Athenaeum, 1838/2. félév
1838-07-15 / 5. szám
Válaszolt Bodó, ’s kegyetlen Lánczait megcsörgeté, Homlokán ült szépterület, Miilyen a’ nagy érzeté. A’ király halvány meredten Önmagát birálgatá, Lélekisméret szivében Mérges íjjal szaggatá. — A’ nemes Bodó lerázá Rabbilincsét, ’s jön szabad. A’ király meghalt egy évre Az napon, mellyen Hunyad. Erdélyi János. Jessy. Angol novella* Az országúttól távol eső Aberleigh helység’ egyik zöld bokrokkal benőtt ’s tekervényes kigyózatu sövényutczácskájában egy régi majorház áll, mellynek ólai, csűrei és tág; udvara rendkívül elhagyott ’s magányos tekintetnek. Valóban , alig mondhatni, hogy e’ majorságnak van birtokosa; mert a’ földeket művelő bérlő inkább szeret a’ mintegy mérföldnyi távol terjedelmes!) majorságon élni, e’ magányos házat egy napszámos’ és neje’ gondviselésére bízva, kik annak egyik részét lakják ’s néhány a’ gyümölcsös kertben ’s azzal határos réten szerte futkosó csikókra ’s borjukra ügyelnek. — A’ többi szobákat egy korlátozott helyzetű özvegy némber ’s családja lakja. A’ ház igen szép fekvésű, mint említők, mélyen rejtve szűk sövénysikátor mögött, melly, majd mogyoróbokrok, majd apróbb csalitok és buja lombozata erdei fák által övezve, magas dombok közt kanyarog, mig — a’ majorság’ irányában — annyira terül, hogy helyet adhasson egy nagy tiszta tónak, melly körül a’ zöld sövény — rendesen fölváltva gyönyörű szilsortól — kies görbületekben vonul el, ’s lombdús buja szemléletű rámát képez a’ tiszta víztükör körül. Kissé távolabb megszakad a’ sövényűt, mivel egy széles, de nem mély folyam — a’ Loddon’ egy ága — keresztül metszi, elkigyózva a’ szép rétsorok mellett ’s aztán darab ideig az országút’ közelében tunyán tova sompolygva, míg végre a’ Hardy-ingovány’ szittyói és füzesei közt tág vízterületet képez, mit majd parányi tengerszemnek lehetne nevezni. Ott, hol a’ folyam a’ sövényutat keresztül szegi, könnyű bikű vagyis gyaloghíd van a’ túlpartra vetve, ’s egy óriási tölgy, mellynek széles terjedésű ágai egyik parttól majd egészen a’ másikig érnek, e’ mesterkéletlen híddal az év’ minden szakában igen szép tájképet ábrázol. A’ major szinte olly festői tekintetű mint fekvése, ó és szabályszerűtlen építése, födélszarukkal, számtalan kéménynyel, szárnyablakokkal , tág előcsarnokkal ’s ahhoz csatolt négyszögü előszínnel, mellyet sűrű szőlőlombozat borít, főleg holdfénynél szemlélve, egészen repkény ölelte torony’ hatását szűlé. Egyik oldalon a’ tág de nem használt gazdasági épületek terűlnek el, másikon pedig a’ gyümölcsös kert, mellynek elvadult ’s korhadt fái inkább gyümölcserdőhöz látszanak tartozni. A’ ház mögött nagy konyhakert ’s elől díszes virágudvar találtatik, melly utóbbit Lúkasz asszonyság ’s családja időtöltés végett műveié. Volt idő, mellyben John Miles, a’ napszámos és jó neje Dinah szolgálatában állottak e’ családnak. Lúkasz assz. jobb napokat ismert. Férje katonatiszt volt ’s az utolsó csaták’ egyikében esett el a’ pyrennei félszigeten, három gyermekkel , egy kedves fiúval ’s két szép leánykával hagyván őt, hogy segítse magát keresztül a’ világon, mikép tehetsége engedi. Műveit asszony volt ő, ’s nagy városban élvén , hanga- ’s nyelvtanítással törekvék szűk jövedelmét javítani. De e falun nevelteték, gyermekei falun jöttek világra, ’s mivel már maga is szabadság, elvonulás, zöld virányok és tisztaség után sóvárga, csakhamar hinni kezdé, hogy szegény gyermekei elvesztik egészségöket és életvidorságukat, ha őket nem vezeti ismét vissza a’ szabad természetbe. Ekkor megtudá öreg cseléde’, Dinah Miles-nek ’s férjének ez’ elhagyott majorházban tartózkodását. Ennek birtokosához folyamodók tehát az üres szobák’ néhány hónapra kibérlése végett, ’s Aberleighbe érkezvén, úgy rendezkedik, hogy nem sokára látni lehete, miszerint e’ lakhelyét nem óhajtja többé változtatni. Mi külön községekben éltünk, ’s mivel ő minden társaságot került, csak ritkán jöhetek össze Lúkasz asszonysággal, ’s néhány évig épen nem látom. Csak igen fölületesen emlékezem már a’ három virágzó, vidor szemű gyermektől környezett szelíd szép anyára, midőn az aberleighi lelkész-házba érkezett igen