Aranyosvidék, 1930 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
XXXX évfolyam. 1 szám Turda—Torda, 1930 január 4 ARANYOSVIDÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK HETENKÉNT SZOMBATON. KIADÓHIVATAL: Sserkesztőség : Jteset könyvkereskedése Piața Mihail Turda—Torda, Piața Mihail Viteazul (Főtér) 35 V^fÄ*2 TÄ^1^18?ttp8k ÍS Szerkesztő: szám, Szerkesztőségi telefon «. 34. A lap «ellesi ELŐFIZETÉSI ÁR* MagyaróSy Zoltán részét illető közlemények hetenként legkésőbb érre 240 Lei H Ne^ évre 60 Lei «“« * “"k—*■ <*“*• VM évre 120 Lei 11 Egy szám ára 5 Lei. Kéziratokat vissza nem adunk. Az erők elforgácsolása. Mielőtt e cikk tárgyát kifejteném: szükséges óvatosságból s az emberi érzékenység it menete alapján illő tisztelettel (mindazok iránt, aki* két illet) ünnepélyesen óvást emelek már eleve az ellen, hogy szavaimat, jószándékomat és közérdekű intenciómat bárki is (akár egyén, akár testület, akár valamelyik egyház vagy jogi személy) félreértse, félremagyarázza, vagy ne úgy értelmezze ezt a cikket, amely szempontból ez kizárólag a közjó és a társadalmi élet-Rrmánia érdekében íródik. Nincs ennek semmiféle vágó, szúró éle, célzata, nem akar ez kisebjteni, bántani, támadni, rontani senkit és semmit. Ellenkezőleg rá akar mutatni egy olyan közéleti jelenségre, egy olyan lokális állapotra, melyet helyes érzékü belátással és egyetértéssel rendezni, szanálni mindnyájunknak létérdekeink által követelt nagy kötelessége. Épen ezt a kötelességet teljesíti most ez a cikk is és közlésével ez a lap is. Ennyit tehát elöljáróul! rá a közfigyelmet, a publikum tárgyilagos, elfogulatlan kritikáját. Mit látunk, mit tapasztalunk e téren? Nagymérvű működési túltengést s ennek nem kívánatos eredményét: az erkölcsi és anyagi erők szertelen elforgácsolódását, gyengülését, kimelültségét. Egy idő óta valami csodálatos túlbuzgóság kapott lábra és lelt úrrá ebben a kis vámban a kisebbségi, felekezeti, kulturális és karitatív egyletek, testületek és szervezetek működésében. Bizonyos érthetetlenül vehemens, versenyszerű aktivitás láza ejtette hatalmába és fűtötte át ezeket és ez a láz inspirálja folyton új és új szereplésre, nyilvános működésre őket a fórum színpadain. Ezek a szereplések egyre sűrűbb egymásutánban ismétlődnek meg, hogy már-már sgrajsgíó tünetté válik ex a lui^yokoji • isn.f v3d .j.. . ez a lul* szapora szereplés . . . Egymást érik a teadélutánok, (egy délután volt kettő is,) kultur délutánok, de Estélyek, műsorostár, rejtélyek, egyházi, kultúrái!?, jótékony jellegű előadások, estélyek stb. stb. . . . Mindenik publikumot toboroz és természetesen mindig jórészben csak azt az egy és ugyanazon publikumot, mert kisváros vigyünk s csak egy kisebbségi közönségünk van . . . Mindenik „rendezés“, mindenik akció egy és ugyanazon publikum egy és ugyanazon (már többszörösen igénybevett) zsebére bazírozza a sikert ; attól kér, áttól vár újabb 03 újasoö áldozatot. Annak egyre erőtlenebb csekély tartalékát apassza, vagyis azt az erőt fogyassza rohamosan, mely a jövőnek kellene legyen biztos energiájú rezervoárja. És e túlzott vehemencia igy kimeríti, végeigyengíti ennek a jószívű egy közönségnek egész teljesítőképességét idegileg is, zsebileg is! Egyre sűrűbben hangzik fel e miatt itt is, ett is a Fzelid megse*állás panaszkórusa : „Hát ez mer sok ! Hát ismét 1 ? Hát ezt már rém lehet bírni !