Athenaeum, 1838/2. félév
1838-09-27 / 26. szám
A' KIS TUDOKÁIKYOH'ÉS SZEPMÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEIt, VÖRÖSMARTY, T urkenti tón. RAJZA.T vlsomx. ír.—— ' második félév. Fed. September' 97. 1838. 90. szám. Vártál mint Hegel, a’ mint van. Szükséges felszólítás Hegelt követő honfiainkhoz intézett kérelemre ’s az erre tett nyilatkozásra (Szeremlei Gábor). — Mutatványok Jósika Miklós’ ,,A’ csehek Magyarországon“ czimü regényéből. Folytatás. — Ifjabb Furkács Tamás’ levelei apjához Monosbélbe (Furkács Tamás), Hegel, amint van. Szükséges felszólalás Hegelt követő honfiakhoz intézett kérelemre, ’s az erre tett nyilatkozásra •). Minthogy Hegel’ügyében nyilatkozó*) **) ön vallomása szerint, nyilatkozását csak azért tévé, mivel a’ felszólítótól követőjének gyaníttatott; innen, hogy a’kétkedő’megnyugtatása attól ne jőjön, ki Hegel’ rendszerében maga sem nyughatik meg: illő, sőt szükség egy ollynak felszólalnia, kinek szerencséje ezen rendszerbeni megnyugvással dicsekednie, annyival inkább, mivel a’ nyilatkozóval mindenben egy értelmen nem lehet, és mivel benne, mentés helyett egyszersmind vádlatra talált. Némelly homályos!) értelmű árnyéklat után , minő ez, hogy az előző philosopiai homályból sokat hoz magával, így szól a’ tudós nyilatkozó: „Ezen utolsó lépcsője a’ Hegel’ fogalmi és eszmei fejtegetésének, hol a’ szoros és egymásból rejlő következetességet nem látom át, ez az, mit Hegel az általános tételeknél csak ide láttatik vetni, nehogy a’ kijelentett vallás eszméje’ szerkezetéből kimaradjon. És épen ez az, miért a’ széles értelmű scholasticismus’ bélyegétől nem szabadulhat meg. Az ebbe esés minden esetre nagy hiba. — A’ philosophiának már valaha szabadulni kellene attól, hogy mindig a’ kijelentett hit’ igazságait egyeztesse az észszel. — A’ legáltalánosabb eszmének a’ szellemi világtóli különválását, önállóságra emelését, a’ Hegel’ modorja szerint igen könnyű megmutatni.“ Hogy ez utolsó lépcsőn a’ szoros és egymásból rejlő következetességet nem láthatá, oka, mivel nem akará látni azon szellemet, melly a’ hegeli rendszert élteti, elannyira, hogy szintúgy dől ez össze, ezen lelke nélkül, mint szokott a’ test, az őt valóban elevenítő lélek nélkül. Mi ez? — nem egyéb azon közvetlen VAN-nál, mellynek természetét a’kérdő megfejtésre tűzé ki, ’s mit a’ nyilatkozó ollytu- 26 *) A’ szerkesztőség e’ czikkelytől csak azért nem tagadta meg a’ felvételt, mert más helyt is kifejezett szándéka, a’ legújabb phitosophiai vitáknak a’ maga részéről is helyet engedni, ’s a' vég eligazodást — melly nemzetünknek a’ mysticismustóli idegenkedése mellett, távol nem lehet — ez által is megközelítse. Ennek szerzője magát szoros hegelistának vallja, vegye tehát közönségünk az új tant feltétlen apostolától. Szerk. **) L. Ath. 1838. I. 721, 709. szel.