Athenaeum, 1837/1. félév

1837-01-29 / 9. szám

66 városa van, ’s mindenik egyetlen hatalom alatt áll. Madrid, Castiliának ’s az ország’ belsejének fővárosa, hol a’ föld élő fákban, a’ patakok vízben szűkölködnek, szint any­­nyira különbözik a’ tartományok’ fővárosai­tól , mint a’ tartományok’ lakosainak ch­a­­ractere a’ székesvárosiakétól. E’ szerint Mad­ridnak semmi rokonságra Bilbaoval, a’ kiet­len és vad Biscaya’ fővárosával, a’ kereske­dő Barcellonával, a’ vier és gazdag Valenciá­val, a’ még­ most is arab nagyság’ romjaiba burkolt Granadával, Sevillával, a’hő és gyö­nyört vadászó Andalusia’ fővárosával, ’s az új Paphossal, Cadix’ fővárosával. Madrid minden más várostól inkább különböző gon­dolkodás mint szokások által elszigetelve, még­ ma is őrzi azon ítéleteket és szokáso­kat , mellyek máshol rég elavultak, ’s mely­­lyek a’ székes városnak sérthetlen illedelmi rendében h­ajth­atlan szigorúsággal fenmarad­­tak. Az Alcala de Henares útoni beme­net Madridba felséges, ’s a’ többiekért teljes kármentést szerez. — Mihelyt Quinta del Espiritu Santo-t elhagyjuk, Madrid egy fővárosnak minden pompájával kezd feltűnni a’ szem előtt. A’ bikaviadalra szolgáló rop­pant rotonda vagy arena, a’ város’ falain kí­vül, az út’jobb felén állván, nem szüli azon foganatot, mit ékítménytől várunk, hanem inkább azt, mit beteg szem szokott; mert gátolja a’ kilátást ’s megszakasztja az épü­letek’ és nyilvános emlékek’ egybehangzó vonalát, mellyet az ember távolról észrevesz. Egyébiránt azon tökéletlen, de felséges pil­lanat, mellyet a’ fákon és az alcalai ka­pu’ ékes boltívein ’s a’ hosszú és pompás Glorieta fasor’ ’s az alcalai utcza’ h­osszá­­bani büszke sziklákon keresztül nyerünk, kétszeresen kipótolja ezen hiányt,’s a’szem­lélő’ figyelmét teljesen elfoglalják. A’ Re­­tiro’ magányos kertei, ezek’ pagodjai, tor­nyai, ábrándos templomai is szinte nevelik Madrid’ ezen bejárásának nemes és meglepő tekintetét. Minden utasnak szükségképen első gond­ja a’ szállás. Szerzőnknek a’ bútorozott fo­gadókról adott leírása nem igen édesget h­osz­­szú mulatósra. „Megérkezésedkor, a’ he­lyett, hogy, mint rendszerint más ország­ban , kissé zajos figyelemmel fogadjanak, gazdáid fel sem vesznek, hanem legnagyobb egykedvűséggel járnak. Azt mondják, hogy minden szobák alkalmasint elfoglalvák, de majd megnézik; azonban ígéretükről megfe­ledkeznek , hacsak kérelmedet nem újítod. Jó hosszú zavar és várakozás után, melly közben a’ kulcsokért fel ’s le addig kiáltoz­nak, míg csak a’ cselédek elő nem jőnek, végre szobáidba vezettetel. Ha a’ Fuente de oro-h­oz szállasz, egy szobáért, melly nem épen teljességgel lakhatlan, de külön­ben minden kényelem’ liiával van, naponként 20—30 reált (2—3 pengő forintot) kívánnak. A’ szolgálat általánfogva csak színlelt; azon­ban van egy csengetyű, mellyen a’ csenge­tés-kedvelő tetszése szerint gyakorolhatja magát, mert egy lélek sem fog rá ügyelni, mihelyt azt hiszi, hogy másutt fontosabb dolga­ van. Mindazáltal elégtétül meglesz azon tudatod, hogy egészen elhagyatva nem vagy; mert csengetés közben szüntelen hal­lod ajtód előtt járkálni a’ cselédeket; ha valamellyik elég szives megállapodni, az­ csak azért van, hogy megkérdezzen­ ,miért csengetsz annyit?­ ’s tudtodra adja, hogy nem ő az, ki e’­szobáh­oz rendeltetett, de ha amaz előkerül, majd megmondja neki, hogy jőjön fel. Ha a’ csengetyüt eltöröd, újat kell venned, sőt fel is tétetned. — Az ágyak’ fő érdeme régiségükben áll, ’s ez oka, hogy bennük a’ gyapjú apró kemény cso­mókba gombolyodott, ’s így az ágy kicsiny­ben, a’ dombok’ és völgyek’ kellemetes vál­tozatosságát ábrázolja, mi a’ falusi gyönyö­rökre emlékeztet. Azonba mind ezeken fenn nem akadsz, ’s mikor ideje eljő, ebédhez in­dulsz azon elhatározással , hogy magadat minden boszúságidért kármentesítended. El­ső nap meglehetős, nem igen piszkos ’s 5— 6 pesetasnál ( 6 ft. 21 kr. váltó) többe nem kerül, ideértve a’ csemegét is. De hasonló vigasztalásban először és utólszor részesül­tél ; minden megváltozik, csak a’ fizetés nem. Szolgálat, tiszta asztalruhák, jól elkészített ételek mind eltűnnek, ’s ha magad is szinte azt nem teszed, nincs más mód, mint a’bajt elszánással tűrni. — A’ hazai kézmívesek ál­tal tartott kocsmák (fondas) utálatosak : los dos amigos, la fonda de Europa, la fon­­da del carbon ’s a’t. valamennyin és egyen­ként a’ legroszabb konyhának külön fokait mutatják. Azonban van valami jobb is. A’ kávéházak sebesebben haladnak a’ tökély

Next