgönyeim! Közlöny, Arad •• Az Arad Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Meertelenik nanonta reszel-Közlök ara 5 LEJ Előfizetés? árait: évente 1080, félévre 340, nezyedévre 270, havonta 00 Lei- Külföldre havonta 50 ezvel több. .. Havos szám 5 Lei- Vasárnap 6 Lei. r.Bucuresti ben 50 báni felár 1 Hirdetések tarifa szerint XLVI. évfolyam, 197. szám . Főszerkesztő: SXAUBEII. JÓZSEF Kedd, 1931. szeptember 1 M 116 ommaam&Bmia Eg plaxisz és a ni 'Kicsit pocakos, cvikkeres,de azért talpig legény. Nagy úr, hatalom van a kezében. Milliós városnak a polgármestere és pár száz hivatalnoknak parancsol. Pártja van, hívei vannak. A pártja viszi előre, mindig magasabbra, a hívei rajonganak érte. Különösen a nők. A nőknek abban a városban, amelyről szó van, minden politikai joguk megvan. Szavazó polgárok és lelkesedéssel, bizonyos oldalon, építem a polgármester pártjában, dühösen és gyűlölettel politizálnak. A polgármestert szeretik, a szónokló aggszüzek, a kenetes elnöknők, a tajtékzó női kortesek gyengéd és rajongó szeretettel harcolnak minden aktusnál, polgármesterükért, aki nő 11 en ember. Élő szen borként állítják magas piedesztálra. A cvikkerés és kissé pocakos várospolitikus jól érzi magát az ideál szerepében. Ért a nőkhöz és tud a politikus aggszüzekkel, méltósággal teljes elnöknőkkel bánni. A polgármester bizonyára okos ember, de mégis csak férfi (Hogy nem egészen férfi, azt a következmények igazolják.) Naiv és hiszékeny, ami par excellence férfi tulajdonság. Szegény polgármester, nem is gondolt arra, hogy ez a sok szeretet, rajongás és tömjénezés, a jó pártinak szól. Eszébe se jut, hogy minden vezérszónoknőnek és minden elnöknőnek van leánya, unokahúga, barátnője, akit az örök asszonyt kerítő ösztön parancsára, férjhez szeretne adni, arra pedig még álmában sem gondol, hogy egyik-másik vezérnő se bánná éppen, ha feleségül venné.Szegény polgármester, önmagában elválasztja a várospolitikust a férfitól és nem veszi észre, hogy leghívebb híveinek serege, a női tábor, ilyen megkülönböztetésekre nem kapható. Naivságában a jámbor polgármester készpénznek veszi a biztatásokat, negédes tréfákat, hogy hát miért nem nősül meg már. Ezek a kedves, figyelmes hívek csak a javát akarják és enged is a biztatásnak. Megnősül. A negyven éven felüli, arrivált férfi megengedheti magának azt a lukszust, hogy szerelemből nősüljön. Szépen, diszkréten, szinte suttyomban megesküszik szíve választottjával, aki nem tartozik híveinek nőtáborához. Outsider. Előkelő úriasszony, egy magasállású urnak az özvegye. De valami kis baj van vele. A származása nem felel meg a nőtábor politikai jelszavainak. A polgármester azt gondolja, hogy ez nem baj. Hiszen a nőtábor szereti a polgármesterét, rajong érte és hát a kenetes elnöknők bizonyára emlékeznek a tékozló fiúra és a megtalált báránykára. A polgármester nőügyekben kissé naiv és ezért talán még azt is elhitte, hogy a lelkes szónoknők és a jámbor elnöknők, valóban hisznek is abban, amit olyan sokszor elszónokolnak. A polgármester most bajban van. Igen, tagy bajban van, amelyből talán ki se tud lábalni. Ellene fordult a nőtábor, amelyet legszentebb érzelmeiben sértett meg házasságává. Először azért, mert a nőtábor vezérei közvetítésének mellőzésével mert megházasodni,másodszor azért, mert származása szerint zsidó nőt vett feleségül. In paranthesim meg kelljegyeznünk, hogy ez csak kifogás. A Széchenyi-familia elég jó katholikus, a családfán talán