Ars Hungarica, 1992 (20. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Szentesi Edit: Néhány megjegyzés az 1840-50-es évek építészeti ornamentikájához
Ars Hungarica 1992/1 A Barbarossa-kultusz révén kitüntetett szerephez jutó épületegyüttes iránti figyelem első jeleként 1816-ban I. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem rendeletileg tiltotta meg a romterület további bontását és rongálását 22. 1819-ben megjelenik egy 1832-ben újra kiadott, gazdagon illusztrált mű Bernhard Hundeshagen tollából, amely az együttest már kimondottan mint Barbarossa Frigyes palotáját tárgyalja 23, s 1827-ben sor kerül az első rombiztosító munkálatokra, amelyet az 50-60-as években további kampányok követnek. A Barbarossa Frigyes iránti, Münchenben kikerülhetetlennek tűnő érdeklődés tehát szinte szükségszerűen a gelnhauseni palota meglátogatására kellett hogy indítsa a fiatal építészeket, ha saját művészeti águkban akarták a császár személyével összekötött német fénykor alkotását látni. Ha most összehasonlítjuk az eredeti gelnhauseni faragványokat (22. kép) és az ezekről Feszi által készített, kiadásra szánt rajzokat (23. kép), három dolog ötlik azonnal szembe: egyrészt, hogy Feszi nagyon tudatosan választott a gelnhauseni palota oszlopfői közül, hiszen csak az indás-leveles kompozíciójúak tartottak számot érdeklődésére. A palota ornamentumkincsének más elemei, mint például a csak nagyvonalúan kidolgozott, a levelek belső tagolását nem jelző ,,korinthoszi" oszlopfők, illetve azok a nagy többségben lévő faragványok, amelyeket határozottabban az akantuszlevélre utaló, hegyes, keskeny levélkékből összetett formákból alkotott kompozíciókkal díszítettek, nem. Másodszor: Feszi a kiválasztott kompozíciójú darabok stílusát is egységesítette, méghozzá, s ez az igazán érdekes, egy olyan formában, amelynek valódi inspirátora nem a palota, hanem a másik jeles gelnhauseni épület, a Marienkirche rokon motívumokat is felvonultató fejezet ornamentikája volt 24. Az albumba szánt öt fejezet közül 4 a Mária-templomból származik. Tehát a palotánál nagyjából 50 évvel később épült templom-szentély belső vakárkádsorának az 1230-as 9 . években faragott konzolai és fejezete , valamint a palota fejezete egységes és Barbarossa Frigyes nevéhez kötött 26 stílusban átrajzolva kerültek a lapokra. A harmadik figyelemre méltó dolog az, hogy a rajzokon látható, a kompozíciót hűen őrző, stilárisan összecsúsztatott és egységesített fejezetek határozott irányban térnek el az eredetiektől: az eredeti indalevélszövés úgy tűnik, túl száraznak találtatott, ezért teszi rajzain a faragványokon a levelek aránya feldúsul az indákéhoz képest és maguk a levelek kicsit húsosabbak, kicsit duzzadóbbak, kicsit plasztikusabbak lesznek, az egyes levélkaréjok kicsit naturalisztikusabbra hegyesednek. Feszi ebben a saját rajzain látható ,,staus"-ban használta aztán fel a gelnhauseniek közül választott indás-leveles motívumokat és a palota oszlopfő-típusát saját művein, így például az Oszvald-házon (Nádor u. 22., 1846-48)27 és a Vigadón. A Feszi-hagyaték Vigadó-tervein számos változattal találkozunk (24. kép), de félreismerhetetlen ez az indíttatás magának az épületnek faragványain is, például a dunai homlokzat nagy ablakai közötti fejezeteken (25. kép) és a Vigadó utcai oldalhomlokzat fejezetein 28. Hogy nemcsak az indás kompozíció, hanem már maga az oszlopfő-típus is egyértelmű Gelnhausen-utalásnak számított, még ha ornamense más jellegű volt is, arra nézve nem akármilyen kortárs forrással rendelkezünk. Henszlmann Imre mondja a Vigadó elkészülésekor, 1866-ban írt kritikai épületleírásában: „... Forduljunk inkább a díszítő részleteknek fénypontjához, az oszlopokhoz. Ezeket nem lehet szigorúan a később korbeli román stylusúaknak nevezni, de mind a mellett a gelichhauseni (így, nyilvánvalóan sajtóhiba) palota romjaiéhoz legközelebb állnak. Oszlopfejeik majdnem kivétel nélkül ugyanazon tetszetős formát mutatják, egy alsó homorú kehelyből és egy erre helyezett koczkából állván, s alakjuk a képzelem tarka szeszélyei szerint változik leveleire és szalagdiszitményeire nézve..." .