Athenaeum, 1838/2. félév

1838-08-19 / 15. szám

második, ’s egy harmadik, a’két elsőnél még nagyobb patrióta, — ha volna tudniillik oly­­lyan, kinek zsebe is töltve, mert üres zsebű patrióta számos!) — talán szinte 25 évben ál­lapodnék meg. Kérdés, a’ három közül, mely­­lyikre bizassék a’ híd’ nagy ügye ? Ki a’ tréfát, melly illyes vállalatnál a’ külföldön nem ritkán űzetik, nem ismeri, az, kétségkívül, minden hosszú fontolgatás nél­kül, ez utolsó nagylelkű honfit fogná — elra­gadtatva a’ vélt Patriotismus’ tüze által — pár­tolni. Sajnálom, hogy e’ tiszta örömét, mivel csalódáson alapszik, el kell rontanom. Mert tudja meg, mit patriotismusnak tart, az nem egyéb nyerni kívánásnál ’s nagylelkűség’ ürügye alatt mások’ kárával űzött hamis já­téknál. Nyerés, igaz, czélja mind a’ három­nak egyaránt, de a’ módban nagy a’ különb­ség. Nézzük csak közelebbről, mikép megy véghez az actiák’ vására. Legyen p. o. 4000 actia, egyegy 500 forintos; 1000 belőle közre bocsátatik, 3000 visszatartatik; elfogyván az 1000, ára nő az actiának; mert a’ tőkepénzes, ki a’ hídvállalatnál részes kívánt lenni, de az első actiarajból nem részesülhető, drágáb­ban is megfizeti az actiát; ’s ím most kéz alatt a’ 3000 hátratartott, 10, 20 ’s gyakran több percent­ nyereséggel árultatik úgy, hogy mire a’ mív elkészülne, a’ „principális válla­ló“ már megzsebelte magát; ’s ezek után si­kerül-e a’ vállalat, vagy sű­lyed, az legkisebb gondja! Hanem most bezzeg beáll a’ harmadik stádium, ,az actiáknak becse­vesztése, vagy a’ mi egy, a’ vállalat’ bukása.* Sajnálhatni a’ szegény részvényes tőkepénzeseket, mert a’ mellett, hogy gúnynak tárgyai, summáik is fogytak, mert actiáik már most nemcsak nem kamatainak, sőt az 500 forintot sem érik, ’s gyakran beesők 250re, sőt alább is sű­lyed*). He h­agyján, nyertének ők is tapasztalás ál­tal, ’s máskor majd nem a’ 25 évies, hanem a’ 100 évies actiákat vásárlandják; különben is az lehet vigasztalások, hogy a’ nagylelkű patrioticus vállalatban ők is vettenek részt! Az lső és a’ 3dik vállalkozó között tehát az a’ különbség , hogy amannak, a’ mellett, hogy maga is nyer, arra van gondja, hogy a’ részvényesek is nyerjenek ’s a’ vállalat si­kerüljön; az utóbbinak pedig arra csupán, hogy az actiák’ vásárján nyerjen, nem tekintve az ügy’ jó, vagy rész kimenetelét. Az actiákon nyerhetés olly rúgó, melly még olly helyen is megindít vállalatot, hol az vagy felesleges, vagy idő előtti. Szükség-e kérdeni, Bécs és Budapest között két vasút? Lehet-e reménység, hogy mindkettő egymás mellett fenn fog állhatni ? holott még egynek is haszonnal fennállhatása kétes. ’S még is, alig pendítteték meg a’ Duna’ jobb partján viendő vasút’ kérdése, már is készületek tör­ténnek egy másiknak eszközlésére a’ Duna’ bal partján. Mi czél rejtezik itt? Nem veszed-e észre, tőkepénzes, hogy itt rovásodra dol­goznak ’s mikép pillantgat a’ fövállaló, mo­­solygva, tölt zsebedre ? Ismerem az ellenvetést, melly állításomra támadhat, hogy tudniillik, ha egyesek vesz­tenek is, az egész közönségre csak haszon hálál, ’s elébb — tehát kevesebb áldozattal — jut az ország a’ h­íd’ birtokába. Szűkkeb­­lűség! nem kell felejtenünk, mikép az illy vállalat-bukásoknak az a’ rész következése szokott lenni, hogy a’ tőkepénzesek vissza­ijednek hasonló, országunk’virágzását ’s jó­létünk’ emelését kétségkívül eszközlendett új vállalatoktól, mert, ha péld. egy olly fényes, kecsegtető vállalat , mint a’ budapesti híd, rosszúl ütne ki, várjon, mi jót lehetne re­ményleni egy Budapest és Debreczen között építendő vasúttól, vagy egy a’Tiszától Pestre vonandó csatornától stb. Nincs tehát kétség, hogy a’ rosszúl sült vállalat a’ köz érdekre káros befolyást gyakorol, így lévén a’ dolog, nincs egyéb hátra, mint hazám’ úgy is kis számú ’s nem első rangú tőkepénzeseinek szemességet ajánla­nom az actják’ vásárlásában, ’s őket arra fi­gyelmeztetnem , hogy vigyázva adják ki ke­zeikből capitálisaikat; honunkban még bizo­nyosabb sikerrel a’ földmívelés’ javítására ’s több ágú honi ipar’ emelésére fordíthatan­­dókat. Vásárhelyi Pál: Befolyása a' közlekedés* eszközeinek a’ polgária­sodásra és szabadságra. (Chevalier). Egyike azon pontoknak, mellyekben mai társaságaink a’ régiektől leginkább különböz­nek, tagadhatatlanul;az utazási féli köny­ ’’) A’ londoni Themze-tunnen vállalatnál az egész tőke elfogyott, mielőtt a’ mív félig lett volna el­készítve.

Next