négy bíboros és tíz érsek, püspök neve ékeskedik, de a Széchenyi-familia teljes számban és teljes díszben vonult ki, amikor egy Széchenyi feleségül vetít egy Guttmann bárónőt, amiben különben csak Liechtenstein uralkodó hercegének a példáját követte, aki szintén Guttmann-leányt vett feleségül, pedig háé a Guttmannok is . . . De minden tréfától eltekintve, a katholikus vallás tanítása szerint, aki a keresztség szentségében részesült, az lehet katholikus keresztény embernek a fejesége. A polgármester valószínűleg meghányta-vettette magában mindezeket a dolgokat. Hiszen már nem gyerekember, aki fejest ugrik szerelmi nekidühödésében a házasságba. Csak egyre nem gondolt: a nőtábor haragjára, a jámbor szónoknők és kenetteljes elnöknőkfelháborodására. Képzeljük csak el. Ideált faragtak ebből, a férfiból, aki megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére merészelt megházasodni. A polgármester ezzel a cselekedetével megsértette őket, különböző legszentebb érzelmeikben és csúffá tette őket, önmaguk előtt. •A polgármestert tehát meg kell büntetni De különösen meg kell büntetni a nőt, aki a bálványt elszedte tőlük. A polgármester ultimátumot kapott: Válasszon, vagy az asszony,, vagy a polgármesterség. Erről vezércikkez" nek, nyilatkoznak, talán már gyüléseznek is, de mindenesetre sziszegnek és tajtékoznak. Ahogy eddig a szeretet és rajongás rózsaszínű hullámai csobogtak andalító és magasztaló muzsikát a polgármester körül, úgy zúgnak most a felháborodás és csalódottság viharai a le- döntött ideál bálványa fölött. És nem kis dolog, ha az asszonynép megharagszik arra, akit dédelgetett, dicsőített és maga fölé egy milliomos nagyváros legelső hivatalnokává tett. A néphegyet az asszonyok dirigálják és a nép asszonyi parancsra valószínűleg ki fogja dobni a polgármestert. Hacsak a polgármester nem engedelmeskedik a nőtábor parancsának és el nem küldi a feleségét. Ekkor a nőtábor meg fog bocsájtani és el fog felejteni mindent. Legfőként azért, mert az az asszony nagyon meg lesz alázva és nagyon fog szenvedni. Egy asszony megaláztatása, egy asszony szenvedése pedig a leg, édesebb tömjén, amelyet a megsértett asszonyi hiúságnak, a feldühödött nőtábornak áldozni lehet. Lehet, hogy a polgármester megijed és engedelmeskedik a nőtábor parancsának. Ebben az esettben talán megmarad polgármesternek és talán még vissza is szerzi a nőtábor szeretetét. Polgármester lesz továbbra is, de férfiú..*— az már nem lesz. Végképp a Mott az Anschluss terve Tiltakozik a szovjet a román-német kereskedelmi szerződés alapkoncepciója ellen a Curtius és Schober lázas tanácskozása Genfben. A francia tőke nyomására Anglia 150 milliós hitelt mondott fel Ausztriának Repülőgép viszi Genfbe a hágai döntést Berlinből jelentik. A külpolitika előterébe, minthogy a Népszövetség őszi évadja küszöbön áll, a német-osztrák vámunió kérdése került, amelynek jogi eldöntését a hágai nemzetközi bíróságtól a napokban várják és amelynek politikai megvitatása az ülésszak napirendjén szerepel. A német-osztrák vámunió gondolata diplomáciailag már megbukott a német pénzügyi válság és az angol zavarok bekövetkeztével. Csak arról van szó, hogyan lehetne ennek nyilvános beismerését valahogy eltolni, mert különben Curtius és Schober külügyminiszterek könnyen megbukhatnának. Budapesti jelentés szerint a hétfő reggeli sajtó útján az a hír terjedt el, hogy a németosztrák vámunió tervezetének végleges bukását Anglia magatartása