Athenaeum, 1838/1. félév
1838-04-22 / 32. szám
kell zárni. Nagyon helyesen érinti a’ képzeti érdek’ becsét Tarczy az idei Athenaeum’ I. sz., hogy (a’ nagyszerű, phantasiai tervek) „legalább a’ személyre annyi befolyással bírnak , hogy ezt munkásságban tartják, a’ mi itt fő dolog.“ Csak arra figyelmezzünk, hogy az illy képzetek túl ne csapongjanak. — A’ mellékérdek ismét több alnemekre oszlik , mellyek a’ nevelésben igen külön becsnek. Egyike, mellyet gyakorlati érdeknek nevezhetni, a’ tanítási tárgy’ megtanulásából igért haszonnak és nyereségnek képzetéből jő. Számtalan tanítók elösmerik a’ gyermek’ gondolkodásmódját, midőn azt gondolják, hogy a’ haszonnak, mellyet a’ tudomány a’ későbbi években hozand, előadása által a’ gyermekre tetemesen hathatni. A’ gyermek csak a’ pillanatnak él. Noha a’ perez ragadó sebességgel repül el előtte, egy félév mégis a’ visszaemlékezésben ’s még inkább az előérzésben véghetlen hosszú, mert a’ kis időközt számithatlan élénk érzések töltik el. Félre tehát a’ hosszú leczkékkel, a’ gyermeknek megmutatni a’ hasznot és nyereséget, mellyet jelen tanulásából és gyakorlásából majd valaha mint férfi arathat! Igen ajánlható azonban mit Niemeyer tanácsol, kis tapasztalásokból éreztetni, mire használhatja már most ismereteit. Ebben a’ priváttanítónak tágabb keze van mint a’ nyilvános tanítóknak; ha az o. o. növendékeivel a’ számadásban vagy mathesisben előhaladt, némi számadásokra és földkimérésekre ajánlkozhatik szüleinek, a’ physica’ és chemia’ különféle alkalmazhatásai a’ növendék’ játékainál kis játékszerek’, machinák’ stb. készítésére utasításul szolgálhatnak. A’ mint azonban a’ gyermek ifjúvá növekedik, mindig fogékonyabb lesz a’ haszon’ belátására, mellyet a’ tudományok a’ korosabb években nyújtanak. Az ifjút már inkább lehet inteni, pillanatait a’ világ’ nagy forrongására, a’ külső javak’ bizonytalanságára, a’ szerencsének száz meg száz változására, mellyek elérhetik, a’revolutiókra, mellyek csak a’ mi napjainkban is számosak’ vagyonát fölemészték, kik azután csupán arra szorultak, mit ifjúkorukban tanultak, pillantani. Mig a’ gyermeknek az idegen nyelvek’ tanulására kedvet gerjeszteni elég, ha biztatjuk, hogy az elébe adott képeskönyveket , apróbb mulattató elbeszéléseket olvashatja majd, az ifjúnak már a’ literatura’ kincseit is megmutathatni, mellynek éldelete a’ legkésőbb jövendőre is kiterjed. Ezen gyakorlati érdek’ becsének általános tekinteténél a’ kérdésre, vallyon tanácsos-e tehát annak ébresztése, és ápolása? ennyit felelhetni: iparkodjál a’dologérdeket olly ébren tartani, hogy a’ gyakorlati érdek szükséges ne legyen ; ne használd ez utóbbit maradandó helyettesnek, hanem csak mint ideigleni segéd eszközt a’ tanulás’ folyamának fenntartására, vagy is a’ dologérdek’ gyámolítására. Az elsőbbi érdeket, melly magából a’ dologból ered, sokkal nemesebbnek, emberhez méltóbbnak merném mondani, ha több példa nem mutatná, hogy a’ gyakorlati érdeknek épen olly dicső nemei vannak. A’ mellékérdeknek második alneme a’ becsületszeretetbeli érdek, melly magas!) fokon becsületérzési érdekké válik. A becsületszeretet’ becséről, mint tanulási részvételt elevenítő eszközről, külön véleménynyel voltak és vannak még mindig a’ padagogok. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a’ becsületösztön’ használatában könynyen igen messze mehetni és igen gyakran már messze is mentek, és sokan épen azért nyúlnak ezen eszközhöz, mert nem képesek a’ fölvett tárgyat olly érdekessé tenni, hogy a’ tanulót csupa objectiv érdeke által illesse. Még kétesebb becsű a’ mellékérdek’ harmadik alneme a’ félelembeli érdek. Csak a’ legritkább esetekben tanácsolható a’ gyermekből valamelly tárgy iránt büntetés’ fenyegetése által csikarni részvételt. Noha ugyan ez által a’ pillanatra elérni a’ czélt, hogy a’ gyermek valamit tanul, de többnyire csak idegenkedést szerzünk minden tudomány iránt ’s így a’ távolabbi czél, az életre tanulás , ha nem is egészen, huzamos!) időre, kivész. A’ tanulás, mond Niemeyer, erőködést kíván. De az akarat és hajlandóság elleni eröködés kétszeresen alkalmatlan és súlyos. A’ korábbi években minden tanulási kedv elfojtatik az által. — Kevésbbé ócsárolható ezen ösztön, mihelyt a’ félelem szeretésből és tiszteletből ered. Ha valamelly gyermek egy tárgyat, melly rá nézve semmi érdekkel sem bír, még is buzgón tanul, nehogy szeretett szülőinek vagy tanítójának kedvetlenséget, boszúságot szerezzen, az illy foglalatosság legalább erkölcsi characterének üdvös, ha 32 *