Athenaeum, 1838/1. félév

1838-04-22 / 32. szám

kell zárni. Nagyon helyesen érinti a’ képzeti érdek’ becsét Tarczy az idei Athenaeum’ I. sz., hogy (a’ nagyszerű, ph­antasiai tervek) „legalább a’ személyre annyi befolyással bír­nak , hogy ezt munkásságban tartják, a’ mi itt fő dolog.“ Csak arra figyelmezzünk, hogy az illy képzetek túl ne csapongjanak. — A’ mellékérdek ismét több alnemekre osz­lik , mellyek a’ nevelésben igen külön becsn­ek. Egyike, mellyet gyakorlati érdek­nek nevezhetni, a’ tanítási tárgy’ megtanu­lásából igért haszonnak és nyereségnek kép­zetéből jő. Számtalan tanítók elösmerik a’ gyermek’ gondolkodásmódját, midőn azt gon­dolják, hogy a’ haszonnak, mellyet a’ tudo­mány a’ későbbi években hozand, előadása által a’ gyermekre tetemesen hathatni. A’ gyermek csak a’ pillanatnak él. Noha a’ perez ragadó sebességgel repül el előtte, egy félév mégis a’ visszaemlékezésben ’s még inkább az előérzésben végh­etlen hosszú, mert a’ kis időközt számithatlan élénk érzések töltik el. Félre tehát a’ hosszú leczkékkel, a’ gyermek­nek megmutatni a’ hasznot és nyereséget, mellyet jelen tanulásából és gyakorlásá­ból majd valaha mint férfi arathat! Igen ajánlható azonban mit Niemeyer taná­csol, kis tapasztalásokból éreztetni, mire használhatja már most ismereteit. Ebben a’ priváttanítónak tágabb keze van mint a’ nyil­vános tanítóknak; ha az o. o. növendékeivel a’ számadásban vagy mathesisben előhaladt, némi számadásokra és földkimérésekre ajánl­­kozh­atik szüleinek, a’ physica’ és chemia’ kü­lönféle alkalmazhatásai a’ növendék’ játékai­nál kis játékszerek’, mach­inák’ stb. készíté­sére utasításul szolgálhatnak. A’ mint azonban a’ gyermek ifjúvá növekedik, mindig fogé­konyabb lesz a’ haszon’ belátására, mellyet a’ tudományok a’ korosabb években nyújtanak. Az ifjút már inkább lehet inteni, pillanatait a’ világ’ nagy forrongására, a’ külső javak’ bizonytalanságára, a’ szerencsének száz meg száz változására, mellyek elérhetik, a’re­­volutiókra, mellyek csak a’ mi napjainkban is számosak’ vagyonát fölemészték, kik azután csupán arra szorultak, mit ifjúkorukban tanul­tak, pillantani. Mig a’ gyermeknek az idegen nyelvek’ tanulására kedvet gerjeszteni elég, ha biztatjuk, hogy az elébe adott képeskönyve­ket , apróbb mulattató elbeszéléseket olvas­hatja majd, az ifjúnak már a’ literatura’ kin­cseit is megmutathatni, mellynek éldelete a’ legkésőbb jövendőre is kiterjed. Ezen gyakorlati érdek’ becsének általános tekinteténél a’ kérdésre, vallyon tanácsos-e te­hát annak ébresztése, és ápolása? ennyit fe­lelhetni: iparkodjál a’dologérdeket olly ébren tartani, hogy a’ gyakorlati érdek szükséges ne legyen ; ne használd ez utóbbit maradandó helyettesnek, hanem csak mint ideigleni segéd eszközt a’ tanulás’ folyamának fenntartására, vagy is a’ dologérdek’ gyámolítására. Az el­­sőbbi érdeket, melly magából a’ dologból ered, sokkal nemesebbnek, emberhez méltóbbnak merném mondani, ha több példa nem mutatná, hogy a’ gyakorlati érdeknek épen olly dicső nemei vannak. A’ mellékérdeknek második alneme a’ b­e­­csületszeretetbeli érdek, melly ma­gas!) fokon becsületérzési érdekké válik. A becsületszeretet’ becséről, mint tanulási részvételt elevenítő eszközről, külön véle­ménynyel voltak és vannak még mindig a’ pa­­dagogok. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a’ becsületösztön’ használatában köny­­nyen igen messze mehetni és igen gyakran már messze is mentek, és sokan épen azért nyúlnak ezen eszközhöz, mert nem képe­sek a’ fölvett tárgyat olly érdekessé tenni, hogy a’ tanulót csupa objectiv érdeke által illesse. Még kétesebb becsű a’ mellékérdek’ harmadik alneme a’ félelembeli érdek. Csak a’ legritkább esetekben tanácsolható a’ gyermekből valamelly tárgy iránt büntetés’ fenyegetése által csikarni részvételt. Noha ugyan ez által a’ pillanatra elérni a’ czélt, hogy a’ gyermek valamit tanul, de többnyire csak idegenkedést szerzünk minden tudomány iránt ’s így a’ távolabbi czél, az életre tanu­lás , ha nem is egészen, huzamos!) időre, ki­vész. A’ tanulás, mond Niemeyer, erőkö­­dést kíván. De az akarat és hajlandóság el­leni eröködés kétszeresen alkalmatlan és sú­lyos. A’ korábbi években minden tanulási kedv elfojtatik az által. — Kevésbbé ócsárolható ezen ösztön, mihelyt a’ félelem szeretésből és tiszteletből ered. Ha valamelly gyermek egy tárgyat, melly rá nézve semmi érdekkel sem bír, még is buzgón tanul, nehogy szere­tett szülőinek vagy tanítójának kedvetlensé­get, boszúságot szerezzen, az illy foglalatos­ság legalább erkölcsi characterének üdvös, ha 32 *

Next