Athenaeum, 1837/1. félév
1837-04-20 / 32. szám
AT Hg KI^3QDfök Tudományok* és szépművészetek* tára. Kiadó szerkesztők: SCHERBE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: BAJZA, Pest Április’ 20-Kiín. 1837. 32. szám. I ■ ■ ■ ■ II I !■ .................................................... ■ .1 I ■ I ................I ■ —— .......■■■!■■ ■ I — , | Tartalom: A’ fordításokról (Bajza). 249. 1. — St. Gallen, novella (Gaal). 251. 1. Nem abban áll a’ fordítási művészség, hogy az eredetinek semmi szavát el ne hagyjuk, meg ne változtassuk, hogy a' mit mond, ugyan annyi sorban mondjuk, hogy az eredetinek varázs homályát a’ józanság' sovány és hideg tisztájára derítsük fel, hanem abban, hogy tisztelve nyelvünk alaptörvényeit, beszédünk azt a' hatást tegye, mit az eredetiben, *s hogy a’ másolat az előkép’ nemében legyen szép. Kazinczy* A? fordításokról. Goethe , „West-östlicher Divan“ czimű fordításához ragasztott jegyzései ’s magyarázatai között a’ fordításokról ezeket mondja: Fordítás háromféle van. Az első bennünket saját értelmünkhöz mérve ismertet meg a’ külfölddel; az egyszerű prózai fordítás erre legalkalnasb, mert az által, hogy a’ próza a’ költői műnek minden sajátságait egészen elmellőzi ’s még a’ költői enthusiasmust is közönséges vízlapályig vonja le, kezdetben a’ legjobb szolgálatot teszi; mivel bennünket az idegen jelességekkel saját nemzeti itthoniságunkban, mindennapi életünkben lep meg, és a’ nélkül, hogy tudnék, mivel, egy magasabb hangulatot kölcsönöz, ’s valódilag épít bennünket. Ilyen hatása lesz örökké Luther (németre fordított) Bibliájának. Ha a’ Nibelungen mindjárt alkalmas prózára fordíttatván, nép’ könyvévé bélyegeztetik, sok nyereség lett volt volna belőle ’s ama’ különös , komoly, mogorva, rémletes lovagszellem a’ maga egész erejével megnyerte volna tetszésünket. Kell-e ezt még most is tenni, ’s tanácsos-e, azok fogják legjobban megítélni, kik ezen régiségekkeli foglalatosságra magokat elhatárzottabban reá Szánták. Erre egy második időszak következik, hol az ember magát ugyan a’ külföld’ körülményeibe helyezni, de sajátképen csak idegen értelmet magáévá tenni, ’s ezt önnön értelmében visszaadni igyekszik. Ezen időt a’ szó’ legtisztább értelmében paródiáinak lehetne nevezni. Nagyobb részint szellemdús emberek azok, kik magokat illy munkára meghívottaknak érzik. A’ francziák ezen módot használják minden költői mű’ fordításánál; Delille’ fordításaiban százonként lehet rájok példát lelni. A’ franczia a’ mint az idegen szavakat ejti, úgy bánik az érzésekkel, gondolatokkal , sőt tárgyakkal is ; ő minden idegen terméknek egy surrogatumát kívánja, melly saját földén és telkén termett. Wieland’ fordításai ezen osztályhoz tartozók. Neki is egy sajátságos értelmi és izlési érzéke volt, mellyel a’ régiekhez és külföldhöz csak annyiban közelített, mennyiben illendőnek hitte. E’ derék férfiú a’ maga’ kora’képviselőjének nézethetik. Neki rendkívüli hatása volt, a’ mennyiben épen az, a’ mit 32