* Teljesen indokoltak ezek a józan kifakadások. Épen elsősorban kisebbségi társadalmunk anyagi ereje csappant meg nagy mértékben az utóbbi évtized alatt, úgy, hogy megélhetése hova tovább nehezebbé, küzdelmesebbé válik s aig alig képes előSok oldalról régóta s egyre több irányból ösztökélték már az „ Aranyosvidék“-et arra, hogy foglalkozzék egyszer már, e „kényes témá“-val is s mutasson rá a túlzások és túlbuzgóságok helytelenségére és a társadalmi, kulturális alkotó erők bár akaratlan, de kétségtelen elforgácsolódására. Vagyis: tegye szóvá azt az elerőtlenedést, melyet épen az erők aktivitásának egészségtelen, versenyszerű túlfokozása okoz, illetve tegyük szóvá azt a jóakaratot, mely túllő a célon szertelen agilitására i s túlfeszített, forszírozott tempójával és már-már akaratlanul is ártalmára válik a közjónak, melyet pedig épen szolgálni hivatott és szolgálni óhajt. Íme, teljesítem tehát ezt a kötelességet A városunkban fungáló kisebbségi kulturális, egyházi, jótékonysági és közgazdasági egyletek, testületek és szervezetek működési metódusára, egy idő óta rendszerré vált szisztémájára irányítom teremteni a létminimumot is. A szellemi foglalkozásúak nagy százalékának anyagi viszonyai a legmostohábbak, több a tövise, mint a rózsája a szabadfoglalkozású pályáknak is, de kell- e sok szóval magyarázni, mennyire tragikusan siralmassá vált a gazda, kereskedő és kézműiparos helyzete a teljesen leromlott kereseti lehetőségek és gazdasági krízis miatt! Lehet e tehát ettől az agyonterhelt s az élet súlya alatt rogyadozó közönségtől egyre több és több áldozatot várni? Helyes-e folyton fokozni az igénybevételt és újból és újból szorítani egyet azon a — különben szent célú — srófon, mely az „önkéntes“ obuus kiizzasztás „szípgjptzava“ instrumentuma ! ? Hát nem helyesebb volna egy kis békát, pauzát, pihenést hagyni az elnyúlt delikvensnek s nagyobb időszakaszokat engedni neki újabb életnedvek, anyagi erők és készségek gyűjtésére! ? Miért kell hétről-hétre rendesen több oldalról is újabb meg újabb ostrom alá veoni s megrohatfozni csekély szabad idejét, pihenési perceit s még csekélyebb — pénzét ! Való tény, hogy egyleteink és szervezeteink intenciója nemes, működési célzata hasznosan építő. Lelki, szellemi életünk tápláló erőforásai ezek a szerveink minden téren. De ez a szertelen működési láz és túltermelés, ez a versenyszerű ram már nemcsak helytelen, de egyenesen káros, mert teljesen kimeríti, sőt elfosulttá kedvetlenné teszi a közönséget. Ez az eredmény pedig épen ellantétja annak a missziónak, amit ez az agilitás céloz. Az új év aktualitásából s idevág egy kis számbavevő statisztika: Tordán 20 évvel ezelőtt csak négy egylet vot: a Tűzoltó-Egylet, a Tordai Dalkör, az Erzsébet Nőegylet ás a Magyar Iparosegylet. Ma a temetkezési és ipartársulatokkal, sport és munkásszervezetekkel együtt 47 alakulat működik s ezek közül egyházi, felekezeti jellegű nem kevesebb mint 22. Ebből 15 olyan, amely előadásokat és estélyeket szokott rendezni. Ezek a numerusok tehát ékesen alátámasszák a fent elmondottak gaiát Ma, már egyre több városban jönnek rá a helyes centralizáció üdvösségére az áldozatkészség gyakoroltatása terein is s legutóbb épen Kolozsváron az összes egyletek egy szövetséget alakitottak, hogy az erőket egyesítsék, a munkát egységesítsék Ennek a helyes irányzatnak Megszűnik az Angyal bazár! " Olvassa el az ötödik, oldaltI O o& 5 lei , h