Athenaeum, 1838/2. félév
1838-08-19 / 15. szám
második, ’s egy harmadik, a’két elsőnél még nagyobb patrióta, — ha volna tudniillik olylyan, kinek zsebe is töltve, mert üres zsebű patrióta számos!) — talán szinte 25 évben állapodnék meg. Kérdés, a’ három közül, melylyikre bizassék a’ híd’ nagy ügye ? Ki a’ tréfát, melly illyes vállalatnál a’ külföldön nem ritkán űzetik, nem ismeri, az, kétségkívül, minden hosszú fontolgatás nélkül, ez utolsó nagylelkű honfit fogná — elragadtatva a’ vélt Patriotismus’ tüze által — pártolni. Sajnálom, hogy e’ tiszta örömét, mivel csalódáson alapszik, el kell rontanom. Mert tudja meg, mit patriotismusnak tart, az nem egyéb nyerni kívánásnál ’s nagylelkűség’ ürügye alatt mások’ kárával űzött hamis játéknál. Nyerés, igaz, czélja mind a’ háromnak egyaránt, de a’ módban nagy a’ különbség. Nézzük csak közelebbről, mikép megy véghez az actiák’ vására. Legyen p. o. 4000 actia, egyegy 500 forintos; 1000 belőle közre bocsátatik, 3000 visszatartatik; elfogyván az 1000, ára nő az actiának; mert a’ tőkepénzes, ki a’ hídvállalatnál részes kívánt lenni, de az első actiarajból nem részesülhető, drágábban is megfizeti az actiát; ’s ím most kéz alatt a’ 3000 hátratartott, 10, 20 ’s gyakran több percent nyereséggel árultatik úgy, hogy mire a’ mív elkészülne, a’ „principális vállaló“ már megzsebelte magát; ’s ezek után sikerül-e a’ vállalat, vagy sűlyed, az legkisebb gondja! Hanem most bezzeg beáll a’ harmadik stádium, ,az actiáknak becsevesztése, vagy a’ mi egy, a’ vállalat’ bukása.* Sajnálhatni a’ szegény részvényes tőkepénzeseket, mert a’ mellett, hogy gúnynak tárgyai, summáik is fogytak, mert actiáik már most nemcsak nem kamatainak, sőt az 500 forintot sem érik, ’s gyakran beesők 250re, sőt alább is sűlyed*). He hagyján, nyertének ők is tapasztalás által, ’s máskor majd nem a’ 25 évies, hanem a’ 100 évies actiákat vásárlandják; különben is az lehet vigasztalások, hogy a’ nagylelkű patrioticus vállalatban ők is vettenek részt! Az lső és a’ 3dik vállalkozó között tehát az a’ különbség , hogy amannak, a’ mellett, hogy maga is nyer, arra van gondja, hogy a’ részvényesek is nyerjenek ’s a’ vállalat sikerüljön; az utóbbinak pedig arra csupán, hogy az actiák’ vásárján nyerjen, nem tekintve az ügy’ jó, vagy rész kimenetelét. Az actiákon nyerhetés olly rúgó, melly még olly helyen is megindít vállalatot, hol az vagy felesleges, vagy idő előtti. Szükség-e kérdeni, Bécs és Budapest között két vasút? Lehet-e reménység, hogy mindkettő egymás mellett fenn fog állhatni ? holott még egynek is haszonnal fennállhatása kétes. ’S még is, alig pendítteték meg a’ Duna’ jobb partján viendő vasút’ kérdése, már is készületek történnek egy másiknak eszközlésére a’ Duna’ bal partján. Mi czél rejtezik itt? Nem veszed-e észre, tőkepénzes, hogy itt rovásodra dolgoznak ’s mikép pillantgat a’ fövállaló, mosolygva, tölt zsebedre ? Ismerem az ellenvetést, melly állításomra támadhat, hogy tudniillik, ha egyesek vesztenek is, az egész közönségre csak haszon hálál, ’s elébb — tehát kevesebb áldozattal — jut az ország a’ híd’ birtokába. Szűkkeblűség! nem kell felejtenünk, mikép az illy vállalat-bukásoknak az a’ rész következése szokott lenni, hogy a’ tőkepénzesek visszaijednek hasonló, országunk’virágzását ’s jólétünk’ emelését kétségkívül eszközlendett új vállalatoktól, mert, ha péld. egy olly fényes, kecsegtető vállalat , mint a’ budapesti híd, rosszúl ütne ki, várjon, mi jót lehetne reményleni egy Budapest és Debreczen között építendő vasúttól, vagy egy a’Tiszától Pestre vonandó csatornától stb. Nincs tehát kétség, hogy a’ rosszúl sült vállalat a’ köz érdekre káros befolyást gyakorol, így lévén a’ dolog, nincs egyéb hátra, mint hazám’ úgy is kis számú ’s nem első rangú tőkepénzeseinek szemességet ajánlanom az actják’ vásárlásában, ’s őket arra figyelmeztetnem , hogy vigyázva adják ki kezeikből capitálisaikat; honunkban még bizonyosabb sikerrel a’ földmívelés’ javítására ’s több ágú honi ipar’ emelésére fordíthatandókat. Vásárhelyi Pál: Befolyása a' közlekedés* eszközeinek a’ polgáriasodásra és szabadságra. (Chevalier). Egyike azon pontoknak, mellyekben mai társaságaink a’ régiektől leginkább különböznek, tagadhatatlanul;az utazási féli köny ’’) A’ londoni Themze-tunnen vállalatnál az egész tőke elfogyott, mielőtt a’ mív félig lett volna elkészítve.