is sietteti. Anglia ugyanis azonnali felmondással visszaköveteli a 150 millió schillinges kölcsönt, amit pár hónappal ezelőtt a franciák bosszantására aKreditanstalt szanálása idején folyósított. Politikai körökben, meg vannak győződve arról, hogy Angliának ez a váratlan elhatározása francia befolyásra történik. Két nappal a hágai döntés publikálása előtt, tehát máris eldőlt a német-osztrák vámunió sorsa. Schober és Curtius sójár megérkeztek Genfbe és a vámunió ügyében órákig tartó megbeszélést folytattak. A megbeszéléseknek az az eredménye, hogy igyekeznek a Népszövetség állásfoglalását a vámunió kérdésében elhalasztani. Curtius és Schober terve szerint legcélszerűbb volna, hogyha a vámunió kérdését átutalnák az Európa-bizottság gazdasági szakértőinek hatáskörébe. A párisi lapok egyértelműeg azt írják, hogy "Ausztria a vám részéről bátran eltemetheti az egész Anschluss-tervét, mert Németországgal együtt pénzre van szüksége, amit mind a kettő csak a franciáktól kaphat meg. Curtius különben átiratot intézett a Népszövetséghez, amelyben kéri, hogy az Európa-bizottság koordinációs albizottsága tűzze napirendre a magyar-német, illetve német-román kereskedelmi szerződéseket, úgy ezek az egyezmények kimondják, hogy érvényüket csak akkor nyerik el, ha a legtöbb kedvezményt élvező államok hozzájárulásukat adják. Szovjetoroszország máris tiltakozik az ellen, hogy a legtöbb kedvezmény tételét Németország most Romániára és Magyarországra is kiterjeszti. Oroszország ugyanis, mint ismeretes, szintén legtöbb kedvezmény tétele alapján áll kapcsolatban Németországgal, a nyilvánosságrahozatalról. Adöntést állítólag a Népszövetség első ülésén fogják nyilvánosságra hozni. Az utóbbi napokban a francia sajtóban olyan híresztelések jelentek meg, hogy Briand külügyminiszter egészségi állapotára való tekintettel, egyáltalán nem utazik el Genfbe. Néhány lap arról írt, hogy Briand csupán az európai tanulmányi bizottság ülésein nem vet részt, más lapok viszont arról tudnak, hogy külügyminiszter a genfi közgyűlésen sem ott. A Ouai d‘Orsai vasárnap nyilatkozott ben az ügyben s félhivatalos közleménye s mrint, Briand orvosai megállapították, hogy külügyminiszter állapota lényegesen javult a teljes gyógyulás is rövidesen bekövetkezi Orvosai tanácsára azonban Briand eltekilten attól, hogy az európai tanulmányi bizottság ülésein részt vegyen és csak szeptember 7-én utazik el Genfbe, hogy, a népszövetségi közgyűlésen képviselje Franciaországot. Egyébként C u r tius és Schober folytatták tárgyalásaikat Ausztria és Németország közös állásfoglalása ügyében a vámunió kérdésének letárgyalásánál. Általában az a meggyőződés, hogy meg fogják kísérelni a vámunió kérdésének elgáncsolását, azonban arról még hivatalosan nincs szó, hogy Ausztria máris visszavonult volna. Az a vélemény, hogy ha a vámunió kérdését az Európabizottság gazdasági albizottságához utalják, ez egyenlő a kérdésnek napirendről való levételével. A félhivatalos párisi Temps azt írja, hogy most már bizonyosra vehető Ausztria visszavonulása, mert ellenkező esetben az osztrák kormány nem kapja meg a kölcsönt. Miután ezt megmagyarázták az osztrák kormányférfiaknak, most már azok az államférfiak, akik eddig a legélesebben harcoltak a vámunió mellett, — így Schobert, Genf után letesznek erről a tervről. A hágai döntőbíróság ítéletét egyébként nyilvánosságrahozatal előtt repülőgépen viszik (jenibe s a népszövetségi titkárság gondoskodikmajd