Athenaeum, 1838/2. félév
1838-08-05 / 11. szám
171 172 nélkül vétetnek föl. E’ fölvételi hivatal egyszersmind külön irgalom intézet is, minthogy itt szó- és írásbeli tanácskozások, sebészi kötelékek, sérvkötök osztogattatnak ki, fejkistegekben szenvedő gyermekek gyógyíttatnak stb. Milly üdvhozók e’ kórházak a’ párisi lakosokra nézve, röviden a’ lett dolog bizonyítja, hogy bennük 1804dik január’ elsejétől 1814ikig, tehát 10 esztendő alatt 352,915, azaz minden évben korűra elől 35,000 beteg vétetett föl. 1822dik esztendőben e’ szám már 47,393ra hágott fel, ’s még szükségnépen felébb hágand, a’ növekedő népszámmal, és fényűzéssel, valamint az ezzel mindig egyaránylag szaporodó nyomorúsággal. 2. Nyolcz irgalomház (Hospices), mellyek közt két őrültház. Ez irgalomházak 1822. évben 13,216 nyomoréknak, bénának, őrültnek stb. adtak szállást ’s ápolást. 3. Az irgalomhivatalok (Bureaux de charité). Ha közintézetek szükségesek olly szegényeknél és betegeknél, kik vagy minden, vagy legalább elégséges lakás nélkül vannak, őrülteknél, ragadós és ollyan kóroknál, hol rendkívüli gondviselés, sok sebészi eszköz stb. kívántatik, nem lehet más felől tagadni, hogy számos betegnél megint kimondhatlan jólét, ha saját családja’ ápoló körében maradhat, mi által egyszersmind a’ közintézetek’ nagy költségei jóval kisebbednek. E’ czélra állnak fel Párisban már 1816. esztendőtől az úgynevezett Bureaux de charité, mellyek a’ hozzájok utasított, vagy nálok beszóló szegényeket éleményekkel, orvosi ápolással, munkával, sőt törvényes védelemmel is gyámolítják. Ez intézetek talán a’ legjótékonyabb, legalább a’ legterjedelmesb részét teszik az egész szegény-ápolásnak, ’s minden városkerületben találtathatók. Következő tagokból állnak : a’ kerületemnükből (Maire), egy fizetéses kincstárnokból, 12 igazgatóból, kik a’ városkerületben úgy osztatnak fel, hogy mindegyik egy tizenketted részben hivataloskodik, ’s az ott létező szegényekre különösen ügyel, végre határozatlan számú férfi- és nőnemű szegénybiztosból *), orvosok, sebészek, bábák, irgalmas apáczák, törvénytudósok, tanítók és tanítónékból. A’ szegények ápoltatnak ez intézetektől vagy ideiglen vagy évenként. Ideiglen a’ betegek, a’ megsebesítettek, a’ gyerekágyasok és dajkák, a’ lelenczek és árvák; évenként a’ vakok, bénák, nyomorékok aggastyányok (75—80 esztendősök) és házi atyák, kiknek táplálandó kis gyermekeik’ száma igen súlyos. Ama’ főintézőség (Administration générale) nyújtja ez intézeteknek a’ szükséges tőkét, és kijelöli az ápolandók’ számát, melly milly nagy légyen, onnan tetszik ki, hogy 1819 esztendőtől 1822ikig, tehát 4 esztendő alatt, 299,563 nyomorért nyert ez irgalomhivatalokban fölségelést. Az u. n. irgalmiiskolákban (Ecoles de charité), mellyek e’Bureaux-któl tartatnak fen, ’s mellyek 1822. esztendőben 76 számmal voltak, ez évben 5137 ifjú, és 5012 leány kapott oktatást, ’s ez bele került a’ főintézőségnek 74,279 frankig. 4. A’ Bureau de Placement (alkalmaztatási, gondoskodási hivatal). Ez intézet’ gondját viseli: a) azon gyermekeknek , kik 12dik évükön alól vétettek ki az árvaházból, ’s falura az úgynevezett táplálékhoz (nourriciers) adattak, b) minden még nem 12 esztendős gyermekeknek, kik az árvaházból, gyárokba és mesterségre Párisban vagy Páris körül adattak, c) végre általában minden a’ lelenczés árvaházból jött gyermekeknek teljeskorúságukig, hol a’ kormány’ gyámsága megszűnik. 1822. évben ez intézet 375 gyermeket adott mesterségre, ’s általában 1775nek viselte gondját. A’ 2—7 éves gyermekek belekerülnek e’ hivatalnak a’ falukon hónaponként 5 frankba, és a’ 8—12 évesek 4 frankba, nem számítva még a’ ruházást. Párisi mesteremberekhez adott gyermekek nem kerülnek másba, mint egy első teljes felruházásba. Az egész intézet belekerült a’ főíntézőségnek 1822dikben 88,389 frankba, ’s így minden gyerek mintegy 49 fr. 80 c. be. 5. A’ dajkák’ igazgatósága (Direction des nourrices). E’ jótékony és üdvös intézetnek általános czélja: a’ párisi lakosoknak mindig egészséges dajkákat ’s olly áron szolgáltatni, hogy a’ kevésbbé vagyonos is részesülhessen e’ jótéteményben. Ki mind a * Kik visiteurs des pauvres (szegény-látogatók) nevet hordanak , melly név hatásköröket jelenti. Ez intézkedés a’ derék Dégérandotól származik ; a’ legvagyonosabb ’s előkelőbb városkerűlet’ lakosaiból, kik a’ szegényápolásra legtöbbet adóznak, választják amaz irgalomhivatalok e’ tagjait, kik a’ szegény családokat lakásaikban látogatják, és szükségeiket pontosan megismerik, a’ valódi szegénységet a’ színlettől megkülönböztetik stb. (Dégérande le visiteur du Pauvre etc. Paris 1820. 8.).